„A Ninda-kultuszt szakaszokra, fokozatokra oszthatjuk, bár ezek pontos körülhatárolása nem könnyű és nem is éri meg a fáradságot. Ahogy Ninda mindig mondta: maga a kultusz lényegtelen, hiszen csak ugródeszka volt, eszköz ahhoz, hogy a Galaxissal meg tudja ismertetni gondolatait, miután őt magát már megismerték.”
Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz,
1. kötet, 18.
1. kötet, 18.
Lìnsẃet
59. ńaũḱan 1.
a zöld órája
A kis fogadáson csupa jelentős ember vett részt. Politikusok – nemcsak az ellenzékből, kormánypártiak, sőt kormánytagok is –, művészek, tudósok, katonák. Az alkalom: ÀÃrlëyn Mũdṙoôn hatvanadik születésnapja. Az ünnepelt valaha Sỳÿndoṙeìa egyik legjelentősebb politikusa volt, még miniszterelnök is, és az egyetlen, aki élt még azokból az időkből. Akkori pártja már nem volt meg, s a maiak közül már egyhez sem csatlakozott, közéleti funkciót húsz éve nem vállalt, de politikai állását tekintve egyértelműen a Ḱïyṙeàn-kormányzat ellenzékéhez tartozott. Továbbá az ország történelmében az egyetlen csillagközi hírnevet elért hiperfizikus volt, pontosabban hipersugárvegyész, annak idején olyan sok országban tanított egyetemeken, mint rajta kívül nagyon kevesen, annyi országtól kapott magas kitüntetéseket, mint egyetlen más sỳÿndoṙ sem, és – mivel szakterülete az itthoni törvények szerint katonai irányítás alá tartozik – tiszteletbeli helyettes középtábornok volt.
Mindebből semmi sem látszott, ahogy ült a karosszékében és fogadta a felköszöntőket, egy öreg, kopott, sötétzöld ìîmkabátban. De mindenki tudta, hogy ez ugyanaz a kabát, ami leghíresebb fotóján is rajta van, a harmincadik születésnapján, amit népes családja körében ünnepel, egyik unokája ül az ölében, amikor belép az elnök és átadja neki a Galaktikus Béketanács aranykoszorúját.
Már az unokáinak is volt unokája, de Mũdṙoôn professzor még mindig élénk tekintettel fogadta a köszöntéseket, és mindenkiről tudta, hogy kicsoda, bár néha eljátszotta, hogy nem.
– Te vagy Vỳḩaůteń – előzte meg a külügyminiszter-helyettes bemutatkozását –, láttalak a tévében.
– Köszönöm, professzor úr.
– Köszönheted is, mert unlak!
Vỳḩaůteń nevetett. Az öreg már eljutott abba a korba és tekintélybe, amikor mindenkit tegezett és mindenkivel úgy beszélt, mint egy gyerekkel.
– Csak ne mulass ezen. Örökké ugyanazt a nótát fújod. A Testvériség meg Nìïndà meg Nìïndà meg a Testvériség. Egyebet se hallok! Azt még soha nem hallottam tőled, hogy mi magunk mit szúrtunk el. Azaz nem mi. Én nyugdíjas vagyok. Ti!
A kis audienciának ezzel vége volt, Vỳḩaůteń továbbsétált és más vendégekkel beszélgetett. Alig néhány huszaddal később lépett oda a csoportjukhoz Lùmëên, a Csillagközi Hírektől.
– Hallották az új Nìïndà-hírt?
– Jaj, Lùmëên úr – sóhajtotta Vỳḩaůteń –, mindent, csak még egy Nìïndà-hírt ne!
– Megértem a gondját – mosolygott az újságíró. – De azt hiszem, csak holnapig tudja magától távol tartani. Holnap már talán kommünikét is kell írnia miatta.
– Nono – lepődött meg Vỳḩaůteń –, azért ennyire az a gyerek mégse fontos, mármint a sỳÿndoṙ külpolitika számára.
– Az lehet. És Kṙẽssy sem fontos?
Vỳḩaůteń összeráncolta a homlokát. De. Elég távoli világ ugyan, de a galaktikus politikában más a fontos, nem a távolság. Vagy nemcsak az. Kṙẽssy sok gondot okozott Sỳÿndoṙeìának már régebben is, de nem úgy, mint a szomszédai, hanem a galaktikus üzleti életen keresztül. Sỳÿndoṙeìa elemi érdeke, hogy Kṙẽssy megmaradjon a mellett a politika mellett, hogy bár a sỳÿndoṙ politikát a legkevésbé sem szívelheti, jól felfogott üzleti érdekből nem hátrál ki folyamatban levő beruházásaikból.
– De – mondta lakonikusan.
– Nos hát, ez esetben a Csillagközi Hírek érdeklődéssel fogja várni, mit nyilatkozik a külügyminisztérium Nìïndà látogatásáról Kṙẽssyn.
Lùmëên ezzel rámosolygott a pincérlányra és leemelt a tálcáról egy pohár élénkzöld italt.
– Ez ugye lẙstaṙni, kedves?
– Igen, szerkesztő úr – felelte a lány. A szokás azt diktálta, hogy a legfelsőbb körök ünnepélyes alkalmakkor tartott fogadásain ne gépek szolgáljanak fel, hanem emberek, és illett őket észrevenni, rövid párbeszédet folytatni velük. S amit felszolgáltak, azt illett még beszélgetés közben is legalább egy udvarias bólintással megköszönni.
– Mindjárt gondoltam – nézegette Lùmëên az italt a fény felé tartva. – Alighanem a Śuẅlleỹ völgyéből.
– Nem… a Nûmeŷn-szigetről… – mondta a lány zavartan.
– Ne dőljön be neki, gyermek – mondta Kasãḩý ezredes széles mosollyal; a lány talán tízéves lehetett, vagy legfeljebb tíz és hét, ő meg negyven, bátran szólíthatta gyermeknek. – Hírneves borszakértő, csak próbára teszi magát.
– Beismerem – kacagott föl az újságíró. – Köszönöm, kislány, és igyon egy pohárral maga is, higgye el, élményben lesz része.
A lány udvariasan biccentett az uraknak és továbbment.
Vỳḩaůteń türelmesen kivárta a beszélgetés végét.
– Lùmëên úr – szólalt meg –, ha már ön ennyivel jobban értesült nálam, lekötelezne, ha elmondaná, miért kellene nekünk nyilatkoznunk Nìïndà ügyében.
– Ḩymm-ḩymm, hát igen – hümmögött a riporter, és belekortyolt a pezsgőjébe. – Nìïndà Kṙẽssyn. Igen. – Hirtelen megélénkült. – Tudja, az, hogy pont Kṙẽssyről van szó, különleges zamatot ad az ügynek, valami olyasfélét, mint amilyen ennek a remek lẙstaṙninak van… sajnálhatja, hogy kihagyta, de még visszahívhatjuk a kislányt… de az ÀLAN-t bármely más világ esetében is nagyon érdekelné, mi a kormány véleménye arról, ha a miniszterelnök fogadja Nìïndàt.
Vỳḩaůteń úgy érezte, mintha gyomron vágták volna. Ez az átkozott firkász ért hozzá, hogyan tálalja a dolgokat.
– Ezt nem mondja komolyan – szólalt meg Ãrevyń doktor.
– Hát pedig bizony de. Közös fényképet is közzétettek. Persze azt nem tudjuk, hogy miről volt szó, de úgy tudjuk, hosszabban elbeszélgettek. Bizonyára Sỳÿndoṙeìa is szóba került, ami aligha tölti el Vỳḩaůteń urat örömmel.
– Nézze… – vakarta meg az orrát a külügyminiszter-helyettes. – Nìïndà akkor is csak egy gyerek, bármennyire imádja az ÀLAN mozgalom. Miről beszéltek volna, ha nem olyasmikről, mint… mint…
– Látom, nemigen jut eszébe semmi, amivel egy gyerekkel beszélni lehet – mondta némi éllel Ũllevỳ színművész. – Úgy emlékszik Nìïndà bárkivel folytatott beszélgetéseire, mint amiken csupa gyerekeknek való témáról esett szó?
A külügyminiszter-helyettes mélyet sóhajtott.
– Igen, ebben alighanem igaza van. Nem tudom, mit fogunk reagálni, majd kiderül, ha látjuk a hírt és megbeszéljük. Önök, Lùmëên úr, hoznak valamit ezzel kapcsolatban?
A Csillagközi Hírek külpolitikai lap volt, nem kifejezetten ellenzéki, legalábbis nem tartozott sem jogi, sem pénzügyi szempontból senkihez az ellenzéki politikai erőkből, de kormánypárti biztosan nem volt.
– Hát van egy olyan terv, hogy egy kicsit megszorongatjuk a külügyet – ismerte el Lùmëên. – Nìïndà mint politikai tényező, aki kormányfőkkel tárgyal, miközben itthon szóba sem áll vele senki a kormányzatból. De azért ezt még csiszoljuk egy kicsit.
– Én megpróbáltam beszélni vele – közölte Vỳḩaůteń. – Még amikor a diplomáciai testületet vezettem. De ő közölte, hogy hiperfonon nem tárgyal.
– S miért nem utazott oda a hajójára?
– Nagyon messze voltak már, nem hagyhattam itt mindent annyi időre.
Lùmëên lebiggyesztette az ajkát, ahogy Ninda szokta, és egy tipikus Ninda-választ adott, még a hanghordozását is utánozta.
– Annyira fontos ott ülni az íróasztalodnál, hogy nem érsz rá gyönyörködni a felhők futásában, és nem veszed észre magad körül az embereket. Szomorú életed lehet. Mi lenne, ha végre körülnéznél az életben?
Vỳḩaůteń bosszúsan mordult egyet. Ez az újságíró már a sokadik, aki azzal akar jópofa lenni, hogy azt a csavargólányt utánozza. Felfoghatatlan, hogy mit esznek rajta.
←oa-28 miniszterelnök [-21] Minden gondolat lehet igaz vagy hamis. Az a gondolat, amely kijelenti magáról, hogy az egyedüli igaz gondolat, szükségképpen csak hamis lehet. (Ninda: A fény lúmái, 2260.)oa‑28 miniszterelnök oa-29 fogadás [-11] A Ninda-kultuszt szakaszokra, fokozatokra oszthatjuk, bár ezek pontos körülhatárolása nem könnyű és nem is éri meg a fáradságot. Ahogy Ninda mindig mondta: maga a kultusz lényegtelen, hiszen csak ugródeszka volt, eszköz ahhoz, hogy a Galaxissal meg tudja ismertetni gondolatait, miután őt magát már megismerték. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 18.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lìnsẃet, 59. ńaũḱan 1., a zöld órájaoa‑29 fogadás oa-30 átszállás [-6] Van úgy, hogy nem is kell viszonozni a felkínált szeretetet. Elég elfogadni – és jobb ember leszel. (Ninda: A fény lúmái, 813.) :: Angaur Dzsúrarengi, 43 658. szahut nisszugópan, 380oa‑30 átszállás→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |