„Minden hely, minden ember, minden műalkotás megejtő hűséggel hasonlít önmagára.”
Ninda: A fény lúmái, 880
Dzsífarraungi
43 702. higit szimsáhuran
410
Hinusszi megmondta: a terhesség zavartalanul megkezdődött, minden tökéletes, ne is nézzen orvosra a normális időszaki vizsgálatokig. Úgyhogy elutaztak Dzsífarraungiba, a Hongekun-szakadék fölé épült falucskába, ahol a Finúni kutatóközpont működött. Nem volt nagy intézmény – egyáltalán nem volt intézmény, csak egy házaspár, Fimmeri és Szinúni, a saját nevükből rakták össze a kutatóközpont nevét. De annak rendje-módja szerint szerepeltek Hangilaoran részeinek listájában, és ha a kutatásaikhoz szükségük volt valamire, ugyanúgy megkapták az egyetemi költségvetésből, mint a legnagyobb fedélzetek.
A házuk egyszerre volt az otthonuk és a kutatóközpont. Volt egy belső része, ahová bárki beléphetett, itt is tudtak beszélgetni, volt egy kényelmesen berendezett, tágas nappalija, aminek bejárata és összes ablaka a falu főterére nézett. De volt egy külső része is, ahová csak azokat engedték, akiknek nincsen tériszonyuk. A lányoknak nem volt.
Érdemes volt megnézni a külső részt. Egy jókora, hosszúkás terem volt, ami hídként átvezetett a szakadék fölött, egy keskeny pontján épült, de így is volt vagy ötven rígin hosszú. Kétoldalt végig üvegfal, ami mögött a Hongekun-szakadék mélységét lehetett belátni.
Az egyik oldalon a szakadék hirtelen kiszélesedett, százötven rígin széles medencévé tágult, amelyben a Hongekun tükrén kívül minden zöld volt, főleg dús, hosszú szálú imbarfűfélék és alacsony nirgadbokrok, egypár fa is, rualut és namdara. A háziak mondták meg a növények nevét. A medence túlsó végén, ahol kicsit megint összeszűkült a szakadék, balról a Dzsahu étterem aranylott a sziklafal tetején, jobbról pedig a Hilvuszt-erdő borította a falat. Tovább is el lehetett látni, ráadásul az ablaknak volt nagyítója is. Az étterem alatt a Hongekun néhány rígint zuhant, ezt persze innen nem lehetett látni, csak valamivel távolabb vált láthatóvá a víztükör megint. A sziklafalat itt is, akárcsak a medencében, a hillurifélék sárgászöld, mélyzöld, sárga, narancs és piros foltjai borították girbegurba alakzatokban.
A másik oldalon nem lehetett messzire látni, csak mintegy háromszáz rígint, ahol a Szinnengaut oldalán robogott le a Hongekun ezerrígines magasságból, sok-sok kis vízesésre szakadva, majd egy medencébe ömlött kevéssel az épület magassága alatt, és abból egyetlen tömbben zúdult le a szakadék mélyére. Ezen a részen nem sok vízszintes földterület volt a sziklák tövében, és azokon is fák álltak. A falakat itt is benőtte a hilluri.
Az épület alatt kétszázötven rígines mélységben hömpölygött a Hongekun. A vízesés robaja sehol sem hallatszott, csak ha kisétált az ember a falu szélére. Itt a házban persze hangszigetelés zárta el tőlük.
– Nagyjából ez lehet az a hely – mondta Fimmeri, kifelé intve a medence felé –, amiről a legkevésbé hinné bármely dzserang, hogy a Testvériség birtokában van. Egy szakadék a dzsungel mélyén! Nyáron negyven-negyvenöt amsi hőség, de télen sem megy húsz alá. És odalent legfeljebb véletlenül akad egy-egy olyan élőlény, aminek a dzserangok tudnak a létezéséről. Állítólag akad odalent rerrufa, én nem tudom. Nem sokat értek a növényekhez. Mire emlékeztet titeket ez a hely? – fordult hirtelen a lányokhoz. Náluk alig magasabb, hajlott hátú, ősz szakállú öregember volt. A bőre olyan világos, mint Ainié.
– Saunisra – felelte Szinensi.
– Aha, Saunisra. Persze, ti odavalók vagytok. Esetleg valami kevésbé kézenfekvő?
Ninda törte meg a kis csendet.
– Engem legjobban a Hongekun-szakadékra emlékeztet, az auríhaumi Dzsífarraungi falucska alatt.
Fimmeri meghökkenve meredt rá, aztán visszaballagott a kanapéhoz és leült a felesége mellé.
– Hallod, sien-Szi, a Hongekun-szakadékra emlékezteti. Pont véletlenül. Gesszulir gondolt ránk!
– Hiszen tudod, hogy saupu – mosolygott szélesen Szinúni. Kövérkés, kicsi asszony volt, egy kevéssel még a férjénél is alacsonyabb, neki már egészen fehér volt a haja.
– Az hát – dünnyögte az öregember. – No hallgass ide, sien-törzsfőnök-saupu. Ismered-e azt a mondást: „Minden csak egy kicsit hasonlít önmagára, de mégis jobban, mint bármi más”?
– Nem – csóválta meg Ninda a fejét. – A Szinessziút iskola valamelyik filozófusa?
– A legkevésbé sem. Még a korszakot sem találtad el.
– De ez egy lúma. Thabbuan szerző?
– Szavanszi.
– Csak nem Dzsagitól van?
– De bizony hogy őtőle. Nem sokat értek a filozófiához, de az egyik unokánk férje éppenséggel az ő unokája, így szoktunk néha beszélgetni. Jó ember és nagy gondolkodó.
– No de beszéljünk végre történelemről – szólt közbe Szinúni –, hiszen ezért jöttetek. Azt mondtátok, a kirajzás időszakára vagytok kíváncsiak.
– Igen – bólintott Szinensi. – Nagyon szeretnénk többet tudni arról a korszakról.
– Hing-hing. Mi összegyűjtöttünk mindent arról az időszakról, és ki is adtunk néhány tanulmányt. Ami azokban nincs benne, az gyakorlatilag ismeretlen a csillagközi tudományos közösség előtt.
– Olvastuk – bólintott Ninda. Történetesen a tanulmányokat Aini olvasta, de természetesen mind a négyen pontosan ismerték, ami bennük áll. – Több a nyitott kérdés, mint a megválaszolt.
– Így bizony. Jelenleg éppen egy kutatáson dolgozunk azzal kapcsolatban, hogy hipotéziseket állítsunk fel azoknak a hajóknak a felépítésére, amelyek a kirajzásban részt vevők nagy tömegeit szállították. Nyilván fogalmunk sincs, hogy konkrétan mekkora embertömegek hagyták el egyszerre Ősi Földet. Isszevalt szerint minden okunk megvan feltételezni, hogy Ősi Földön nagyszámú űrkikötő működött, avagy hogy egy-egy kikötőből is több hajó indult nagyjából egyszerre. Andarvit szerint a hajókat egyszer használták, mert az akkori viszonyok között jobban megérte a célállomáson újrahasznosítani őket afféle kupolaváros-kezdeményként, mint visszaküldeni. Mi következik ebből, ohangi?
– Ősi Földön jókora hajóépítő műhelyeknek kellett lenniük – mondta Ninda.
– Igen, és még?
– Rengeteg fémet használtak fel – szólalt meg Aini. – Akár számottevően megcsappanhatott Ősi Föld természetes fémkészlete.
– Így van. Létezik ugyan egy vélemény, mely szerint akár az ércet, akár a feldolgozott fémet, vagy éppen magukat a felépített hajókat is szállíthatták máshonnan, ennek azonban kicsi a valószínűsége, mert akkoriban nagyon nagy volt a csillagközi utazások energiaigénye, relatíve legalábbis, a megtermelhető energiamennyiséghez képest. Nem voltak kicsiny, olcsó fúziós telepeik, az energia drága mulatság volt. Hing-hing, tehát nagyszámú, nyilván rendkívül terjedelmes hajóépítő műhelynek kellett lennie Ősi Földön. Úgyszintén hatalmas űrkikötőknek. Most két eset lehetséges. Vagy elbontották ezeket, és akkor felmerül a kérdés, hogy miért – vagy pedig nem is az a világ Ősi Föld, amelyiket annak hisszük. Mert ott nyomuk sincsen. Már több tízezer évvel ezelőtt sem volt, pedig keresték. Sem fizikai nyoma, tehát romok, sem valamiféle feljegyzés, dokumentum, akár éppen egy film, amiben egy hajóépítő munkás szerelmes egy kikötői tisztbe, és a hajógyár vagy az űrkikötő előtt randiznak. Tehát: hová lettek ezek?
A lányok tűnődtek néhány pillanatig.
– Elbonthatták őket, mert kellett a fém – mondta aztán Szinensi.
– Igen, megtehették. De arról is létezhetnének dokumentumok. Ezeket elbontani nem épp senuttól szahutig tíz ember munkája.
– Mi arra tippelünk – vette át a szót Fimmeri –, hogy a létesítmények lebontása összefügghetett azzal az eseménnyel, ami az adatok pusztulását eredményezte.
Ninda lassan bólintott.
– De a részleteket sosem fogjuk megtudni.
←pe-14 nemzés [-24] Igen: ő a lãâvyṙ. A saját családja számára… a mi családunk számára, bár elméletileg mivelünk nem is tartozik egy családba… és néha azt gondolom, az egész Testvériség számára. (Hait Kirísz: Ninda, 1105.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 702. muhat muandzsan, 750pe‑14 pe-15 kirajzás [3] Minden hely, minden ember, minden műalkotás megejtő hűséggel hasonlít önmagára. (Ninda: A fény lúmái, 880) :: Auríhaum, Dzsífarraungi, 43 702. higit szimsáhuran, 410pe‑15 pe-16 sinní 1 [-21] Egyik nagy erősségünk nekünk szúniknak, hogy nagyszerűen tudunk szertartásokat rendezni. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 345.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 705. muhat sillíman, 400pe‑16→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |