„Nem az minősít minket, hogy kivel vagyunk ellenségesek, udvariatlanok, gonoszok – hanem hogy kivel nem.”
Ílgaszaumi, Numird mondásaiból,
410. sómir, 60. singir
410. sómir, 60. singir
Jargunnur-Szíhauganní
43 667. namindan-szisszakin
999
999. Egyetlen mati. A dzsíhaum népe kórusban számolta visszafelé az ütéseket.
Amikor kimondták a tízet, az amarúnok elhallgattak. Ötnél Szúfenni fölemelte a dzsógiruant és két karjával a háta mögé emelte.
– Négy! Három! Kettő! Egy!
Szúfenni meglendítette a kalapácsot és belecsapott a hatalmas fémkorongba, amely hangos, mély zengéssel köszöntötte a Testvériség 3639. dzsúmiját.
Minden ugyanúgy volt, mint Ninda első namindanján: ugyanebbe a dzsíhaumkörbe jöttek, ahol most is Keinda volt az első higalli és Szúfenni a namindan-dzsógurauni, s még a zenekarvezetők is ugyanazok voltak, Szilgahup és Rindzsé. De az ő élete teljesen megváltozott ennek a negyvennyolc évnek a legvégén. Aini, Szinensi és Sileni. Most már róluk szólt az élete – és az ikrekről is persze. Szindoria hosszú idő óta eszébe sem jutott.
A három kisgyerek egész nap olyan volt, mint a sottohan-vaturí, mindenhol ott kellett lenniük, mindent meg kellett nézniük és persze mindent meg kellett kóstolniuk. És persze megcsodálniuk a díszítést. Az Abroncsvilág, mint minden namindankor, ünnepi díszbe öltözött. Ez viszont nem volt mindig ugyanaz, nem is lehetett, minden egyes namindant minden falu, minden város és minden ház más-más díszben ünnepel. Jasszaniban az előző dzsúmiban Auríhaum meleg égövéről való virágok képeit formálták meg, ezért most téli díszítést választottak: fehér, világoskék és sárga hópelyheket raktak ki az apró namindanlámpákból, a házak falán és a fákon több tízezret, a hegyoldalakon pedig néhány helyen hatalmas, százszínű hópehelyformákat. Ildzsemun tervezése volt, nagy sikert aratott. Természetesen nem egyenként tervezte meg a hópelyheket, hiszen magától értetődően mindegyik másmilyen volt, ő a matematikai leírásukat készítette el, a többi az automaták dolga volt. Szúnahaungaur minden települését, minden házat, fát egyszerre díszített föl a milliónyi apró automata, egyetlen mati alatt.
Délelőtt a haugímúi janníhaumban voltak, majd ebéd után átmentek Jargunnur-Dzsilangrúmiba. Itt gyűlt össze Ninda számos barátja, még a hajókról is, amiken utazott, az Aulang Laipról Fendria meg az összes gyerek az iskolájából, akadtak köztük, akiket nem látott harminc éve, Ilgát alig ismerte meg, az ő korukban gyorsan változnak a gyerekek, Ilgá már egészen nagyfiú, szinte kész férfi volt. De ott voltak a fhangísilgun öreg mesterei is, és még sokan, akiket Ninda jól ismert.
Egy kis szertartást is tartottak, felköszöntötték Haitot és Ámmaítot mint hilasszangé-singint, mert ők a következő dzsúmi folyamán egy új élettel gazdagodnak majd. Így volt akkor is, amikor az ikreket várták.
Este még ott voltak, amikor a siheffud – a dzsúmi utolsó Őrzője – annak rendje és módja szerint kioltotta a haugímúi örök tüzet, ami fölé hét Kis Őrző állított egy-egy janníruant gúla alakban, hogy felülről a Testvériség csillagát formázzák, s ekként az Őrző helyett most a janníruan-higamdzsí őrizze a tüzet. Ninda nem volt köztük, harminc Kis Őrző volt jelen, többségük még gyerek, azok közül sorsoltak hetet.
Aztán átrepültek Jargunnur másik végére, a dzsíhaumkörbe, és megnézték a műsort. Éjfélkor a szokásos üdvrivalgás köszöntötte az új dzsúmit, és a zenekar eljátszotta a Szúnahaumot, ahogy szokták. Félmillió ember énekelte felállva a nemzeti himnuszt – a valóságosat, amit a dzserangok nem ismernek, ők egy másik zeneműről hiszik, hogy az a Testvériség himnusza.
Miután a himnusz véget ért és az emberek összeölelkeztek szeretteikkel, a harmadik emeletről a pódium mellé libbent egy antiövvel az első fellépő, a sidehup, aki ezúttal – Ninda volt. Vadonatúj, arany szemcsékkel díszített sötétkék köntöst és sötétkék sarut viselt, s az ünnep tiszteletére szalagot tett a hajába, életében először, aranyszínű, széles szalagot, ami a homloka fölött ment körbe és a fülénél végződött. Hait választotta neki, amikor megtudta, hogy Ninda fellép ezen az éjszakán.
A sidehup feladata saját verssel köszönteni az új dzsúmit. Ninda azért nyerte el a megbízást, mert szép verset írt, modern szúni nyelven, de az ősi ferrau-rahammí stílusban.
Felment a pódiumra és körülnézett a hatalmas térségen, és megszólalt hangosan, a költeménynek megfelelő ünnepélyességgel.
Összegyűltünk ünnepelni,
a tűz körül melegedni
nagy ünnepén namindannak,
fordulóján naptárunknak,
sötét Felhő rejtekében,
Sínisuál nagy körében,
Szúnahaungaur tarka szívén,
Szesszi anyánk ölelésén,
Jargunnurnak zöld síkságán,
dzsíhaumkörnek a hét ágán.
Gyertek velem, gyertek, szúnik,
ünnepeljük az új dzsúmit!
Kurta meghajlással fogadta a tapsot, és lesétált az emelvényről, azt sem megközelíteni, sem elhagyni nem illett légi úton.
Ahogy távolodott a pódiumtól, felnézett a dzsíhaumkör óriási nézőterére. Félmillió ember pillantott le rá és mindazokra, akik még idelent voltak – illetve az imént egy mati erejéig csak őrá. Ez a legeslegóriásibb színház a Galaxisban, soha egyetlen dzserang világon nem építettek még ehhez foghatót. És nekik egyszerre tízezer van belőle. Körbepillantott. A toronymagas építmény minden irányból körülvette a hatalmas térséget, amin ezrével mászkáltak az emberek, zenészek, énekesek, táncosok. A kapukat már régen becsukták, annak jelképéül, hogy a Testvériség együtt van és megszűnik a külvilág; és igen, itt csakugyan együtt volt a Testvériség. Hiába csak egytízezred része. Ez is hússzor-huszonötször annyi, mint az Aulang Laip vagy Jasszani városának teljes népessége. Sehol a Galaxisban nem fordul elő, hogy ilyen tömegű ember együtt szórakozzon. Egy egész nép.
A háta mögött Keinda már elmondta, hogy az ünnepi köszöntőt Ninda adta elő, és következik a Hallusaup kórus, akik Sziszúni művét fogják énekelni. Ninda megérintette köntöse alatt az antiöv kapcsolóját, és alacsonyan, hogy ne zavarja a nézőket, elsuhant a lelátóhoz, aztán fel a harmadikra és vissza a családjához. A gyerekek kirobbanó lelkesedéssel fogadták: az ő Nindájuk ott lenn a pódiumon, ő mondta az ünnepi köszöntőt! Számukra meglepetés volt, őket előzőleg nem avatták be.
Reggelig maradtak az emberek, zenéltek, táncoltak, énekeltek, ettek-ittak. A kicsiknek száz körül már kezdett lecsukódni a pillájuk, úgyhogy Hait hívott egy singahillut, amit letettek maguk mellé a pamlagra, a gyerekek belemásztak, szépen elhelyezkedtek összebújva – Sileni otthon is szeretett az ikrekkel összebújva aludni, de az anyukáival is, sőt mindannyiukkal együtt –, betakaróztak, aztán rájuk csukták az ajtót, és az ünnepi forgatag zaja kívül maradt. Még nézhették a kis hosszúkás, negyedhenger alakú tartályból a műsort hang nélkül, de hamarosan lehúzták maguknak a sötétítőt is. Nem itt fognak felébredni, reggel a singahilluval együtt hazarepül a család, ők is alszanak pár derkit, aztán kezdődhet az ünnepi év.
Azaz persze csak a felnőttek alszanak. Ninda, Szinensi és Aini most haza sem megy, illetve a házukba nem, a dzsúmi első délelőttjét Jasszaniban töltik, együtt ünnepelnek a haugímúi janníhaummal, és ott lesznek, amikor déli ötszázkor ismét meggyújtják az örök tüzet.
←oi-13 társadalomkutatás [-22] Rajzolj egy vonalat mindkét végén nyílheggyel. Ez az élet jelképe, a thunhain khája. Érkezés és távozás, születés és halál, boldogság és boldogtalanság – mert nincs nagyobb boldogság, mint amikor egy szeretett lény érkezik az életünkbe, és nincs nagyobb boldogtalanság, mint amikor távozik. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 144.)oi‑13 oi-14 éjfél [-25] Nem az minősít minket, hogy kivel vagyunk ellenségesek, udvariatlanok, gonoszok – hanem hogy kivel nem. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 410. sómir, 60. singir) :: Szúnahaum, Jargunnur-Szíhauganní, 43 667. namindan-szisszakin, 999oi‑14 oi-15 empátia [-23] Más népek nagyjából egyenletes időközökben osztják el ünnepeiket. Számunkra ez nem lett volna célszerű, mert kereskedőnemzet vagyunk, a Galaxist járjuk. Ezért amikor tizenkét évenként egy évre összegyűlünk, akkor tartjuk meg egyvégtében az összes ünnepünket. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 38.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 46 668. namindan-saurgéman, 530oi‑15→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |