Csak ember ő is, semmi több.
Miért képes annyi mindenre?
Mert hisz magában s bennünk is?
Ennyi volna az egész? (Ninda: Limelullí) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 699. szahut nirséhagan, 520pc‑14 tervek pc-15 beszélgetés [-5] Egyértelmű lett volna, hogy Auríhaumot választjuk központi világunknak. Minden megvolt rajta, ami ehhez kell. Őshonos életet hordozott, tele volt nagyszerű, gyönyörű tájakkal, a légköre egyből belélegezhető, egyszerűen tökéletes volt. Azt sem lehet mondani, hogy túl tökéletes. De Szúnahaumnak volt valami olyan vonzóereje, ami egyetlen világnak sincsen a Galaxisban: a Sínisuál. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 1. sómir, 60. singir) :: Szúnahaum, Sildargi, 43 669. szahut szimsáhuran, 880pc‑15 beszélgetés pc-16 íhaup [-23] Némi idővel a diktatúra bukása után azért mégiscsak fölbukkantak olyan szindorok, akik elhárították az ilyen gratulációkat, mondván: nem, Szindoria semmit sem tett azért, hogy Ninda ilyen személyiséggé fejlődjön. Ő csak ott született. De a többség azért inkább büszkélkedett vele. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 520.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 699. muhat mulindzsan, 405pc‑16 íhaup→
„Egyértelmű lett volna, hogy Auríhaumot választjuk központi világunknak. Minden megvolt rajta, ami ehhez kell. Őshonos életet hordozott, tele volt nagyszerű, gyönyörű tájakkal, a légköre egyből belélegezhető, egyszerűen tökéletes volt. Azt sem lehet mondani, hogy túl tökéletes. De Szúnahaumnak volt valami olyan vonzóereje, ami egyetlen világnak sincsen a Galaxisban: a Sínisuál.”
Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi,
1. sómir, 60. singir
1. sómir, 60. singir
Sildargi
43 669. szahut szimsáhuran
880
– A jó öreg száfunnup – bólogatott Lerszi bácsi megértően, miután elmesélték neki Sileni műtéteinek történetét. – Fiatal koromban sokat ültem a tervezőasztalnál és állítottam össze a ríniszképleteket. Ej, lássátok, már nem is emlékszem, hogy mondják a mi nyelvünkön.
– Eirȳšis – felelte Aini. – Az eirīnē igéből.
– Ez az, kisunokám. Hát, ugye, lassan egy évezrede, hogy eljöttem otthonról. A szavak már nemigen jutnak eszembe, talán már akcentussal is beszélem az anyanyelvemet. – Megcsóválták a fejüket. Végig saunisiul beszéltek, és Lerszi bácsi kiejtése tökéletes volt. – De emlékszem az első betegemre. Fiatal férfi volt, nálam nem sokkal idősebb, tizenkétezer napos lehetett… ő nem így számolta, mert külföldi volt, de hogy hová való, azt bizony már nem tudom. A Testvériség mentőszolgálata hozta hozzánk, mert mi voltunk közel, valahonnan kintről jöttek. Persze az adatokat előreküldték, úgyhogy meg tudtuk csinálni a terveket és elindítottuk a képletgenerálást. Valami gépet szerelt, ami beindult vagy kigyulladt vagy nem is tudom már, mi történt vele, de az egész karját végig megégette, nagyon csúnya volt. Hát a helyiek ugye ott rögtön ellátták, de mintaszerűen, beszéltem az essydžinna embereivel, azt mondták, hogy ők hozzá sem nyúltak, az a kar steril suoskyvasburokban volt, tökéletesen lezárva, a beteg semmi fájdalmat nem érzett. No, behozták hozzánk, Aindorīdisben volt még akkor a klinika, az Aindas-park közepén, ott üldögélt az a derék ember folyton a kerti padokon, a karján a nagy burok, és elmesélte nekem, hogy ő egy kis bányavilágon dolgozik, ami egy vörös törpe körül kering, a kupolaváros falain kívül persze semmi élet, odabent se volt valami sok növényzet, és hogy neki ez a baleset kellett, hogy ki tudja, mióta először fákat, füvet, virágokat lásson. Ja, igaz, meg a kék eget, azt is mondogatta. Hiszen odakint azon a világon nem volt légkör. Aztán elkészültek a szövetek és nekiláttunk, húsz ember kellett hozzá és két nap, hogy helyreállítsuk a karját. Jómagam ott se lehettem volna, ha nem ennyire súlyosan roncsolódik, mert így ugye kellett minden ember, de én még csak második aisis voltam, igaz ugyan, hogy a következő előléptetésemnél ez a műtét volt külön említve, hogy nagyszerű munkát végeztem. Aztán eltelt úgy ezer nap, még egypárszor volt alkalmam megmutatni, hogy meg tudom különböztetni a zöld gombokat a pirosaktól, és elküldtek Sylorandasra, továbbképzésre. Nem sok időt töltöttem ott, mert hát ugye volt ott sok más hallgató, köztük egy barna szúni lány – és azóta itt vagyok.
A gyerekek érdeklődve hallgatták; a szúni gyerekek szokva voltak ahhoz, hogy az öregek hosszú elbeszéléseit hallgassák a janníhaumban. A többi gyerek is tudott ezt-azt Saunisról, ha mást nem, annyit, hogy a bácsi ott született; a lányok pedig régesrég tisztázták, hogy Liersy Laipas Jarvynas Kyrīnis Persēus Aivoneitis Liemaitis Lȳvoškyrandieinaikas nō Vyrovāksiunilaistē vysy Lārdevy eipā Anditu sy Dȳrvani, harmadik másodkeresztezett unokatestvéri viszonyban a Salmiusokkal, s így nekik is rokonuk, mint Saunison gyakorlatilag mindenki; igaz, ő nem aiskanében élt, ilyenformán ezen a réven nincsenek rokonai, és jaršinája sincsen.
– Hanem hát mikor is tartjátok ti azt az esküvőt, gyermekeim?
– Négyben – felelte Aini. – Az namindan év, úgyhogy a rákövetkező évben, a háromszázas napokon érkezünk a fák tövébe.
– No, lehet, hogy akkor hajóra szállok magam is. Lárdevi lent fekszik a dombok tövében, a gyerekeknek már maguknak is gyerekeik vannak, a munkával meg már rég fölhagytam, előadást se tartok ötven éve. Nem tartozom senkinek az időmmel. Elmegyek, megnézem a Zöld Golyót még egyszer, hadd öleljenek át a fák, talán utoljára; idestova lejár, alighanem.
– Mikor jártál otthon legutóbb? – tudakolta Sileni.
– Úgy egy-másfél évszázadonként szoktam hazalátogatni, de bizony most meg nem mondom, mikor voltam… azt hiszem, az öcsém fiának az esküvőjén, hát annak is már nagy gyerekei vannak. Ötszáz körül lehetett, ha minden igaz.
Most Sildargi janníhaumában voltak, a Dzsolgil-hegység egyik mély völgyében, a Sinn-Haddimur partján. A Haddimur egyike volt azoknak a csatornáknak, amiknek jó néhány mellékága volt. A Sinn a hegység sénin oldalán lebukott egy széles, tágas alagútba, a Haddigandzsirba, ami ismert turisztikai nevezetesség volt, volt benne étterem és egy-két üzlet is. A barlangból kibújva ment tovább Sildargiba, Szomnékibe és Andvarba, aztán a szivattyúk segítségével felmászott ötszáz rígint, tavacskát alkotott Fangmúap házai előtt, s egy nagy lejtőn leömölve visszatért a Haddimurba.
Sildarginak csak ötven lakója volt, húsz házat számlált a falu, a Fattulid-hegytömb tövében feküdt, ahonnan a Sinn előbújt. A csatorna másik partján kezdődött az Angdurup-dombvidék, aminek hullámos felszíne jó ötven ríginnel alattuk helyezkedett el, így el lehetett látni a Fúnurt-erdőkig. Szokták mondogatni, hogy éjszakánként még a Dzsilunnul-farrun fényeit is lehetne látni, ha lennének éjszakák.
