„Bármit, amit elveszítesz, talán pótolni tudsz, talán nem – kivéve az időt. Nem létezik arra mód, hogy az elveszített időt pótolni lehessen.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
326. sómir
326. sómir
Aulang Laip
43 611. famut nendihilgan
890
Állandó volt a zaj. Legalább százezer ember nyüzsgött az utcákon, amiket folyamatosan keringő, cserélődő, hajszálvékony vízréteg borított, különben elviselhetetlen lett volna a por. Százezer ember és beláthatatlan mennyiségű gép. Tilos volt zajt csapni. Tilos volt hangos járművet vagy egyéb gépet működtetni, fülhallgató nélkül zenét hallgatni, és még rengeteg minden volt tilos, ami zajjal járt. No meg persze tilos volt bizonyos cikkek adásvétele, a környezetszennyezés, a verekedés, és még egy sereg mindenféle. Aki megszegte valamelyik tilalmat, egykettőre összeakadt egy antrogós rendőrrel, aki kivitte a kerítésen túlra, ott letette, elvette a belépőjét, bírságot fizettetett vele, és új belépőt is kellett váltania, ha vissza akart jönni. Tuolrén szigorúan vették a rendet.
De százezer ember akkor is százezer ember. És ez csak a legszerényebb becslés. Lehettek ötször annyian is. Senki nem számolta. Ennyi ember mindenképpen zajt csinál.
Ninda maga is látott egy embert, aki pár lépésre tőle vitába keveredett egy árussal, és körülbelül öt szót mondhatott a szokásosnál hangosabban – Ninda nem értette, azt sem tudta, milyen nyelven beszéltek –, máris megállt a feje fölött egy rendőrségi antrogó, és a rendőr lenézett. Ez elég volt az embernek, hogy gyorsan a szájára tegye a kezét, és a vitát suttogva folytatták, mérhetetlen udvariassággal, nehogy indulatokat váltsanak ki egymásból.
Fendria megmondta, hogy a tuolréi Nagy Piac legalább annyira biztonságos, mint Szúnahaum. A rendőrök mindent látnak, bűnözés tehát nincs, nekik maguknak pedig eszük ágában sincs kellemetlenkedni.
Amikor kirit készült venni, Fendria azt mondta, a Galaxis minden világán mindent árulnak. Ez igaz volt a Nagy Piacra is. Ninda nagyvárosban nőtt föl, ahol volt kereskedelmi űrkikötő, suárkikötő, légivasúti pályaudvar, tengeri hajókikötő, több gyár, kereskedelmi és ipari negyed, no meg persze az ő köreiben egyáltalán nem ügyeltek olyasfélére, hogy csak legális árucikkekkel üzleteljenek, ellenkezőleg – de biztos volt benne, hogy Szindorián életében nem látott annyiféle árut, mint itt sétájuk első limlijében. A legkülönfélébb módokon voltak kirakva. Sokan a kocsijukban tartottak mindent, s a nyitott hátsó vagy oldalsó ajtón lehetett megtekinteni a kínálatot, másoknak kisebb-nagyobb asztaluk volt, polcok, állványok. Csak úgy a földre nem volt szabad kirakni az árut, mint a luakeáni piacon, mert akadályozta volna a víz mozgását, meg persze át is ázott volna a holmi, hát nem is akarták.
Semmiféle rendszer nem volt az árusok elhelyezkedésében, nem is lehetett, mert a legtöbb árus mindenfélét árult, műszaki cikkeket, gyümölcsöt, ruhafélét vegyesen. Az első, akinél megálltak, kis bódét birtokolt, ami nem tűnt járműnek, alighanem állandóan itt van. A falak körben tele voltak rakva csecsebecsékkel, bent a mennyezetről is azok lógtak, s a bódéban minden talpalatnyi helyet polcok töltöttek meg. De a falak külső oldalán is végig polcok voltak, rajtuk apróságokkal, s azokon még lógtak füzérekben. Az árus, egy ravasz képű tuolréi, aki két ágba fésülve hordta nagy szakállát, a bódé ajtaja mellett üldögélt, és eszébe nem jutott aggódni az áruja miatt, amit a vevők a bódéban meg a bódé hátulján is úgy vehettek le a polcról, hogy ő nem látta. Szindorián képtelenség lett volna így elhelyezni az árut. Itt mindenhol kamerák voltak, de nem az árusok figyelték őket, hanem a piac saját biztonsági őrei valahol egy rejtett helyiségben. Innen senki nem lophat észrevétlenül.
Szétszéledtek, nézegették az árut. Ninda még a bejáratnál állt és egy ismeretlen rendeltetésű, hosszúkás, piros tárgyat tanulmányozott, amikor hátulról visszajött Ángsauri egy kis gömbbel, amit odaadott Nindának, hogy fogja meg, mert mindkét keze kellett a beszélgetéshez. Mindkét kezén karikát formált hüvelyk- és mutatóujjából, ezt a jelet Nindának már indulás előtt megmutatták, ezzel kell kezdeni mindig, ez a palan jele, ezzel jelzi, hogy szúni pénzben akar fizetni. Az árus mosolyogva bólintott és fölmutatta két kezét, az egyiket magasabbra tartva három ujjal, a másikat lejjebb, azon ötöt mutatott. Szóval harmincöt. Aztán karikát formált két ujjával ő is, a másik tenyerét pedig vízszintesen tartotta. Tehát tízezred.
Ángsauri tűnődve nézegette a gömböt. Ninda is. Tuolrét ábrázolta, kis talapzata volt, szépen ki voltak rajta domborítva a hegyvidékek, kéklettek a nagy tavak – óceánok nincsenek Tuolrén –, a sarki jégsapkák fehéren világítottak. Fémből volt az egész, jó nehéz volt. Ángsauri gyűjtötte az ilyeneket, minden világon, ahol leszállt, vett egyet.
Már emelte a kezét, hogy válaszoljon, de Ninda megállította, s hátat fordított az árusnak, hogy az ne lássa az arcát. Ángsauri is elfordult a férfitól, Ninda mellé lépett.
– Szerinted mennyit ér ez?
– Ha harmincötöt kér érte, harmincért vidáman odaadja – felelte súgva Ángsauri.
– Azt meghiszem, mert neki tizenötbe kerül.
– Micsoda?! Honnan veszed ezt?
Onnan vette, hogy amíg nézelődtek, kialakította a hullámot a tuolréivel, és kiri nélkül is könnyedén le tudta hallgatni.
– Tudom. Bízz bennem.
Ángsauri gondolkodott egy pillanatig, aztán visszafordult az árushoz, közelebb lépett, és előrenyújtotta két öklét. A jobb keze volt lejjebb, azon kinyújtotta két ujját, de lefelé fordítva, vagyis nem kettő, hanem hét. Aztán a magasabban levő bal kezén kinyújtotta fölfelé a hüvelykujját.
A tuolréinek magasra ugrott a szemöldöke. Ninda tisztán elolvasta: „Honnan tudja ez a csitri, hogy én tizenötért veszem?!” Ángsaurira gondolt, nem Nindára, vagyis nem hallotta a beszélgetésüket, valószínűleg nem is ért szúniul. Kis habozás után dühösen előrelökte két ujját, alatta a csukott öklét. Húsz. Ángsauri bólintott. Elővette a suagját és nyomott rajta párat. A tuolréi legyőzötten odatartotta a magáét. Az üzlet létrejött.
Ángsauri föltette a gömböt a kis teherhordóra, és továbbmentek. Ninda később vett egy kis palack kék folyadékot egy mozgóárustól, azt kortyolgatta, amikor észrevette a Testvériség hétágú csillagát egy asztalon. Közelebb ment. Egy táblán volt kitéve, egy sor egyéb jelvénnyel együtt, amiket nem ismert.
– Segíthetek valamiben? – kérdezte egy férfihang az asztal túloldaláról, szúni nyelven, bár erős akcentussal. Ninda rápillantott.
– Miért van itt kitéve a Testvériség jelvénye?
– Jelenti, hogy beszéljük szúni nyelvet – felelte a férfi udvariasan. Nyilván Ninda ruhájáról tudta, honnan jött. – Társammal értjük kilenc nyelvet összesen. Egyébként jöttünk Sídi ország Jamdzsaun világról.
Ninda mosolygott.
– Értem. Köszönöm. De – végigpillantott az asztalra kihelyezett kis tárgyakon – nem akarok játék űrhajót venni.
– Megbocsánat. Ezek nem játék űrhajók.
Ninda meglepve nézett végig a tárgyakon. Pontosan olyanok voltak, mint azok a kishajók, amiket sokszor látott a luakeáni kikötőben. Húsz darabot számolt meg, mindegyik másmilyen. Zsúfoltságnak itt nyoma sem volt.
– Ezek igazi űrhajók. Csak modellek. Tudjuk megmutatni minden részleteket benne. Bódéban van vetítős kép, szimulátor meg minden. Ha megkötünk üzletet, vevővel elmegyünk Tuolré kikötőbe és átvesz igazi űrhajót. Egy-két millió palan. Modell itt marad. Akarsz megnéz bármi típust? Csodálatos kényelmesek, jól mennek. Nem bóvli. Hivatalos garancia érvényes fél Galaxisban. Megnézés ingyen van.
Ninda megcsóválta a fejét. Esze ágában sem volt bemenni a férfivel a bódéjába. Megköszönte a felvilágosítást és továbbállt. Kicsit később találkozott Rongamival, elmesélte neki.
– Jaj, sien, de csillagpor vagy – nevetett a fiú. – A biztonságiak mindent látnak. Nincs az az őrült, aki itt molesztálna vagy akármit. Pláne hogy szúni köntösben vagy. Nem érted, hogy senki sem mer ujjat húzni a Testvériséggel?
←nd-1 Tuolré [-23] Minden világnak más a szépsége. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Tuolré, Aulang Laip, 43 611. nodzsat liktuharan, 850nd‑1 Tuolré nd-2 piac [70] Bármit, amit elveszítesz, talán pótolni tudsz, talán nem – kivéve az időt. Nem létezik arra mód, hogy az elveszített időt pótolni lehessen. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 326. sómir) :: Tuolré, Aulang Laip, 43 611. famut nendihilgan, 890nd‑2 piac nd-3 vetítés [-19] Ha másokkal beszélgetsz, gazdagabb leszel. Világokat ismerhetsz meg minden egyes emberben. Ha olyanokkal találkozol, akik más kultúrából, más társadalomból jöttek, ők még inkább mások lesznek. Ne szalaszd el az alkalmat. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 98. sómir)nd‑3 vetítés→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 Vỳḩaůteńnél -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |