„Valaha az volt a lakhatóvá tett világok fejlettségének egyik mércéje, hogy egységnyi területre hány fa jut rajtuk. Ma már ezt nemigen méregetjük, mert ahol erdőket lehetett létesíteni, ott már van annyi, amennyi lehet. De Szúnahaum – persze csak Szúnahaungaurt számítva – előkelő helyezést érne el, Auríhaum pedig még jobbat.”
Ninda: Az én Galaxisom, 52.
– Lian, lian, lian – kezdte Ninda. – Idő, idő, idő. Régen volt, amikor még fiatal volt az idő…
Szépen végigmondta a Síhaszun-krónikának azt a történetét, amit kilencvenegy évvel ezelőtt Sorgit mesélt el neki az Aulang Laip 4-tabe janníhaumában. Nomboka nem tudta, hogy ezt az elbeszélést Ninda honnan ismeri, de sejtette, hogy szóról szóra adja vissza.
Ahogy Ninda mesélt, emberek gyűltek köré, többen odaültek az asztalukhoz, mások állva maradtak, úgy hallgatták. Nomboka megszokta, hogy az arcokat figyelje, és úgy tűnt neki, némelyik jelenlevőn azt látja: már ismerték a történetet, s örömmel hallgatják meg újra. De azért elsősorban Nindát nézte. Félig gyerek még, gondolta, de valami végtelen időtlenség van a szemében, még mélyebb, mint amit már nem egyszer megfigyelt.
Amikor a történet véget ért, az emberek mosolyogtak, a homlokukra tették a tenyerüket és azt mondták: simnunná. A riporter nem tudta, hogy ez mit jelent, de majd megmondják. Ninda pedig őrá pillantott, a szeme ismét megtelt élettel, és azt mondta:
– Így áll a Szúnahaum-szilgiben.
– Egy száhpain-sédauni – mondta Valliru, egy férfi, aki a Nomboka mellett ülő mögött állt. Ninda fölnézett rá és bólintott.
– Igen, az vagyok. Száhpain-sédauni és saupu. Ő pedig Szillon, lieha tévériporter.
– Boruljon föléd a Sínisuál – kívánta Valliru udvariasan, amire Nomboka hasonló udvariassággal, bár zavartan bólintott.
– Köszönöm… nem tudom, hogy ez mit jelent, de nyilván szerencsekívánat.
– Nem pontosan – felelte Ninda. – Inkább csak annyit jelent, hogy érezd magad otthonosan a Testvériségben, a szerencséhez nincs köze.
Mialatt beszélt, ösztönösen megigazította bal csuklóján a haudzsit. Nomboka felfigyelt a mozdulatra.
– Kérdezhetek valamit?
– Amit csak akarsz, sien-Szillon. Közénk tartozol.
– Most már elárulod, mi ez a karperec?
Ninda fölnevetett. Kinyújtotta bal karját a riporter felé, az asztalra fektetve, és jobb tenyerét rásimította a karperecre, a szihun-haudzsi mozdulattal.
– Ez a hivatali jelvényem mint a nindaranok törzsfőnökének. A Szúnahaum Testvériség törzsi társadalom. Minden felnőtt szúni valamelyik törzsbe tartozik; a gyerekek kettőbe is, a szüleik törzseibe, amíg felnövekedve a sáhaddif elé nem állnak, hogy az megkeresse helyüket a törzsszövetségben. És ez már a kérdésedre adott válasz része megint, hogy hogyan tud harmincötezer ember meghitt, családias környezetben élni. A janníhaum a törzsek gyűléstere – a törzsek a janníhaum körül élnek. A janníhaum fogja össze családdá a törzseket. A dzserangok csodálkozni szoktak, hogyan lehetséges, hogy annyi sok ember – persze a létszámunkat csak tippelni tudják, de te már tudhatod: ötmilliárd – képes megtartani az összes titkunkat, és soha nem csábul el egy sem, hogy valamiféle anyagi előnyért kiadjon minket. Nagyon egyszerű a válasz. Az ember nem árulja el a saját családját, akikhez ilyen szoros kötelék fűzi. Amikor elpusztult az ősi világunk, az őseink – nekem persze vér szerint nem őseim, de ez semmit sem számít, eszmeileg azok – arra szövetkeztek, hogy ők lesznek Szúnahaum. Még senki nem tudta, hogy ez mit jelent majd a távoli jövőben, de ezt már eldöntötték. A szúnik kicsi koruktól úgy vannak nevelve, azt látják a családjukban, az ünnepeikben, bármilyen társas tevékenységben, hogy az ő családjuk Szúnahaum. Az egész Testvériség. Át van itatva vele az egész gondolkodásuk. Kilépek az ajtón, szembejön velem négy vadidegen ember, de én nem idegeneket látok, hanem a közeli rokonaimat. A kitűzőket is azért hordjuk, hogy bárkit egyből a nevén szólíthassunk. A gyerekek is csak azért nem viselik, mert játék, ugrálás közben elhagynák, meg a kicsik el se tudják még olvasni. Azonfelül a gyerekeknek meg kell nézniük minél több dzserang világot, hogy lássák, miben különbözik az ottani élet a miénktől. Aztán az iskolában tudatosítjuk is ezt azzal, hogy megbeszéljük a látottakat, megosztjuk egymással, hogy ki mit tapasztalt és mit gondol róla. Nem rajzolták a homlokomra, de rájöttem, hogy ez mennyire fontos része az oktatásunknak: tudatosítani a gyerekekben, hogy a Testvériségben jobb, mint máshol, mert mi egyetlen óriási család vagyunk. Ezért nincs válasz a dzserangoknak arra a kérdésére, hogy milyen a Testvériség államformája.
Kortyolt egy kis íhafit a poharából.
– A Testvériségnek ugyanis nincsen semmiféle államformája. Van egy csomó intézmény, amik ellátnak feladatokat, például a hajók útvonalát tervezik, a gyártásukat, a gazdaság különféle aspektusait szervezik, de ezek nincsenek összefogva egy központba, ahol a hozzáértők munkáját hozzá nem értők irányítanák. Ez a legnagyobb ostobaság, amit az emberi faj valaha kitermelt – pedig a történelem igazán bővelkedik ostobaságokban. Némelyik dzserang állam többé-kevésbé szintén leszámolt ezzel, de a kormány befolyása megvan. Anarván is megfigyeltem. Egy csomó intézményt nem a kormány irányít, az iparuk száz százalékban magánkézben van, ami nem csekélység, Hinanarva csak a központi világuk, van nekik olyan is, ahol hatalmas gyárak működnek. De a kormány időnként megrendeléseket küld a cégeknek, hogy mire van szüksége. Ő is ugyanannyit fizet az áruért, mint bárki más – de hogy mit rendeljen, azt politikusok döntik el. Sok dzserang államban vannak törekvések a központosított kormányzás visszaszorítására, de nem tudok olyanról, ami ne szorítkozna egy-egy területre, és ott is csak korlátozottan, tessék-lássék sikerült. A politikusok nem egykönnyen engedik ki a kezükből a karmesteri pálcát. Ezért – széttárta a kezét – nincs az a szúni, aki ép ésszel azt hihetné, hogy jobb lenne neki egy másféle rendszerben. Nemigen akad olyan dzserang világ, ahol ilyen lehetőségekkel indulnának az emberek, akár a legbefolyásosabb családokban is.
Nomboka csendes ámulattal hallgatta a kis szónoklatot.
– Így bizony – brummant egy nagydarab férfi, Jomkinu mély basszusa. – Jól beszél a kisunokám, ilyenek vagyunk. Te is megismersz majd minket.
Nomboka felvonta a szemöldökét.
– Miért hívod Nindát kisunokádnak?
– Ez is abból van, hogy mi egy család vagyunk. Nekem mindenki a kisunokám, aki Ninda korosztályába tartozik. Lehet, hogy nem látszom annyinak, de én már elmúltam nyolcszáz.
– Így bizony, bátyám – mosolygott Ninda hamiskásan a riporterre. Elnevették magukat.
– Sok tanulnivalód lesz – állapította meg aztán Ninda. – Nekem is sok volt, és persze maradt is még bőven. A Testvériség nem egyszerű társadalom. Túl hosszú a múltja ahhoz, hogy egyszerű legyen.
Nomboka bólintott és visszatért az előző témára.
– Szóval ezért nem engeditek be a hajóitok elzárt részére a dzserangokat. Mert így tudjátok, hogy aki szembejön, az biztosan tagja ennek az ötmilliárdos családnak.
– Így van. Sem a hajókra – mi nem mondjuk egyébként, hogy „a hajók elzárt része”, egyszerűen ez itt a hajó, a suár meg a szísi pedig csak amolyan tartozéka –, sem a világainkra. Ez a szúnik legnagyobb titka. A sűrű, sötét Felhő, és benne a szúnik világai. Köztük a Galaxis legfurcsább emberlakta világa, ami nekünk a legkedvesebb: Szúnahaum.
←pe-2 hajó [-16] Valaha létezett egy bizottság, amit sulammigunak hívtak. Az volt a dolguk, hogy neveket találjanak ki az új hajók számára. Összeállítottak egy listát, mintegy száz névvel, és több nemzedék munkája kellett hozzá, hogy az elfogyjon. Akkor már nem létesítettek sulammigut, hanem a gyerekeket kérték fel a hajók névadására. Azóta is ők csinálják. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 480.)pe‑2 pe-3 társadalom [-14] Valaha az volt a lakhatóvá tett világok fejlettségének egyik mércéje, hogy egységnyi területre hány fa jut rajtuk. Ma már ezt nemigen méregetjük, mert ahol erdőket lehetett létesíteni, ott már van annyi, amennyi lehet. De Szúnahaum – persze csak Szúnahaungaurt számítva – előkelő helyezést érne el, Auríhaum pedig még jobbat. (Ninda: Az én Galaxisom, 52.)pe‑3 pe-4 Szúnahaum [-12] Van, aki szerint a táncosi és tanári pályámnál még fontosabb, hogy én neveltem föl Nindát. El kell hárítanom a dicsőséget. Őt nem lehetett fölnevelni, és nem azért, mert már százhúszas éveiben járt, amikor találkoztunk. Mindenhogyan ő nevelt volna föl minket. (Hait Kirísz: Ninda, 32.)pe‑4→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
718154 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.20.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |