„Hogy milyen élmény volt? Az anyukám már régóta a leghíresebb ember volt a Galaxisban. A szüleim együtt megírták a könyvet, amiről tudtuk, hogy az is a leghíresebb lesz a Galaxisban, aztán elmentünk sehaddut enni.”
Sileni: Naplóm Nindával,
44 016. nisszugópan
44 016. nisszugópan
A család a Súrgafun terem janníhaumában találkozott, az anyukák nagy öleléseket kaptak, azután Ninda és Szinensi a tűzhöz járult, hogy köszöntsék az Őrzőt mint Kis Őrzők, hiszen ebben a janníhaumban még nem jártak. Az Órgihan-díjat persze már Sileni vitte magával, egyelőre az asztal közepére helyezte. Kis talapzaton másfél sudrígin átmérőjű függőleges korong, egyik oldalán Órgihan, a húszezer éve élt filozófus arcképe, a másikon felirat: „Hangilaoran Órgihan-díja Ninda, Szinensi és Aini számára Az Első Szían megalkotásáért, 43 700.” A Sínisuál sárga fémjéből készült, arany és réz.
Árszungi sütött éppen sehaddut a dzsilaunban, ők is kértek, aurí-szane sajttal, holgil szalámival, többféle növényi hozzávalóval. Két nagy korongot megevett a család, dzsorvaup salátával.
– Azt hiszem, a rajongótáborodnak ünnep lesz a holnapi nap – állapította meg Ámmaít, s kimarkolt egy adag dzsorvaupot a salátafogóval.
Ninda vállat vont.
– Ünnepeljenek. A könyvet azért írtuk, mert még nem volt megírva. Akár ünnepelnek, akár nem.
– Tipikusan nindás válasz – mosolygott Hait. – De ebből sok millió példány fog elfogyni, sienip.
– Aha, olvassanak csak – felelte Ninda szokásos szenvtelen nyugalmával. – Rájuk fér. Sienip, ez a sehaddu nagyon jó.
– Örülök neki – szólalt meg a háta mögötti asztaltól Árszungi, egy középkorú asszony. – Szokták mondani, hogy mi vegyészek vagyunk a legjobb szakácsok, mert tudjuk, melyik vegyületeket kell összerakni.
– Nem tudtam, hogy így is lehet – nevetett Ninda –, egyszer fogok egy kémiakönyvet és kipróbálom.
– Foglalkozz te csak a saját könyveddel, sien. Már belenéztem, és szerintem is zseniális.
Nindának arcizma sem rezdült. Természetesen az, hogy a könyv holnap jelenik meg, elsősorban a dzserang világokra vonatkozott; a Testvériségen belül az ilyen határidőket nem vették szigorúan, és a hangilaorani könyvkiadók összes publikációja ingyenes volt Hangilaoran polgárai, vagyis gyakorlatilag valamennyi szúni számára – hiszen a kisgyerekek is annak számítottak onnantól, hogy elkezdték az alapiskolát.
– A könyv már kész, nekünk nincs vele több dolgunk – felelte vállat vonva.
– Hing-hing, de nyilván nem akarod azt mondani, hogy nem kezdtetek el egy másikat.
– Hát… elkezdtünk. Jobban mondva ezt most én kezdtem el, a lányok segítenek.
– Nagyszerű, miről fog szólni?
– Különböző emberekkel folytatott beszélgetéseim részleteit tartalmazza. Vannak benne interjúrészletek, meg hát sok mindenkivel beszélgettem már itthon és a Galaxisban, és ezekből gyűjtök össze valamennyit.
– Érdeklődve fogom várni – bólintott Árszungi, és elnézést kérve elővette a suagját, mert jelzett.
Hétszázkor pedig a lányok helyet foglaltak a Haumíszut terem kicsiny színpadán, egy asztalka előtt, ami kicsi volt ugyan, de nem hiányoztak róla a szúni beszélgetésekhez elengedhetetlen poharak, palackok és tányérkák. Az asztal egyik oldalán ültek ők, arccal a nézők felé, a két végénél pedig Sávudzsi, a műsorvezető, és Auráha, a felolvasó. Mindketten neves színészek. A műsort – természetesen – közvetítette Hangilaoran számtalan tévécsatornájának egyike, ezért nem is volt szükség nagy teremre. A Haumíszutban kényelmesen elfért mintegy kétszáz néző, meghívott vendégek, az Aungrahénifhangíszúari munkatársai, Hait, Ámmaít és Sileni. A másik három gyerekre vigyáztak a szomszédos janníhaumban. Sileninek is korai volt még itt lennie, de ragaszkodott hozzá, és ilyen dolgokban az anyukái soha nem mondtak nemet.
– Akkor hát kezdjük el – mondta Sávudzsi. – Köszöntöm a nézőket Hangilaoranról, ahol Ninda, Szinensi és Aini a beszélgetőpartnerem. Itt van velünk Auráha, aki részleteket fog felolvasni a könyvből, amelyről beszélgetünk. A címe Az Első Szían, és holnap jelenik meg a Hangilaoran Szómunfauráni kiadásában. Én Sávudzsi vagyok, és először Nindának tenném föl a kérdést: miről szól a könyv?
– Mindenféléről, ami eszünkbe jutott – felelte Ninda csendesen. – Filozófiai gondolatok a legkülönbözőbb dolgokról.
– Miért az a címe, hogy Az Első Szían?
Most Aini válaszolt.
– Miért, mi más lehetne a címe?
– Értem – mosolygott a színész, aki korábban persze hallotta és magában a könyvben is olvasta ezt a választ. – Akkor kérlek, Auráha, olvass fel egy részletet, amit korábban kiválasztottál.
A másik színész bólintott és nem nyúlt a kezében levő olvasó képernyőjéhez, az már be volt állítva.
– Általában úgy tekinted, hogy az idő egyenesen halad a múlttól a jövő felé, és kész. Kényelmes, egyszerű látásmód. De hát az idő nem ilyen. Hurkokat és csavarvonalakat ír le. Erre nem szoktál felfigyelni, mert köznapi életedre ez ritkán van hatással. Mehetsz a dolgod után, amíg örvényleni nem kezd körülötted az idő. Akkor állj meg, nézz körül, figyelj és gondolkozz. Ne várd meg, hogy elkezdjen lassan aláhullani. Az idő a negyedik dimenzió, de mindig vannak vetületei a többi három dimenzióban, ahogy azoknak is vannak vetületei egymásban és az időben is. Ha négydimenziós látásmódban szemléled a teret és az időt, megláthatod a teljes képet. Ez a huszonötödik sómirból van.
Sávudzsi kutatóan nézett a lányokra.
– Ti alig vagytok kétszáz évesek. Honnan szeditek ezeket a gondolatokat?
– Az elődeinktől – felelte Szinensi. – Sokan tanulmányozták már a téridő metafizikáját.
– Nem egészen – szólt közbe egy nő a nézőtérről. – Én Fánatu vagyok, és én végeztem forráskutatást ezzel a gondolatmenettel kapcsolatban. Ezt senkitől nem vehettétek, mert ilyen gondolatokat senki nem fogalmazott meg eddig.
Ninda rámosolygott.
– Igazad van, és mégsincsen. Nem szükséges valakinek valamit szó szerint leírnia ahhoz, hogy a gondolatmenetét követve és folytatva eljussunk egy újabb gondolatsorhoz. Csak egy példa más területről. A Hengannarí dzsullában van egy elbeszélés arról, hogy a régi korokban az embereket sok-sok csoportra osztották, amiket nem tekintettek egyenrangúnak – de egyszer az egyik csoport kivívta magának az egyenlő jogokat. A dzsullá, amely maga is régmúltként tekint vissza erre, rosszmájúan jegyzi meg, hogy az bezzeg nem jutott eszükbe, hogy a többi csoport egyenlő jogait is adekvátnak tekintsék. Pedig csak követni kellett volna a gondolatmenetet.
– Ilyen egyszerűen nem ússzátok meg – mosolygott Sávudzsi. – Magáról a gondolatról is beszélnetek kell.
– A gondolat egyszerű – felelte Ninda. – A téridő szimmetrikus, tehát mindaz, ami igaz a tér bármelyik dimenziójára, igaz az időre is és megfordítva. Ezért vannak vetületeik egymásban. Például a sík két irányában kiterjedő lapon bármelyik rajzoló képes vetületet képezni a harmadik dimenzióra: ez a perspektíva. Valójában a látásunk is kétdimenziós, hiszen a retinánkon képződik a kép – azért van két szemünk, hogy az agyunk a két kétdimenziós képből háromdimenziósat alkosson. Az idővel hasonló a helyzet. Az idő térbeli vetülete lehet a film, akár három-, akár kétdimenziós, de mindennapi tapasztalásunk is az – mi nemrég még két teremmel arrébb sehaddut ettünk, most pedig itt vagyunk, néhány tizedmatival ezelőtt egy másik mondatot mondtam még, egy mati múlva meg mondjuk Aini fog beszélni. Így érzékeljük az időt, a negyedik dimenziót a háromdimenziós térbe vetítve.
←pc-23 könyvbemutató [-16] Mérd meg a testsúlyodat, aztán tedd föl magadnak a kérdést: ez vagyok én? Néhány endzsnyi hús meg csont? Nem, nem ennyi vagy. Téged mint embert két dolog definiál: amit másokért teszel, és akikhez érzelmekkel kötődsz. Azok is, akiknek a művei hatást gyakoroltak rád, vagy te őrájuk. A gyermekek, akiket fölneveltél, a szülők, akik téged fölneveltek, és mindenki, aki körülvesz. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 362. sómir) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 700. jallinan-algillíszan, 500pc‑23 könyvbemutató pc-24 interjú [-24] Hogy milyen élmény volt? Az anyukám már régóta a leghíresebb ember volt a Galaxisban. A szüleim együtt megírták a könyvet, amiről tudtuk, hogy az is a leghíresebb lesz a Galaxisban, aztán elmentünk sehaddut enni. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 016. nisszugópan)pc‑24 interjú pc-25 fogadtatás [-20] Amikor kinyitottam azt a könyvet, kezdtem rájönni, hogy nekem kétféle utazásom is lesz Nindával: amikor egyazon hajón utazunk vagy az úti célnál találkozunk, és amikor fizikailag nem vagyunk egymás közelében, ő mégis mintha ott ülne mellettem és tanítana. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 330.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. śùndë 14., a zöld órájapc‑25 fogadtatás→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |