-8 ←oe-10 Môṙdỳn [-15] Csoportokra osztani az embereket, és azt gondolni, hogy az határozza meg tulajdonságaikat, hogy melyik csoportba tartoznak – milyen ártatlan szórakozásnak tűnik, ha csak ennyit tud róla az ember. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 112.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. śyỳllu 55., a rózsaszín órájaoe‑10 oe-11 jaršina [-8] Egyszer elmondtam neki, miért indítunk mi pereket a nevében, akkor is, ha az őt ennyire nem érdekli. Végighallgatott, és azt mondta: Igazad van, én ezt nem gondoltam át. Végtelenül büszkévé tett, hogy olyat tudtam neki mondani, amire még ő sem gondolt. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 68. sómir) :: Saunis, jaršinaövezet, 16 126, 41oe‑11 oe-12 ËẼnaḩý [-22] Hány milliárd ember lehet ebben a pillanatban is a Galaxisban, aki azon töri a fejét, hogy mi az a különleges, amit mások látnak bennem, és ők miért nem látják. A válaszom egyszerű. Nem láthatod meg a különlegességet, sem bennem, sem senkiben, amíg a saját különlegességedet meg nem értetted. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 16. sómir)oe‑12→

---

„Egyszer elmondtam neki, miért indítunk mi pereket a nevében, akkor is, ha az őt ennyire nem érdekli. Végighallgatott, és azt mondta: Igazad van, én ezt nem gondoltam át. Végtelenül büszkévé tett, hogy olyat tudtam neki mondani, amire még ő sem gondolt.”
 

Saunis
jaršinaövezet
16 126
41
Szúnahaumon csak az egyenlítőtől dzsisszá irányban húzódó széles sávot lakták, a sarki sapkák hatalmas tájai lakhatatlanok és élettelenek voltak. Saunison éppen ellenkezőleg, csak a két sarki sapka körüli keskeny területet lakták, az egyenlítőtől mindkét irányban húzódó nagyon széles sáv lakhatatlan volt az ember számára – de nagyon is tele volt változatos élettel. S mintegy az ellentétpár kiélezéseképpen, míg Szúnahaumon Dzsisszáfaur forró és Séninnaur hideg tájai egyaránt tömve voltak földrajzi nevekkel, a saunisi erdőövezetben nem volt egy sem. Nem lett volna értelme: az egyes jaršinákon kívül nem volt minek nevet adni. Itt száz meg száz napon át gyalogolhatott az ember, vagy körberepülhette egész Saunist anélkül, hogy bármiféle különbséget látott volna két pont között – övezeten belül, hiszen a jaršinák, a prienišinák és a šiunidinák egymástól nagyon különböztek, de két jaršinát puszta szemmel megkülönböztetni lehetetlen volt. Nem voltak hegyek, tavak, folyók, semmi, aminek nevet lehetett volna adni. A dzsungel intenzív élete asztalsimaságúra gyalulta a tájat, ahonnan sok millió helyi csillagévvel ezelőtt eltűnt minden domborzati jellegzetesség.
  Itt lent, a talaj közelében pedig nem is lehetett látni semmit. Az óriási jaršinalevelek elfogták a fényt, csak nagy ritkán akadt olyan hely, ahol véletlenül lejutott egy fénysugár, s a dzsungel apró állatai rajongva üdvözölték, táncoltak a fényben, amíg csak valahol a magasban egy levél megint oda nem billent a sugár útjába. Saunisiul šalis volt a neve ezeknek a parányi, néha csak pillanatokig, máskor akár napokig létező kis oázisoknak.
  Mindenhol máshol a sötétség uralkodott. Hogy az állatok hogyan tájékozódnak idelent, arról könyvtárnyit vitatkoztak már a biológusok. A szaglásuknak nem sok hasznát veszik az örökké zuhogó esőben – igaz, éppen itt lent már nem mindenütt zuhog, mert a levelek előbb-utóbb együvé terelik a vizet, ami aztán vastag sugarakban, dübörögve zúdul le a törzsek között, vagy éppen a törzseken folyik végig. Két ilyen folyam – itteni nevén jaumus – között szinte nem esik az eső, bár a páratartalom akkora, hogy az ember nem tudna levegőt venni. A talaj viszont alig tűnik nedvesnek, mert pillanatok alatt beissza a vizet, és a jaršinák már szivattyúzzák is vissza, fel a magasba. A biológusok számítása szerint kétszáz napig tart, amíg egy vízmolekula eljut a gyökérzettől a jaršina csúcsáig.
  A saunisiak beceneve a jaršinák tövében fekvő területre az, hogy kyndōmas, vagyis főzőedény. Forró, párás, sötét. A három kislány mindazonáltal nyugodtan sétálgatott idelent, negyed bolygónyira hazulról, az aiskane „saját jaršinájának”, Sailemyvandrylīris Jarinais Mynōnasnak a törzsei között. Zárt jauširuhát viseltek, hasonlót a szúni űrruhákhoz, csak oxigénfejlesztő helyett légcserélővel, hiszen oxigén volt itt bőségesen, csak közvetlenül beszívni nem lehet, mert a dzsungel levegője nemcsak fullasztóan párás és forró, de büdös is, és tele van egészségtelen anyagokkal. Ha nem lenne a šiunidinaövezet, amely a jaršinák és prienišinák övezetének levegőjéből kiszűri ezeket az anyagokat, a sarkvidéken sem lehetne lélegezni a szabad ég alatt.
  A jaršina méretei felmérhetetlenek voltak innen a talajról, de bárhonnan máshonnan is. Egy-egy törzs átmérője talajszinten akkora volt, vagy még nagyobb is, mint az aiskane épülete. A köztük levő távolság átlagosan ugyanakkora. A törzsek mélybarna, szinte fekete kérgének horpadásaiban mindenfelé apró állatok fészkei, odvai. Saipalis ezen a magasságon nem él, ők utálják a sötétséget, nem jönnek lejjebb az úgynevezett saipalishatárnál, ami a helyi viszonyoktól függően általában ezerötszáz-kétezer rígin magasságban húzódik, felülről, a csúcstól lefelé számítva.
  Amikor bekapcsolták az antiöveket és elindultak az egyik törzs mentén lassan felfelé, már egy kicsit fogalmat alkothattak a jaršina méreteiről. Ötszáz rígin magasságban álltak meg először, körberepülték Juorus néhány törzsét, és ugyanolyannak találták őket, mint a talajon. Semmivel sem voltak vékonyabbak, semmit sem csökkent a sötétség, minden változatlan volt. Pedig magasabban jártak, mint a Galaxis legtöbb magas tornya, felhőkarcolója.
  Ezeregyszáz rígin magasságban látták meg az első saipalisokat. Ketten voltak, egy ágon futottak, ők is meglátták a lányokat. Nyomban irányt változtattak és odajöttek hozzájuk, a gyenge saunisi gravitációnak és kicsiny termetüknek köszönhető villámgyors mozgással. Vijjogó, sziszegő, huhogó hangjaikat Aini kitűnően értette, így Ninda és Szinensi is.
  – Hyyy – mondták, ami egyfajta üdvözlést jelentett, de azt is, hogy „látlak”. A nyelvükben semmiféle nyelvtan nem volt, ezt a szót használták a látás fogalmával kapcsolatos minden közlésre, mint például „látod?”, „nézd, ott van”, „láttam”.
  Aini megérintett egy gombot az ȳdisén, s a készülékből felhangzott ugyanez a szó. Emberi torok nem lenne képes kiadni azokat a hangokat, amikkel a saipalisok társalogtak.
  A beszélgetés a saipalisok időszámítása szerint hosszúra nyúlt.
  – Sssyyy huuuhhh – mondta egyikük, ami valami olyasmit jelentett, hogy „biztonság barátság”, vagyis most nem kell tartani ragadozó madaraktól, barátkozhatnak.
  – Yyyss ttt – felelte Aini. „Jóllaktatok és kellemes az időjárás?”
  – Kkk – mondta a saipalis, ami egyszerre jelenthetett igent és elköszönést, és már rebbentek is, a szemvillanás gyorsaságával felszaladtak egy ferde ágon és eltűntek a félhomályban.
  – Ritkán jönnek le ide – mondta Aini –, jobban szeretik a világosabb szinteket.
  Ahogy emelkedtek, egyre több saipalist láttak az ágakon ugrálni és közöttük röpködni, kis mancsukat széttárva leugrottak, a karjuk és a törzsük közötti bőrlebernyeg segítségével vitorláztak, s ha ragadozómadár közeledett – egyből felhangzott a vysss, vysss riadójel –, csak összecsukták a karjukat és több száz rígint zuhantak, egy-egy karmozdulattal kikerülve az ágakat, aztán széttárták a karjukat és lefékezték a zuhanást, már messze a madár látókörén túl.
  Már olyan magasan jártak, mint egy hegy, és a jaršina törzsei még mindig ugyanúgy vonultak mellettük, a levelek, gyümölcsök, magok ugyanúgy a törzseken, az ágakon ugyanúgy ugráltak a saipalisok és más kisebb állatok, madarak szálltak körülöttük, és egészen lassan növekedett a fény. Aztán elérték az utolsó kiterjedt levélréteget, s most már igazán világos volt. De ekkor már alig láttak saipalist, ide a magasba nem jönnek föl, túl könnyű célpont lennének a madaraknak.
  Végül aztán elérték Sailemyvandrylīris Jarinais Mynōnas törzseinek csúcsát. Kiértek az őserdőből. Ameddig a szem ellátott, minden irányban méregzöld szőnyeg terítette be a tájat, és távolabbra nézve semmiből sem látszott, hogy ez nem a talaj, hanem afölött vannak olyan magasan, mint sok világon a hegyek. Fölöttük a vakító kék égbolt, amin soha nem volt felhő, mert akkora volt a levegő nedvességtartalma, hogy azonnal kicsapódott, és persze ömlött rájuk az eső.
  – Ez Saunis igazi arca – mondta Aini, új szokásuknak megfelelően nem fárasztva magát a hangos beszéddel, hiszen a mentális közlés sokkal kényelmesebb és gyorsabb volt. – Ez a Zöld Golyó. Nincsenek vízfelszínek, nincsen domborzat, minden a fák birtoka. Ezért emlegetjük mi saunisiak minden második mondatban a Saunis fáit.

---

←oe-10 Môṙdỳn [-15] Csoportokra osztani az embereket, és azt gondolni, hogy az határozza meg tulajdonságaikat, hogy melyik csoportba tartoznak – milyen ártatlan szórakozásnak tűnik, ha csak ennyit tud róla az ember. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 112.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. śyỳllu 55., a rózsaszín órájaoe‑10 oe-11 jaršina [-8] Egyszer elmondtam neki, miért indítunk mi pereket a nevében, akkor is, ha az őt ennyire nem érdekli. Végighallgatott, és azt mondta: Igazad van, én ezt nem gondoltam át. Végtelenül büszkévé tett, hogy olyat tudtam neki mondani, amire még ő sem gondolt. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 68. sómir) :: Saunis, jaršinaövezet, 16 126, 41oe‑11 oe-12 ËẼnaḩý [-22] Hány milliárd ember lehet ebben a pillanatban is a Galaxisban, aki azon töri a fejét, hogy mi az a különleges, amit mások látnak bennem, és ők miért nem látják. A válaszom egyszerű. Nem láthatod meg a különlegességet, sem bennem, sem senkiben, amíg a saját különlegességedet meg nem értetted. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 16. sómir)oe‑12→

---

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 (2134 › 60:41) 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673