„Az ember az egyetlen értelmes lény a Galaxisban. Gépeivel képes legyűrni a teret és az időt, úrrá lenni a természet erőin. Nincs már többé félnivalója – csak a másik embertől.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
120. sómir
120. sómir
Jasszani-Haugímú
43 660. szahut szammunan
290
Ámmaít már kora reggel a dolgozószobájában volt, be akarta fejezni az előadását, amit másnap tart Hangilaoranon, a politikatudományi fedélközben, a Hisszunautilgórinon. Letelepedésük után honosíttatta diplomáját és azóta tanított. Az egyetemi rangja hilga volt, a szindor ûỳtinnek megfelelő két rang közül az alacsonyabbik, de ezzel is száz palant kapott előadásonként, és évente négyet-ötöt tartott. Fő bevételi forrása nem ez volt, hanem amit diplomáciai szaknyelven úgy határozott meg, mint „a Testvériség Szindoriára akkreditált rendkívüli, nem telepített nagykövete”, minthogy nem ott élt, ahol a munkáját ellátta. Tízezer volt az éves fizetése, ami Szindorián most már kevés híján havonta húszmilliónak felelt meg. Tárgyalópartnerei, a szindor politikai élet nagy formátumú személyiségei a huszadrészét sem keresték meg ennek, ráadásul az egyre gyorsuló infláció miatt a pénzük számottevően kevesebbet ért, amikor elköltötték, mint amikor megkeresték.
Az előadás egy sorozat része, ami a diktatúrák működéséről szól. Holnap a Lemiru-diktatúráról fog beszélni, amely kétezer éve működött az Isszil Köztársaságban. Lemiru demokratikus választás útján került hatalomra, és egy ideig egészen normálisan kormányzott. A gondok ott kezdődtek, amikor veszélyben kezdte érezni a hatalmát olyan politikai viszályok miatt, amik semmivel sem voltak súlyosabbak, mint amiket bármely kormányzat megél bármely országban. Lemiru rosszul reagált: megölette fő politikai ellenfelét. A közfelháborodás elől is rossz irányba menekült: bevetette a hadsereget, amelynek segítségével terroruralmat vezetett be, további ellenfeleit is megölte vagy börtönbe zárta, megtiltotta az emberek gyülekezését az utcán vagy magánházban, megtiltotta, hogy éjszaka elhagyják az otthonukat, egyre több mindent tiltott meg, és gátlástalanul ölette meg azokat, akik nem engedelmeskedtek. Végül, szúni naptár szerint mindössze egyévi pusztítás után a testőrségének egyik tagja lelőtte és a helyére akart állni, de még aznap megölték őt is, és kitört egy polgárháború, aminek a helyszínre érkező csillagközi békefenntartók vetettek véget.
Miután körülbelül két limli hosszan felvázolta ezeket az eseményeket, rátér a véres rémtettekre, amiket a polgárháborúban elkövettek. Ez is eltart egy limliig, pedig nem is fogja nagyon részletezni, mielőtt rátér annak kifejtésére, hogy akik az isszili polgárháborúban védtelen embereket, sőt gyerekeket, még csecsemőket is meggyilkoltak minden elképzelhető ok nélkül, ugyanúgy és ugyanazért cselekedtek, mint akik tízezer évvel korábban a halgfarnti mészárlást elkövették, meg akik a saknarszteni mészárlást elkövették, és így tovább. Feltehetően már az emberiség történetének hajnalán, Ősi Földön is történtek hasonlók.
Mindezek oka az emberben, mindenkiben, az egész emberi fajban meglevő, öröklött és leküzdhetetlen hajlam a vad és gátlástalan kegyetlenségre. Az, hogy szomszédaink rendes, barátságos emberek, csak addig igaz, amíg civilizált társadalomban élünk – ha megszűnik körülöttünk a társadalmi együttélés korlátrendszere, bárkiből előtörhet a vadállat, és lehet, hogy ezer emberből csak egy válik gyilkossá, de az az egy is…
Nyílt az ajtó, belépett Dzselli. Volt nyitógomb alacsonyan is, hogy a gyerekek és az állatok is elérjék, bár Dzselli két lábra állva elérte a felső gombot is. Odajött az asztalhoz és fölnézett Ámmaítra. Közben az ajtó szépen visszasiklott a helyére.
– Ó-ó, Dzselli – üdvözölte a férfi. – Mi újság? A gyerekek?
Dzselli leült és lenézett a padlóra maga elé.
– Értem, alszanak. Hait?
A kutya továbbra is a padlót nézte.
– Rendben. S te mit szeretnél?
A kutya fölpillantott és fejét jobb oldalára billentve nézett Ámmaítra. Ez Nindát jelentette.
– Igen, tudom, várod vissza. Még nem érte el Saunist, úgyhogy sajnos sokáig fog még tartani. Több év még mindig.
Dzselli nem mindent értett meg a szavakból, de eleget ahhoz, hogy tudja, sokáig kell még várnia. Volt időfogalma, ha némileg homályos is. Lefeküdt Ámmaít lábához és nagyot sóhajtott. Ámmaít lehajolt hozzá és megvakargatta a füle tövét, a kutya pedig csapott párat a farkával.
– Jól van, Dzselli. Jó kutya vagy. Néhány év múlva megjön a gazdád és a nyakába ugorhatsz.
Még egy limlit dolgozott, aztán félresiklott az ajtó és berohantak az ikrek. Dzselli felugrott, hogy köszöntse őket.
– Dûỳ lĩemà, Ôtï – ugrott az apja nyakába Tunni. Lorra átbújt az asztal alatt és a másik oldalról ugrott. Ő is ugyanígy üdvözölte.
– Dûỳ lĩemà, śyỳmũat – ölelte át őket az apa. – Ḱyỹnì leâmu õÿ?
– Persze hogy éhesek vagyunk – felelte Lorra szúniul.
– Mindig éhesek vagyunk – vágta rá Tunni.
– Akkor gyerünk a konyhába – mondták kórusban mindhárman, és Dzselli is lelkesen csóválta a farkát.
A családapa éppen gyümölcsöket szeletelt az enduri salátához – a gyerekek segítsége nélkül persze sokkal gyorsabban ment volna –, amikor belépett a felesége.
– Dûỳ lĩemà – mondta egy ásítással, aminek a végére már a nyakában csimpaszkodott a két kicsi. Ehhez mindketten ragaszkodtak: ha magukban voltak, szindorul beszéltek. Ők ketten legalábbis. Az ikrek vegyesen használták a két nyelvet, Ninda pedig csak szúniul beszélt, kivéve a kicsikkel, de szúnira azért főleg ő tanította őket; Hait és Ámmaít eleinte csak szindorul beszélt hozzájuk, logikusan úgy gondolva, hogy ezt a nyelvet csak őtőlük sajátíthatják el, a szúnit meg az egész környezetüktől.
Viszont nem ŷdoṙsot ittak reggelenként, hanem nusummát. Nem mintha olcsóbb lett volna vagy könnyebben megszerezhető – ugyanannyiba kerültek, és mind a kettőt egy gombnyomással lehetett meghozatni. Csak a nusummát jobban kedvelték. A gyerekek ezen a reggelen íhafit ittak, de a szindor gyártmányú Ÿnîl gyümölcslevet is szerették, meg másféléket, több világról. A tuamsában fekvő Szúnahaum sokkal messzebb volt Szuangsanné nagy kereskedővilágaitól, mint Szindoria, de nem létezett olyan fogyasztási cikk, amit itt meg ne lehetett volna kapni, éspedig olyan csekély árréssel, hogy a dzserang kereskedők szörnyethaltak volna ijedtükben, ha megtudják. Így például az Ÿnîl palackonként (egy êt, vagyis körülbelül háromnegyed lirga) két ũḩba került Szindorián az infláció előtt, vagyis egy hãỳért négyszázötven palackot adtak, egy palanért tehát negyvenötezret. Mostanra az infláció miatt az Ÿnîl szindoriai ára már öt hãỳra rúgott, de Szúnahaumon változatlanul ugyanannyiért adták, egy tízezred palanért negyven palackot.
Ilyesmikről beszélgettek Haittal a reggeli mellett. Az ikrek egymással diskuráltak furcsa, szindor és szúni keverék nyelvükön, amit a szüleik is csak némi erőfeszítéssel értettek meg, mert elnyelték a szavak felét, szindor kiejtéssel ejtettek szúni szavakat és megfordítva, s töméntelen saját találmányú kifejezést is használtak.
– Azt hiszem – mondta Hait –, többet kellene foglalkoznod gazdaságpolitikával.
– Ugyan miért?
– Mert hárman szoktunk rendszeresen szerepelni a tüntetők transzparensein, és Szindoriának óriási gazdasági problémái is vannak. Nindától ez olyan távol van, mint a Miîsṙùn-felhő, de én se sokat értek hozzá. A szindorok viszont válaszokat szeretnének.
– Aha, és tudod, mit szokott erre Ninda felelni.
Hait bólintott.
– Hogy ne tőle várják a válaszokat.
←od-8 bejelentés [-23] A barátság nem attól függ, hogy mi a másik foglalkozása – vagy bármilyen adottsága. A barátság az barátság. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 10. D.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 36., a sárga órájaod‑8 od-9 reggel [-25] Az ember az egyetlen értelmes lény a Galaxisban. Gépeivel képes legyűrni a teret és az időt, úrrá lenni a természet erőin. Nincs már többé félnivalója – csak a másik embertől. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 120. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 660. szahut szammunan, 290od‑9 od-10 interjú [-11] Egyik legkedvesebb megbízatásom volt, hogy kövessem a világokon, amiket felkeres. Kár, hogy az első ilyen út nem tartott soká. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 86.)od‑10→
ph-27 id [-446] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -421 740 581 szó (712 187+24 251+4143) 5 132 327 betű (4 966 997+165 330) 5 670 657 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2268. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:52/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.31.:832, 3087 28. 13:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |