„Tud érvelni, tud számonkérni. Ha muszáj, még veszekedni is tud. De bárhogyan beszél: mindig a lelkekre hat.”
ÀLAN: Hősköltemény
Hangilaoran
43 714. senut algillíszan
620
Ninda meghallgatta Anasszu előadását a Takkunerin teremben, a történetírás szubjektivitásáról volt szó, aztán fölment három szintet és besétált az Andivalg janníhaumba, ami mellett volt egy fülke. Belépett.
A Szolgálat még reggel küldött egy üzenetet Darmava parlamentjének: Ninda szúni idő szerint délután meg fog jelenni az ülésteremben, mert beszélni akar velük. A Testvériség elvárja a kormány és a képviselők jelenlétét. Ha nem lesznek jelen, akkor Ninda személyesen fog odautazni, a Testvériség hadihajójával, és meg fogják oldani, hogy beszélhessen velük. Az üzenet végén hamisítatlan szúni arroganciával az állt: Ha ezt fenyegetésnek érzik, igazuk van: ez fenyegetés.
Darmava nem válaszolt. Rakal, egy náluk nem sokkal nagyobb állam, amely már felmondta velük a diplomáciai kapcsolatokat, de követségének kiürítése még folyamatban volt, a parlamentbe küldött egy robotot, amely letáborozott az ülésterem mennyezete alatt és várt. A rakali nagykövet közölte, hogy a gép irányítását átengedte a Testvériségnek, ők fogják kivetíteni Ninda képét.
Darmava továbbra sem válaszolt, de a robot hallótávolságán kívül eső helyiségekben bizonyára parázs viták folytak. Vagy akár ott is vitatkozhattak a robot alatt – sem Szúnahaum, sem Rakal nem kémkedett, a robot inaktívan várakozott.
Ninda belépett a fülkébe és bekapcsolta. Megállt a darmavai parlament üléstermének közepén és körülnézett.
Egyszerű berendezésű, nem túl nagy helyiség, de Ninda szokása szerint az emberekre figyelt. Hatvannál nem lehettek többen, a széksorokban ültek mereven és őt nézték.
– Ninda vagyok.
Egy férfi állt a széksorok előtt, kopasz, középmagas, rövid, ezüstös szakállal. Sötétkék öltözékének szabása a szindor üzletemberek és politikusok ruházkodására emlékeztette Nindát.
– Rantan Dalarviri vagyok, Darmava Köztársaság államvezetője.
Elhallgatott, Nindának engedve át az első szólás jogát, de ő nem kívánt élni vele. Elővett egy széket a fali tárolóból, kihajtogatta és helyet foglalt.
– Hallgatlak, Rantan.
– Ha a személynevemen kívánsz szólítani, az a Dalarviri. Te kezdeményezted ezt a hívást, téged illet az első szólás joga.
Mély zengésű hangon, méltóságteljes lassúsággal beszélt.
– A hívást igen, Dalarviri. A helyzetet azonban, aminek ez a hívás a következménye, ti teremtettétek.
Rantan is helyet foglalt a széksorok előtt egy karosszékben.
– Ez érdekes gondolat. Szerintünk ugyanis a „helyzetet”, amennyiben ragaszkodsz ehhez a szóhoz, szomszédaink teremtették, amikor sorban mondták fel velünk a diplomáciai és kereskedelmi egyezményeket. Mi eközben semmit sem tettünk, aminek ehhez köze lehetne. Törvényeink semmit sem változtak ez idő alatt.
Ninda bólintott.
– Igen, a csillagközi médiának van néhány sajátos szokása. A tömegkommunikációs pszichológiában ezt Szanonven-hatásnak hívják. Gondolom, a nézők között vannak, akik nem ismerik ezt a kifejezést, elmondom. Szanonven egy tó neve Sídi egyik világán, és egyúttal egy gyárat is hívtak így, a tó partján épült, elektronikai cikkeket gyártott… és a tóba engedte bizonyos ipari hulladékait. Furcsán hangzik, tudom. Már egy ideje csinálta, amikor felfigyelt rá egy újságíró és botrányt kavart, be is zárták a gyárat – a helybeliek meg méltatlankodtak, hogy eddig miért nem, ők már mióta mondják és senkit sem érdekelt. Ez a Szanonven-hatás: a média szemszögéből egy probléma akkortól kezdve létezika, amikor a média észreveszi. De természetesen a valóságban már jóval korábban is fennállt. Most is ez van. Darmava visszás törvényei régebben léteztek, mint ahogy a média felfigyelt erre, de ettől a helyzet nem jobb, hanem éppenséggel rosszabb.
– Nem szeretnék sarkítottan fogalmazni, hiszen a Szúnahaum Testvériség követével beszélek – felelte az államvezető kissé előredőlve –, de nem érzem visszásnak a törvényeinket, és kellemetlenül érint, hogy így fogalmazol.
– Akkor jöhetek?
– Parancsolsz, kérlek?…
– Azt kérdeztem, jöhetek-e – felelte Ninda olyan arccal, mint aki magától értetődő dologról beszél. – Ide Darmavára. Lakni. Mindkét feleségemmel.
Az államvezető kissé megütődve bólintott.
– Hogyne… természetesen.
– A házasságunk érvényesnek számít?
– Hát… a darmavai törvények szerint nem.
– Atrakandi egyezmény az emberi jogokról. Folvellti deklaráció. Hanorv-Szilt szerződés. Andartokaldirmi egyezmény. Mind a négy tartalmazza vagy a párkapcsolatok egyenjogúságát a résztvevők nemére való tekintet nélkül, vagy kissé általánosabban a családi élet sérthetetlenségét. Darmava mind a négyhez csatlakozott.
Kis csend állott be Ninda szokásosan szenvtelenül előadott felsorolása után. Rantan zavartan megdörzsölte az állát, aztán megköszörülte a torkát.
– Khm… kérlek, nézd el nekem, ha nem ismerem ezeket a dokumentumokat ilyen jól, de megtennéd, hogy elmondod, mikor születtek ezek?
– Szúni naptár szerint a legrégebbi kilencezer, a legújabb hétezer évvel ezelőtt.
– Ahm… értem. Igen, valami ilyesféle válaszra számítottam. Ez becslésem szerint legalább húsz nemzedék. De a világ változik, Ninda. Ami jó volt elődeinknek, az – széttárta kezét – nekünk már nem feltétlenül jó.
– Mióta létezik az azonos neműek kapcsolatait diszkrimináló törvény Darmaván?
– Ha jól emlékszem, mintegy száz éve… gondolom, a fordítógép átszámítja.
– Te mióta vezeted az államot?
– Tíz éve.
– Tehát ami jó volt elődeidnek, az neked is jó, ha diszkriminálhatsz, és nem jó, ha nem diszkriminálhatsz.
Rantan lebiggyesztette a száját.
– Nálunk nincsen diszkrimináció, Ninda. Bármely két felnőtt ember házasságot köthet, ha ellenkező neműek. Ezt a kritériumot azonban szükségesnek láttuk meghatározni, mert úgy gondoljuk, hogy védeni szeretnénk a természetes párkapcsolatokat.
– Ez felvet néhány kérdést – közölte Ninda változatlan szenvtelenséggel. Egy. Miért nem természetes az azonos neműek közötti párkapcsolat, amikor az egész Galaxisban magától értetődőnek fogadják el, kivéve Darmava kormányát meg nyilván még egy-két ilyen magáról megfeledkezett kormányt? Kettő. Ezt miért a kormány definiálja? Honnan veszitek, hogy beleszólásotok lehet az emberek nemi, családi életébe? Az a dolgotok, hogy vezessétek az országot, nem az, hogy a „természetes párkapcsolat” fogalmát meghatározzátok. Három. Mindezektől függetlenül érdekel, hogy ezzel hogyan véditek a különböző neműek közötti párkapcsolatot. Rólam az egész Galaxis tudja, hogy Ámmaít és Hait kvázi a szüleimnek számít, és ők ellenkező neműek. Hogyan hat az ő kapcsolatukra „károsan” az enyém? Miben lenne jobb nekik, ha nekem egy férfival lenne kapcsolatom? Miben akadályozza az ellenkező nemű kapcsolatok létesítését vagy boldog családi életét az azonos neműek kapcsolatainak létezése? Ha most ez a két úr – Ninda hirtelen rámutatott két férfira a széksorokban – szerelmi kapcsolatra lépne egymással, az miképpen akadályozná a te boldog családi életedet a feleségeddel? És: négy. Akármi a törvény, mindenhol, mindenféleképpen léteznek emberek, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Ők mihez kezdjenek ebben a ti megvédelmezett világotokban? Hazugságban éljenek, boldogtalan házasságban egy ellenkező neművel, vagy rettegésben, titkolt kapcsolatban? Miért jó a társadalomnak, ha ilyen életre kényszeríti őket? Nem! – emelte föl a tenyerét. – Ne most válaszolj. Kérd fel a legjobb szakértőiteket, ahányat csak akarsz. Írjátok le egy tanulmányban. Kaptok rá időt.
– Igazán? – kérdezte Rantan bosszúsan. – És ha a tiéid nem lesznek elégedettek a válasszal, akkor mi lesz?
Ninda tekintete belefúródott az övébe. Lassan teltek az ütések, mialatt farkasszemet néztek egymással a világűr mérhetetlen távolságán át.
Végül megszólalt Ninda, csendesen, szelíden, ahogy szokott. De volt némi sajnálkozás a hangjában.
– Mit számít az? Először is olyat próbáljatok írni, amivel ti magatok elégedettek vagytok. Ami kifejezi világképeteket, őszinte és hiteles, és oda mertek állni vele az emberiség elé.
Ezzel a kép eltűnt.
←ph-26 hombéban [3] Azt hiszem, ő az egyetlen oka, hogy nem vállaltam újra kiküldetést. Mindig szerettem eljárni hozzá, de amióta a hombét így berendezték, még otthonosabb lett. A legjobb janníhaum, amit ismerek. Bár megesett, hogy egy-egy másik janníhaumban jártam és ő is ott volt – akkor pedig az volt a legjobb. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 53. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑26 ph-27 Darmaván [43] Tud érvelni, tud számonkérni. Ha muszáj, még veszekedni is tud. De bárhogyan beszél: mindig a lelkekre hat. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 714. senut algillíszan, 620ph‑27 piq [-1019] ()piq→
pi-1 id [-673] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. senut féninnulgan, 780pi‑1 ·· -648 742 518 szó (714 043+24 322+4153) 5 146 439 betű (4 980 648+165 791) 5 685 046 jel (@538 607) | 701, 70,1%, 423 732 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2272. nap, 324 szó/nap, 2265 betű/nap, 77:47/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:72, 3089 1. 1:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (2%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 200 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 27 (3%) 673 | ||
pi – – – | 1 (0%) 700 |