„Galaktikus léptékben Szindoria jelentéktelen ország. Ami a zavargások alatt ott elhangzott Nindával kapcsolatban, a Galaxis és Ninda szempontjából is érdektelen. De először Szindoria és a szomszéd államok figyelmét irányította Ninda személyére, aztán az események hullámai továbbhaladtak.”
Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
29.
29.
57. śyỳllu 19.
A „nemzeti botránynap” után állandósultak a tüntetések. Még mindig főleg az anyabolygón, elsősorban a fővárosban, de minden napra esett néhány tüntetés máshol is. Lũakẽàń történetesen tizenkilencedikéig kimaradt, hogy aztán elemi erővel törjön ki a népharag.
Kora reggel kezdődött, a szürke órájában. Egy csapat ervés a Kaỹỳp színház mögötti térről akart elkergetni néhány csavargót, a szokásos módszerrel: elkezdték verni őket. A csavargók menekültek, de az ervések tovább verték őket. Az egyik DỸṘM-bottal vágott fejbe egy kislányt, aki összeroskadt az út közepén, éppen egy olyan férfi előtt, aki nem volt sem ervés, sem csavargó. A kislány, mint a szindor lányok általában, szőke volt, rövid hajú, egészen világos bőrű – és mint a szindor csavargók általában, kicsi volt, sovány és piszkos.
– Nìïndà! – kiáltott fel a férfi önkéntelenül, aztán persze maga is rájött, hogy képtelenséget beszél, az ott természetesen nem Ninda. – Mit művelnek maguk?! – üvöltött az ervésekre.
Aki a kislányt leütötte, leütötte őt is. Valamit üvöltözött vele, és őt is fejbe vágta a DỸṘM-bottal.
Àntãs Vìlëẽyt volt, az ország egyik legismertebb színésze és énekese, ünnepelt sztár, hazai és csillagközi díjak birtokosa. És három kisgyermek apja. Tizenkilenc éves volt.
A csavargókon és az ervéseken kívül legalább húszan látták a nemzet bálványának meggyilkolását. A felzúdulás óriási volt. A jelenlevők némelyike sikoltozott, mások viszont nekirontottak az ervéseknek puszta kézzel. Azok még két embert megöltek, nyolcat letartóztattak, de közülük is megsérültek ketten, Àntãs gyilkosa meg aki a segítségére sietett.
A nyolc letartóztatottat alig vitték be az őrszobára, már több ezres tömeg dörömbölt a kapun, követelték Àntãs és „Nìïndà” gyilkosának megbüntetését és a nyolc ember szabadon bocsátását. Aztán megrohamozták a városi parancsnokságot.
Ekkoriban kellett volna felvenniük a munkát azoknak, akik reggel dolgozni mentek, de Lũakẽàńban aznap megállt az élet. Az RV-parancsnokság és a városháza előtt százezres tömeg őrjöngött, és egyre dagadt. A színházat is körülvették, azt kiabálták, hogy megvédik a színészeiket. A tömegben egyre több helyen bukkant fel Àntãs arcképe a gyász jeléül leszakított jobb alsó sarokkal, de csakhamar ott volt Nindáé is, ugyanígy. Pedig nem őt ölte meg az ervés, de ez már nem számított, ahogy az sem, hogy a szindor többségi társadalom amúgy szívből gyűlölte a csavargókat. De egy védtelen gyerek agyonütése az utca közepén, az már sok volt. A tévések egyre-másra kaptak mikrofonvégre síró embereket, akik „Nìïndàt” ugyanúgy siratták, mint Àntãst, és azt kiabálták, hogy így hogy engedhetik ki a gyerekeiket az utcára, ha ezek az őrültek halálos erősségre állított DỸṘM-botokkal vagdalkoznak?!
A kormány hallgatott. Jó okuk volt rá. Àntãs nemcsak sztár volt, hanem a belügyminiszter feleségének az öccse is.
A családból azonban megszólalt valaki. Ỳstlõyn Vìlëẽyt középtábornok, aki fájdalma mellett előrehaladott korával is küszködve nyilatkozott Larenka Szontiszkovarikindének, szinte suttogva, alig pár rövid mondatot.
– Maholnap hatvanéves leszek, ha megérem. Engem már nem állítanak bíróság elé… vagy ha igen, mit számít… hát én vérdíjat tűzök ki annak a fejére, aki megölte Àntãst. Egymilliót adok annak, aki végez vele. Engem már semmi más nem érdekel.
A sárga órájában két új mozgalom támadt Lũakẽàńban, bár azt nem lehetett gondolni róluk, hogy aznap reggel szerveződtek. Már egy ideje készülődhettek, és aznap léptek színre. Először egy videófelvétel érkezett a Belső-Galaktikus Hírügynökséghez. Négy ervés térdelt valahol egy sikátorban, sáros fehér egyenruhában, sisak nélkül, tarkójukra tett kézzel. Minden irányból ḱïõrvúpok meredtek rájuk. Egy hangtorzítón át beszélő egyén felolvasta mindannyiuk nevét és rangját, érzékelőre nyomatta velük az ujjukat és bemutatta, hogy egyezik a testületi kártyájukon rögzített ujjlenyomattal. Aztán bejelentette, hogy ők a Śyũnt ÃÂm, a Nincs Kegyelem mozgalom, és mostantól ha bárhol meglátnak egy ervést egyenruhában, kérdés nélkül lelövik. Nem mondta meg, hogy a „bárhol” mekkora területet jelent, azt sem, hogy hányan vannak. A négy ervést megölték, és a felvétel véget ért.
Sỳÿndoṙeìa még nem tudta eldönteni, hogy ezt a terrortámadást annak tudja-e tekinteni, ami: gyilkosságnak, négy ártatlan ember lemészárlásának, amire nem mentség, hogy más ártatlan embereket viszont ervések öltek meg – amikor jelentkezett a másik mozgalom is.
Húsz-huszonöt ember jelent meg a Vaĩḱeṙu téren, a sivatagjárók viseletében: fekete nadrágban és fekete sivatagi kabátban, aminek a fejükre húzták a csuklyáját, az arcukon fekete sivatagi porálarccal. A dzsekijükön két nagy betű volt, egybefonódva, fehérrel: M és N. Alatta még egy felirat: ÀLAN, s ez alatt: ÀSEỸN LẄT AÅSAÝ NÌÏNDÀ. Ninda a szövetség igazi vezetője.
Zászlót is vittek, fehéret, azon ugyanez állt feketével.
Ebből még nem lehetett pontosan tudni, mire gondolnak. Az ország hivatalos neve Sỳÿndoṙeìaḩỹ luòỹap. Az àseỹn általánosabb értelemben jelent szövetséget, bármely embercsoportok közötti összefogásra alkalmazható. De hamar kiderült. Mindenkinek válaszoltak a kérdéseire, és nemsokára a tévében is megjelentek. Larenka Szontiszkovarikinde mindenhol ott volt aznap Lũakẽàńban, a Vaĩḱeṙu téren is, és megkérdezte, kik ők és mit akarnak.
– Sivatagjárók vagyunk – felelte a vezetőjük, egy nyurga fiatalember. – Ez a rendes ruhánk, csak rárajzoltuk a MÙRỸN és Nìïndà kezdőbetűjét meg a mozgalmunk nevét. Nìïndà a mi igazi vezetőnk, a szövetségé, amit a népnek meg kell kötnie önmagával, ha életben akar maradni. Mi gondoskodtunk a hajnalban meggyilkolt másik csavargó kislány holttestéről, kint temettük el a sivatag peremén, ahogy őseink tették, virágot is tettünk a kezébe és megjelöltük a sírját. Azt írtuk a táblára, hogy Nìïndà, mert az igazi nevét nem lehet tudni, talán nem is volt neki. És mert minden csavargó Nìïndà. Minden bántalmazott, kirekesztett, elnyomott ember egy-egy Nìïndà!
– Mit akartok elérni? – kérdezte Szontiszkovarikinde.
– Békét akarunk. Most hallottuk, hogy egy csapat tébolyult ervéseket mészárol. Ez szörnyű. De amit az ervések tesznek, az is szörnyű! Mi békét akarunk a városban, a világon és az egész országban. De nem a terror békéjét, amikor az elnyomottak nem mernek mukkanni sem. Igazi békét.
– Hogyan akarjátok elérni?
– Mi sehogyan. Mi csak sivatagjárók vagyunk. Azt akarjuk, hogy az országnak olyan vezetői legyenek, akik igazából vezetik Sỳÿndoṙeìát, nem csak trónolnak az elérhetetlen palotáikban, mint a mesebeli királyok. Igazi kormányt akarunk, a nép kormányát, amit a nép választ és ami felelősséggel tartozik a népnek. Ez ma nem így van, a választás csak kirakat, a parlament csak porálarc, mint ez itt az arcomon, a törvényeket egy kis csoport írja titokban, és amit ők óhajtanak, az a törvény. Ezt mindenki tudja, de senki sem mer beszélni róla. Mi merünk. Mi történhet velünk? Megölnek minket is? Nem félünk tőlük!
Ámmaít és Hait mindezt az Aulang Laip 6-sigo 3 jandrijában levő kis lakásból nézte elszörnyedve. Egy ponton Ámmaít fölvette a suagját és felhívta Szindoriát, a Katonai Főügyészséget. Azonosította magát és közölte, hogy ismeretlen tettes ellen büntető feljelentést kíván tenni. Az ügyintéző megkérdezte, hogy miért.
– A terroristák által megölt egyik ervés azonos Ḩaŷṙań volt őrnaggyal, akinek ötéves büntetését kellene töltenie a katonai fegyházban.
←nh-11 Hireng [60] A szúni civilizációban az egyik legnagyobb elismerés, amit kapni lehet, a seuru. Nem osztogatjuk nyakra-főre. De azért vannak, akik ötöt-hatot is kaptak életük során. Senki sem volt a történelemben, aki harminckét seurut gyűjtött volna össze. Senki más. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 877. sómir) :: Hireng, Aulang Laip, 43 616. dzsirat muandzsan, 830nh‑11 nh-12 gyilkosságok [41] Galaktikus léptékben Szindoria jelentéktelen ország. Ami a zavargások alatt ott elhangzott Nindával kapcsolatban, a Galaxis és Ninda szempontjából is érdektelen. De először Szindoria és a szomszéd államok figyelmét irányította Ninda személyére, aztán az események hullámai továbbhaladtak. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 29.) :: Sỳÿndoṙeìa, 57. śyỳllu 19.nh‑12 nh-13 hazafelé [-25] Rövid időn belül kétszer is költöztünk azért, hogy Ninda közelében lehessünk. De hát egyik hajóhoz sem kötött minket semmi. Ekkoriban még mi voltunk az egyedüliek, akik őmiatta költöztek. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 25.) :: Aulang Laip, 43 616. senut ófarguhan, 870nh‑13→
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |