„Ha soha semmi mást nem tanított volna nekünk, csak azt a komoly, szelíd, csendes nyugalmat, amivel a világot szemléli – máris többet kaptunk volna tőle, mint amit megérdemlünk.”
ÀLAN: Hősköltemény
A Száminszuap központ az Énindan-dombvidéken, három domb – az Arvinu, a Helkut és a Riafandzsi – találkozásánál, egy kis mélyedésben feküdt. A Riafandzsit a mérnökök magasították meg ötven ríginnel, hogy kellőképpen árnyékot vessen a mélyedésre; ennyire közel a Forró-peremhez ez már fontos volt. Így is meleg volt, a fürdőrészleg medencéi mindennap tele strandolókkal, körülöttük virágzó trópusi növényzet. Sileni le is szakított egy szilmundzsot és hámozni kezdte, mialatt átsétáltak a parkon. A kékeslila héjdarabokat elszórta az ösvényen, ahogy Szúnahaumon mindenki, jól tudva, hogy pillanatokon belül odasuhan egy kis robot és fölkapja.
– Szissz – hallatszott az egyik medencéből, ahogy elsétáltak mellette. – A Sómittir halligíje!
Ninda megállt a medence szélén.
– Látlak, lombisz – felelte mosolyogva.
Illiki kimászott a vízből és úgy, ahogy volt, csuromvizesen Ninda nyakába borult.
– Kicsi hát az Abroncsvilág mégiscsak. Fél éve sincs, hogy hazajöttünk, és tessék, hát a halligí… törzsfőnök – hirtelen elengedte Nindát, bal kézzel fölemelte Ninda balját, s a jobb kezét a haudzsi fölé tette. – Áhíní-hau! A rakihanda-szisszahup törzs köszönti a nindaranok törzsét.
Ninda rátette Illiki kezét a haudzsira. – A nindaranok törzse köszönti a rakihanda-szisszahupokat, áhíní-hau. Megnőttél, sien, amióta nem láttalak. Hing-hing, kis híján egy évszázad már.
Illiki csakugyan nagyot nőtt és formásodott, hiszen ő is kétszáz körül járt már. Utolérte Nindát, aki kevesebbet nőtt, most egyforma magasak voltak. Lekapott egy törölközőt az állványról, aztán átvette Silenitől a felé nyújtott szilmundzsgerezdet és bekapta.
– Hanem amit te véghez vittél, sien-törzsfőnök… – Összecsapta tenyerét. – Amikor végigolvastam Az Első Szíant, olyan érzés volt, mintha nőtt volna egy második, sokkal bölcsebb fejem. Úgyhogy kiolvastam többször is. Már egész csomó fejem van! Ez fárungi-dzsárungi, sien! Hanem fengirit dobtál-e mostanában?
– Dobtam, sien-Il, dobtam – mosolygott Ninda. – Gyere el hozzánk Haugímúba, saját pályánk van, nézd meg.
– Jó! Milyen?
– Huszonnégy sombiros. A Sutergint volt a minta, csak egy kicsit változtattunk rajta.
– Szissz. A pontszámai?
– Háromezreket szoktunk dobálni általában. Ahogy szokásos, van pár erős sombirunk, pár finom, meg a középmezőny.
– Summúfiri?
– Azok is vannak, három jópofa sombir egészen elütő csíkokkal. De tényleg gyere el és dobj párat.
– Elmegyek, halligí, és összekeverem a sombirjaidat. Mit csináltok Száminszuapban?
– Igazából semmit, színházban voltunk, most meg talán megfürdünk mi is.
– Az jó. De gyertek el a Sánuri-terembe hétszázra, érdekes előadás lesz.
Ninda rápillantott a suagjára: hatszázhetven. Így már nem mentek fürödni, hanem tovább az ösvényen, a Sánuri-terem a másik épületben volt.
Az előadás valóban érdekes volt, de nem színház, hanem ének. Négy énekes lépett fel az egy derki hosszú műsorban, aulvuri dalokkal. Ezeket Ninda eddig nem is ismerte, és most teljesen el volt bűvölve. Hángi, egy öles termetű, nagy szakállú ember volt az első, mély, zengő hangon énekelt – aztán egyszer csak még mélyebben szólt a hang, a legmélyebb basszusnál is mélyebben, döbbenetesen hosszú hangokkal, amik közben mintha nem vett volna levegőt, pedig a dallam több sora is elhangzott.
– Mi volt ez? – kérdezte Ninda elhűlve, amikor az előadás végén az énekesek szokás szerint mind visszajöttek a színpadra meghajolni, és – lassacskán ez is szokássá vált már – Hángi külön odament hozzá és üdvözölte.
– Úrangdzsaun – felelte a nagydarab énekes éppen olyan mély zengésű hangon, ahogyan énekelt. – Régi, elterjedt technika, mégis kevesen ismerik. Nem a szádban szól a hang, hanem a torkodban. Próbáld meg. – Kiénekelt egy mély zengésű hangot.
Ninda hátradőlt nevettében. – Azt sem tudom, hogy kezdjek hozzá!
Persze meg fogja tanulni, gondolta Hait este, amikor otthon elmesélték. Ninda mindent meg akar tanulni, ami fölkelti az érdeklődését.
De ebben tévedett, Ninda nem próbálta megtanulni az úrangdzsaunt, bár szívesen hallgatta máskor is. S elbeszélgetett Hángival erről a zenéről, meg a zene otthonáról, Aulvuriról, ahol ezt az énektechnikát a hegyi falucskákban gyakorolják sok tízezer éve.
Fel is használta az értesüléseit.
– A folklór nagyon érdekes része a kultúrának. Vannak világok, illetve azokon belül kisebb vidékek is, ahol egyedi kulturális elemek alakultak ki. Ilyen az úrangdzsaun ének, amit Aulvurin, Hokentván és Rambin is gyakorolnak, de nem egyformán. Intk arról nevezetes, hogy kiterjedt szigetvilágának mindegyik szigetén más-más stílusban hímeznek ruhadíszítéseket. De vehetjük Szindoriát is, ahol a Kautail-szigetek vendéglőinek saját gasztronómiai stílusuk van, méghozzá nemcsak házanként, hanem napszakonként más, ők ebből csináltak turistacsalogatót. Általában a folklór két fő funkciója a közösségteremtés, hagyományőrzés, valamint a turisták érdeklődésének fölkeltése, a bankszámlájuk megnyerése érdekében. Ennek megfelelően a folklór mindig változásnak indul, amikor a turisták elkezdik preferálni. Például az intki hímzések eredetileg három fő csoportba voltak oszthatók: az egyik vidéken geometriai formákat hímeztek hat színben, ívelt formákkal, a másikon a szögletes formákat kedvelték, és csak két színt használtak – mindig másokat, de ugyanazon a darabon csak kettőt –, a harmadik szigetcsoport pedig keverte az ívelt és a szögletes formákat, egy vagy két színben. Ezt számos dokumentum megörökítette mintegy ötezer évvel ezelőtt. Akkor azonban létesült egy galaktikus főútvonal, ami érintette Intket, a Testvériség és a Setav Társaság hajói is előszeretettel szálltak le az Intk egyik holdján akkor alapított bányák miatt. Megnőtt a turistaforgalom. A hímzések pedig fokozatosan kezdtek átalakulni, annak folytán, hogy a turisták melyiket kedvelték jobban. Az első két stílus eleinte változatlan maradt, a harmadik azonban egyre színesebb lett. Aztán a második stílus formavilága is elkezdett több színt használni. Végül a tömegízlést követve a három formavilág egybeolvadt, elvesztették eredeti földrajzi megnevezésüket, és már csak „intki hímzések”.
– Mindez nagyon szép – szólt közbe Halvoli –, de én úgy tudom, te vagy Ninda.
– Igen, nekem is említették.
– Akkor pedig ennyivel nem érem be. Ha árifupelőadás, legyen árifupelőadás. Ismered Orong Dzsilmant?
– Voltam két koncerten.
– Igen, a zeneszerzői munkássága ismertebb, de néprajzkutatással is foglalkozott.
– Az Árahuallup-szengildzsi?
– Az az, arra gondoltam.
– Hing-hing. Orong Dzsilman besegített Helvi Jallimatnak az Árahuallup-szengildzsiben, írt bele egy fejezetet a fettuni és a dzsalalvi stílus összehasonlításáról. Az öltözködési, a lakberendezési, a konyhaművészeti és a zenei stílus egyaránt felmutatott érdekes egyezéseket. Erről aránylag keveset tudok, mert nem olvastam a művet, de van egy adalékom. A szindoriai déli partvidéken, Luakeán-Siolláidróp vidékén a kiop nevű ruhadarabot valaha egyáltalán nem szerették. A fővárosban volt csak divatos. Két-háromszáz évvel az én születésem előtt azonban divatba jött, éspedig szúni turisták közvetítésével. Akik közül egyetlenegyről sem jegyezték fel, hogy valaha viselt volna kiopot, mégis így történt.
– Felteszem – emelte föl az ujját Ámszuand figyelmet kérve –, bármit mondanánk, arról te tudnál egy történetet.
A galaktikus hírnevű, szelíd mosolyt kapta válaszul.
– Halvoli is jól tudja: én vagyok Ninda.
←ph-20 árdzsimanjáték [-24] Az emberi kultúra változatossága kimeríthetetlen. (Ninda: Beszélgetések, 1097.) :: Szúnahaum, Hilgúman-Dzsámaut, 43 713. szahut szimsáhuran, 567ph‑20 árdzsimanjáték ph-21 fürdőközpont [-19] Ha soha semmi mást nem tanított volna nekünk, csak azt a komoly, szelíd, csendes nyugalmat, amivel a világot szemléli – máris többet kaptunk volna tőle, mint amit megérdemlünk. (ÀLAN: Hősköltemény)ph‑21 fürdőközpont ph-22 árifup [-21] Sokféle tudományba, művészetbe belekóstoltam. Nem azért, mert én vagyok Ninda, és nekem mindenhez érteni kell – dehogy kell, ez butaság. Hanem mert minden érdekel, és szeretek tanulni. (Ninda: Beszélgetések, 609.)ph‑22 árifup→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |