„Nem is tudom, előfordult-e már, hogy a saját pénzünkből fizetett futárhajót használtunk. Ha Ninda siet valahová, az olyan fontos ügy miatt van, hogy a Testvériség fizeti a hajót. Ha meg nem siet, akkor a kereskedőhajók szokásos útjait használja.”
Sileni: Naplóm Nindával,
44 016. szammunan
44 016. szammunan
Fóringup Hauri
43 707. senut ófarguhan
582
Hilv úr borzasztóan megörült, amikor Algrídzsi mellett megpillantotta Nindát is. Elébük sietett az aungirhoz, és majdhogynem szétesett boldogságában.
– Kedves Ninda… – hajlongott, és hirtelen megakadt. Nem jutott eszébe semmi. Ezen úgy meglepődött, hogy a hajlongást is abbahagyta.
Ninda inkább a segítségére sietett. Ő is meghajolt.
– Azért jöttem, mert kíváncsi vagyok a tárgyalásra. Még soha nem láttam ilyet. Remélem, nem zavarok.
– Igen… nos hát… tessék. Tessék csak! Dehogy zavar, kedves Ninda, szó sincs róla!
A tágas udvar, ahol az aungir leszállt, a Hilv cég áruinak több rígin magasságban feltornyozott konténereivel volt tele, köztük akkorka útvonalakkal, ahol sorban egymás után éppen el tudtak menni. A konténereket persze mindig csak függőlegesen mozgatták.
– A környezetünk nem túl vonzó – bólogatott a kopasz, köpcös üzletember –, de hát szűkében vagyunk a helynek, ez ugyebár csak egy űrállomás. Az irodám azért mégis némileg lakályosabb, kérem, tiszteljenek meg látogatásukkal, mutatom az utat. Érezzék otthon magukat.
Áthaladtak két sor konténer között és beléptek az épületbe, ahol egy kicsiny előtérből két ajtó nyílt. Hilv úr benyitott az egyiken és beinvitálta őket. A helyiség akkora volt, mint egy szúni gantirlakás szobája a városhajókon, és semmi más nem volt benne, mint egy négyzet alakú kis asztal, oldalainál két-két székkel, egy italautomata – nem szúni gyártmány, de könnyen felismerték a rendeltetését – és néhány kép a falon.
– Ó, kérem – kapta el Hilv úr riadtan Ninda pillantását, ahogy az megakadt az egyik képen –, én azonnal… izé, leveszem, kérem…
– Ugyan már – felelte Ninda. – Hagyd csak, jó helyen van az ott.
Nyugodtan helyet foglalt az egyik széken, szemben a saját arcképével. A fordítógép önözést használt Hilv úr szavaira, de ez őt nem érdekelte, rég leszokott már erről, megmaradt a tegezésnél. A gép meg fordítsa, ahogy akarja.
Algrídzsi látta, hogy a házigazda túlságosan elfogódott a csillagközi híresség jelenlététől, átvette a kezdeményezést.
– Nos, kedves Hilv úr – ő önözést használt –, bizonyára értesült a Rautan cég csődjéről. Mi nem tudjuk megvárni, hogy kimásznak-e a slamasztikából, igazán őszintén kívánom nekik, hogy sikerrel járjanak, de nekünk teljesíteni kell a megrendeléseket. Többféle cikkből. Nos hát, kezdem is. Lorken kategóriájú bányagépekre van szükségünk, kettes fokozattal, szúni évenként kétszáz darabra. Tud szállítani?
Hilv úr zavara egyszerre eltűnt, ahogy az üzletről beszélhetett. Magabiztosan vágta rá a választ, és nem kellett utánanéznie a nyilvántartásban. Nem is vette elő a készülékét, az adminisztrációt átengedte tárgyalópartnerének.
– Természetesen. ARV–60-asokat tudok adni, ezerháromszáz palanjával.
– Megfelel – bólintott a nagydarab szúni üzletember, és párat érintett a suagján. – Kell hozzájuk két-két Ingevi kiszolgálórendszer.
– Azt is adok szívesen, de szerintem jobban járnának a Ho-Tannal. Öt százalékkal nagyobb az ércfeldolgozó kapacitása, és másfél százalékkal gyorsabban halad azonos minőségű talajon. Ez látszatra nem sok, de sok kicsi sokra megy.
– S mennyivel drágább?
– Nem drágább! – Hilv pufók arcára kiült a diadal. – Ekkora mennyiséget ezerötvenből ki tudok hozni.
– Nagyszerű, akkor meg is veszem. – Újabb néhány érintés a suagon. – Ércszállító kocsikat is szeretnék, évente ezerötszázat, jó nagyokat.
Az ammlai lebiggyesztette a száját. – Semmi akadálya. Ranguman, Humdzsen és Ilfargip a legjobb.
A szúni meghökkenten nézett rá. – De uram, ez mind a mi gyártmányunk!
– Ezt nálam senki sem tudja jobban, Algrídzsi úr. Az egész spirálkaron Szúnahaum kocsijait értékelik a legtöbbre. Meg a simmutaiakat, de csak az önöké után.
– Ez kedves – mosolygott a szúni –, én azonban el szeretnék adni olcsóbbakat is. A mieink jók, de nem olcsók.
– Ikkini V80-asokhoz mit szól? Ha ezerötszázat kér, le tudom vinni az árat… hm, hétszázötvenre.
– Hétszázra?
– Hát ahhoz már kellene egy… lássuk csak… kétezer darabos megrendelés.
– Hány évre?
– Ó, már ötven évvel is beérném.
– Megújítható szerződéssel.
– Lekötelez, Algrídzsi úr.
Hetvenmillió palanról állapodtak meg pár mondatban, gondolta Ninda. Persze a többi tétel is komoly összeg.
– Akkor ezzel az én listám ki is merült – mondta Algrídzsi, miután néhány gyors ujjmozdulattal írásban is rögzítette a megállapodást. – Önön a sor, Hilv úr.
– Igen, kérem. Szeretnék önöktől egy gázbányakészletet kétszáz alkalmazottra méretezve, szivattyúk, szeparátorok, előfeldolgozók, főfeldolgozók, tárolóegységek.
– Nincs akadálya… tízezerből ki tudjuk hozni.
– Kellenének Silangur mikrobuszok, évente ötszáz darab, ötven évre vállalnám a kötelezettséget.
– Egyedileg választható színezéssel és kiépítésben ezerért tudom szállítani.
Az ammlai grimaszt vágott. – Hát… ez nem annyira lesz nekem jó üzlet, mint reméltem, Algrídzsi úr, de az ércszállítókon majd behozom. Nem szeretnék kellemetlenséget okozni egy ilyen régi jó üzletfélnek.
– Ön nagyon kedves – mosolygott a szúni.
– És szeretnék egy száfunnupgépet is.
A szúni üzletkötő meglepve nézett rá.
– Nem tudtam, hogy kiterjeszti az üzletét az egészségügyre.
– Nem, uram, szó sincs ilyesmiről. Ajándékba szánom.
Most már meglepődött Ninda is, de nem szólt semmit.
– Ön száfunnupgépet akar ajándékozni, Hilv úr? – hajolt előre az üzletkötő hitetlenkedő arccal. – No de nyilván nem… egy beteg rokonának?
– Dehogyis, kérem. – Hilv úr egy félmosollyal elhárító mozdulatot tett. – Egy kicsiny világ kórházának fog menni. Felajánlottam, ők elfogadták, ennyi a történet.
– A működtetésére lesz elég pénzük? – kérdezte Algrídzsi.
– Nem. Azt is én fedezem, illetve énutánam a cégem, ezer évre vállaltuk. Tudják, bányavilág, veszélyes munkákat végeznek, sok a baleset, és messze vannak a csillagközi kereskedelmi útvonalaktól.
– Nahát. Azonnal megrendelem. Önnek szállítsuk vagy egyenesen a rendeltetési helyére?
– Ha egyenesen hozzájuk viszik, hamarabb vehetik használatba. Karfotakin világa, a Nimvin-köd vidékén.
Algrídzsi felírta. – Sosem hallottam róla. Nagy a Galaxis. Rendben, meglesz. Harmincezer palan, és… egy pillanat… mulindzsankor indulhat és sziangdzsanra ér oda, vagyis mostantól tizenkét nap múlva. De meglepetést szerzett, kedves Hilv úr.
– Igazán kedves. Értesíteni fogom a kórházat – bólintott Hilv úr, és zavartan rávigyorgott Nindára.
– Most majd mindenki azt fogja hinni, drága Ninda, hogy ön adományozta a gépet, vagy hogy ön beszélt rá engem. Természetesen az egész Galaxis tudja, hogy ön itt van.
– Nem tudom – vont vállat Ninda –, de ez zavarna téged?
– Ó, engem nem. Szeretek ilyen dolgokban háttérben maradni. De esetleg önt zavarhatja, hiszen tudom, hogy ön is kerüli a reflektorfényt… már amennyire ez az ön helyzetében lehetséges.
– Amint említetted, Karfotakinon már kapcsolatban állnak veled, és valójában senki sem tudja, hogy idejöttem.
– Ennek ellenére ne lepje meg, ha a telephely előtt már ezren fogják várni, mire kimegy. Bár biztosíthatom diszkréciómról, de hát ez egy kicsiny űrállomás. Itt mindenki tud mindent.
– Az sem baj – felelte Ninda –, megszoktam a rajongókat. Amúgy is körül akarok nézni itt, nem sok űrállomáson jártam eddig.
– Ó… izé… – a kis ember elfogódottan nézett Nindára –, talán nem haragszik meg a kérdésért: megengedné, hogy idegenvezetőjéül ajánlkozzam?
←pf-24 felkérés [-24] Nem volt könnyű felnőtt fejjel egy új kultúrát, új hagyományok sokaságát, egy egész civilizációt megtanulni. Hangilaoran működése, szervezeti felépítése ehhez képest egyszerűnek tűnik, de tele van a történelem mélyében gyökerező furcsa, kedves kis apróságokkal. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 223.)pf‑24 pf-25 üzletkötés [-18] Nem is tudom, előfordult-e már, hogy a saját pénzünkből fizetett futárhajót használtunk. Ha Ninda siet valahová, az olyan fontos ügy miatt van, hogy a Testvériség fizeti a hajót. Ha meg nem siet, akkor a kereskedőhajók szokásos útjait használja. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 016. szammunan) :: Ammla Aup, Fóringup Hauri, 43 707. senut ófarguhan, 582pf‑25 pf-26 miniszterelnök [-19] Néha furcsa, hogy akár néhány háznyi távolságban élnek nagyon gazdag és nagyon szegény emberek. Sok szegény ember szégyelli helyzetét – pedig nem szégyen, és főleg nem az ő szégyenük–, sok gazdag pedig előttem szégyenkezik, pedig az sem szégyen. Ha segít szegény embereknek, az jó, de nem kötelessége. Mindenkinek úgysem tud segíteni. (Ninda: Beszélgetések, 747.)pf‑26→
ph-27 id [-940] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -915 740 087 szó (711 693+24 251+4143) 5 128 916 betű (4 963 586+165 330) 5 667 246 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.31.:229, 3085 27. 16:18 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |