-25 ←og-11 infláció [-22] Kétféle ember van: gazdag és szegény. Én gyerekkoromban szegény voltam, azóta gazdag vagyok. És egyébként rengeteg pénz is van a bankszámlámon, de a kettőnek semmi köze egymáshoz. (Ninda: Beszélgetések, 541.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. lẙaikś 38., a fehér órájaog‑11 og-12 emlékhely [-25] Nem az számít, hogy egy eldugott kis faluban élsz-e vagy minden lépésedről tudósít a sajtó. Az számít, van-e valaki, akinek igazán fontos vagy. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 18. sómir)og‑12 og-13 kormány [-23] Ami neked egy apró szeszélyed, az családok sokaságának életét teheti tönkre, ha te vezeted az országot. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 37.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. lẙaikś 38., a zöld órájaog‑13→

---

„Nem az számít, hogy egy eldugott kis faluban élsz-e vagy minden lépésedről tudósít a sajtó. Az számít, van-e valaki, akinek igazán fontos vagy.”
 


A másfél napja tartó dzsáhifannun során a szindorok már sok újdonságot megtudtak hősnőjükről, közte azt is, hogy a mũỳpṙâènt nem szenvedheti, ő nem mutat senkinek, és zavarná, ha neki mutatnának. Így aztán a színház előtt várakozók is az ẁllëỹ kézmozdulattal fogadták, ami jobban is illett ide, mert amúgy is csak rendkívüli alkalmakkor használták, és Ninda látogatása igazán rendkívüli, ünnepi alkalomnak számított.
  Egyetlen luakeáni ismerősét sem szándékozott felkeresni, de arra sem lehetett számítani, hogy azok jelentkeznek: azt a csúfnevet, amin itt valaha – kevesebb mint egy és tizenhárom éve – ismerték, a szindorok sosem hallották az ő személyéhez kötve, és valószínűtlen volt, hogy az arcáról bárki ráismer az egykori apró csavargóra. Sokat nőtt, formásodott, a haját szúni divat szerint megnövesztette, és hát tiszta volt. Annak idején, saját megállapítása szerint, nem is igen ismerhették az arcát, annyira koszos volt. Persze a többiek is, akikre meg ő nem ismerne rá. Egyvalaki lett volna a csavargók közül, aki azonosítható, a Nagyorrú, akit azon a bizonyos hajnalon letartóztattak, így azóta tudták, hogy kicsoda. De a Nagyorrú két hónapja meghalt a börtönkórházban. Halála körülményeit, illetve már életében a betegsége okát is természetesen kivizsgálták, azzal a lelkiismeretességgel, amit a bürokraták mindig tanúsítanak, ha szabály van rá. Márpedig a szabály az volt, hogy ki kell vizsgálni, és az derült ki, hogy a betegségét a csavargó lét okozta, a sok nélkülözés és az egészségtelen életmód. Jóval azelőtt, hogy meghalt, az ÀLAN már figyelt rá, számon tartotta – nem volt nehéz megtudni, melyik elítélt ül azért, mert azon a bizonyos hajnalon, az Aulang Laip suárkapujától két saroknyira kővel megdobott egy rendőrt –, és a Mũnop börtönkórház főorvosa személyesen nyilatkozott arról, hogy Sÿŷriń ÀÃlléîp súlyos anyagcsere-betegségét a börtönbeli bánásmódnak tulajdonítani képtelenség, ez sokkal hosszabb idő alatt alakul ki, mint amióta ÀÃlléîp letartóztatásban volt; természetesen már a vizsgálati fogságban diagnosztizálták a betegségét és kezelték is. Ezért élhetett eddig egyáltalán.
  És Ninda mégis találkozott olyanokkal, akikkel már korábban is – csak akkor nem tudott róluk. Itt várták a téren, fehér pólóban és fehér nadrágban, ami kicsit hasonlított a rendfenntartók egyenruhájára, de hatalmas fekete ÀLAN-jelvény volt a mellükön. Egyikük határozott léptekkel Nindához sietett, vigyázzba vágta magát és tisztelgett.
  – Śỳûndà ŶÝmanãḩỳ másodhadnagy jelentkezik! – Elmosolyodott és ẁllëỹ kézmozdulattal üdvözölte Nindát. – Köszöntelek szülővárosodban, Nìïndà. Akkor még őrmester voltam, és én álltam a suárkapuban, hogy bejelentsem az igényünket egy csavargóra, aki hozzájuk szökött. Azaz ahogy te mondod, hozzátok. Ma pedig a városi ÀLAN-szervezetben dolgozom és élelmiszert is osztok. Persze már leszereltem. Ők pedig az akkori embereim – intett a mögötte állók felé, és sorban bemutatta őket. – És ő Śyèllan Vÿṙdruòt – mutatott egy vigyorgó emberre, aki ẁllëỹ mozdulattal köszöntötte Nindát, akárcsak a társai.
  – Téged dobott fejbe a Nagyorrú – viszonozta Ninda a köszöntést. – Meggyógyultál?
  – Ó, hogyne, tökéletesen – készségeskedett a férfi. – Köszöntelek Lũakẽàń városában, Nìïndà. Némi kártérítést is kaptam, megemelt illetményt is a betegségem idejére. A rendfenntartókról sok rosszat el lehet mondani, de az tény, hogy a sérült embereikről mintaszerűen gondoskodnak. Egészen fel voltak háborodva, amikor leszereltem. A legelsők között, nem sokkal azután, hogy megjelent az interjúd ezzel az úrral – pillantott föl a mosolygó Nombokára, aki két fejjel fölébe magasodott. – Tudod, én számon tartottam, hogy te ki vagy. Mire annyival jobban lettem, hogy már az erről szóló hírekkel is tudtam foglalkozni, addigra ki is derült, hogy nem te dobtál meg. Aztán amikor az az interjú megjelent… nagyon sokat gondolkodtam akkor. Megnéztem újra meg újra… és mindig arra jutottam, hogy neked van igazad, és te adsz választ azokra a kérdésekre, amik engem évek óta foglalkoztattak. Így aztán kiléptem. Beálltam szakácsnak apám éttermébe, most pedig én is az ÊËNÙ-nál vagyok.
  Mialatt beszélt, először a riporterek kaptak üzenetet, aztán Ninda, aki nyugodtan végigvárta az elbeszélést, csak utána vette elő a suagját.
  Vége a dzsáhifannunnak. A flotta felbomlik.
  Felolvasta.
  – Igen – felelte Larenka –, nekünk is üzentek. Az ÀLAN elfogadta Ḱïyṙeàn ajánlatát. A Testvériség egyik hajóján távozik, miután átadta az összes bankszámláját. Persze nem lehet tudni, hogy hová, lehet, hogy még ő maga sem döntötte el.
  – Még egy üzenet – szólt közbe Ḱeŷl. – Ìsy írta a Rózsaszínű Házból. „Csukjuk be egy börtöncellába? Sovány vigasz.” Ezt mondta Nìïndà, és nála van a fény.
  Ninda Ìsyvel is találkozott már érkezése napján az elnöki palota előtt, de a lány azóta főleg az ÀLAN vezetőségében töltötte az idejét, az ország átalakításáról tanácskoztak.
  – Eszerint a te véleményed alapján döntöttek – mondta Nomboka.
  – Tőlem nyugodtan – felelte Ninda vállat vonva.
  – Nem kell hazatérned a hajódra? – kérdezte Eĩdì.
  – Dehogy. Majd amikor elindulnak.
  – De most nincs menetrend, honnan tudod, hogy mikor indulnak?
  – Amíg nincs mindenki a fedélzeten, addig a Testvériség egyetlen hajója sem indul el – felelte Ninda, és útnak indult arra, amerre mutatták.
  Az emlékhely nem volt messze, a tér szélén. A tömeg ezúttal úgy vált ketté Ninda előtt, hogy egészen odáig szabad utat hagytak. Ninda megállt a kis domb előtt, amit tegnap alakítottak át villámgyorsan: most már rendes sivatagi sírdombot formázott, és körbe is rakták fehér kövekkel, ahogy illik. A tetején négy nagyobb kő, a négy áldozat jelképeként, és négy bekeretezett kép, leszakított sarokkal: Àntãs arcképe, illetve két férfit és egy kislányt ábrázoló fekete sziluett. A képek előtt, a kövek által közrefogva pedig a ḱoôṙy, a Galaxis hármas spirálja, Tëalů munkája sivatagi üvegből, külön ennek az emlékhelynek a kedvéért mintázta meg.
  Ninda itt sem látta már a saját arcát. Leült az emlékhely elé a tér szürke műanyagjára, keresztbe tette a lábát a sivatagjárók szokása szerint, és csak nézte a kicsiny sírdombot. A téren pisszenés sem hallatszott.
  – Anthi szom ara thumszon – szólalt meg egy mati elteltével. – Addig élsz, amíg emlékeznek rád. Ne síremlék őrizze emlékedet, emlékezzenek rád az emberek, ismerjék gondolataidat, tetteidet. Ki voltál? Milyen voltál? Mit gondoltál? Miről ábrándoztál? Anthi szona ara thumsit: akkor élsz, amikor emlékeznek rád. Ha senki sem tudja, ki vagy, milyen vagy, mit gondolsz, miről ábrándozol – nem élsz igazán, hiába élsz még. Akkor csak magadnak élsz. Nem biztos, hogy ez a te hibád. Ő sem tehetett róla, akinek a neve sem maradt fenn, csak halála után kezdték az én nevemen emlegetni. Most neki ajándékozom ezt a nevet, de más dallammal, hogy ez a név csak az övé legyen. A Galaxis őrizze Nĩndâ emlékét!

---

←og-11 infláció [-22] Kétféle ember van: gazdag és szegény. Én gyerekkoromban szegény voltam, azóta gazdag vagyok. És egyébként rengeteg pénz is van a bankszámlámon, de a kettőnek semmi köze egymáshoz. (Ninda: Beszélgetések, 541.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. lẙaikś 38., a fehér órájaog‑11 og-12 emlékhely [-25] Nem az számít, hogy egy eldugott kis faluban élsz-e vagy minden lépésedről tudósít a sajtó. Az számít, van-e valaki, akinek igazán fontos vagy. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 18. sómir)og‑12 og-13 kormány [-23] Ami neked egy apró szeszélyed, az családok sokaságának életét teheti tönkre, ha te vezeted az országot. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 37.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. lẙaikś 38., a zöld órájaog‑13→

---

ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 (2134 › 60:40) 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673