-18 ←pa-19 hazaindulás [-25] A tárgyak, amiket gépekkel gyártunk sorozatban, az egyedüli dolgok a Galaxisban, amikből mind egyforma. A csillagok, a bolygók, az élőlények, az emberi elmék – mind-mind egyedi. Nincs belőlük két egyforma. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 411. sómir)pa‑19 hazaindulás pa-20 menekültek [-18] Békétlen, kellemetlen, nyugtalan hely a Galaxis. Nem is lehet másmilyen, hiszen emberek élnek benne. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 39. sómir, 47. singir) :: Dzsúmun Auríhaum, Sóraku, 43 691. dzsirat dzsorehan, namindan-sirgakin, 660pa‑20 menekültek pa-21 szócsata 1 [3] Ne védelmezz olyan álláspontot, amiben nem hiszel – mondta Feddardin. Én hozzáteszem: de ha téves az az álláspont, hiába hiszel benne – végül elbuksz. (Ninda: Beszélgetések, 890.)pa‑21 szócsata 1→

---

„Békétlen, kellemetlen, nyugtalan hely a Galaxis. Nem is lehet másmilyen, hiszen emberek élnek benne.”
 

Dzsúmun Auríhaum
Sóraku
43 691. dzsirat dzsorehan
namindan-sirgakin
660
Sórakun Ninda nem szállt ki, nyilván egyetlen szúni sem, hiszen ez az utolsó kikötő volt, ahol csak azért állnak meg, hogy kitegyék az utasokat a „karbantartás” előtt. Aki akar, maradhat éppen a fedélzeten – csak nemigen számíthat semmilyen ellátásra, szolgáltatásra, amihez ember kell, és még a kabinárat is megemelik neki, arra való hivatkozással, hogy miatta kell üzemben tartani a szísit és a suárt. A kórház betegei és hozzátartozóik persze más eset.
  De megnézte a kifelé tartó utasokat. Már nem voltak sokan, a többség kiszállt Hinnuldudon vagy még előbb, és eleve nem lehetett sok utas, hiszen ez a hajó most csak egy rövid kifutást csinált a namindan előtt. Feltűnt neki, hogy sok a gyerek.
  – Tudtok valamit erről a világról? – nézett az asztal körül ülőkre. Persze a janníhaumban voltak éppen. – Sok gyerek van az utasok között, mit fognak itt csinálni?
  – Rengeteg elfoglaltságot találnak – felelte egy öreg néni, Hanurgémi. – Nagyváros, turistaparadicsom. Egyszer gyere vissza, nézd meg. Hatalmas kertjeik vannak, sokemeletesek, óriási szállodák, bevásárló- és szórakozóközpontok. És nem is drága. Jól szituált világ, nagy a forgalmuk, megengedhetik maguknak, hogy ne legyen drága. Akik itt szállnak ki, azok nem kényszerűségből, hogy ne legyenek a mi hajónkon a namindan idején, azok ide jöttek.
  Ugyanekkor a Galaxis egy távoli vidékén, a Hszanken Államhoz tartozó Ambun-Rédg világának kikötőjében horgonyzó Ommikihempu fedélzetén egy hajótiszt bekopogott Orker Szamtur kapitány irodájába.
  – Van egy kis problémánk, Orker. Egy család politikai menedékjogot kér.
  A kapitány fölkapta a fejét és rámeredt a tisztre.
  – Komolyan beszél, Andlar?
  – Hát persze hogy komolyan.
  – Hszankeniek?
  – Igen. Szülők és két gyerek. A nyolc per kettesben vannak.
  A kapitány sóhajtva fölemelte terebélyes alakját és végigballagott a folyosón. Jelzett a nyolc per kettes kabin ajtaján, és belépett.
  Az apró, kétágyas kabinban öt ember nézett rá, három felnőtt és két apró gyerek.
  – Üdvözlöm – állt fel a férfi. – Talo Rammen Andvans vagyok, légmérnök innen a városból. Ő a feleségem, Ant Raullet Szvons…
  – Igen, ők pedig a gyerekeik – szakította félbe a kapitány, és a másik nőre nézett. – És ön?
  A másik nő sajtóigazolványt vett elő. Szinala Handrikaroszonarombvé, Belső-Galaktikus Hírügynökség, Szavansz. A kapitány morcosan nézett rá.
  – Ez itt az én hajóm ám, asszonyom. Az Immild Köztársaságban van bejegyezve, és az én tulajdonom. Ön magánterületen tartózkodik.
  A nő szó nélkül elővett még egy kártyát. Érvényes jegy volt az Ommikihempu fedélzetére, az ő nevére. A kapitány csak egy pillantást vetett rá, nem vette kézbe. Nagyot szusszantott.
  – Ön is politikai menedékjogot kér?
  – Nem, uram. Én tudósító vagyok.
  – Értem. És most? Én nem adhatok maguknak politikai menedékjogot, nekem erre semmiféle jogosítványom nincsen. Erre csak az immildi kormánynak van joga. Van külképviseletük itt is, azt hiszem.
  – De ön elvihet minket a hszankeni felségterületről.
  – Arra elég lenne a jegy is.
  Andvans is odanyújtotta a jegyét. Hszanken központi világára szólt – az immildiek adott útvonalra szóló jegyeket adtak ki, mint a legtöbb társaság.
  – Ezt nem értem.
  – Külföldre nekünk nem adtak volna jegyet, kapitány úr.
  A kapitány kinyitotta a száját, kis karikát formált belőle, aztán visszacsukta.
  – Sajnáljuk, hogy ilyen helyzetbe hoztuk. De nem volt más választásunk.
  – Egen – dünnyögte Szamtur a tarkóját vakargatva. – És most mit csináljak? Ha kiderül, hogy én vittem el innen magukat, soha nem jöhetek ide vissza.
  – Ez nekik nagyobb veszteség lenne, mint magának – szólt hozzá végre a riporter is.
  – De nekem is éppen elég nagy. Mit érdekel engem, hogy őnekik mekkora?
  – Van egy-két dolog, amit mondhat nekik, és még ők fogják kérlelni, hogy üzleteljen velük továbbra is.
  – Igen? No halljuk.
  – A csillagközi egyezmények szerint ön köteles elvinni ezeket az embereket immildi területre. Ha ezt a hszankeniek nem veszik tudomásul, ön perelhet és azonnal meg is nyeri. Nagyobb összeget kap, mint amennyit az itteni üzletein egy-két év alatt kereshet. Kérni fogják, hogy inkább folytassa a szállításokat…
  – Egy pillanat – intett a kapitány, és előhalászta a készülékét a mellzsebéből. – Aha… fogadok, hogy maguk miatt hívnak. Tessék.
  – Üdvözlöm – nézett rá egy barátságos arcú fiatalember, a felirat szerint Amro Kfanvan Dimalsz. – Képzelje, arról kaptam hírt, hogy ön illegális kivándorlókat próbál kijuttatni hszankeni területről. Hát nem különös?
  Szamtur nem értékelte a könnyed hangnemet.
  – Nem „próbálok”, hanem ki is viszem őket, Amro Kfanvan Dimalsz úr. Ugyanis nincs más választásom.
  – Már hogyne lenne! Egyenesen bevonulhat a városi börtönbe, mert megsérti a törvényeinket. Küldjek önért rendőröket vagy önként jelentkezik?
  – Ön megfeledkezik valamiről, Amro Kfanvan Dimalsz úr – felelte Szamtur fogcsikorgatva. – Én az Ommikihempu parancsnoka vagyok, ezért először is lesz szíves kapitány úrnak szólítani!
  – Hm… értem. Igaza van. Elnézést kérek… kapitány úr. Másrészt azonban…
  – Így már jobb! Másodszor ha a rendőrei beteszik a lábukat a zsilipkapumon, akkor már immildi felségterületen vannak, és én tartóztatom le őket! Ezen a hajón én vagyok a törvény! – bömbölte, bontotta a hívást és feltépte a kabinajtót. – Hoggor!
  – Kapitány? – jött a válasz valahonnan a folyosóról.
  – Harci készültség! Zsilipeket lezárni, felszállást megkezdeni! Felszállási szekvenciát az én egyenes parancsom nélkül megszakítani tilos! Végrehajtani!
  – Értettem! – harsant a válasz, amit dobogó lábak robaja követett, és pillanatok múlva megszólalt a vészhelyzeti sziréna.
  Szamtur visszacsukta az ajtót és végignézett a három felnőttön.
  – No, hát most jól benne vagyok a himszehurpiban maguk miatt. Tisztában vannak vele, hogy ha engem most kitiltanak Hszankenből, az még a lehetséges legjobb eset?
  A riporter is elővett egy hiperfont és néhány mozdulatot tett rajta.
  – Azt hiszem, van egy olyan ütőkártyánk, amire ön nem gondolt, kapitány úr. Figyeljen.
  A képernyő fölött a levegőben megjelent az előbb látott arc.
  – Kikötői parancsnokság, tessék.
  – Üdvözlöm, Amro Kfanvan Dimalsz úr. Szinala Handrikaroszonarombvé vagyok a Belső-Galaktikus Hírügynökség szavanszi központjától. A beszélgetést rögzítjük és jogunkban áll publikálni, ha ön hozzájárul ehhez.
  – Kérem, parancsoljon. Miben lehetek segítségére?
  – Önt milyen rangban van az ambun-rédgi kikötő parancsnokságánál, Dimalsz úr?
  – Szotansz vagyok, vagyis egyike a kikötőparancsnok helyetteseinek.
  – A rangján vagy a nevén szólíthatom?
  – A nevemen legyen szíves. Nálunk a katonai rangokat csak katonák használják megszólításra.
  – Értem, Dimalsz úr, köszönöm. Akkor hát a tárgyra térek. Lenne szíves a sajtó számára kommentálni azt az incidenst, amelybe az imént keveredett az immildi Ommikihempu kapitányával, Szamtur úrral?
  – Honnan tud erről? – ráncolta a homlokát a katonatiszt.
  – Történetesen egy helyiségben tartózkodom a kapitánnyal, valamint Andvans mérnökkel és családjával. Kommentálná azt a fenyegetését, hogy rendőröket küldene Szamtur úr letartóztatásának céljából az Ommikihempu fedélzetére, vagyis az Immild Köztársaság felségterületére, Dimalsz úr?

---

←pa-19 hazaindulás [-25] A tárgyak, amiket gépekkel gyártunk sorozatban, az egyedüli dolgok a Galaxisban, amikből mind egyforma. A csillagok, a bolygók, az élőlények, az emberi elmék – mind-mind egyedi. Nincs belőlük két egyforma. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 411. sómir)pa‑19 hazaindulás pa-20 menekültek [-18] Békétlen, kellemetlen, nyugtalan hely a Galaxis. Nem is lehet másmilyen, hiszen emberek élnek benne. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 39. sómir, 47. singir) :: Dzsúmun Auríhaum, Sóraku, 43 691. dzsirat dzsorehan, namindan-sirgakin, 660pa‑20 menekültek pa-21 szócsata 1 [3] Ne védelmezz olyan álláspontot, amiben nem hiszel – mondta Feddardin. Én hozzáteszem: de ha téves az az álláspont, hiába hiszel benne – végül elbuksz. (Ninda: Beszélgetések, 890.)pa‑21 szócsata 1→

---

ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 (2138 › 60:47) 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673