„Amikor egy liehát magunk közé veszünk, tudjuk, hogy még nem érti, nem érzi a tűz szövetségét, amiről azelőtt nem is hallhatott. Időbe telik. Sokuknál nem is következik be. Ettől még a Felhő igazi gyermekeivé válhatnak.”
Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára
– Szép szertartás volt – mondta Ámmaít is, amikor már kifelé tartottak, négyesben, mert valahonnan a sokaságból előlépett Szinensi és csatlakozott hozzájuk, mint az árnyék. – Hová vitte a haundát az a robot?
Kiléptek a szabadba. Mint a legtöbb épület Szúnahaumon, ez is egyenesen a rét kissé letaposott, kikoptatott füvére nyílt.
Szinensi felnézett a magasba, a Sínisuál sárga ragyogásába. Ninda Ámmaítra pillantott és azt mondta:
– A haunda annak a jelképe, hogy az egyén része törzsének, s a törzs védelmezi őt. De a törzs része a törzsszövetségnek, Szúnahaumnak, ezért a haunda annak a köteléknek is jelképe, ami minket Szúnahaumhoz köt. Szúnahaum fő védelmezője pedig a Sínisuál. Az elhunytak haundáit ezért felvisszük a Sínisuálba és ott pályára állítjuk.
Hait nagyot nézett.
– Mindenkinek a haundáját… fel az űrbe?
– Hát persze. Akik a hajókon haltak meg az elmúlt években, azokat is itthon búcsúztatjuk el, a haundájukat a hajójuk hazahozta, az is a Sínisuálba kerül. Már van odafent több százmillió, de hát ez a mennyiség ott meg se látszik.
– Eredetileg is onnan származnak – szólt közbe Szinensi. – A gépek időnként lehoznak egy-egy fémtömböt, azokból készülnek a haundák. Csak a legrégebbi időkben készültek máshonnan való aranyból, mielőtt itt letelepedtek a szúnik.
– És ha… elfogy? – kérdezte Hait.
A gyerekek mosolyogtak.
– A Sínisuál tiszta fémtartalmával a legnagyobb hajóinkat is több milliószor meg lehetne tölteni – mondta Szinensi. – Gondolj bele: hatezer szirszi szélességben az egész egyenlítőt körülveszi, és jó vastag is, talán kétezer szirszi, azt hiszem.
– Csak másfél ezer – jegyezte meg Ninda –, de ez a kis különbség lényegtelen.
– No meg az átmérője – tette hozzá Ámmaít. – Hiszen magasan az űrben van.
– Van egy régi mondás – Ninda mintha meg sem hallotta volna, amit ők beszéltek –: Sínisuálúni Sínisuálá. Az ősi nyelven szokták idézni, pedig amikor a Felhőt és világunkat felfedezték, már a modern szúni nyelvet beszélték. A Sínisuálból a Sínisuálba. A haundáink onnan származnak és oda térnek vissza, de átvitt értelemben minket magunkat jelent.
– Az életünket – bólintott értőn Hait. – Már komolyan várom, hogy én is a sáhaddif elé állhassak.
– A namindan alatt nincsen sáhaddif – mondta Szinensi. – Ha addig nem készültök fel, meg kell várnotok a namindan-dzsúmit.
– Szerintem felkészülünk… bár még nem igazodom el a naptárban.
– Innen a második higit namindan-saurgéman – határozta meg Szinensi tipikus szúni módra a hátralevő időt. – De az ünnepségek már előző nap elkezdődnek, hiszen az sziangdzsan, a törzsek és klánok napja, azt is megtartjuk. Tízszer a hagyományos módon, tizenegyedszer már a namindannal egybeolvasztva. Csak a tizenkettedik sziangdzsan más, a namindan utolsó napja, olyankor nem a törzsek és klánok napját tartjuk, hanem az ünnepi évet zárjuk le.
Beszélgetés közben átsétáltak a réten, ahol a dzsuór közönségének nagy része még ott volt, asztalok és padok kerültek elő, az emberek helyet foglaltak, kortyoltak valamit, eszegettek, beszélgettek. Haiték már ismerték a kifejezést erre is: szilníhaum, ami a szild-janníhaum, vagyis „tűz nélküli otthon” rövidítése, amikor a szúnik rögtönzött kis janníhaumot hoznak létre, de tüzet nem gyújtanak. De ha mégis gyújtanak, bármiféle tüzet, ami nem igazi Tűz Otthonában van, akkor már fumníhaum a neve. S ez is megtörtént csakhamar, egy férfi kerített egy köteg tűzpálcát, leszúrta őket a földbe és körülnézett.
– Ninda, kérlek – szólt oda neki. – Idejönnél?
Ninda odasétált, még mindig a dzsuór öltözékében. A férfit, Hatirrut nem is ismerte.
– Miben lehetek segítségedre, Hatirru?
– Te Kis Őrző vagy, ugye? Gyere, gyújtsuk meg ezt a tüzet Ászanargi emlékére.
Hatirru válaszra sem várva leguggolt és meggyújtotta a pálcák felső végét egy kis kézi gyújtóval; ezek nem olyan pálcák voltak, amiket magukban meg lehetett gyújtani, mint a szindoriaiak, gyújtó kellett hozzá. A tűz fellobbant.
Ninda is leguggolt a tűzhöz és feléje nyújtotta jobb kezét.
– Szúnahaum tüze, Auháringi tüze, Ászanargi lelkének tüze, a törzsszövetség tüze, a liktenit-upeszek tüze! Auszíní Kis Őrzője köszönt téged születésedkor, köszönt e világon, a Sínisuál fénye alatt. Maradj velünk itt, e helyen, tedd ezt a rétet a szúnik janníhaumává, otthonunkká, adj lelkünknek melegséget, egyesítsd gondolatainkat Ászanargi gondolataival, aki a Fények közül pillant le ránk. Simnunná.
– Simnunná – mondta Hatirru elégedetten, és felállt. – Köszönöm, Őrző – s a homlokára tette a kezét.
Ninda viszonozta.
– A Felhő minden gyermekének öröm és megtiszteltetés köszönteni a tüzet.
Hatirru leült az egyik asztalhoz, Hait pedig, miután Ninda fél matin át még ott állt és nézte a kis köteg lángoló tűzpálcát, halkan megjegyezte:
– És mindez csupán azért, mert pár évvel ezelőtt félhuszad órára fölvetted az Őrző pálcáját?
Ninda rápillantott és megcsóválta a fejét.
– Dehogy, sien. Azért, mert az az ember vagyok, akinek fontos volt, hogy a janníruan ne feküdjön a földön.
– Más is fölvette volna. Minden szúni odavan a tűzért.
Ninda elmosolyodott.
– De te nem.
– Hát… nézd, lehet, hogy ŵẁrloym ilyet kimondani, de nekem a tűz az még mindig csak tűz.
– Nem a te hibád. A tűz tényleg csak tűz. Nézd ezeket a pálcákat. A fa elég, és füst meg hamu marad utána. Így történt mindig, amikor az emberek tüzet gyújtottak, a Galaxis egész történelmében. Nekünk, szúniknak jelkép is a tűz, de ettől még maga a tűz ugyanolyan. És igen, más is fölvette volna, és akkor most ő lenne a Kis Őrző. Sokan viseljük a Testvériségben ezt a címet.
– Mondd csak – szólalt meg Ámmaít –, amikor fölvetted azt a pálcát, tudtad, hogy ezzel Kis Őrző leszel?
– Dehogyis. Fogalmam sem volt róla, teljesen váratlanul ért.
– S ezzel lett egy életre szóló társadalmi elkötelezettséged.
– Igen. De nem sok feladattal jár.
Ámmaít bólogatott. Nindát persze nem zavarják a társadalmi kötelezettségei, mint valaha őt, amikor diplomataként olyan sokféle eseményen kellett részt vennie – többnyire nem volt ugyan kötelező, de erősen ajánlott –, hogy egyes időszakokban alig volt egy szabad estéje. Nagyon örült neki, hogy bár elfogadta a Testvériségtől ezt a közvetítői szerepet, voltaképpen egy diplomáciai állást, ez eddig még nem járt semmilyen reprezentációs kötelezettséggel; belátható időn belül nem is fog, hiszen rajta kívül senki nem tart kapcsolatot Szindoriával.
Nindának egészen mások a meggondolásai. Kilenc rövid itteni évvel ezelőttig nem volt semmiféle címe, rangja, társadalmi szerepe. Az, hogy most vannak neki, az ő számára azt jelenti, hogy fontos lett az embereknek, odafigyelnek rá.
A Testvériségben tényleg odafigyelnek. És nem azért, mert gyerek. Róluk kettejükről is, akárhová mennek Szúnahaumon, mindenki tudja, hogy kicsodák, honnan jöttek és miért. Még azok is, akik semmit sem tudnak Szindoriáról a nevén kívül.
←ni-11 dzsuór [69] Megtörténhet, hogy a varázsló dzsuórja egyszer maga is varázsló lesz. Miért is ne? A dzsuór mindig gyermek. A varázsló mindig nagyon öreg. Így mire elkövetkezik, hogy az egykori dzsuór varázsló lehet, a régi varázslóra nem is emlékeznek máshonnan, csak az Ílgaszaumiból. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 644.) :: Szúnahaum, Auháringi, 43 619. famut muandzsan, 500ni‑11 ni-12 tűzgyújtás [-17] Amikor egy liehát magunk közé veszünk, tudjuk, hogy még nem érti, nem érzi a tűz szövetségét, amiről azelőtt nem is hallhatott. Időbe telik. Sokuknál nem is következik be. Ettől még a Felhő igazi gyermekeivé válhatnak. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára)ni‑12 ni-13 Jaszungar-Húmí [-24] Senki sem tudná szavakba önteni. Olyan ő, mint a handika mitológia szellemei, felfoghatatlanul hatalmas, de nem mindenható, beláthatatlan és felmérhetetlen. Kivéve nekünk persze – de nekünk is évszázadokba telt, hogy képesek legyünk átfogni őt gondolatainkkal. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 92. sómir) :: Szúnahaum, Jaszungar-Húmí, 43 619. szahut ófarguhan, 440ni‑13→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |