„Azért kértem, hogy vele tarthassak az útján, mert látni és dokumentálni szerettem volna, ahogy beszél az emberekkel. Haniton figyeltem meg először. Varázslatos hatással tud lenni rájuk.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
2.
2.
A vacsorát a Lauhaki Hifano Színház nagyszínpadán tartották, kétezer néző jelenlétében, akik szintén rendelhettek maguknak az ételből, de a színpadon berendezett asztalnál csak a kormány tagjai és más kiválóságok foglalhattak helyet – és a két szúni kislány. Mindez egy ismeretlen rendezvényszervező zsenijét dicsérte, egészen addig, amíg Hafulau miniszterelnök dagályos üdvözlő beszéde és Ninda lakonikus köszönetnyilvánítása el nem hangzott. Felszolgálták az első fogást, egy haili nevű halból készült előételt. A vendégek nyugodtan hozzáláttak, de ekkor a színpad szélén megjelent egy ember és elindult az asztal felé.
A biztonságiak nyomban ott termettek, karon is fogták, amire kiabálni kezdett.
– Hagyjanak! Nekem is jogom van Nindával beszélni! Aiszilu nagykövet vagyok! Beszélni akarok Nindával!
– Mi folyik ott? – kérdezte Szinensi, aki közelebb ült az incidens helyszínéhez.
– Ez az ember illetéktelenül tartózkodik itt – közölte Hafulau. – Elnézést kérek a rendzavarásért, azonnal intézkednek.
– Várjanak – felelte Ninda. – Ki az az ember, és miért akarják innen eltávolítani?
Már négy biztonsági fogta le a színpad szélén álló embert, aki nem próbált védekezni, de a biztonságiak sem mozdultak, zavartan várták az utasítást.
– Én vagyok a miniszterelnök – emelte föl a hangját Hafulau. – Parancsot adtam, hajtsák végre!
A biztonságiak parancsnoka intett, és elkezdték kivonszolni a magát nagykövetnek nevező embert. Ugyanekkor Ninda és Szinensi lecsapta a villáját, fölpattantak mindketten, és elindultak a rendzavaró felé.
A botrány a levegőben lógott.
Ninda odatoppant a biztonságiakhoz, akik jókora fölényük ellenére is küszködve próbálták levonszolni a nagydarab embert, és rájuk szólt:
– Elengedhetitek. Mindhárman elmegyünk innen, most azonnal.
Hafulau rémülten bámult utánuk.
– De Ninda!…
Ninda megfordult.
– Ha őt kidobják innen, mert velem akar beszélni, akkor nekem sincs helyem itt. Elmegyünk a színházból, a városból és Hanit világáról. Vissza a hajónkra. Akarsz velünk jönni? – nézett a rendbontóra. – Úgy látom, nem vagy itt népszerű.
Hafulau tekintete hirtelen találkozott Nomboka leplezetlenül kárörvendő vigyorával, és tudatosult benne, hogy az egészet élő adásban látja a fél Galaxis. Felugrott.
– Várjanak! – Még a száját is futva törölte meg, pedig csak néhány lépésre voltak tőle. – Várjanak… elnézést kérek… sajnálatos félreértés történt… engedjék el ezt az urat.
A biztonságiak engedelmesen visszavonultak.
Ninda fagyosan nézett föl a miniszterelnökre.
– Mi volt ez, Hafulau?
– Én… elnézést kérek. Kérlek, gyere vissza… te Hanit népének megbecsült vendége vagy.
– Rendben, visszajövünk mindhárman. – A másik férfihoz fordult. – Ninda vagyok. Te ki vagy?
– Aiszilu – felelte az –, Salumat nagykövete vagyok.
– Örülök, hogy megismerhettelek. Kérlek, foglalj helyet az asztalunknál.
A nézőtér felmorajlott. A salumati Aiszilu ott ül a kormánnyal egy asztalnál! Ők jól tudták, kicsoda ez az ember és miért akarta Hafulau kizavartatni a teremből. A moraj egyaránt jött a kormánypártiaktól és az ellenzékiektől, más-más okból.
A két gyerek és a két férfi visszament az asztalhoz.
– Hozzanak még egy széket és terítéket – rendelkezett Szinensi, mint aki otthon van. A személyzet rohant végrehajtani az utasítást. A hosszú asztal egyik végén ült Ninda, jobbján a miniszterelnök, balján Szinensi, aki arrébb húzódott, és az asztal sarkához ült Aiszilu.
– Meséld el, miért jöttél ide és miért akartál beszélni velem – pillantott rá Ninda.
A nagykövet illemtudóan kézbe vette a villáját és megérintette a halat.
– Salumat népét képviselem. A mi világunk jelenleg a Hanit Köztársaság ellenőrzése alatt áll…
Nomboka nem mulasztotta el felvenni Hafulau arckifejezését, amint ráébred, hogy semmiféleképpen nem tudja elhallgattatni ellenfelét. És végképp nem vághat közbe. Ha az iménti incidens nem történt volna meg, akkor csak udvariatlanság lenne. Így már katasztrofális következményekkel járna.
– Salumat függetlenségi törekvései évek óta semmilyen visszhangra nem találnak sem a haniti politikában, sem a galaktikus közvéleményben. Azért jöttem, hogy beszéljek veled. Rád odafigyelnek. Szeretném átadni neked Salumat kormányának és népének meghívását és felkérését, hogy nyisd meg a Salu Kulturális Fesztivált.
Ninda Hafulauhoz fordult.
– Engem még soha sehol nem kértek fel semmi ilyesmire. Nem hívtak meg egyetlen világra sem, kivéve Szindoriát. Tudtad ezt, Hafulau?
A miniszterelnök legyőzötten megcsóválta a fejét.
– Nem… nézd, én Hanit népét képviselem. Mi nem értünk egyet Faumati törekvéseivel… mi így hívjuk a világukat…
– Várjatok egy pillanatot. Nekem ezt még föl kell fogni. Mondd, Aiszilu, miért fontos nektek a függetlenség?
A nagykövet jólnevelten evett egy falatot a halból.
– Hosszú történet, hogy hogyan került a világunk Hanit fennhatósága alá.
Ninda türelmet kérően fölemelte a kezét.
– Én nem ezt kérdeztem. Értem, hogy korábban függetlenek voltatok. Most nem vagytok azok. De mi ennek a jelentősége? Miben más az életetek most, mint akkor?
– Legelsősorban is abban, hogy most Hanitról irányítanak minket.
– Salumat élethordozó világ?
– Részben lakhatóak vagyunk, egész pontosan a felszín harminc százalékát tettük lakhatóvá.
– Hány településetek van?
– Százhúsz körül.
– Nevezz meg kettőt, kérlek.
– A fővárosunk Salufau, a másik nagyváros neve Auaniki.
– Rendben. Amikor függetlenek voltatok, Auaniki lakói nem zúgolódtak, amiért Salufauból kormányozzák őket és nem onnan helyből?
A színházteremben vágni lehetett a csendet.
– Ezt… ezt nem értem – préselte ki a nagykövet a szavakat.
– De, szerintem nagyon is érted. Auanikiből nézve Salufau „valahol máshol” van. Hanit talán nem „valahol máshol” van?
– De Hanit már egy másik naprendszer!
– Ha jól tudom, az ország egész csomó naprendszert foglal magában. Azok mind zúgolódnak, hogy függetlenek akarnak lenni? – Ninda fogta a kését meg a villáját, és elkezdte apró darabokra vagdosni a halszeletet. – Nézd ezt a halat. Akármilyen kicsire szabdalhatom, attól még hal marad. A Galaxis mindenhogyan Galaxis marad, akárhány darabra vágjuk mi emberek. A naprendszerek, a világok, minden pontosan ugyanolyan, akárhová rajzolsz közöttük határokat. Függetlenek akartok lenni? Mitől, Hanittól? Felőlem nyugodtan, de miért nem akartok függetlenek lenni a kontinens másik részétől, a szomszéd várostól, a szomszéd utcától? Hogy akik Hanitból kormányoznak titeket, azok nem salumatiak? No és? A salufauiak meg nem auanikiek, és lefogadom, hogy ez nem zavarná az auaniki lakosokat, csak pont a hanitiak ne kormányozzák őket. De miért pont ők ne?
S ezzel magára hagyva a nagykövetet megrökönyödésével a miniszterelnök felé fordult.
– És te? Miért nem hagyod Salumatot békében élni a maga életét? Nem mindegy Hanitnak, hogy Salumatot kik kormányozzák? Ha Salumat része az országotoknak, akkor különbek, jobbak vagytok?
Körbepillantott a hallgatóságon.
– Tud nekem valaki válaszolni egy egyszerű kérdésre? A Galaxis csillagokból áll, amik körül világok keringenek. A világokon városok állnak, amik utcákból, házakból állnak. Ezekben mind emberek élnek. A dolognak itt vége is lehetne, de nem. Az emberek államokra osztották fel a Galaxist. Némelyik csak egyetlen világ, mások egész csomó naprendszert felölelnek. Képzeletbeli vonalakkal rajzolták tele a világűrt, határoknak hívják őket, és a vonalaktól függ, hogy mik a törvények. Miért? Mi a különbség Salumat, Hanit, Szindoria, Ík és Antaur között? Nekem nem fér a fejembe, hogy mitől lesz két világ egyazon állam, másik két világ külön állam. Vagy akkor már miért nem osztjuk fel a világokat is? Rajzolhatnánk egy-két országhatárt itt, Hanit felszínén is. Mondjuk a folyó, ami ezt a várost kettészeli, lehetne egy országhatár, és a túlparti városrész már külföld. Adjatok egy térképet, rajzolok rá néhány határt. Jó lesz?
←oc-6 vihar 2 [-24] A két fő tényező, ami akár javadra, akár ártalmadra lehet: önmagad – és mindenki más. Nagyjából egyenlő arányban. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 615. sómir)oc‑6 oc-7 határok 1 [67] Azért kértem, hogy vele tarthassak az útján, mert látni és dokumentálni szerettem volna, ahogy beszél az emberekkel. Haniton figyeltem meg először. Varázslatos hatással tud lenni rájuk. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 2.)oc‑7 oc-8 határok 2 [-24] Egy évszázaddal később még mindig úgy hivatkoztak rá: »a haniti beszéd«. Hogy miért, azt sosem fogom megérteni. Mondtam én ott bármit, ami nem nyilvánvaló? (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 394.)oc‑8→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |