„Leghűségesebb szolgáink, évtízezredek hosszú során át kísérőink a tárgyak. Belegondoltatok már, hogy az a kés, amivel a kenyeret vágjátok, a szék, amin ültök, hány ezer embert kiszolgált már?”
Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből,
45. sómir, 11. singir
45. sómir, 11. singir
– Nos, perelünk – felelte Hiragi.
– Valóban? Itt a stúdióban és a tüntetők között az a vélekedés alakult ki, hogy a legmulatságosabb ostobaság, amin nevetni kell.
– Nevetünk rajta – vigyorodott el Hiragi, de csak egy pillanatra. – Viszont eközben perelünk is. Társaimmal arra a döntésre jutottunk, hogy semmilyen hazugságot nem hagyunk megtorlatlanul, bárki bármit állít Nindáról, szembe kell néznie a következményekkel. Ha ezt most annyiban hagyjuk, a következő talán valami ordenáré disznóság lesz. Tisztában vagyunk vele, hogy az értelmi szerző nem a Házi Hírek szerkesztőségében üldögél, hanem egy kormányhivatalban, de a lapnak nem lesz más választása, mint elvinni a balhét.
Lỹŷkśůnaḩỳ bólogatott.
– Ninda tud már az ügyről?
Hiragi vállat vont.
– Nem tudom. De azt hiszem, ön is tudja, mit fog szólni hozzá, ha tudomást szerez róla.
A riporter értőn bólintott.
– Igen, azt hiszem, tudom. Kedves nézőink, a riporternek nem feladata, hogy a riportalany helyett beszéljen, de ismerjük annyira Nindát, hogy meg tudjuk jósolni a reakcióját. El tudja őt érni, Hiragi úr?
– Természetesen, de hogy beszél-e velünk, azt nem garantálhatom. Mindjárt visszatérek.
Néhány huszad múlva Sỳÿndoṙeìán milliók törtek ki ujjongásban, mint mindig, amikor Ninda arca megjelent a tévében.
– Mi a helyzet, Sỳÿndoreìa? Hiragi azt mondta, beszélni szeretnétek velem.
– Igen, így van – mosolygott Lỹŷkśůnaḩỳ. Amikor Nindával beszélt, már régóta félretette a sỳÿndoṙ társadalomban kötelező udvariassági formulákat, mert Ninda teljesen úgy viselkedett, mint a sũùnỹk, és semmiféle udvariaskodásra nem volt hajlandó. – Kaptunk egy érdekes hírt, amiről szeretnénk megkérdezni a véleményedet.
– Ḱeŷl, én nem vagyok olyan hírelemző vagy mi a sỳkṙw, amik szoktak lenni a tévében.
– Erre nincs is szükség. Illetve ez olyan hír, amit kizárólag te tudsz hitelt érdemlően elemezni. Felolvasom a hírt. „Nìïndà csupán egy animáció! A Házi Hírek biztos forrásból értesült arról, hogy az a gyermek, akit milliók bálványoznak hazánkban, mindössze egy elektronikusan előállított animáció, akit felnőttek irányítanak, kétségkívül a Testvériség kormányának megbízásából. Honfitársainknak maguknak kell levonniuk a következtetést, hogy ezek után van-e értelme annak a bizarr rajongásnak, aminek eszerint valóságos tárgya nincsen.”
Ninda egyre növekvő derültséggel hallgatta a felolvasást. Az ÀLAN tüntetői az utcákon, tereken, parkokban átvették a mosolyát.
– Ugyan, Ḱeŷl, te hülyéskedsz velem. Ilyesmi nem jelenik meg egy újságban.
– Biztosíthatlak, hogy nagyon is valóságosan megjelent.
– És most mit vársz tőlem? Jelentsem ki, hogy eleven ember vagyok? Nincs akadálya, de minek? Ez a… mi is?… Álomhírek maga sem hiszi el ezt az ostobaságot, ahogy az sem, aki kitalálta és elküldte nekik. Piszkálódni akar. De minek? Kivel? Velem? Azt akarja, hogy az emberek ne hallgassanak rám? Nem mindegy? Soha egy szót nem mondtam nektek, ami ne lett volna akkor is úgy, ha én meg se születtem volna. Én elmondom azt, ami van, mert engem nem érnek el az ervések, én ki merek mondani bármit. Ez tölti el rettegéssel a kormányt, nem az, hogy azok a dolgok tényleg úgy vannak? Attól félnek, hogy a Galaxis másik végében egy gyerek kimondja, nem attól, hogy ezek a tények? Hát ez bizony nagy baj, Ḱeŷl.
S ezzel kikapcsolt, szokása szerint meg sem várva, hogy valaki akar-e neki válaszolni.
A kis beszélgetés megint elemi erővel hatott a szindor közvéleményre. Azzal, hogy Ninda hibásan ejtette a Házi Hírek nevét, két zenei hangsúlyt megváltoztatott, és így már Álomhíreket jelentett, a hírlap ellen olyan gúnyolódáshullámot indított el, hogy a szerkesztőség nem kapott levegőt. Minden egyes hírükre tömegével jöttek a reakciók. Álmodták-e? A szereplőik nem animációk-e? A szerkesztőség tagjait egyre-másra nevezték animációnak, sőt már aznap megtörtént, hogy a sportrovat vezetőjét nem szolgálták ki egy ỳỹsinsütödében, mert ők úgyis mind csak rajzolva vannak, ráadásul a tulajdonos hahotázva jelentette ki, hogy ő maga is csak rajzolva van, és a szerkesztő ne akarjon nála ỳỹsint enni, mert az is csak rajzolva van, és kizavarta őt az üzletéből.
A ŚÂW Televízió kárörvendve tudósított az eseményről, nem mulasztva el megjegyezni, hogy a kedves nézők ne higgyenek el ám egy szót sem a riportból, mert aki készítette, az is csak rajzolva van.
De a társadalmi lökéshullám, mint rendesen, nem állt meg a gúnyolódásnál. A Házi Hírek ezerszámra kapta az üzeneteket, amikben bocsánatkérést követeltek, és a hír koholójának megnevezését. Elméletek születtek, hogy melyik kormányhivatalból származhat a rágalom, és azok is egyre-másra kapták a felháborodott hívásokat. A tüntetések új erőre kaptak, a legkülönbözőbb kormányszervek előtt tüntettek, míg az ÀLAN ki nem adta a jelszót, hogy nem szabad elaprózni erőiket, és az elnöki palotát választották. A lila órájára már milliósra dagadt tömeg vette körül az épületet. És megtört egy tabu is. A sok-sok miniszter, párt- és állami vezető meg a Házi Hírek szerkesztői között, akiknek a neve vagy arcképe megjelent a transzparenseken, mondván, hogy hát ők nincsenek-e rajzolva, ott volt maga az államelnök is, akinek a nevét a szindor társadalomban csak különféle díszítő jelzők kíséretében volt szabad említeni, és semmiféleképpen nem képezhette viccelődés tárgyát. Ez súlyos retorziót vont maga után.
Most először azonban Vûyrd Ḱïyṙeànról is megkérdezték, hogy nincs-e rajzolva, illetve állították is, hogy de. Többféle fogalmazásban jelentek meg feliratok. És a becslések másfélmillió tüntetőről szóltak. Ennyi embert nem lehet letartóztatni, jelentette ki a képernyőről Lỹŷkśůnaḩỳ.
A palota szokás szerint úgy reagált, hogy a legfontosabb szempont az volt, hogy ne tűnjön kapitulációnak. Nem Ḱïyṙeàn nyilatkozott személyesen, ez amúgy sem volt gyakori, hanem első számú szóvivője, Maĩnniśruôp. Kijelentette, hogy a kormányzatnak nem feladata azt elemezni, hogy egy gyerek létezik-e vagy sem, és egyébként sem gondolja, hogy ez fontos lenne. A fő probléma e körben a Testvériséggel fennálló rossz viszony, amit Sỳÿndoṙeìa nagyon sajnál – és következett, mint rendesen, saját politikájuk tisztára mosdatása és a Testvériség besározása. Nindáról nem is ejtett több szót. Kérte az embereket, hogy térjenek haza, illetve ha már mindenképpen tüntetni akarnak, akkor válasszanak hozzá alkalmasabb indokot, illetve alkalmasabb helyszínt, hiszen ezúttal adekvátabb lett volna a Házi Hírek szerkesztősége előtt tüntetni.
Mindenki értette, hogy itt csak mellékes szempont, hogy Maĩnniśruôp a lapjukra hárítja a felelősséget a saját disznóságuk miatt. Ennél sokkal fontosabb, hogy az elnöki palotát tágas parkok, terek veszik körül, a szerkesztőség viszont egy belvárosi mellékutcában van, ahol legfeljebb egy-két ezer tüntetőnek jutna hely.
Mint már annyiszor, a szindorok azt érezték, hogy a kormány az ő szemükre veti a saját hibáját. Az elégedetlenség továbbra sem csökkent.
←oa-11 rágalom [-5] Esténként kiültünk a ház mögé, beszélgettünk, falatoztunk, néztük a fák árnyékát a füvön, megmozdulnak-e. Soha nem mozdultak meg. De akinek a háza mögött mozognak az árnyékok, az is nyugodtan üljön ki és nézze őket. Sok lehetőséget ad gondolkodni. (Sileni: Ninda élete, 198.) :: Angaur Dzsúrarengi, 43 657. dzsirat angdzsagan, 770oa‑11 oa-12 rágalom [-25] Leghűségesebb szolgáink, évtízezredek hosszú során át kísérőink a tárgyak. Belegondoltatok már, hogy az a kés, amivel a kenyeret vágjátok, a szék, amin ültök, hány ezer embert kiszolgált már? (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 45. sómir, 11. singir)oa‑12 oa-13 Szvottakart 1 [78] Még nem is tudtuk, hogy küldetése van, amikor már beteljesítette annak első elemét. Csillagközi hírnévre tett szert. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 1106.) :: Szvottakart, Angaur Dzsúrarengi, 43 657. higit szílgaran, 780oa‑13→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |