„Mit értesz azon, hogy államrendszer, kormányzati célkitűzések, politikai platform? Nekem emberekről beszélj. Hogy élnek az emberek a te világodon? Nem, az sem érdekel, hogy szabadon politizálhatnak-e, a politika az elkényeztetett ember időtöltése. Az érdekel, van-e rendes élelmük, lakásuk, egészségesek-e, tanulhatnak-e, dolgozhatnak-e képességeiknek megfelelően. A politikáról beszélj olyanokkal, akik ráérnek politizálni.”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
320.
320.
Katto
43 669. dzsirat mulindzsan
440
Ninda egyedül ment ki a kattói kikötőbe, azazhogy a lányok nem kísérték el, akárcsak máskor. Nézték a tévében, de nem akartak jelen lenni és szerepelni. De a kattói biztonságiak ott voltak, nem akkora készültséggel, mint a saunisi találkozón, de az egész kikötőszektort lezárták, és mindenütt fegyveres emberek és robotok nyüzsögtek. Ninda végigpillantott rajtuk és csak sóhajtott. Nem is jutott ideje szólni bármit, egy alak közeledett sietve, végül már futva.
– Ninda – torpant meg előtte, hajlongott és karikát mutatott hüvelyk- és mutatóujjából –, Ninda, köszöntelek Niréka Állam nevében és köszönjük, hogy eljöttél. A nevem Kenita Szitenar Naritan, a külügyminisztérium különleges csoportjától jöttem. Az a megbízatásom, hogy elkísérjelek a hajónkra.
– Jól van – mondta Ninda –, menjünk.
Egyszer csak elébük röppent egy kameragömb, és megszólalt belőle egy ismerős hang.
– Lefogadom, hogy nem ismersz meg.
– Szillon?… Hol vagy?
– A nirékai hajón. Szép neve van: Kaliharen Nimeraszintaran Rakirala. Nem tanultam ám meg, föl van nekem írva.
Ninda nevetett. A biztonságiak alkotta sorfal végén tornyosult föléjük a nirékaiak hajója, a szúni városhajókhoz képest persze aprócska, de így is roppant méretű, fekvő hengerforma, a vége nézett feléjük. Fekete teste mint egy hatalmas lyuk rajzolódott a szürkéskék kattói égboltra.
– Mitől különleges a csoportod, Kenita? – tudakolta Ninda a fiatalembertől, s elindult a fekete hajó felé.
– Attól, hogy az a feladata, hogy átadja neked a Csillagrendet – felelte az nagy tisztelettudással. Kétszázötvennél nemigen lehetett több, sötétkék és arany csíkozású ruhát viselt, olyasféle szabásút, mint a saunisiak leitája, de ez bokáig ért, és sötétkék és arany mintás öv fogta össze. Sapkája is volt, tompa csúcsos, természetesen az is a nemzeti színeket viselte. – Az is feladatom, hogy tájékoztassalak mindenről. Az efféle ünnepségeket mi szeretjük hosszúra nyújtani, de tudjuk, hogy te nem kedveled az ilyesmit, ezért igyekeztünk úgy szervezni, hogy megfőjön a tanokélu és a ház se gyulladjon ki. Bocsáss meg, ez egy mondás minálunk. Tehát úgy rendeztük meg a szertartást, hogy te besétálsz a nagyterembe… erre nem tudok szúni szót, elnézésedet kérem… tehát besétálsz, meghallgatjuk a két ország himnuszát, az elnök átadja neked a Csillagrendet, és ezzel vége is. Természetesen nagy örömünkre szolgálna és nagy megtiszteltetésnek vennénk, ha minél tovább közöttünk maradnál. Szeretnénk vendégül látni egy-két nirékai ételkülönlegességre.
– A két ország himnuszát? – kérdezte Ninda, kivárva, hogy a férfi szünetet tartson.
– Hogyne, így illik, ha külföldi kap magas állami kitüntetést. Előbb a tiédet, vagyis a Testvériség himnuszát játsszuk el, azután a sajátunkat.
Ninda apró fintora nem kerülte el kísérője figyelmét.
– Netán… túlzásnak tartod?
Ninda bólintott.
– Ha már megkérdezted, igen. A mi himnuszunkat hallottam már éppen elégszer, minek még egyszer? Nem lehetne csak a tiéteket, ha már mindenképpen szükségesnek érzitek?
Azt persze nem tette hozzá, hogy amit a dzserangok a Testvériség himnuszának ismernek, egyáltalán nem az, csak egy sokkal kisebb jelentőségű zenemű.
– Dehogynem. Mindent lehet. Ez a te napod. Egy pillanat türelmedet kérem.
Suagot vett elő és beleszólt.
– Talé, parano. Keri Ninda ha han anenisz antovaroszonanszo ineni szin haké Niréka szinéni lakiréna.
– Kilamé ha széno? – kérdezte egy női hang.
– Talé.
– Hanszakinin ha keri Ninda hinonamalé, kaliméni.
– Kenar – tette el Kenita a készüléket, és bólintott. – Minden rendben. Úgy lesz, ahogyan te szeretnéd.
– Köszönöm.
Néhány mati alatt megtették az utat. Kenita természetesen alaposan megnézte Nindát, mint mindenki, aki ilyen hírességet lát, és el is tűnődött, vajon mi okozza, hogy már két aranykorong lóg a nyakában. A csuklóján levő arany karperec is új volt. Soha nem látott még szúnit, akinek két jelvénye lett volna.
Minthogy az utat négyesben tették meg – elkísérte őket a kameragömb és természetesen az Uori –, a két jelvényt és az arany karkötőt azonnal meglátták Nirékán, Szindorián, Saunison, Hinnuldudon, Sielunton, Sídin, Rekkin, s még több ezer világon a spirálkar óriási területén. Soha senki nem látott még a Galaxisban olyan szúnit, akinek két jelvénye lett volna – ezt megszámlálhatatlan tévécsatorna kommentátorai állapították meg a nap folyamán, nem mulasztva el hozzátenni, hogy voltaképpen senki sem tudja, mit jelképeznek a szúnik által viselt jelvények. Mint mindig, az újságírók megpróbálták szóra bírni a Testvériség külképviseleteit vagy bármely elérhető szúni polgárt, de nem kaptak választ. A haudzsi pedig végképp meghökkentette őket. Senkinek sem akaródzott egyszerűen ékszerként tekinteni rá, ahogy tették volna, ha bárki máson látnak arany karkötőt. Szúnik és dzserangok nagyjából ugyanakkora arányban hordtak ékszert, legfeljebb a divat változott; a szúni lányok a hajcsatot kedvelték jobban, a mindkét nembeli szindorok a gyűrűt, és a karkötő sem volt idegen egyetlen társadalomtól sem, a saunisi fiúk is hordtak, a sídi nők is. Ninda volt az, akin még soha nem láttak ékszert, a jelvényét is csak ritkán, másfélét egyáltalán nem. Sosem érdekelte a külseje, a haját mindig ugyanúgy, kiengedve hordta, majdnem mindig a szokásos szúni köntösben volt – ha nem, akkor leginkább saunisi leitában, esetleg a helynek megfelelő öltözékben, sivatagi vagy űrruhában, a javarani fürdőközpontban fürdőköpenyben is látták. Nagyjából ez volt minden.
Ezért mindenki rögtön arra gondolt, hogy annak a karkötőnek valami célja van, az nem dísz, hanem vagy jelképez valamit, vagy valami funkciója van. A díszítésen kívül legalább háromféle célból szoktak az emberek karikát hordani a csuklójukon: kommunikációs eszköz, orvosi műszer vagy egyéb műszer gyanánt, de ez utóbbi csak bizonyos munkahelyeken volt szokásban. Kommunikációs eszköznek nemigen tartották, hiszen Ninda mindig magával hordta a suagját, mint minden szúni, számtalanszor látták is a kezében. Orvosi műszer lenne? Nindának valami baja van?
Ninda még el sem ért a nirékai hajóra, amikor a spirálkaron már eluralkodott az egészsége fölötti aggodalom. Olyannyira, hogy amikor a hajó közelébe értek, Kenitának megszólalt egy hang a fülére illesztett apró készülékből. Néhány pillanatig arra figyelt. Aztán óvatosan megszólalt.
– Kedves Ninda… bocsánatodat kell kérnem, ha magánszférádba avatkozom, de felkértek, hogy kérdezzek meg tőled valamit, mert aggódni kezdtek az egészségedért.
Ninda egy pillanatra fölvonta szemöldökét, aztán megemelintette balját és lenézett rá.
– A karperec miatt? Ez nem műszer, semmilyen orvosi funkciója nincs. Nekem pedig semmi bajom, nem kell aggódniuk.
Nyugodt léptekkel folytatta útját, rálépett a hajó belsejébe vezető széles rámpára, amit apró arany és sötétkék csillagokkal hintettek be és a két oldalán levő korlátot is ezzel a két színnel díszítették, s elindult fölfelé. Kenita sóhajtva követte. Persze nem válaszolt a kérdésre, hogy akkor mire való, gondolta. Ha most nem válaszolt, később sem fog. Soha nem fogják megtudni.
←oj-19 haudzsi [10] Nincs szükség meg nem értett szavakra. (Ninda: A fény lúmái, 1163.)oj‑19 oj-20 Csillagrend [-22] Mit értesz azon, hogy államrendszer, kormányzati célkitűzések, politikai platform? Nekem emberekről beszélj. Hogy élnek az emberek a te világodon? Nem, az sem érdekel, hogy szabadon politizálhatnak-e, a politika az elkényeztetett ember időtöltése. Az érdekel, van-e rendes élelmük, lakásuk, egészségesek-e, tanulhatnak-e, dolgozhatnak-e képességeiknek megfelelően. A politikáról beszélj olyanokkal, akik ráérnek politizálni. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 320.) :: Szisszigá Fónird, Katto, 43 669. dzsirat mulindzsan, 440oj‑20 oj-21 Csillagrend [-12] Eddig ötször lehettem jelen és tudósíthattam, amikor különféle államok és csillagközi szervezetek rangos kitüntetéseit vette át. Azt hiszem, illetékes vagyok annak megállapításában, hogy az efféle soha semmilyen hatással nem volt rá. Végigunatkozta a ceremóniákat, ha kellett, és örült, ha anélkül úszta meg. Egyszer megkérdeztem, mit szokott csinálni, miután kitüntetést kap. Azt mondta, fölteszi otthon a polcra. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 366.) :: Kaliharen Nimeraszintaran Rakirala, Katto, 43 669. dzsirat mulindzsan, 450oj‑21→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |