-17 ←pd-14 Avlaranta [-20] Nincsenek címei, nincsenek tisztségei, semmije, ami megkülönböztető díszítésként állna a neve mellett. Ninda – csak ennyi, és ez elmond mindent. (Hait Kirísz: Ninda, 2445.)pd‑14 pd-15 autista [-17] A Galaxis egyszerűbb és élhetőbb hely lenne, ha sokan lennének képesek arra, amire ő: szót érteni bárkivel. (ÀLAN: Hősköltemény)pd‑15 pd-16 légültetvény [18] Ember és kutya ugyanúgy működik. Kétféle üzemanyaguk van: ennivaló és szeretet. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 138. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, ÃÀllewṙuôp, 61. ńaũḱan 7., a fehér órájapd‑16→

---

„A Galaxis egyszerűbb és élhetőbb hely lenne, ha sokan lennének képesek arra, amire ő: szót érteni bárkivel.”
 


Egyszer csak kinyílt a bejárati ajtó Ninda háta mögött, és belépett egy bajuszos fiatalember.
  – Ó, ez a fiam – kezdte Avlaranta, az pedig odajött hozzájuk. – Mutatkozz be a vendégeknek!
  – Hilvirta Szenannirappillit – mondta a férfi, és végignézett rajtuk. – Ön Ninda úrnő a Testvériségből, láttam a tévében, először hathatnyolcadikán, aztán hatnyolckilencedikén, és azóta mindennap. Ezt a fehér köntöst szokta viselni, vagy kéket. Szereti az okkodorrit?
  – Nem tudom, mi az – felelte Ninda tökéletes nyugalommal. – A fordítógép nem értette ezt a szót.
  A fiatalember szó nélkül sarkon fordult és kiment a másik ajtón.
  – Elnézésüket kérem, úrnők – mondta Avlaranta fojtott hangon, és az arca előtt vízszintesen egymásra tette két kezét. – A fiamnak némiképpen… hibás a feje. Az emlékezete tökéletes… akárcsak az öné, Ninda, de nem érti a világot, a saját világában él.
  – Nincsen semmi baj, Avlaranta – felelte Ninda ugyanazzal a nyugalommal.
  – Nem, természetesen nincs – szólt közbe Andrika. – Ninda nem ismeri a szokásainkat.
  – Milyen szokást? – nézett rá Ninda.
  – Hát például – a lány belepirult a szavaiba – hogy az „úrnő” az nem megalázkodást fejez ki, hanem minden nőt így illik szólítani, csak Avlaranta úrnő udvariasabb annál, hogy szóvá tegye.
  – Nos, igen – bólogatott zavartan az asszony, és megint ugyanazt a kézmozdulatot használta –, de természetesen a Galaxis az öné.
  – De amire az úrnő gondolt, az az, hogy a mi felsőbb köreinkben – ahová téged és családodat is evidensen sorolunk – nem lenne illendő a vendéget kitenni olyasvalaki jelenlétének, aki zavarba hozhatja. Csak hát itt nincs mód kellőképpen szeparálni tőlünk Hilvirta urat…
  Elharapta a mondatot, mert ismét nyílt az ajtó és visszatért a fiatalember. Leült Ninda mellé és felé nyújtott egy átlátszó műanyagdobozkát.
  – Ez az én okkodorrim. Hatan vannak, de most csak ez aktív.
  A dobozból egy zöld bundájú, apró rágcsáló nézett Nindára, aki elmosolyodott.
  – Nagyon aranyos.
  – A neve Notti. Még fiatal, nem tud trükköket. Majd később lehet tanítani. Van Likka, Rammi, Nippu, Tokke és Jallo. Rammi és Nippu kék, a többi zöld. A kék és a zöld okkodorri kölykei fele-fele arányban lesznek zöldek vagy kékek. Az a tiéd?
  A lányok követték a tekintete irányát: ekkor fedezte föl a mennyezet alatt rezzenéstelenül lebegő Uorit. Senki sem foglalkozott a változással a megszólításban, amit a gép most tegezésnek fordított.
  – Igen, az enyém.
  – Még sose láttam ilyen automatát. Hozd lejjebb, meg szeretném nézni.
  – Uori! – szólalt meg Ninda. – Lieva jauši!
  Az Uori leereszkedett valamivel Hilvirta feje fölé. A fiatalember talpra ugrott és lehajolt hozzá. A fehér gömb, ami akkorka volt, mint Sileni feje, és sehol semmiféle jellegzetesség nem volt rajta, mozdulatlanul állt a levegőben és sem a vizsgálódásra, sem a tapogatásra nem reagált.
  – Mit tud? – érdeklődött Hilvirta.
  – Nem tudom pontosan, de az a feladata, hogy megvédjen minden támadástól.
  – Milyen gyártmány?
  – Saunis világán készült, Uori a neve.
  – Sose hallottam róla. De hasonlít a Szamvenin gépekre, amiket Simmután gyártanak, azokon sincsen semmi, csak egy egyszínű, üres felület, de azok szürkék vagy barnák. Azoknak fokozatmentes mikrolézerük van, a gömbfelület minden pontjára irányítható, a legkisebb erősségen betűket lehet vele égetni egy papírlapra, a legnagyobbon nem tudom, de biztos nagy rombolásra képes. Nem tudtam kideríteni. Katonai titok. Biztos, hogy katonai titok.
  – Igen – felelte Ninda türelmesen –, az Uori is az. Nekem sem mondtak róla semmit.
  – Tudtam. De azért megkérdezem a szakértőket. Vannak a csillagközi beszélgetős csatornák között katonai tárgyú csatornák, ahol ilyen robotokról is szoktunk beszélgetni. Rögtön meg is kérdezem a szakértőket – indult az ajtó felé, és félig még visszafordult mentében –, ők biztosan tudni fogják. Máris megkérdezem a szakértőket…
  Az ajtó becsukódott. Avlaranta összeillesztette két tenyerét és mélyet bólintott Ninda felé.
  – Ön kiválóan szót értett a fiammal. Köszönöm, Ninda ú… Ninda.
  – Autista, ugye, úrnőm? – érdeklődött Andrika udvariasan.
  – Igen, úrnőm. Most nem is fog egy ideig visszajönni, talán ma már egyáltalán nem. Rég meg is feledkezett az önök jelenlétéről. A saját világában él, csak azzal foglalkozik, ami éppen érdekli. Az egyik pillanatban az okkodorrija, a másikban a katonai robotok… tudja ő, hogy látta Nindát a tévében, de nem fogja fel, hogy világok jótevőjével beszél, akiért milliárdok rajonganak. Ami azt illeti – mosolygott az asszony –, én sem egészen fogom fel, hogy a Galaxis legnagyobb embere itt ül a szobámban és a fiammal meg velem beszélget…
  – Én is ugyanabból az anyagból készültem, mint mindenki más – felelte Ninda ugyanazt, amit már sokszor életében.
  – Hogyne, természetesen, Ninda. A kérdés nem az, hogy minek születünk, hanem hogy mit teszünk azzal, amit kaptunk. Ezek az ön szavai. Látja, megjegyeztem. Én szegénységbe születtem és szegény is voltam világéletemben. Ezt kaptam. De amikor meghallgattam a tévéből önt, elkezdtem gondolkodni, hogy mihez kezdjek. És beiratkoztam egy tanfolyamra, hikkiv gépkezelőnek tanulok. Hamarosan el is végzem, és akkor már, azt remélem, kicsit többet keresek majd. Valamivel könnyebben fogunk élni.
  – Mire szolgál egy ilyen gép, úrnőm? – kérdezte Andrika.
  – Ez egy mezőgazdasági gép, Andrika úrnő. Komplex növénykezelési feladatokat végez, talaj-előkészítést, ültetést, növényvédelmet, betakarítást. Talán önök is, Ninda, fogyasztanak majd azokból a terményekből, amiket én takarítok be, hiszen a Testvériség sok mezőgazdasági terményt vásárol Takkaleppin.
  – Hát ez lehetséges – felelte Ninda jókedvűen.
  Amikor hosszas búcsúzkodás után eljöttek Avlarantától, Andrika már kint az utcán mosolyodott el.
  – Ti persze meg akartátok volna dicsérni azt a süteményt.
  – Hát… meg.
  – Baklövés lett volna. Egy pillanatig sem akarta velünk elhitetni, hogy ő maga sütötte, nem is hiszem, hogy lenne hozzá alkalmas konyhafelszerelése. Azzal, hogy hangot adtam a süteménnyel kapcsolatos kritikámnak, együttérzést fejeztem ki vele szemben, amiért csak ilyen vacakra telik neki. Egyébként is állandó beszédtéma nálunk az élelmiszeripar folyamatos leromlása.
  – Mi okozza?
  – A bányáink kezdenek kimerülni. Így aztán egyre nagyobb a szegénység, és az ipar kénytelen egyre rosszabb minőségben termelni, hogy az emberek képesek legyenek megfizetni.
  Ninda lassan sétált a szegénynegyed rosszul megvilágított utcáján – most már tényleg éjszaka volt –, s éppoly lassan csóválta a fejét.
  – Ez így nem jó. Ez egy hirongin-dzsisszafúri. A rossz körülmények aláássák az emberek egészségét és többet kell költeni a gyógykezelésükre. Ettől még nagyobb lesz a szegénység. És ez csak egyetlen vetülete a dolognak. Pont fordítva kell csinálni. A szegényekre költeni kell, hogy fel tudjanak emelkedni a szegénységből – hiszen akkor emelkedik fel az ország is. Hívd föl az országod vezetőjét, Andrika.
  A lány meghökkenve nézett rá.
  – Hogy én?
  – Ja igen, nyilván nem válaszol közembereknek, ugye? Majd én fölhívom. Azt hiszem, velem szóba fog állni.

---

←pd-14 Avlaranta [-20] Nincsenek címei, nincsenek tisztségei, semmije, ami megkülönböztető díszítésként állna a neve mellett. Ninda – csak ennyi, és ez elmond mindent. (Hait Kirísz: Ninda, 2445.)pd‑14 pd-15 autista [-17] A Galaxis egyszerűbb és élhetőbb hely lenne, ha sokan lennének képesek arra, amire ő: szót érteni bárkivel. (ÀLAN: Hősköltemény)pd‑15 pd-16 légültetvény [18] Ember és kutya ugyanúgy működik. Kétféle üzemanyaguk van: ennivaló és szeretet. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 138. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, ÃÀllewṙuôp, 61. ńaũḱan 7., a fehér órájapd‑16→

---

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 (2134 › 60:41) 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673