Lerszi bácsi háza a janníhaumot körbevevő hat ház egyike volt. A tűz körül lépkedő Őrző pedig kivételesen ismerős volt, Ilkurongi, aki annak idején megtanította Nindát úszni a tuolréi fürdőkomplexumban. Ninda természetesen mint Kis Őrző üdvözölte, de másképpen, mint szokta.
– Ninda, Auszíní Kis Őrzője Aulang Laipról és Tuolréról köszönti Sildargi tüzének Őrzőjét.
A válasz a szabványos volt, de kapott hozzá egy kedves mosolyt.
Ezen a szahuton a lányok megint kisebb körutazást tettek, Sildargi volt az utolsó állomásuk. Mindig pillanatnyi ötlet alapján választották ki, hogy hová menjenek tovább, kocsiba ültek és csak átröppentek valahova. Ámmaíték otthonülősebb szahutot tartottak, Jasszanin belül maradtak, de néhányszor átsétáltak másik janníhaumba.
Sildargit Sileni választotta, annak alapján, hogy az elején a Sil az őbelőle van, aztán pedig dâr gǐ, vagyis ügyes kislány.
– Ebben a hetesben talán most először szólaltál meg jalarul – jegyezte meg Ninda. – De ha már ilyen dâr gǐ vagy, sütök neked dôr gìt.
Sileni jót nevetett a szójátékon, és tudni akarta, hogy mikor. Ninda tehát Sildargiban odament az egyik dzsomdzstűzhelyhez és munkához látott. A dôr gì egy tojásrántottából készült, kis csomag alakú szendvics, amibe mindenféle zöldfélét tesznek, hasonló a nikarpóhoz, amit a szúnik a sídiktől átvett változatban ismertek. Lerszi bácsi pedig öreges, nehéz mozgásával föltápászkodott, odaült a dzsomdzsasztal mellé, hívott automatákat és salátát készített hozzá, csupa tarkabarka növényből, amiket olyan vékonyra szeleteltetett a géppel, mint a virágszirom. Gyönyörűen nézett ki, és nagyon finom volt.
– Ezt múneli salátának hívom, bár az igazi neve valami bonyolultabb, de hát arra én már nem emlékszem. Jártam egyszer azon a világon, Múnelin, volt ott egy betegem, az tanított meg erre a salátára. Náluk sokféle van ilyenekből, ez a nemzeti konyhájuk, nagyon szeretik, és híres is persze. No, így ni, csak azt ne feledjem, hogy egészen porfinomságúra őrölt sajtot kell szórni rá, és abból is csak keveset.
←pc-14 tervek [-24]
Csak ember ő is, semmi több.
Miért képes annyi mindenre?
Mert hisz magában s bennünk is?
Ennyi volna az egész? (Ninda: Limelullí) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 699. szahut nirséhagan, 520pc‑14 tervek pc-15 beszélgetés [-5] Egyértelmű lett volna, hogy Auríhaumot választjuk központi világunknak. Minden megvolt rajta, ami ehhez kell. Őshonos életet hordozott, tele volt nagyszerű, gyönyörű tájakkal, a légköre egyből belélegezhető, egyszerűen tökéletes volt. Azt sem lehet mondani, hogy túl tökéletes. De Szúnahaumnak volt valami olyan vonzóereje, ami egyetlen világnak sincsen a Galaxisban: a Sínisuál. (Ílgaszaumi, Szúnahaum-szilgi, 1. sómir, 60. singir) :: Szúnahaum, Sildargi, 43 669. szahut szimsáhuran, 880pc‑15 beszélgetés pc-16 íhaup [-23] Némi idővel a diktatúra bukása után azért mégiscsak fölbukkantak olyan szindorok, akik elhárították az ilyen gratulációkat, mondván: nem, Szindoria semmit sem tett azért, hogy Ninda ilyen személyiséggé fejlődjön. Ő csak ott született. De a többség azért inkább büszkélkedett vele. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 520.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 699. muhat mulindzsan, 405pc‑16 íhaup→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |