„Szillon egyike azoknak, akik csak a munkájukat végezték, és úgy kerültek vele évszázadokig tartó meghitt barátságba. Akárcsak én.”
Hiragi: Akik Nindává tették,
Szillon Nomboka Marotomandi, 1.
Szillon Nomboka Marotomandi, 1.
Hanit
43 659. muhat angdzsagan
730
– Hölgyeim és uraim, Szillon Nomboka Marotomandit látják a VTMK televíziótól, a Hanit Köztársaság központi világáról, Hanitról. Ez az épület a hátam mögött a Nemzeti Színház, amelynek gömbölyű épületét mindenütt jól ismerik a hanit világokon – közvetítésünk nézőinek viszont sokkal ismerősebb az a szőke kislány, aki itt áll mellettem. Én azért ülök, mert állva olyan magas vagyok, hogy a kamera csak messziről tudna egyszerre mindkettőnket mutatni – mivelhogy ő, mint önök jól tudják, meglehetősen kicsi. De ne is róla beszéljünk, hanem vele. Ninda, hogy tetszik Hanit?
– Érdekes világ – felelte Ninda mosolyogva. – Ennek a kék csillagnak az erős fényében valahogy minden más, de Hanit gyorsan forog, és az emberek három napot és éjszakát töltenek ébren egyhuzamban. Azt mondják, szörnyű szélviharok és árvizek is vannak a gyors forgás miatt, és nemsokára megint lesz egy.
– Igen – bólintott Nomboka –, azazhogy már kialakult. Egy elég nagy ciklon, hamarosan eléri a várost. Itt leszel, amikor ideér?
– Feltétlenül. Még soha nem láttam igazi vihart. Szindorián nincsenek nagyon nagy viharok, és amik vannak, azoknak sem esik útjába Luakeán. Azokon a világokon pedig, ahol azóta megfordultam, éppen nem volt vihar.
Ez nem volt egészen igaz, Auríhaumon már átélt vihart kétszer is, de persze annak a világnak a létezéséről a dzserangok nem tudhatnak. Sokkal kisebb viharok voltak amúgy is. Az elsőnél Hergun-Sammúdiban volt, a janníhaum ablakából figyelte, ahogy a szürkeség beteríti a várost, a fák lombjai csapkodni kezdenek, aztán megjön az eső, és egykettőre úrrá lesz odakint a káosz. A másodiknál, két évvel később Szadzsinkében kiment a szasszíhaum gyepére, és szembenézett a viharral. Végig kint volt, hagyta, hogy a szél ide-oda lökdösse, port és növényi törmeléket vagdosson hozzá, és persze bőrig ázott, de csak alsóruhát hagyott magán, így kevésbé érezte. Amikor a vihar elült, visszament a janníhaumba, megszárítkozott, néhány matit állt melegvörös fényben, és meg sem fázott.
Ebben a viharban nem maradhat kint. Ezt tudta. Hafeini azt mondta, az itteni viharokat egytől tízig számozzák, és ez kint a tengeren is már hatos volt, de a partra érve felerősödik, mert beszorul két hegylánc közé, nyolcas vagy kilences lesz belőle.
Nombokával egy Hononua nevű nagy térségen üldögéltek, illetve Ninda a kamera kedvéért odaállt Nomboka széke mellé. Sokan voltak jelen, de a kamera látókörén kívül. A haniti kormány több tagja, a polgármester, a meteorológiai intézet igazgatója, mindenféle helyi notabilitások és több száz bámészkodó, meg Szinensi. A közelben. A térség többi részén legalább ezren. Hononua egy tágas, enyhén hullámos rét volt Hanit városa és az óceán között, két magas hegylánc közé szorítva, a Hanit folyó jobb partján. Ha Ninda balra nézett, ellátott az óceánig, ami fölött ragyogó kék volt az ég. De már nem sokáig. Ha pedig jobbra nézett, a pályaudvar és a zöldség- és gyümölcspiac épületét látta; velük szemben, a kamera mögött pedig a város szélső házait.
Egyszer csak zenei hangok szólaltak meg. Bomm, bomm, bomm, bomm – bimm, bimm, bimm, bimm! Négy mély, négy magas. Mint a dzsógirütések, valahonnan a levegőből, átható, erős hangok.
– Negyedik riasztás – mondogatták az emberek, és a kövérkés Elilamo polgármester odajött Nindáékhoz.
– Sajnálom, de hamarosan fedél alá kell húzódnunk – közölte –, érkezik a vihar.
– Kedves nézőink – ragadta meg Nomboka az alkalmat, és odafordította a kamerát egy kis távirányító segítségével, amit úgy tartott a kezébe rejtve, hogy a nézők nem látták –, bemutatom Elilamo urat, Hanit polgármesterét, aki éppen arról értesített minket, hogy közeledik a vihar. Mennyire van közel hozzánk, uram?
Bomm, bomm, bomm, bomm – bimm, bimm, bimm, bimm – ismétlődött a riasztójel.
– Csillagközi mértékkel számolva körülbelül ezer ütés – készségeskedett a polgármester –, és máris itt lesz.
A tömeg megindult a város felé, sokan légikocsit hívtak, nyilván messzebbre tartottak. Ninda nyugodtan álldogált Nomboka mellett.
– Az a tervem – mondta a riporter a kamerába, amit ismét maga felé fordított –, hogy tudósítani fogunk arról, ahogy Ninda megszemléli a haniti ciklont. Úgy tudom, különleges jelenség, Nindát pedig érdeklik a különleges természeti jelenségek. Jól tudom?
– Igen – mosolygott Ninda. – Érdekelnek. Egy Taka nevű holdon láttam ennél sokszorta nagyobb vihart is, de az nem ott volt, hanem a gázóriáson, ami körül az a világ kering.
– Ó, gázóriásvihar, azok valóban nagyon érdekesek. Láttam néhányat.
Ninda elnézett a távolba, az óceán felé.
– Már látszik.
Nomboka ülve maradt, de a kamerát felröptette a magasba, és a képernyőjét figyelte.
– Kedves nézőink, most már önök is láthatják, egy apró szürke foltként a távolban. Most lassan rá fogok nagyítani, hogy jobban megfigyelhessük.
Fokozatosan vált láthatóvá a hatalmas, gomolygó szürkeség, mindenféle mozgó nyúlványokkal. A méreteit azonban nem lehetett felbecsülni. Időnként megszólalt a négy mély és a négy magas hang, aztán egyszer csak már három.
Bomm, bomm, bomm – bimm, bimm, bimm!
– Harmadik riasztás – mondta a polgármester, és a többiekre nézett. – Kedves vendégeink, kérem, legyenek szívesek a város felé indulni, nemsokára itt a vihar. Köszönöm.
A vendégek elindultak – Ninda és Nomboka maradt. De ugyanekkor feltámadt a szél, szinte pillanatról pillanatra erősödött, s egy matin belül már lobogott a hajuk, Ninda köntösének a szárnya, aztán a fák hajladozni kezdtek. Az óceán fölött már sötétszürke volt az ég. Elilamo idegesen nézett rájuk. Már csak ők hárman voltak idekint, és Ninda volt az egyik legfontosabb vendég, akit ez a hely látott hosszú-hosszú ideje.
Bomm, bomm – bimm, bimm! – Bomm, bomm – bimm, bimm!
Nomboka fölkelt, a székét összehajtotta, zsebre vágta.
– Második riasztás. Nem maradhatunk tovább idekint, Ninda, sajnálom.
Ninda bólintott, és a megkönnyebbült polgármester nyomában beszállt az elébük libbenő kis járműbe, ami hengeres volt, körben átlátszó fallal, s az egyetlen, kör alakú ülés a közepén volt. Más nem is volt benne. Az ajtó becsukódott. Odakint vészes gyorsasággal fokozódott a szél.
– Ez a kocsi kibírja? – kérdezte Ninda.
– Hogyne, természetesen – vágta rá Elilamo.
– És nem is fújja el?
– Nem, dehogy. ALIO-meghajtása van.
– Akkor maradhatnánk itt? Nem a távolból szeretném szemlélni.
Már folyamatosan szólt a második riasztás két mély, két magas hangja.
– Maradhatunk, hát hogyne – készségeskedett Elilamo, és eltette a kis távirányítót, amivel éppen készült indítani. Egyre sötétedett körülöttük, és egyre több volt a szálló por, növényi törmelék. Aztán az óceán felől megjelent egy hatalmas fekete fal.
Bomm, bimm, bomm, bimm, bomm, bimm! – bömbölte a hangszóró.
Ninda csillogó szemmel figyelte a három-négy rígin magas, függőleges vízfalat, ami egy futó ember gyorsaságával száguldott feléjük.
– Első riasztás – mondta.
←oc-4 Ëwṙuêy [104] Ha ismersz valakit, aki nem ér annyit, mint te, az azt jelenti: él benned a vágy, hogy találj embereket, akiknek fölébe helyezheted magad. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 78.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 55., a zöld órájaoc‑4 oc-5 vihar 1 [-24] Szillon egyike azoknak, akik csak a munkájukat végezték, és úgy kerültek vele évszázadokig tartó meghitt barátságba. Akárcsak én. (Hiragi: Akik Nindává tették, Szillon Nomboka Marotomandi, 1.) :: Hallihuat Fónird, Hanit, 43 659. muhat angdzsagan, 730oc‑5 oc-6 vihar 2 [-24] A két fő tényező, ami akár javadra, akár ártalmadra lehet: önmagad – és mindenki más. Nagyjából egyenlő arányban. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 615. sómir)oc‑6→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |