„Ámmaít egyszer megkérdezte, azért szólítjuk-e egymást csillaggyermeknek, mert a csillagok között élünk. Ninda azt felelte: Szindoria is a csillagok között van, a Galaxis összes világa ott van – hisz hol máshol lehetne? Miért nem szólítják az emberek csillaggyermeknek egymást a Galaxis minden világán?”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
103. sómir
103. sómir
Ninda végigsétált az asztalsorok között és az ünneplőket figyelte, akik ettek-ittak, beszélgettek, jól érezték magukat. Semmi sem kerülte el a figyelmét, akár tányér ürült, akár pohár, ő nyomban intézkedett. A hagyomány szerint. A valóságban természetesen az emberek rendeltek maguknak, amit kívántak, és az automaták hozták el nekik. Ninda mégis arra gondolt: soha sehol nem volt még háziasszony, és életében először egy kétezer fős rendezvényen gondoskodik mindenki jólétéről, mert a hagyomány szerint ez a sinnarszési dolga. Ő hordta körbe nagy lebegő tálcákon a sinnihut süteményeket, amiket mostanáig a javonnitkosarakban őriztek a jalgun nissziben, és mindenkit megkínált velük. A hagyomány szerint aki eszik a sinnihutból, az egy nap segítségére lesz a házaspárnak vagy a sinnarszésinek – de lehet, hogy azok őneki.
A sinnuhakin tagjai ugyancsak a hagyomány szerint a park minden részén szétszóródva ültek le, hogy mindent és mindenkit szemmel tarthassanak, amire természetesen nem volt szükség, és nem is csinálták. Szórakoztak a többiekkel. Ha valaki megzavarta volna a rendet, azt úgyis az erősebb vendégek fékezték volna meg, vagy végszükség esetén az esszidzsinna.
Fendria jó előre figyelmeztette, hogy ne reggelizzen és ne üljön le enni később sem, mert mindenki őt fogja kínálgatni mindenből. Ő a sinnarszési, és ha ő valakinek a kínálását elfogadja, az megtiszteltetés. A szúnik amúgy is örökké kínálgatják egymást a janníhaumban, és folyton fölugrálnak, másik asztalhoz ülnek át, másokkal beszélgetnek. Ninda is hol itt, hol ott ült le, többnyire csak néhány matira, mindenkivel igyekezett beszélgetni, részt vett a társasjátékokban, evett pár falatot mindenféléből.
A sinnészin nem ül át máshová. Vagyis megtehetik éppen, ha ehhez van kedvük, de nem várják el tőlük, mindig mások ülnek az ő asztalukhoz. Éppen ezért az övék nem nyolcszögletű, hanem kerek, amilyen a janníhaumokban általában van, húszan is elférnek körülötte.
Dzséhulgil, Senszili apja azt mondta a szertartás után, hogy a sinnarszési feladata nem valamiféle verseny tárgya, a sinnarszésit nem is szabad kritizálni – de ő nagyon sok esküvőn vett már részt, egyszer ő maga is volt sinnarszési gyerekkorában, és egészen el van bűvölve és meg van hatva, amiért éppen az ő lányának esküvőjén vette fel a világoskék szianerget egy ennyire rátermett, kiváló sinnarszési, aki nem is választott maga mellé sinní-hilganilt, aki aranytáblácskán elébe tartja a szövegét, mert tudta, hogy fejből fogja mondani az egész beszédet és fejből sorolja el a szellemek nevét. S alig pár éve él köztük, ez az első esküvő, amin részt vesz, egyből a mély csillagporba dobták, ő pedig nagyszerűen helytállt.
Nindának könny szökött a szemébe, amíg hallgatta. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen kedves emberek is élnek a Galaxisban. Szindorián, azokban a körökben, ahol ő élt, ez teljesen ismeretlen volt, leglefjebb néhány barátságos mondatra számíthatott egy-egy embertől. De a szúniktól mindig csak kedvességet, barátságosságot, szeretetet kapott.
Persze hogy megtanulta fejből az összes mondanivalóját. Szinensi azt mondta, amikor segített neki felkészülni:
– A párbeszéddel megcsinálhatjuk, hogy én olvasom táblácskáról és közvetítem neked mentális kapcsolaton át, bár nem rendes dolog, de a játék kedvéért miért ne… de a szellemek nevével nem tehetünk ilyet.
– Ugyan, sien. Egyszerűen megtanulom az egészet.
– A szellemek nevét is? – kérdezte Szinensi halkan, azaz olyan mentális jelrendszer használatával, ami a halk beszédnek felelt meg.
– Persze. Miért, olyan sokan vannak?
– Igen… de nem ez számít. Aki fejből el tudja mondani a szellemek nevét, az egy hangin-fiengéni. Nagyon kevesen vannak, és… és… vivivivi… a hangin-fiengéni az valaki olyan, aki… aki… – Hirtelen felcsattant a hangja, most már élőszóval. – De hát azok mind felnőtt emberek!
– Gyerek egy sincs az egész hajón, aki hangin-fiengéni lenne?
– A hajón? Az egész Testvériségben nincs!
Mint később kiderült, ebben Szinensi tévedett, a Testvériségben azért volt néhány gyerek hangin-fiengéni is – de nem sok. Fendria eloszlatott egy másik hézagot is Szinensi tájékozottságában.
– Nem kell hangin-fiengéninek lenni, hogy el tudd sorolni fejből a szellemek nevét a sinnín. Ott nem mondjuk el mindőjük nevét, csak egy kis csoportot. Háromszázhatvanöt szellem van, állítólag azért, mert ennyi napból állt az év Ősi Földön. Valóban nehéz mindet megtanulni, mert soknak közülük hosszú neve van, és még egy csomó ismeret tartozik mindegyikükhöz, a tevékenységi körük, lakóhelyük, szokásaik, hogy mely további szellemekkel állnak kapcsolatban. De a sinní alkalmával csak néhánynak kell elmondani a nevét.
– Kik a szellemek voltaképpen? – tudakolta Ninda.
– Még régi világunkon alakult ki egyfajta hitvilág, állítólag teljesen mesterséges alkotás, és vannak történészek, akik szerint igazából soha nem hittek benne az emberek, csak szokássá vált. Ma biztosan senki nem hiszi el igaziból, de hagyományt őrzünk vele, hogy időnként a szellemekre hivatkozunk.
– Vagyis ez olyasmi, mint egy vallás?
– Igen, pontosan. A Testvériség éppolyan vallástalan társadalom, mint a legtöbb a Galaxisban, talán az összes. De megőriztük a handika vallás mondáit és szoktuk emlegetni őket, ha nem is hiszünk bennük.
Ninda elolvasott mindent, amit tudnia kellett az esküvőhöz, és hozzákezdett a handika vallás alapkönyvéhez, a Handagaurihoz is. Furcsa olvasmánynak találta, és az volt a véleménye, hogy ez nem keletkezhetett egy olyan civilizációban, amely már megismerkedett a Galaxis felépítésével és működésével, hiszen Ősi Földtől távol, más világokon élt. Ezt úgy találta ki valaki, egy jó fantáziával megáldott regényíró, játékos kedvében.
Sokat olvasott azokban a napokban, amikor az esküvőre készült, akárcsak abban az időben, amikor a sáhaddif elé akart állni. S ekkor, a Handagaurival kezdődött, mindössze százhuszonkét éves korában, hogy olyan örömét lelte az olvasásban, hogy alig tudta letenni a könyvet.
Ezen a napon persze nem ért rá olvasni. A szertartás után a szúnik egész nap ettek-ittak, mulattak a Vahanki parkban és a janníhaumban. Este még Nindának akadt egy kis dolga: a helyére kellett kísérnie a sinnisztut, amelyet a szertartás után már visszakísért a séhariganra, a szingrí tagjai ott tették le, hogy az ünnep során végig velük legyen. Most újból felemelték, és visszaszállították a raktárba, de a sinnisztu soha nem vonulhat úgy, hogy valaki ne állna alatta. Elsősorban a sinnarszési; ha ő bármiért nem tudta volna teljesíteni a feladatot, akkor Ilkorgi helyettesítette volna. De egyáltalán nem volt fáradt, visszakísérte a sinnisztut, a szingrí tagjaival együtt megköszönte közreműködését és búcsút vett tőle, helyére tette az aranyhengert, és kocsin visszamentek mindannyian.
Este fáradtan, de elégedetten és büszkén feküdt le a janníhaum egyik pihenőfülkéjében. A világoskék szalag az övé marad, majd elteszi az áintliemi emlék mellé, a gantirlakás polcára.
←ne-23 tanácskozás 2 [-24] Két alapvető erő tartja össze a Galaxist: a gravitáció és az emberek közötti érzelmi kapcsolatok. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 60. sómir)ne‑23 ne-24 lakodalom [-19] Ámmaít egyszer megkérdezte, azért szólítjuk-e egymást csillaggyermeknek, mert a csillagok között élünk. Ninda azt felelte: Szindoria is a csillagok között van, a Galaxis összes világa ott van – hisz hol máshol lehetne? Miért nem szólítják az emberek csillaggyermeknek egymást a Galaxis minden világán? (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 103. sómir)ne‑24 nfq [-1019] Kapcsolatot teremteni egy világgal olyasmi, amire még a receptorok sem mind képesek. A magyarázatot én a 4. szint és az Sz rind sajátos mintázatában keresem, jól tudva, hogy van esély arra, hogy totálisan melléfogok. (Aini: Ninda lélekrajza a csoport számára, 4. szint 2. kör, Sz1E rind, 13/6/114.)nfq→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |