Ninda

105 ← →

„Ha tudták volna akkoriban, hogy a magyarázat az ötödik szinten van – mire mentek volna vele? Megközelíthetetlen volt az előző szintek felgombolyítása nélkül. S hiába térképeztük fel azóta, mindmáig nem értjük igazán.”

Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára,
5. szint, bevezető

Szúnahaum
Jasszani
43 619. nodzsat mulindzsan
770
Szúnahaumi fogalmak szerint Jasszani igazi nagyváros volt. Egy teknővölgyben feküdt a Szinolgu-hegység közepén, s a völgyben meg a hegyoldalakra felkúszó házsorokban húszezer ember élt. És folyója is volt, azaz persze csatornája. Olyan világokon, ahol a vizek természetes módon keringenek, a hegyekben mindenhol vannak források, amikből a víz lefelé indul meg, patakokat képez, aztán azok folyókká egyesülnek. Szúnahaumon ez nincsen. Semmilyen más víz nincs, csak a Sénin-peremen állandóan zuhogó hó, amit a csatornák felvisznek a Dzsisszá-peremre, ott szétöntözik, elpárolog, és a párás levegőt az insáhirun visszaviszi a Sénin-peremre.
  Mégis vannak hegyek, ahol víz folyik. A Szinolgu-hegységet nem lehetett megkerülni a csatornákkal, ezért a mérnökök alagutakat fúrtak, amikben szivattyú viszi fel a vizet, aztán egy helyen kibocsátják és engedik lefolyni. Hat ilyen van a hegységben. A Lengu vize kétezer rígint emelkedik az alagútban, és ötszázat ereszkedik a hegygerinc dzsisszá oldalán, mielőtt eléri Jasszani városát. Itt a kilencszázas szélességen a Lengu kellemesen hűvös, ritka párával telíti a teknővölgyet, aminek a dzsisszá oldalán már nincs újabb hegygerinc, ezért a nap egyenesen besüt a völgybe. De bármennyire dzsisszára fekszenek, a vízpára hűsítő hatása miatt elég volt egy széles, magas napellenzőt kifeszíteni a városon túl, ahol a Lengu ereszkedni kezd a Harrahun-Lengu dombvidék felé. Közönséges, fehér vászonellenzőt két fémrúd közé. Így a vakító fény helyett Jasszaniban rendes nappali világosság van.
  Ninda és Szinensi ott üldögélt, ahol a Lengu vize összeszűkült egy kis szakaszon, a Felső-tó és az Alsó-tó között. A tavakon csónakok siklottak, a szűkületen átvezető hidacskán sétáltak az emberek. Lýŷ és ŶÝ bent volt a tóban, a kirik és az ivutok is imádtak úszni. Nindáék csak megmártóztak.
  – Azt hiszem, amióta megjött Lýŷ, már érzek valami változást – mondta Szinensi.
  – Ez valójában érzékcsalódás – felelte Lýŷ a víz alól. – Azt érzed, hogy kiteljesedettebb a hullámképed. Ez a változás azonban nem benned zajlott le. Eddig, kétszemélyes érintkezésetekben a hullámalakítás háromnegyedrészt Ninda elméjében zajlott le. A kirik a hullámközvetítés bajnokai, de gondolathullámokat nem tudnak önállóan formálni, csak közvetíteni. Érzelmi hullámokkal persze legalább annyit elérnek. Most én átvettem a munka nagy részét mindkettőtöktől. A kilencven százalékát én csinálom, közel tíz százalékát meghagytam Nindának, és neked egy százaléknál is kevesebb jut. Szándékosan csináltam így, mert azt akarom, hogy az elmétek részben mentesüljön ettől a tehertől, és több energiátok maradjon receptorként működni. Nindának többet hagytam, mert ő kicsi kora óta ösztönös, magasan fejlett receptor, de nem árt, ha fejleszti. Neked, Szinensi, még nem sikerült igazi, önálló receptorrá válnod. Ha valamennyien elzárnánk tőled az elménket, a kirik is, akkor hullámképzést egyáltalán nem tudnál végezni, és mások hullámait is csak hézagosan tudnád venni, nem lennél képes komplex hullámképleteket átvenni, nem tudnád teljessé tenni a képedet más elmékről. Azt akarom, hogy igazi receptorrá fejlődj, és ezt jelenleg úgy tudom elősegíteni, hogy átveszem az elmédre jutó teher legnagyobb részét. De a hatás majd hosszú távon fog jelentkezni.
  – Értem… azt hiszem.
  Lýŷ felmerült, levegőt vett, s kis mancsai erőteljes csapásaival megindult a felszínen.
  – Nem tudom megmondani, hogy a te képességed meddig fejleszthető. Te vagy a harmadik ember a Galaxisban, akiben ilyen szintű mentális képességet fedeztünk fel, így korábbi tapasztalatokra nem támaszkodhatunk. Számomra külön öröm, hogy ismerhetem mindhármótokat, és a legnagyobb óvatossággal fogok eljárni, hogy mindhármótok képességét maximális hatékonysággal, a jó irányba fejlesszük tovább.
  Nindában felmerült a gondolat, hogy ez vajon véletlen-e.
  – Az nyilván igen – felelt Lýŷ –, hogy a Galaxisban nagyjából egyidejűleg él négy ragyogó képességű receptor, és én mindet ismerem, azt is, aki már meghalt. Ez véletlen. Az, hogy két receptor él ugyanazon a hajón, méghozzá iskolatársak és a legjobb barátnők voltatok már azelőtt is, hogy Szinensi képességére a kirik segítségével fény derült – ez nem lehet véletlen. Trillió és trillió ember népesíti be a Galaxist, akik között mindössze négy ilyen receptor született – még ha milliónyian vannak még, akiket nem fedeztünk föl, akkor is annyira ritkásan vagytok elszórva az emberi fajon belül, hogy valószínűbb az, hogy most azonnal belénk csapódik egy meteorit, mint az, hogy két receptor véletlenül található meg ugyanazon a hajón, ugyanabban az iskolában. Az egyetlen magyarázat, amit el tudok képzelni, az, hogy te okoztad, Ninda. Te tetted receptorrá Szinensit, természetesen anélkül hogy szándékodban állt volna, vagy egyáltalán tudtál volna róla. A kirik nélkül ez csak mostanra derült volna ki, amikor én találkozom vele és érzékelem az elméjét.
  Ninda olyan mentális jellel válaszolt, ami a bólintásnak felelt meg. Természetesen vitán felül állt, hogy Lýŷ mentális képességei sokszorosan meghaladják az övéket, valószínűleg bármit, amire emberi lény képes lehet.
  – Az a tervem, hogy mindhármótokból olyan szintű receptort nevelek, amilyent csak lehet. – Lýŷ megint alámerült, de a mentális hullámoknak a hajók burkolatán kívül semmilyen ismert anyag nem állta útját. – És persze kifejlesztjük a többi mentális képességeteket is. A gondolati hullámátvitel óriási eredmény, Ninda időnként megpróbál képeket is átvinni, sőt… az az érintkezés Szúnahaum lényével rendkívül figyelemreméltó. Ilyet emberi lénytől még nem tapasztaltam. Közvetítenéd az akkori benyomásaidat?
  Az átvitel kevesebb időt vett igénybe, mint egy szívdobbanás.
  – Ez még figyelemreméltóbb, mint ahogy gondoltam. Lehet, hogy ez a képességed jelenleg ismert elemei közül az, ami a legnagyobb távlatokat fogja megnyitni a távolabbi jövőben. Megpróbálnád az érintkezést még egyszer?
  – Örömmel – felelte Ninda.
  Lehunyta a szemét, az elméjéből félretolt minden zavaró külső hatást, és lenézett a föld mélyébe.
  Szúnahaum-húnígí, dzsilgin áhparg szimb karongisz. Óharing húnenni fáran, hpáilg-sáharg ángdzsiat.
  Csend, válasz nem érkezett. Lejjebb!
  Érezte az Abroncsvilág mélyének forróságát, a kőzetekre nehezedő iszonyú nyomást.
  auhangéhpáilgan dzsiend hilm
  Lýŷ döbbenten észlelte a körülöttük tomboló energiavihart, amit Szinensin kívül egyetlen ember sem vehetett észre. Jasszani házaiban megszűnt minden energiaszolgáltatás, a karbantartó robotok azonnal keresni kezdték a hibát, de mire Lýŷ közbeiktatta a saját energiahullámát, leállt az antigravitációs szivattyú a Szinolgu-hegység mélyén, és a Lengu megindult visszafelé, le a síkságra, hogy elöntse.
  hpáilgarindú-ésangi szilg íergan
  sáhandan-isszafúri riong hilg éhpahangit
  száfan-száhafarindihp hpíaulgan dzsirdin ószahut
  aingdzsíman hpíraniuhp
  A meleg szél, a Szúnahaum-insáhirun, ami Szúnahaum lakhatóvá alakítása óta örökké változatlanul áramlott sénin felé, lassan kezdett elülni, ahogy a Ninda elméjén át a föld mélyébe áramló energiaörvény megkezdte az energiafonallá sűrűsödést.
  ászilaun hiolg Szúnahaum-hirangémi hingdzsí rgíman hpalg ingdzsíman hiolg lbáharuhp szamságan száfan-száhafun ószahut
  – Elég! – csattant Lýŷ parancsa.
  Az energiafolyam szétrobbant, a vihar bevágódott a föld mélyébe és ott eltűnt. A város energiaszolgáltatása helyreállt, valójában kevesebb mint egy tizedmati alatt. A Lengu vize ez idő alatt alig tehetett meg néhány száz ríginnél többet lefelé. A szivattyúk erőteljesen munkához láttak megint. A szél is gyorsabban feltámadt megint, mint ahogy egyetlen ember is észrevehette volna, ami történt. Valójában csak egyvalamit észlelhettek: hogy elaludt a kirijük. De az aligha tűnt fel bárkinek, hogy Szúnahaum egész felszínén az összes kiri egyszerre aludt el.
  Ninda kinyitotta a szemét.
  – Jól vagy, sien? – hallotta Lýŷ és Szinensi mentális hangját egyszerre.
  – Persze. Miért ne lennék jól?
  – Ez megnyugtat – mondta Lýŷ. – Ennek ellenére ezzel nem kísérletezhetsz többet. Olyan energiát szabadítottál fel, amit egy ponton túl nem tudnál kontrollálni, és az életedbe kerülhet.
  – Rendben – felelte Ninda kis sóhajjal, és most a fejével is bólintott. – Úgy lesz, ahogy kívánod.

← →

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 Vỳḩaůteńnél -223 (2134 › 60:41) 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap \| 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` – – –	18 (2%) 673