„Valamit csinálsz valahogyan – és legközelebb is úgy. Valamit leteszel valahová – és ott hagyod. Még nem is gondolsz rá, de hagyományt teremtesz.”
Szinensi: Összegyűjtött lúmáim,
302.
302.
Jasszani
43 667. higit nendihilgan
namindan-harvakin
450
Erre az alkalomra átrendezték a két ház közötti területet, amit a lombját fölébe terítő huhalliról Ninda huhallupnak nevezett el. Kibővítették az ülőgarnitúrát, most két hosszabb, ívelt pamlagból állt, amik tojásdad formán vettek körül három asztalt. Az asztalokon a szúnik két elmaradhatatlan szokása szerint enni-innivaló, és több helyen letéve suagok, amikből már elkezdtek felfelé szállingózni a jól ismert zöld feliratok. Már látták az Aulang Laipot és a Hallihuat Fónirdot is. A Testvériség hazatér a Testvériséghez.
A pamlagokat pedig a Ninda Társaság számára hozatták. Itt volt mindenki – még maga Ninda is, amint Hiragi megállapította, hiszen Ninda eddig még vajmi csekély érdeklődést tanúsított a Társaság munkája iránt.
– Mozgalmas volt ez a dzsúmi – állapította meg Hait, aki már egészen hátradőlve, feltámasztott lábbal ült. Áuszi egyre gyorsabban növekedett. – Namindan-dzsúmikor ketten indultatok be a Galaxisba, de négyen tértetek haza. A dzsáhifannunnal pedig beírtad magad a történelembe, sien.
Ninda lebiggyesztette a száját.
– Legfeljebb Szindoria történelmébe, és abba sem hosszú időre. Pár évszázad és elfelejtik.
– Dehogy felejtik – felelte Vaheffun, a most már Ninda-levéltárnak nevezett gyűjtemény fő kompilátora; Sugiran és Andzsihut átengedte neki a munka vezetését, és ők inkább arra koncentráltak, hogy annyi dzserang hírügynökséggel teremtsenek munkakapcsolatot, amennyivel csak lehet. – Még a Kíreán-rezsimet sem fogják elfelejteni, nemhogy a te fellépésedet. Az ugyanis egy hőstett, és az emberek szomjazzák a romantikát. Engem egészen meglepett, hogy a szindorok csak mostanára határozták el, hogy filmet készítenek belőle.
Ninda mosolygott. Ők némi késéssel értesültek erről, mert amikor Dúnszi hiperfonált a hírrel, ők a műtőben voltak a száfunnupon. A filmet Sâáneś Mëêreloý fogja rendezni. Ha megkapja Ninda hozzájárulását, természetesen. Megkapta, egy vállvonással és a „felőlem” szócskával.
– Romantikus… ugyan. Bementünk, beszélgettünk, Vuird velünk evett, de válaszolni nem tudott.
– „Velünk evett” – idézte Hait –, ez egészen úgy hangzott, mint annak idején a csavargók világában.
– Többé-kevésbé annak szántam – bólintott Ninda –, de mégsem egészen, mert Vuird nem lett közülünk való azáltal, hogy együtt ettünk, és a társai sem. Hing-hing, szóval nem volt ebben semmi hősies. Enni nem egy hőstett. A hatalomtól való megfosztásukat pedig Ámmaít mondta ki, nem én. Remélem, Sâáneś nem fogja azt állítani a filmben, hogy én voltam, mert az akkora ostobaság lenne, mint a Súaf. Ahogy Salumaton mondják, nekem túl rövid az orrom ehhez.
– Majd beszélünk Szánesszel – felelte Fíraszengi azon a hangon, amiből mindenkinek világos volt, hogy a rendező kellemetlenségekre számíthat, ha bárhogyan kiforgatja Ninda szerepét az eseményekben.
– Fura lesz egy másik kislányt látni a helyeden – mondta Aini.
– Hát igen. Meg a tiéteken is. A szindoroknak meg, gondolom, a híres nagy kék csoda helyén lesz fura másvalakit látni.
– Eddig tiltotta a törvény, hogy Kíreánt megjelenítsék filmen – magyarázta Ámmaít. – A „kék csoda” egy szindor mondás, ami kihasználja a kék jelentésű szó hasonlóságát egy trágár szóhoz.
– Mi az a kíreán? – kérdezte Sileni, aki a szúni kisgyerekek szokása szerint az asztal alatt játszott az ikrekkel és az állatokkal.
– Ez egy ember neve, kicsim – felelte Szinensi.
– Dĺup – fejezte ki véleményét a kicsi tömören. – És mi az a trágár?
– Hát amikor azt mondod valakire, hogy dĺup – kacagott föl Szinensi, és a többiek vele nevettek.
– Ha visszatérhetek a hőstett kérdésére – szólalt meg Sotten, a Társaság legújabb tagja –, azt hiszem, Halgellir barátom írt erről már korábban.
– Mire gondolsz, a Hikkenun-ciklusra? – pillantott rá a másik fhangímester.
– Egy régebbi művedre. Sommek umen khen rauth – ákhban nin immifh inen.
– Ó, erre – mosolygott Halgellir. – Már nem is emlékeztem rá. „Khop darja harkin szinfhen – rokhnud nit khúme immifh.”
– Igen, ohangi – szólt közbe Lingdzsaéti –, bár szerintem ehhez valójában csak a Namminir-lúma teszi hozzá az adott kontextust… de nem silgunban vagyunk, és a társaság nagy része egy szavunkat sem érti.
– Igazad van, ohangi – hajtott fejet Sotten szelíden. – Elnézést.
– Hát ez a Ninda Társaság – mosolygott Ámmaít –, Ninda pedig odavan a fhangíért, úgyhogy a Társaság összejövetelein aligha lehet bárkinek is kifogása ellene.
– Egy pillanat – szólalt meg Andzsihut. – Suórin, Hilgan Száhannífi, suórin.
– Sénu, sénu, Andzsihut – felelte egy női hang az asztalon fekvő suagból. – Hilgan Száhannífi köszönti az Abroncsvilágot. Itt Engriti, a Felhő gyermeke.
– Az Abroncsvilág köszönti gyermekeit a Hilgan Száhannífin. Veletek utazik-e még Sigerszip?
– Sénu, sénu, Andzsihut fiam – válaszolt egy másik, idősebb nő. – Hát ismét a Felhőben.
– Ismét Szúnahaumon, anyám. Szeretnék bemutatni neked egy különleges gyermeket.
– Mindnyájan különlegesek vagyunk, fiam.
– De nem egyformán – vágta rá Ninda. – A legtöbben köznapi módon különlegesek, de akadnak néhányan, akik különleges módon különlegesek. És közöttük is a többség köznapi módon különleges módon különleges, csak kevesen vannak, akik különleges módon különleges módon különlegesek.
– No lám – mondta a suag –, egy lánycsemete, aki a Jorokkenin-számbaun dzsullát idézi, namindan-harvakin délelőttjén.
– Namindan-harvakin vidám délelőttjén egy lány sétált a Sorengur partján-ján-ján-ján – nevetett Ninda, s már énekelve folytatta. – Namindan-harvakin vidám délelőttjén arra jött egy fiú, akit még sose látott-tott-tott-tott. Namindan-harvakin vidám délelőttjén egy fiú jött szembe és rámosolygott-gott-gott-gott. Namindan-harvakin vidám délelőttjén a lány visszamosolygott a fiúra-ra-ra-ra, namindan-harvakin vidám délelőttjén belökte a fiút a Sorengurba-ba-ba-ba!
– Művelt gyerekeket terem felétek jó Szúnahaum – nevetett az asszony. – Ez a csibész dalocska akkor volt divat, amikor én még nem is éltem.
– Ami azt illeti, ezt a gyereket még csak nem is az Abroncsvilág termette, anyám – mondta Andzsihut. – Sivatagi hirkeninbokorban jött a világra, sötét utcák mélyén nevelkedett.
– Mit, csak nem az a szöszke csitri, akiért megőrülnek a dzserangok csillagszerte?!
– Hát de – dünnyögte Hait a beállt nagy csendben. Itthon a Testvériségben ritka eset volt, hogy valaki, aki egyébként nem ismerte Nindát, tudott a dzserang világokon terjedő kultuszról.
– No, elmegyek és megnézlek magamnak, csak boruljon fölém a Sínisuál.
Ezzel Sigerszip letette. A jelenlevők derültségét Halgellir öntötte szavakba.
– Lám, ketten is vagyunk, akik ismeretlenül is hallottunk már rólad, sien-Ninda. Egy ekkora országban nem is rossz!…
– Ha kettőről tudunk, lehet négy is – hahotázott Hiragi.
Amikor a vidámság csillapodott, Andzsihut megjegyezte:
– Igazából persze azon kell megdöbbennünk, hogy a dzserangok közül ennyien ismernek, sien, anélkül hogy valójában ismernének. Azt hiszem, a fő ok mellett, amiért megalapítottuk a Ninda Társaságot, az is szempont, hogy ennek az okait is kutatásra érdemesnek tartjuk.
Ninda ránézett azzal a tipikusan szelíd, egyszerre kutató-firtató és mélyen megértő Ninda-tekintetével.
– Mit akarsz ezen kutatni, ohangi-Andzsihut? A tömegpszichológia csillagideje létező tudomány, mit lehet ehhez még hozzátenni?
– Azt a részét, ami nem tömegpszichológia. Mert azt elismerem, hogy Akárhol világ Bárhol falucskájában egy öreg kertész, aki semmit sem ismer a Galaxisból a közeli kisvároson kívül, csak amit lát a tévében, elhiszi a tévének, hogy te egy ekkora szummumi-dzsummumi vagy. Honnét lehetne saját világképe? A kérdés nem ez, és nem is az, hogy a tévé honnét veszi. Hanem hogy akitől a tévé veszi, az honnét veszi.
←oi-7 tudósítás [-21] Ostoba vagy gonosz embert nem szabad megválasztani állami vezetőnek. Arról ismered fel őket, hogy ilyen pozícióra jelentkeznek. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 142.) :: Áhurin Dzsammígí, 43 667. famut nendihilgan, 250oi‑7 tudósítás oi-8 Társaság [28] Valamit csinálsz valahogyan – és legközelebb is úgy. Valamit leteszel valahová – és ott hagyod. Még nem is gondolsz rá, de hagyományt teremtesz. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 302.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 667. higit nendihilgan, namindan-harvakin, 450oi‑8 Társaság oi-9 śuẁsynẽp [-19] A tenger ugyanolyan fontosnak érzi minden csepp vizét. (Ninda: A fény lúmái, 3031.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 667. szahut féninnulgan, namindan-harvakin, 340oi‑9 śuẁsynẽp→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |