„Címek, rangok, kitüntetések… ráérő emberek csacska játékai. Az a néhány dolog, amit megalapítottunk, sokkal többet ér, mert mutatnak valahová, irányokat jelölnek ki dolgokban. Ha együtt vesszük mindet, szinte már majdnem annyit számítanak, mint a gyerekeink mosolya.”
Ninda: Életem egy falevélen,
780. sómir
780. sómir
Hangilaoran
43 669. nodzsat nirséhagan
450
Hangilaorant úgy ismerik, hogy az egész Galaxis legtöbb részből álló intézménye: a Felhő összes világán és valamennyi szúni városhajón vannak részei, nem is kevés. Hangilaoran szerves részét képezi az összes alapiskola, amilyenbe Nindáék jártak az Aulang Laipon, más hajókon és most Jasszaniban is; és felsőoktatási intézmények is nagy számban vannak, a hajók többségén csak két-három, de akadnak, ahol sokkal több. És vannak nagy központjai, egész városnyiak: Szúnahaumon Dzsáhunargi, Ámurgan, Hongé, Seguri és Ilgrun, Auríhaumon Auríhangi és Finnulá. Tíz-tizenötezer lakosú nagyvárosok, mindegyikben egymást érik a nagy befogadóképességű iskolák. Mindkét világon vannak továbbiak is, kis falvakban, vagy éppen távol minden lakott helytől. Mindent összevéve egymillió fölött jár Hangilaoran részeinek száma, aminek több mint a felét az alapiskolák teszik ki.
És van egy igazi központja: Hangilaoran idriha, a róla elnevezett Hangilaoran-hegy tömbjébe mélyesztett óriásváros. Nincs is messze Jasszanitól. Inku irányban a Dzsimbandon középső lejtői a Hikangé-dombvidékben folytatódnak, amit sénininku felé haladva a Fúlambir-vidék követ, majd a Hiszaffun-dombság, ami aztán a Rangiszut-hegység előhegységeinek adja át a helyét, és a Rangiszut egyik sénin irányú, kétszáz szirszi széles kiszögelléséből emelkedik ki a Hangilaoran-tömb, aminek sénin, dzsisszá és elgi oldalában van az egyetemi város három főkapuja. A város hosszan benyúlik a hegy mélyébe, sok völgyben vannak tetőkijáratai, amiken át légikocsik közlekednek. Húsz szintje van, több százezer állandó lakója, és bármely adott pillanatban tíz-tizenkétmillió embert lehet találni falai között.
Nindáék légikocsija a sénin kapu előtt szállt le, mert a főkaput mindenkinek látnia kell. Kiszálltak és körülnéztek; az egész család, a lányok, a három kicsi és Haiték.
A Silannur partján álltak, az óriási Hangilaoran-parkban, ami messze elnyúlt mindhárom irányban, és három csatorna osztotta négy részre, a Szimdzsanur, a Silannur és a Valgir. Mindháromnak itt ér véget a medre, nem jutnak el a Dzsisszá-peremig: beömlenek a főkapun, tovább a talajszinten, és Hangilaoran el is használja az összes vizüket. A negyedik irányban, dzsisszá felé magasodott a Hangilaoran-hegy függőleges, hófehér fala, az alján a másfél emelet magasságú főkapu – voltaképpen egy széles száj a hegy aljában, ötszáz rígin hosszan csak a bejárat volt. Fölötte a fehér falon, szélesen elterpeszkedve az ősi írás aranyszínű, kacskaringós betűivel: Hangilaoran. Legalább száz rígin magas volt a felirat.
– Nem az volt a cél, hogy impozáns legyen – állt meg mellettük egy szakállas férfi, Argéni. – Azt akarták, hogy nyugodt méltóságot sugározzon.
– Mint Ninda – mondta Hait önkéntelenül.
– Igen. – A férfi pillantása megpihent a kislányon, aki szokásos szelíd mosolyával nézett föl rá. – Én a Saufud titkárságtól jöttem, persze mi is tudunk róla. Azért küldtek, hogy kísérjelek föl benneteket.
– Ez mintha nem lenne szokás Hangilaoranon – mondta Szinensi.
– Ha legközelebb jöttök, nem is így lesz. De egy új törzscsalád alapítása… hát, nem hiszem, hogy megértem volna ilyen jelentőségű eseményt a Testvériség életében.
Ninda rezzenéstelenül nézett vele szembe.
– Mi nem tettünk semmit ezért, Argéni.
– Igen, tudom. Azt hiszem, egyike vagyok azoknak, akik ezt a legjobban tudják, mert én is az új család megalapítása mellett érveltem. No, ha gondoljátok, mehetünk is.
Végigsétáltak a csatorna partján, amit itt is alacsony fehér szegély választott el a gyeptől, mint mindenhol a csatornák szélén, de az utolsó néhány száz ríginen a fehér szegélyt aranyozott minta díszítette. Aztán a Silannur tükre süllyedni kezdett, alábukott egy alagútba, ahonnan éppen két csónak tartott kifelé. Talajszinten pedig most érték el a főkapu előtti óriási, Sénindzsirendá nevű térséget, ahol ezrével sétálgattak az emberek, társaságok üldögéltek asztalok körül, gyerekek játszottak, és két helyen is lépkedett egy Őrző az örök tűz körül. Volt egy színpad is, ahol általában énekesek léptek fel, most éppen üres volt.
A Sénindzsirendá ötszáz rígin széles volt, időbe telt végigmenni rajta.
– Jövőre szívesebben jöttem volna – sóhajtott Hait.
– Megértem – bólintott Argéni. – Hívok egy kocsit, jó?
– Köszönöm. Bírom a gyaloglást, de gyanítom, hogy még bent a Hajóban is sokat kell még menni.
– Milyen hajóban? – tudakolta Sileni és mindkét iker szinte kórusban.
– Ez Hangilaoran beceneve – felelte Argéni –: a Hajó. Valaha régesrégen, Szúnahaum-sínarraómi világán, a Szesszi folyó nagy szigetén állt Hangilaoran egyetemi városa, ami olyan alakú volt, mint egy vízi hajó. Ezért kezdték Hajónak hívni. Szúnahaum-sínarraómi világa nincsen már meg, de Hangilaoran főépületét ma is Hajónak hívjuk.
Nemsokára elérték a kaput, ami mindig nyitva állt – valójában nem is voltak semmilyen ajtószárnyak, amiket be lehetett volna csukni. A Sénindzsirendá rövid szálú, dús füve sötétzöld műanyag padlónak adta át helyét, és föléjük borult a magas mennyezet. A bejárati csarnokba léptek, az Áudzsiba, ami voltaképpen nem volt más, mint egy óriási janníhaum, de a mennyezet alatt a szokásos iránymutató táblák igazították útba az érkezőket, és nemcsak gyalog meg siklókerékkel jártak az emberek, hanem kisebb-nagyobb kocsik sokasága is suhant a fejük fölött.
Ninda természetesen most is köszöntötte a Tűz Őrzőjét mint Kis Őrző, de most más reakciót kapott, mint máskor. Az Őrző, egy idősebb asszony kiemelte a janníruant a Tűz Otthonából, keresztbe fektette két kezén, mint amikor Ninda mint sinnarszési lépett a janníhaumba az Aulang Laipon, és közelebb lépett.
– Hangilaoran-Áudzsi örök tüze köszönti Nindát, Ainit és Szinensit, a Törzsek Fájának új hajtását. Kérlek, érintsétek meg a janníruant, amely valamennyi törzs szeretetének erejét közvetíti nektek.
A három kislány rátette kezét a hosszú fémpálcára.
– Hangilaoran örök tüze legyen veletek utatokon – mondta az Őrző.
– Magunkkal visszük utunkon Hangilaoran örök tüzét és a Fényeket – felelte Szinensi.
Aztán beléptek egy liftbe és fölmentek négy szintet, egyenesen a Hídra. Ahol kiszálltak, egy másik óriási terem volt, arannyal és barnával díszítve, mindenfelé asztalokkal és padokkal, a Híd egyik előcsarnoka, a Hangiszóni. Szép számmal voltak benne emberek, és itt is, akárcsak odalent, mindenki a homlokára tette a kezét a láttukra.
– Még van időnk a szertartásig – lépett eléjük Ákehu, egy kopasz férfi. – Addig nézzetek körül, kössetek ismeretségeket. Hangilaoranon minden szúni otthon van.
– Ti miért hordtok két kitűzőt? – tudakolta Lorra. Ákehu lenézett, levette a névtáblája alatti nagyobb táblát a köntöséről, és leguggolt a gyerekekhez.
– Az én nevem Ákehu – mutatott a névtáblára, amit a kicsik persze nem tudtak még elolvasni. – Ez pedig a hildzsi. Azt mutatja, hogy ki vagyok Hangilaoranon. A barna-arany kör a Híd jele, mert most itt teljesítek szolgálatot. A kék-sárga-zöld kör az egyik fedélzetem, a Hargirringarómi, ahol történész vagyok. A narancs-fehér-fekete kör pedig a másik fedélzetem, a Lilangéhaurrászingí, ahol nyelvészként dolgozom. És a sárga szegély azt mutatja, hogy a rangom ilkarti. Hamarosan nektek is lesz ilyen táblátok.
– De hisz mi kicsik vagyunk – mondta Tunni.
– Ennél már csak nagyobbak leszünk, te sengiri – felelte Sileni.
←oj-11 sáhaddif [-25] Az egyetlen dolog, ami egy másik emberrel összeköthet, a szeretet valamely formája. Az egyetlen fajta kapcsolat, aminek az ember életében értelme van, a más emberekhez fűződő szeretetkapcsolat. (Ílgaszaumi: Feddardin elmélkedéseiből, 38. sómir, 62. singir)oj‑11 oj-12 a Hajó [6] Címek, rangok, kitüntetések… ráérő emberek csacska játékai. Az a néhány dolog, amit megalapítottunk, sokkal többet ér, mert mutatnak valahová, irányokat jelölnek ki dolgokban. Ha együtt vesszük mindet, szinte már majdnem annyit számítanak, mint a gyerekeink mosolya. (Ninda: Életem egy falevélen, 780. sómir) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 669. nodzsat nirséhagan, 450oj‑12 oj-13 a Fény [40] Hogy mi nekünk szúniknak a Három Fény? Mi a napfény, a víz, a levegő? (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 144. sómir, 72. singir)oj‑13→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2225. nap, 327 szó/nap, 2284 betű/nap, 77:03/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.29.:861, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |