„Több tanulmányszerző leszögezi: Ninda nyomdokain indult útjára az az új divat, hogy a politikusokkal, állami vezetőkkel pimaszul beszélnek. Ő maga mindig tiltakozik ez ellen. Nem pimaszul, csak ahogy megérdemlik.”
Hait Kirísz: Ninda, 472.
Jasszani-Haugímú
43 712. nodzsat nendihilgan
745
Millió és millió szúni szülő tette már meg, hogy a gyereke születése miatt felfüggesztette az esszidzsinnakiképzést – senkit sem lepett meg, hogy Ninda is ezt teszi. Régesrég megvoltak a kidolgozott módszerek arra, hogy hogyan kell később folytatni. De Nindáról senki sem hitte, hogy bármit elfelejthetne a tanultakból. Arglúni dzsavan, annak a csapatnak a felülvizsgálója, amelyikbe Ninda is tartozott, azt mondta, előbb lesz őbelőle fonnentbokor, mint hogy Ninda valamit elfelejtsen.
Így persze nem volt többé tagja a somdinak, de azért ők is változatlanul eljártak hozzájuk beszélgetni. Khatti ekkortájt állította össze a nindaran-hombé rendszeres vendégeinek névsorát: kis híján ezer név volt rajta.
– S ez miért fontos? – kérdezte Ninda.
– Önmagában nem fontos, de jelez valamit a népszerűségedről.
– Túl sok szabadidőd van – mondta Ninda nevetve, mint általában szokta, amikor a népszerűségét kutatták.
Khatti, aki eddig Auríhaumon élt, egy évvel Ilgá születése előtt végleg ideköltözött, egyenesen Jasszaniba, sőt Haugímúba, a hombé mögötti rét város felőli szélére; a rétet ekkor már az eredeti Haugímú-arindi, azaz haugímúi rét elnevezés mellett gyakran emlegették nindaran-sinnun-arindi, vagyis a nindaranok esküvőjének rétje néven is. Társa is volt már, Iransi, egy kistermetű, alig százkilencven éves lányka, aki döbbenten bámult Nindára első találkozásuk alkalmával, és alig mert megszólalni. De Ninda közvetlensége, kedvessége segített, és jó barátok lettek ők is.
A lista valójában nem sokat igényelt Khatti szabadidejéből, nem ő maga írogatta össze, hanem a Szolgálat hírcsatornájának belföldi használatú részén közzétett egy felhívást: akik gyakran eljárnak a nindaranokhoz, legyenek szívesek felírni a nevüket, s hogy a család melyik tagját ismerik és honnan. Így derült ki, hogy Ninda, Szinensi, Aini, Hait és Ámmaít baráti köre egyenként közel kétszáz főt számlál, de sok köztük az átfedés, így ez nem ezer név, csak ötszáz. A gyerekek, akik nem maguktól jönnek, hanem a szüleik hozzák el őket, még százötvenen vannak. A többi – egyszerűen Ninda hírneve miatt jön.
S noha a kapu mellett ott volt a kiírás, hogy ez itt a Ninda úlamit fhangísilgun, a fhangímesterek továbbra is kisebbséget alkottak, és a beszélgetések tárgyköre is ritkán volt csupán a fhangí. A lányok persze bármikor tudtak lúmákban beszélni, Sileni is, és rendszeresen elhangzottak a fhangí fogalomtárából származó hasonlatok is, de igazán a fhangíról csak rövidebben szokott szó esni. Ilyenkor a jelenlevők többsége másról beszélgetett egymás között.
Nodzsat délután, amikor Hait hazatért az egyetemről, úgy találta őket, ahogy lenni szoktak, a huhallupban üldögélve, illetve Aini éppen az egyik asztalnál beszélt valakivel. Ilgá a sillafupban aludt, Ninda és Szinensi között. A sillafupra ráhajtottak egy átlátszó szomanglapot, mert a kisbaba csak teljes csendben tudott aludni, és így nem hallja a beszélgetést.
Ilgá már háromnapos volt, és Szinensi gyakorlatilag teljesen felépült. Két derkivel a szülés után még a feleségei támogatták ki a fürdőszobába, azaz csak két lépést, mert odalépett Ámmaít és a karjára emelte, mint egy kisgyereket. Akkor még gyenge volt, aztán aludt egyet, majd eljött egy orvos, megvizsgálta, azt mondta, csak pihenésre van szüksége. No igen, gondolta Hait, a szúni orvostudomány nem ismer alkut, félmegoldást, villámgyors és maximálisan hatékony. A saunisi is ilyen, meg a simmutai, az ommudi meg még néhány. De több orvos barátja is úgy nyilatkozott, hogy igen, ez meg az a dzserang állam tényleg nagyon jó egészségügyi rendszert épített ki, szinte már vetekszik a szúnival…
Szinensi rámosolygott. Hait visszamosolygott. Egy ideje még többet mosolyognak ebben a családban, mint azelőtt, pedig mindig sokat mosolyogtak. De Ilgá tesz róla.
Odament, benézett a sillafupba, elgyönyörködött Ilgában. Közben odajött Áuszi, őt a karjára vette, beszélgetett vele.
– Mikor lesz nagyobb? – kérdezte a kisgyerek.
– Hát az még sok idő, sien. Te is sokáig voltál kicsi.
– Most is kicsi vagyok, anya.
Ezen is jót lehetett mosolyogni. Hait leült Szinensi mellé, ölében Áuszival, akinek még mindig tucatszám voltak kérdései Ilgá születésével kapcsolatban, illetve közben odajött Dzselli, hogy még egyszer üdvözölje Haitot – s ha már ott volt, Áuszit is, bár ő addig is ott volt –, így Áuszinak eszébe jutott, hogy Dzselli is így született-e. Hait tehát elmagyarázta, hogy igen, és ők is ikrek voltak, akárcsak Tunni és Lorra, csak hatan, mert a kutyáknál ilyen sok szokott születni.
S nem sokkal később besétált Dzsúhangauri.
– Kapitány? – pillantott rá Ninda.
– Törzsfőnök? – viszonozta, és lehuppant a pamlagra. – Nem, ma sem kapitányként jöttem, csak mint egy ember a sokaságból, csodálóid egyike. Milyen bölcsességet mondtál legutóbb?
Ninda szelíden mosolygott rá, de szemében ravaszkás fény csillant.
– Honnét tudhatnám, hogy bölcsesség-e bármi, amit én mondok vagy valaki más? Ha képes lennék ezt eldönteni, akkor lennék igazán bölcs.
Mindenki mosolygott. Ámmaít elővette a suagját és fölírta ezt Ninda siéhongjába.
– Kérdeznék én tőled valamit, sien-Ninda – dőlt előre Dzsúhangauri, és a térdére könyökölt –, mint egyik tudós a másiktól. Ha azt tapasztalod, hogy valakinek szinte mindegyik mondata ámulatba ejti az embereket, szinte mindegyik olyan, ami nem jutott volna eszébe senki másnak, akkor még mire van szükséged, hogy eldönthesd, bölcs-e az illető?
Ninda eltűnődött, de csak egy pillanatig.
– A leírásod egy bohócra is ráillik – felelte mosolyogva. – De amúgy nekem semmire sincsen szükségem, mert nem akarom eldönteni. Mit számít az neked, hogy én bölcsnek tartalak-e? Ha igen, azzal semmivel sem leszel bölcsebb, és ha nem, azzal sem válsz butábbá. Nem az tesz téged valamilyenné, hogy én minek gondollak. Te milyennek tartod önmagadat? És milyennek tartanak azok, akik a legjobban ismernek?
Dzsúhangauri lehajtott fejjel tűnődött néhány ütést, aztán fölnézett, Ninda szemének nyugodt kékségébe.
– Azt hiszem, eltöltöttünk mi már egymás társaságában jó néhány derkit. Igaz?
– Hogyne – bólintott Ninda –, miért?
– Ez bőven elég ahhoz, hogy az egyik ember, aki engem a legjobban ismer, az te legyél.
Ninda együtt nevetett a társasággal.
– Ami pedig azt illeti – folytatta Dzsúhangauri –, hogy én milyennek tartom önmagamat, erre van egy nagyon egyszerű válasz. Én vagyok Hangilaoran kapitánya. Huszonhét mester hagyta jóvá beválasztásomat a hangillin-rúruanba, amikor pedig ohangi-Límarrip ellépett a Fénytől, egyetlen szó sem hangzott fel az ellen, hogy én álljak a helyére. Hangilaoran ötmilliárd polgára mind szólhatott volna ellenem, de senki sem tette. Te sem. Márpedig több tízezer éves közhely, hogy a Fény barátainak úgy kell ismerniük a Hídon állókat, mint a gyermekük mosolyát. Ennélfogva nekem már nincsen azzal dolgom, hogy önmagam megítélésével foglalkozzam. Időpocséklás. Megtette már ötmilliárd tudós és te.
Ninda is előredőlt, fölvette ugyanazt a testtartást, amit a férfi.
– Így hát most már tudjuk, hogy mégsem vagy bölcs, sien-kapitány. Akkor tudnád, hogy az egész fejtegetés időpocséklás volt. Hiszen amióta ohangi-Angisztilhepan életet adott egyetemünknek, ostoba embert soha nem engedtek a Fény Forrásához. Nem kell azon törni a fejünket, hogy bölcs vagy-e. Tudjuk, hogy az vagy. Hiszen te őrzöd a Harmadik Fényt.
←ph-4 botrány [51] Akinek adott szituációban nincsen hatalma, az azért ne kommunikáljon hatalomból. Akinek pedig van, az azért. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 470. sómir)ph‑4 botrány ph-5 hombé [31] Több tanulmányszerző leszögezi: Ninda nyomdokain indult útjára az az új divat, hogy a politikusokkal, állami vezetőkkel pimaszul beszélnek. Ő maga mindig tiltakozik ez ellen. Nem pimaszul, csak ahogy megérdemlik. (Hait Kirísz: Ninda, 472.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 712. nodzsat nendihilgan, 745ph‑5 hombé ph-6 hilgihut [-15] Semmihez sem fogható érzés volt ott látni őt azon az emelvényen az arany köntösben. Eszembe jutott az első találkozásunk, abban az étteremben az Aulang Laip suárjában. Kicsi volt és sovány, de már akkor is az a végtelen, megértő nyugalom áradt belőle. Azóta – mintha a lányomként neveltem volna fel. S most ő a Testvériség hatalmas társadalmának voltaképpeni vezetője. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 407.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 712. famut féninnulgan, 490ph‑6 hilgihut→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 Vỳḩaůteńnél -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |