-21 ←pg-21 örök tűz [-17] Akiket a legjobban szeretsz, azok tudnak a legjobban megbántani. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 237. sómir)pg‑21 pg-22 előadások [-21] Tanácsot az életedre? Nem a jó könyvet vetted elő. Még egyszer mondom: ez az Első Szían. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 506. sómir)pg‑22 pg-23 fódir [-12] Fojtogató dolog a múlt. Mindazok az események, amiket nem szerettél megélni, idővel rossz emlékké válnak – amiket pedig szerettél megélni, szomorú, hogy elmúltak. De mégis: ha nem tartod számon a múltat, hogyan éled meg a jelenedet és hogyan képzeled el a jövődet? (Ninda: A fény lúmái, 86.) :: Auríhaum, Szuaranningu, 43 708. senut liktuharan, 732pg‑23→

---

„Tanácsot az életedre? Nem a jó könyvet vetted elő. Még egyszer mondom: ez az Első Szían.”
 


Még aznap este eldöntötték, hogy hogyan tágítsák ki a jarráhikört, ezért másnap délelőtt már meg is jelentek az automaták és nekifogtak. Senki sem volt otthon, a gyerekek iskolában, a felnőttek az egyetemen; Áuszit most Ámmaít vitte magával az Órafengip-terem előtti janníhaumba, amíg ő csillagközi jogot adott elő. Ezúttal párbeszédes formában, Iralgómival, aki tanítványa volt a Serangisszaunon. A terem közepén egy négyzet alakú asztalt helyeztek el, rajta a szokásos palackokkal, poharakkal és falatkákkal, és körülötte négy széket.
  Iralgómi volt a faggató.
  – Miért mondod ezt?
  – A csillagközi jog szükséges, mert muszáj szabályozni a Galaxis sok-sok államának viszonyait. Hiszen millióféleképpen lépnek interakcióba egymással. De szükséges rossz, két okból. Mert valójában lehetetlen a csillagközi jogot úgy összeállítani, hogy mindenki meg legyen vele elégedve – a kormányok még csak-csak, az emberek a legkevésbé sem. És mert voltaképpen nem lett volna muszáj, hogy különböző államok alakuljanak ki a Galaxisban.
  – A Galaxisban alakultak ki?
  – Természetesen nem. Már Ősi Földön kialakultak. Ez szükségszerű volt, mert amennyire tudjuk, az emberi civilizáció egyazon időben virágzott Ősi Föld egymástól távoli tájain, amik az akkori közlekedési és kommunikációs technológiák mellett elérhetetlenek voltak egymás számára. Az viszont nem lett volna lehetetlen, hogy amikor már létezett a gyors intraplanetáris közlekedés és kommunikáció, akkor létrejöjjön egy egységes állam, amely Ősi Föld egészét és az esetleges külső világokat is egybefogta volna. Nem lett volna lehetetlen, csak nem következett be. Ezt a széttagolt állapotot örökölte modern Galaxisunk.
  – Hogyan árt az embereknek a Galaxis széttagoltsága?
  – Tudok egy példát – szólalt meg egy lány, Juntari, s már fel is ugrott és odaült a harmadik székre: ő lett az első mesélő. – Egyszerű elmesélni, annál bonyolultabb volt megoldani. Hurmom egy fémben extrém gazdag világ, ezért a sűrűsége jóval nagyobb a lakható világokénál, tehát a gravitációja is. A Hlandar kutatóhajó legénysége ezt nem tudta és nem mérte fel, a szokásos távolságban léptek ki a hipertérből, és Hurmom tömegvonzása elkapta őket. Lezuhantak a felszínre. Bajuk természetesen nem esett, hiszen a hajó rendes biztonsági rendszerrel és inerciakiegyenlítéssel volt ellátva, de nem volt elég energiájuk fölemelkedni. Segélyhívásukra számos hajó válaszolt, végül kettő érkezett a helyszínre. Segítettek, mindenki boldog volt. Kivéve a jogászokat… vagyis hát ők annak örülhettek, hogy jó sok munkájuk van. A három hajó ugyanis három különböző államhoz tartozott – egyik sem szúni volt –, Hurmom pedig egy negyediknek, Entasznak a területén feküdt, azaz mégsem, mert Hurmom naprendszerét minden irányból entaszi terület vette körül, de magában a rendszerben Entasz nem létesített semmit, és a felelősséget is el kívánta hárítani magától. Amíg a négy ország jogvitája el nem dőlt, senki sem kaphatott kártérítést, de éppenséggel a Hlandart üzemeltető cég számláját be is fagyasztották, mert az egyik álláspont az volt, hogy ők tartoznak kártérítéssel. Mire véget ért az ügy, a cég csődbe ment, az érintettek közül többen már nem is éltek, az ítélet értéktelen szemét lett, alkalmatlan arra, hogy bármelyik szereplő problémáját megoldja.
  – Mi lett volna, ha a Galaxis egységes államiságú? – kérdezte Iralgómi.
  – Vagy csak akár abban az esetben, ha a szereplők ugyanabból az államból valók – toldotta meg Juntari a mondatot. – A per akkor is per lett volna, de amennyiben azonos joghatóság alá tartoznak, számtalan kibúvó, késleltető manőver nem állt volna rendelkezésre. Mindegyik szereplő élt ilyenekkel.
  Eközben Haugímúban az összes jarráhi törzsét megmarkolta két-két Simsit automata és szilárdan tartotta a növényt, amíg a nagy Szummimup ásógép precízen körbeásta a gyökereket. Négy kis Nimbari röpködött a nyomában, amik gondosan szétválasztották az egymásba akadt gyökérszálakat. Ugyanekkor a másik Szummimup kiásott egy nagy, kör alakú árkot öt ríginnel kijjebb; ezt a méretet választották, a kapitány biztatására, mert ő meg volt róla győződve, hogy sokkal többen is lesznek még a nindaran-hombéban. Amikor egy-egy fa kiszabadult, a Simsitek kivitték a külső körbe. Minden két fa közé egy kisebbet hoztak, nem egészen apró palántát, az nem nőne meg a kifejlett fák között, másfél rígin magas fácskákkal bővítették a sövényt. Végül gondosan betemették mindkét árkot, és a régi helyén végigment egy Halleli füvesítő automata. Egy év alatt ez a csík is kizöldül majd.
  Ember egy sem ment a helyszínre, a gépek programvezérléssel látták el feladatukat.
  Ninda is Hangilaoranon volt, az Ingraupaldzséman, a drámatagozati fedélzet Úsirfuap termében hallgatta Szimtie előadását.
  – Nekem személy szerint a legfontosabb, hogy meg tudjunk jeleníteni olyan érzéseket, lelkiállapotokat, gondolatokat, amik valójában nincsenek nekünk. Ezt hívják színészetnek. Hogyan? Itt látok egy paradoxont. Ha nem érzem azokat az érzéseket, akkor nem tudom őket hitelesen megjeleníteni. Ha viszont azok az érzések nem az enyémek, akkor nem tudom érezni őket. Állunk a színpadon és én halálosan szerelmes vagyok a partnerembe. De hogyan? Nekem van egy férjem, én őt szeretem, de hát nem ő áll ott mellettem – ő orvos, és annyira tud szerepet játszani, mint én operálni. Nem lehetek szerelmes egyszerre két férfibe, illetve akár egy hetes során ötbe is, hiszen sok szerepem van. Akkor mi a megoldás?
  A művésznő végigpillantott hallgatóságán.
  – Én úgy fogalmazom ezt meg, hogy létrehozok a lelkemben egy dobozt. Ebben él egy másik ember, a szerepem, akinek megvan a komplett személyisége, előélete, élményvilága, véleménye dolgokról, a gasztronómiai vagy zenei ízlése, minden megvan róla. Amikor játszani kezdek, kinyitom ezt a dobozt, belebújok, és attól kezdve én ő vagyok. Akkor szerelmes lehetek egy másik férfibe, mert az nem én vagyok, hanem ő. Több ilyen doboz is él a lelkemben, s némi gyakorlással és a felvételek visszanézésével elő tudom keresni azokat a dobozokat is, amik a több száz éve játszott szerepeimhez tartoznak.
  Aini Szúfonnin-Jalmuri falucskában töltötte a délelőtt nagy részét, az Ingdzsallit intézetben, ahol vitanapot tartottak a jargit fhangí bővítési lehetőségeiről. A fhangínak erről az ágáról a lányok nem sokat tudtak – majd csak a nyolcadik dírben ismerkednek meg vele –, és amikor megkérdezték, többször is, hogy miért jött ide, azt felelte: éppen azért, mert nem sokat tud róla. Ómarvauni is megmondta, hogy intenzív tanulásra annak van szüksége, aki semmit sem tud.
  Szinensi Úfalgir-Hendában volt, a Sásuan kórházban, a hatéves vizsgálaton. Persze nem tartott soká, ahogy az előző alkalmakkor sem. Azért jött ebbe a kórházba, mert akkor már meglátogatta Siandzsit, egykori osztálytársukat az Aulang Laipról.
  – Nincs sok mondanivalóm – közölte Szasztu doktor, a képernyőre pillantva, és visszaküldte a hiperlapokat a helyükre. – Minden rendben. Van már neve?
  – Ilgárúni – mosolygott Szinensi.

---

←pg-21 örök tűz [-17] Akiket a legjobban szeretsz, azok tudnak a legjobban megbántani. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 237. sómir)pg‑21 pg-22 előadások [-21] Tanácsot az életedre? Nem a jó könyvet vetted elő. Még egyszer mondom: ez az Első Szían. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 506. sómir)pg‑22 pg-23 fódir [-12] Fojtogató dolog a múlt. Mindazok az események, amiket nem szerettél megélni, idővel rossz emlékké válnak – amiket pedig szerettél megélni, szomorú, hogy elmúltak. De mégis: ha nem tartod számon a múltat, hogyan éled meg a jelenedet és hogyan képzeled el a jövődet? (Ninda: A fény lúmái, 86.) :: Auríhaum, Szuaranningu, 43 708. senut liktuharan, 732pg‑23→

---

ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 (2134 › 60:40) 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673