„Volt az úgy egykor, hogy a szúnik összegyűltek esténként a janníhaum tüze mellett, és hallgatták a saupuk bölcs elmével elmondott történeteit. Aztán fordultak az idők, elvesztettük Szúnahaum-sínarraómit, elvesztettük a saupukat is. Csak nagy ritkán akadt újra egy. Csak én hiszem, hogy ő a legnagyobb közülük?”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
805. sómir
805. sómir
43 657. dzsirat lilgamíszan
780
Kedves Dẁnśy, nem tudom, mennyire vagyok híres, ez nem is fontos. Szerintem a leveled legfontosabb része az, amit az apádról írsz. Hallottam már a nevét, sőt a ŚÂW többször is megpróbálta szóra bírni velem kapcsolatban, de elzárkózott. Pedig két évvel ezelőtt ő maga küldött nekem üzenetet, hogy beszélni szeretne velem hiperfonon, de én ragaszkodtam a személyes találkozóhoz, amire ő nem volt hajlandó.
De ez nem fontos. Nem tudom és különösebben nem is érdekel, hogy mi az a külügyminiszter-helyettes, de biztosan nagyon magas rangú ember. Semmi jelentősége, hogy beszél-e velem, nekem semmilyen rangom nincsen, hacsak a harmadik fhangídír-khomot nem számítjuk, de nem hiszem, hogy ennek „politikai” jelentősége lenne. Ami fontos, az a kettőtök között levő ellentét.
Számomra megdöbbentő, hogy családon belül a „politika” ilyen ellentéteket kavarhat. Én nem tudom, hogy milyen családban élni, de valamennyire mégiscsak, Åmmaĩték révén, és náluk semmi ilyesmi nincsen. A Sỳÿndoṙeìán maradt családtagjaikkal sem, ők is egyetértenek velünk és a sỳÿndoṙ közállapotokkal kapcsolatban ők is ugyanazt gondolják. Nem az a megdöbbentő, hogy vannak, akik mást gondolnak erről, hanem hogy ennyire súlyos ellentétet tud szítani köztetek a „politika”. Nem az a baj, hogy apád az ÀLAN ellensége, bár persze elég furcsa, hogy valaki ellensége lehet olyan embereknek, akik nem csinálnak semmit. A baj az indulatossága, az, amit elmondtál, hogy hogyan reagálna, ha például tüntetni mennél. Megkérdeztem Åmmaĩtot, aki azt mondta, hogy az ottani törvények szerint hatéves korodtól jogod van a véleményedet a szüleidtől függetlenül is kinyilvánítani, bár szavazati jogod persze csak tízéves korodban lesz. Vagyis részt vehetsz tüntetésen, akár a tévé nyilvánossága előtt beszélhetsz az ÀLAN tagjaival vagy éppen velem is, és apád nem tehet semmit.
De kétségtelen, hogy ő nem így gondolja. Szomorú dolog. Azt hiszem, ez addig biztosan nem fog megváltozni, amíg ilyen kormányzati munkát végez, mert a gondolkodását mindenki formálhatja, de a munkaadója elvárásait nem.
Ninda
– Egy szót sem szóltál a szindoriai szegénységről – állapította meg Szinensi, és fogást váltott a rúdon.
– Miért szóltam volna? Én ennek a fiúnak írtam, nem Szindoriának. A szegénységgel egyikünk sem tud tenni semmit. Attól, hogy az ÀLAN valamiféle csodatevőt lát bennem, még nem vagyok az, és semmiféle hatalmam nincsen. Te tudod a legjobban.
Szinensi pár pillanatig figyelte, ahogy a barátnője felhúzza magát a rúdon, aztán nekilátott ő is, átvetette rajta a lábát és készült átfordulni.
– Ha lemásztunk innen, keresünk pár külpolitikai hírt a szindor újságokban.
– Minek? Kit érdekel a „külpolitika”?
Ninda mindig ironikus felhanggal ejtette az ilyen szavakat, mintegy kételkedve ezeknek a fogalmaknak a létezésében vagy az értelmében. S mint mindent, ezt is kezdték átvenni tőle, főleg az ÀLAN-ban.
– Nem érted, sien. Némelyiknél a srác apja fog nyilatkozni.
– Hát aztán. Nem vagyok kíváncsi az ostobaságaira.
– Még mindig nem érted? Láthatod az arcát!
– És akkor mi van?
– Hát nem érted, te sengiri? Ha jóképű, akkor van esély, hogy a fia is jóképű!
Ninda úgy nevetett, hogy alig tudta fölemelni a súlyát a rúd fölé.
– Te vagy a sengiri. Kit érdekel, hogy jóképű-e?
– Mégiscsak te vagy a sengiri. Ha a srác buta lenne vagy ő is annyira utálna téged, teljesen mindegy lenne. De értelmesen ír, és tetszel neki. Egyáltalán nem mindegy, hogy jóképű-e.
– Ha ilyen bolondokat beszélsz, sien, hogy fogunk tornázni?
– A kezünkkel meg a lábunkkal – felelte Szinensi, és átkapaszkodott a másik korlátra. Hetesenként kétszer-háromszor tornáztak két derkit, már sok éve. Hait szigorúan Ninda lelkére kötötte, azt mondta, egy serdülő lánynak sokat kell mozognia. És egy fiúnak, kérdezte Szinensi. Annak is, felelte Hait, és elzavarta őket futni.
Meg is lett az eredménye. Ninda mostanra sokat erősödött, már nem volt olyan vézna, mint valaha. Körbe tudta futni Jasszani városát, és gyakran meg is tette. Itt a hajón már többször végigfutott az egyik végétől a másikig. Szokott korláton húzódzkodni, súlyt emelni, sőt néha ököllel csépelt egy nagy, puha zsákot. És persze kipróbált mindenféle labdajátékot, azokhoz is sokat kellett mozogni.
Ninda most is vékony volt, de már normálisan, nem extrémen vékony. Nem csak erősebb lett, serdülni is elkezdett. A szindor lányok ugyanakkor kezdenek változni, mint a szúnik – ellentétben például a folgrikkal, akik jóval később –, s Ninda sem volt már az a fiús alkat, mint amikor a Testvériségbe került, még egészen gyerekfejjel. Mostanra másfél sudrígint nőtt, a csípője némileg szélesebb lett, a melle határozottan formálódott, bár végleges fejlettségétől még messze volt. Arcvonásai még eléggé kislányosak voltak, de a haját hagyta megnőni a szúni lányok divatja szerint, most már a lapockájáig ért.
Erre figyelt föl Innászi, egy vele egykorú, barna hajú, világosbarna bőrű lány, aki odajött hozzá, amikor Ninda szünetet tartott és ivott egy pohár súnunvizet, hogy pótolja az elveszített folyadékot és ásványi anyagokat.
– Tetszik a hajad – mondta, a szúnik szokása szerint egyből a tárgyra térve.
Ninda bólintott, jól tudva, mi lesz a folytatás.
– Ahol én születtem, mindenkinek ilyen van.
– Az lehet, de nekem nem ők tetszenek, hanem te.
– Kösz. De én nem akarok járni senkivel.
– Már van valakid?
– Nincs. De nem is kell.
– Esetleg inkább egy fiú?
– Nem, fiú se kell.
– Fura lány vagy.
Ninda szelíden mosolygott.
– Tudom.
Innászi nem erőltette, ahogy a szúnik általában. Sóhajtott, megfordult és elindult, de eszébe jutott valami és visszafordult.
– Figyelj csak. Van ennek valami köze ahhoz, hogy több országban milliók rajonganak érted?
Ninda fölvonta a szemöldökét és kérdőn nézett a másik lányra.
– Mire gondolsz?
– Nem tudom. De van két furcsaságod. Egyszerre. A tévéből szónokolsz millióknak, és nem kell neked se lány, se fiú. Nem lehet valami összefüggés? Mármint feltűnő, hogy ez a kettő pont neked van meg.
Ninda mosolygott, de a szeme komoly maradt.
– Nem tudom. De annyiban biztos nincs köze a kettőnek egymáshoz, hogy nekem addig nem lesz párom, amíg nem találok, és addig fogok beszélni az emberekhez a tévében, amíg el nem unják. Gondolom, a kettő nem egyszerre fog bekövetkezni.
Innászi rábámult.
– Hány éves vagy te?
– Százhatvanöt. Miért?
A másik lány lassan bólintott. Göndör barna haja volt, világosbarna bőre, tipikus szúni arca.
– Ezért hallgatnak téged milliók. Mert úgy beszélsz, mintha legalább ezer lennél.
Ninda elnevette magát.
– Sokan vannak, akik tényleg ezerévesek, de őket nem hallgatják milliók. Nem tudom, hogy engem miért.
– Mert saupu vagy – felelte Innászi, és a homlokára tette a kezét.
←oa-17 Dẁnśy [36] Azt hiszem, a híres embereknek általában nagy gondot jelent, hogy mihez kezdjenek a rajongóikkal, a tőlük jövő levelekkel, mindennel. Amikor én híres lettem, Ninda már régóta milliószor híresebb volt. Hát egyszerűen átvettem a módszerét. Engem sem érdekel, hogy mennyire vagyok híres. Ugyanúgy viselkedem, mintha nem lennék az. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 660.) :: Angaur Dzsúrarengi, 43 657. nodzsat muandzsan, 502oa‑17 oa-18 tornaterem [-25] Volt az úgy egykor, hogy a szúnik összegyűltek esténként a janníhaum tüze mellett, és hallgatták a saupuk bölcs elmével elmondott történeteit. Aztán fordultak az idők, elvesztettük Szúnahaum-sínarraómit, elvesztettük a saupukat is. Csak nagy ritkán akadt újra egy. Csak én hiszem, hogy ő a legnagyobb közülük? (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 805. sómir) :: Angaur Dzsúrarengi, 43 657. dzsirat lilgamíszan, 780oa‑18 oa-19 Singup [50] Körülbelül száz embert vonultatok fel könyvemben, akiknek része volt abban, hogy ma Nindát mint a galaktikus történelem egyik legnagyobb gondolkodóját ismerjük. Hogy miért éppen őket? Mert őket tudtam megtalálni, beszélni velük Nindáról, találkozásaikról, annak Nindára gyakorolt hatásáról. De ezrek és tízezrek vannak, akiknek szintén megvolt a maguk szerepe. Mindenki, akivel valaha beszélt, hozzátett egy morzsát. (Hiragi: Akik Nindává tették, bevezető, 2.) :: Singup, Angaur Dzsúrarengi, 43 657. senut szisszadzsan, 720oa‑19→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |