„A sáhaddif-haukihaóran talán a legkülönösebb pszichológiai teszt, amit ember valaha kitalált. A szúni gyerekek persze számtalanszor látják már a képeket, mire eljön az idejük. Ninda akkor először. Nála talán ezért nem működött. De inkább mert ő – Ninda.”
Sileni: Ninda élete, 65.
Két alacsony állványon egy-egy ferde tábla, rajtuk kis sínekre állítva hat-hat sorban műanyag lapok. Minden sorban tíz. Elég nagyméretűek. Mindegyiken egy színes kép. Fölöttük fehér fényű kislámpa.
Ezek tájképek különféle világokról, állapította meg Ninda. A bal oldali állványt tanulmányozta. Furcsa színű tavak, folyók, hegyek, különös sziklaalakzatok – ha ugyan sziklák valóban. Némelyik formát biztosan ember alkotta. Különös növényekből álló erdők, réteken állatok. Épületek, hol a közelben, hol távolabb, néha település valahol a messzeségben. S az égen színes formák, alakzatok… olyanfélék, amiket első alkalommal látott itt a janníhaumban, csillagköd, igen. És világok is voltak az égen, némelyik szemlátomást lakott, egyik-másik hatalmas, nyilván nagyon közel van.
De hogyan válasszon közülük?
Jobbra fordult, megnézte a másik állványt is. Azon is hasonló képeket látott.
Zavartan odapillantott Szinensire, aki nyugodtan állt mellette, kezében egy kis arany tálcával, és várakozott.
– Csak nyugodtan, sáhaddahum – mondta. – Annyi időd van, amennyit csak akarsz.
Visszafordult és elkezdte alaposabban megnézni a képeket. Egyesével, rögtön az elejéről – mivel olvasni csak szúni nyelven tudott, és a szúnik balról jobbra írnak, a legfelső sor bal szélén levő képpel kezdte. Domboldalt látott rajta, sárga fű borította – ő nem is tudta, hogy sárga is létezik –, a domb tövében egy fa, előtte patak futott át a képen. Tetszett neki. Nyugalmat árasztott magából. De a következő kép is tetszett. Este készült, a magasból. Hatalmas tűz volt rajta, de egészen másmilyen, mint a janníhaum tüze, itt mintha valamilyen folyadék szökött volna a magasba és ott fröccsent volna szét, és közben égett volna. Aztán ez a folyadék folyóvá gyűlt és elömlött a kép széléig. Ninda még soha nem hallott vulkánokról, s a kép éppen az idegenszerűsége miatt tetszett neki.
Lassan végignézte valamennyit. Már megfeledkezett arról, hogy az egész janníhaum ott áll és várja, hogy ő hogyan dönt. Csendben várakoztak, csak a Tűz Őrzője lépkedett ide-oda és igazgatta a tüzet hosszú pálcájával.
Némelyik kép ismerős volt, legalábbis hasonlókat már látott a Hỹdaiń moziban. Mások teljesen idegenek. Vörös sivatag, egészen olyan, mint Lũakẽàń körül, de szinte kocka alakú sziklák álltak ki belőle. Egy másik lapon sárga sivatag, nem is hasonlított arra, amit ismert, különös állatok sétáltak rajta, ebből tudta, hogy nem hullámzó folyadékot lát. Egy harmadikon kék, durva szemcsés anyagból álló sivatag, a méreteket egy egészen hétköznapi ház segített megállapítani a kép sarkában; eszerint a szemcsék akkorák lehettek, mint az ökle. A képet a ház fölöttről készítették, a különös kék felület elnyúlt a messze távolba, s egy sárga-lila foltos világ fénylett fölötte az égen.
Volt egy, amin erdő és víz váltakozott, rengeteg tó és apró sziget, egy másikon meg olyan tavak, amik mintha lépcsőzetesen lettek volna egymás fölött, valami egészen fehér sziklába vájt medencékben, amikben emberek fürödtek. Egy harmadikon nagyváros, ami sok-sok kisebb-nagyobb szigeten terült el, néhol erdő övezte, de a víz élénk lila színű volt, nem kék.
Halott világok is voltak közöttük. Szürke, élettelen, levegőtlen pusztaságok, kráterekkel, s az egükön világok, volt egy, amelyikről négy is látszott egészen közelről, kettő szemlátomást lakott, felhők, tengerek és szárazföldek voltak rajtuk, az éjszakai oldalon csillogott a városok fénye. Némelyik halott világon épületek voltak, egészen másfélék, mint ahol a levegőre lehet kilépni; ezeken a világokon az összes épület egyetlen, sokszor messzire elnyúló, sokfelé elágazó tömbben volt, és látszott, hogy nagyon megerősítették a külső burkolatot.
Nagy hegyek, amiknek fehérség borította a csúcsát. De volt olyan is, ahol ragyogó kék volt a csúcsuk, és lejjebb nem zöld volt a növényzet, hanem sárga. Ha ugyan az növényzet volt. Máshol éppen a hegy csúcsáról készült a fénykép, és közelebbről látszott a fehér anyag, ami az egész csúcsot befedte. Nindának sejtelme sem volt, mi lehet.
És voltak tájak, amiknek olyan részletei voltak, amiknek nevet sem tudott adni. Virágos rét, amin szürke félgömbök álltak ki a földből, s egy sárga kockát vettek körül. Kék levelű fa, az ágai között egy bonyolult, szerteágazó, tarka csőrendszerrel – hogy élőlény volt vagy valamiféle gépezet, Ninda el sem tudta képzelni. Hegyoldalból kiálló, égnek meredő szerkezet, amiből valamiféle drótok vezettek a távolba, túl a kép szélén, magasan a levegőben. Több képen is volt olyan táj, ahol az égbolt furcsán sötét és homályos volt, mintha nem is levegő lenne, hanem víz, és különös alakú állatok lebegtek benne. Talán víz alatti képek voltak? Ninda nem tudta, milyen világ van a tenger alatt.
De hogyan válasszon? Amelyik ismerős volt, azért tetszett neki – amelyik idegen, az meg azért.
Múlt az idő. A janníhaum népe türelmesen várakozott.
Ninda végignézte mind a százhúsz képet, aztán lehajtott fejjel gondolkodott. Mit mondjon? Válasszon ki találomra néhány képet? Akkor mi értelme az egésznek?
– Mi baj, sáhaddahum? – kérdezte Szinensi hosszú csend után.
– Nem tudom… nem tudom, melyiket válasszam.
– Amelyik megtetszik. Nincs rossz választás.
– De nekem… – Ninda felemelte a fejét és a Felhő Csillagaira nézett. – Nekem mindegyik tetszik – mondta hangosabban. – Nem tudok választani.
Megint néhány pillanatnyi csend. A Felhő Csillagai egymásra pillantottak.
– Akkor ne válassz – mondta kis szünet után az Érahaung-szandzsé. – Nem történt semmi baj. Elvihetitek a képeket.
Ninda sápadtan biccentett, s megint két mély döndülést hallatott a dob.
– A sáhaddif-haukihaóran sikertelen volt – jelentette be az Érahaung-szandzsé. – Mivel többféle próbatételt elődeink nem rendszeresítettek, a hinahaóran az egyetlen eszközünk, amivel meg kell próbálnunk a sáhaddahum lelki alkatát meghatározni. Kérlek benneteket, csillagtársaim, fejtsétek ki elgondolásaitokat.
A Nikerdan-ingszá kezdte, egy középkorú nő.
– Azt hiszem, csillagtársaim, a képlet rendkívül egyszerű. Ilyen kevés kérdéssel – vagy akár még százzal – ennél többet nem állapíthatunk meg, ha viszont részletesebb képet akarunk kapni, akkor ahhoz ez már nem elég, ahhoz valódi klinikai pszichotesztekre van szükség.
– Azok munkaigénye és feltárási terjedelme viszont már túlnyúlik a sáhaddif szükségletein – vetette közbe a Dzsóningar-szími.
– Kétségkívül, csillagtársam. Tehát a képlet, amit kaptunk, így szól: a sáhaddahum egész eddigi életútját az határozta meg, hogy egy rettegésben élő, örökösen menekülésre kényszerített, számkivetett csoport tagja. Egyetlen pont van az életében, ahol biztonságra talált, ami a révbe érést jelenti számára: ez a hajó, a Testvériség, Szúnahaum. Ennek alapján azonban nem tudjuk törzsbe sorolni, hiszen a Testvériségben senki sincs, akinek életútja ilyen elemeket tartalmazna.
Ninda megriadt. Még mindig nem értette ugyan, hogy ez miért fontos, de szerette volna, ha megkapja törzsi besorolását.
– Kíván még valaki szólni, csillagtársaim? – kérdezte az Érahaung-szandzsé rövid szünet után.
Senki nem kívánt szólni.
– Szavaznunk kell – mondta az Érahaung-szandzsé.
←nb-9 sáhaddif 1 [-23] Miért szeretjük úgy a Felhő Csillagait és a Sínisuált? Mert védelmezik népünket az ellenségtől és gyönyörködtetik lelkünket. Ha létezett valaha a Galaxis teremtő szelleme, akiben a régiek hittek, úgy a Sínisuált csakis ő teremthette. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 2. sómir, 4. singir) :: Aulang Laip, Szindoria-rendszer, 43 610. higit fínirrugan, 800nb‑9 nb-10 sáhaddif 2 [-15] A sáhaddif-haukihaóran talán a legkülönösebb pszichológiai teszt, amit ember valaha kitalált. A szúni gyerekek persze számtalanszor látják már a képeket, mire eljön az idejük. Ninda akkor először. Nála talán ezért nem működött. De inkább mert ő – Ninda. (Sileni: Ninda élete, 65.)nb‑10 nb-11 sáhaddif 3 [51] Előbb zuhan le a Sínisuál – ezt olyasmikre szokták mondani, aminek lehetetlen voltát kívánják hangsúlyozni. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára)nb‑11→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |