„Kicsit úgy éreztem magam, mint aki a sokadik résznél csöppen egy hosszú tévésorozatba. Húszezren érkeztünk az Aulang Laippal, és senki más nem köszöntötte a Szesszit. Ő miért? Miért éppen ő? Hosszú időbe telt, mire sejteni kezdtem az okát. És talán ma sem értem, több évszázad elteltével.”
Hait Kirísz: Ninda, 912.
Szesszi-auldzsan
43 619. nodzsat fínirrugan
383
– Ó, Szesszi, minden folyók anyja, rétek és földek táplálója, köszöntelek a törzsek szövetségének nevében, az emberek és állatok nevében, akik vizedet isszák, a növények nevében, akik vizedből sarjadnak, a magam nevében, aki gyermeked vagyok, Szesszi anyánk, nagy folyó. – Ninda beszéd közben végigsimított a víztükrön, azután ráhelyezte az apró, piros hauhapvirágokból font kis koszorút, amit az auldzsanból hozott, s az lassan megindult dzsisszá felé a csatorna vizén. Ő pedig elmondta az ősi nyelven is. – Hín-Szesszi, ahpélan-hangsé nírinan, ísszan rírahp sénan saurgi, ngdzséran hiehp sádillan nirszip jan inarrip, hpuan langrí-ífarran ilg, sádillan dzsringszu hpuansá-hpengszí ilg, sádillan siehp ilg, luan rgamdzsí nikka hín-Szesszi, hín-nírinan óngsá. – Aztán fattául is. – Jau-Szesszi, jallgi hesszi hellul immáí, likk jam dorn samnittáí, nikkanin ammí jallillat hukun nitt va jakun nitt, kalla dimm jamma dorn akkalittí, ammí jallillat kemmun nitt, kalla jamszu dorn ikkunáí hall, ju ammí jallillat kenna nitt, jonn akessza lunn, jau-junnamisszi Szesszi, jimnanní sissz koll. Lian, lian, lian. Mert volt az úgy egykor, hogy fenn a Dzsombaut gerincvidékén, éppen az örök hó határa alatt, a Hpí-Szesszi völgyecskében elindult forrásából a szöszke kis patak, Ámbi-Szesszi falucskában, hétágú boltív alkotta kupola alatt, amit Lbaihpúran apó, ősi világunk nagy tiszteletben tartott mestere a saját kezével faragott jammilani rerrufából, és elindult a kis patak akkora mederben, amin át tudtak lépni a gyerekek, s a medret mindkét oldalt rózsaszín dzsililvirágok szőnyegével díszítették, mert a Szesszi volt az a kis patak, minden folyók anyja. Elindult a kis patak és csak ment lefelé a Fonnirid csúcsai alatt, és magába nyelte a Finannir vizét, amely még nála is kisebb volt, majd a Szimmur és a Rokangir vizét, és kanyargott a völgyben, apró falvak között, amik tenyérnyi helyecskéken épültek, néha a víz fölé helyezett lapokra, Szekun-Szesszi, Iffá-Szesszi, Ankadzsil, Rakihan és Hpengá házai előtt, s közben befogadta a Fonnir és a Szilallut vizét, így folydogált a nagy kanyar, a Horkon-torok felé. Amikor elérte a Horkon nagy sziklatömbjét, megindult a lejtőn, zúgott és habzott, sziklákat döngetett, s közben elnyelte a Darkihp csekélyke vizét, majd ötven rígint zuhanva szétterült egy medencében, amit Szessziran-tónak hívtak. Négy városka állt a partján, Rokkohu, Hpainámi, Ásannit és Illuahp, hegyi üdülőhely valamennyi, az emberek fürödtek és csónakáztak, napoztak a tóparton, vagy aki úgy akarta, még halat is foghatott. De a Szesszi nem maradt velük, továbbhaladt az Affáú-Szesszi völgyben, elnyelte a Ringukir és az Álangaur vizét, kövezett mederben haladt Alanná városának közepén, ahol a hidakról az emberek homlokukra tett kézzel köszöntötték, s a városból kilépve egyesült a Raurangi vizével. Megkerülte a Dzsambauki tömbjét, gazdagodva annak patakjaival, a Halliguttal, a Jahaguttal, a Szomnurral, a Dzsihuval és a Rikkinivel, rámosolygott Oldzsil-Szesszi városkára, s a Hafurangi vizét magába ömlesztve megalkotta a Négy Tavat, Sziembé, Ihumbé, Alihp és Ingar kerek tükrét, amelyek körül felépült Ammudzsa, a hegyvidék egyetlen nagyvárosa. S a Szesszi megindult le a hegyláncról, a Funnen-torok előtt még éppen elnyelve a Sánihum vizét, majd lehömpölygött a Funnenen, be a hegy belsejébe, ahol a Dzsolg barlangban mindennap emberekkel találkozott, és onnan kiérve már a fennsíkon, Ófirrauri lapos tömbjén találta magát, ahol először próbálhatta ki, milyen több ágra szakadni és szigeteket alkotni, majd a Szesszihilgan-fanníraugarri félköríves, gyönyörű vízesésén lejutott a síkságra, Haumászúni vidékére, Sinalg városánál, amelynek közepén egyesült a Szorrukir vizével, s immár nagy folyóként indult útjának második szakaszára, hogy átszelje a kontinenst, elnyelve olyan folyamok vizét, mint a Sziszangur, a Fimmur, a Sáhunir, az Ala-Ilkinur és az Íli-Ilkinur, s útjának végén a hatalmas Szesszi-öblöt megformálva, száztíz szigetet körbeölelve, megpihenjen az óceánban. Ó, anyánk, sien-Szúnahaum-nuahup-Szesszi, kinek vize itt csörgedezik a tenyerem alatt, aki Jannigup-Szesszi havának vizével indultál a Faurong alatt, s tizenkét testvéreddel egyesülve haladsz át Szúnahaungaur síkságain, dombvidékein és hegyláncain, öntözve földjeinket és itatva növényt, embert és állatot, mígnem Himargi vidékén utolsó vizeiddel eléred a hilapot, te ennek a folyónak viseled a nevét, mert legnagyobb vagy e világ nyolcezer-hétszázkét csatornája közül. E ponton, Jargunnur ífir Fargilandzsígíben állították fel eleink a Szesszi-auldzsant annak emlékezetéül, hogy létezett egykor a hatalmas folyam, Szúnahaum-sínarraómi világának legóriásibb folyama, amelynek torkolatvidékén akkora szigetek voltak, amiken elfért egy nagyváros, mint Higennup, amelynek fénykorában hárommillió lakosa volt. Lian, lian, lian. Régesrégen, millió és millió évvel ezelőtt, amikor még nem létezett a történelem, ugyanígy táplálták az életet Ősi Föld folyói, növények nőttek a partjukon, odajártak inni az állatok és az emberek, ott épültek az első települések, mert ott volt élelem a növényekből és állatokból, és ott volt az a víz, ami a növényeket és az állatokat fenntartotta, és ami nélkül nem élhetett az ember maga sem. Ebben a pillanatban is, Ősi Földön és millió és millió más világon, ahol az ember megtelepedett, a folyók látják el vízzel az embert, nemcsak azok persze, de származzon bár az a víz tóból, esőből, vízgyárból vagy kézi generátorból, mindegyik az egykori ősi földi folyók emlékét őrzi, mert őnélkülük nem lenne ember, aki ezeket a vizeket felhasználja, s e világok legtöbbjén ember nélkül nem is lenne víz. Ó, Szesszi anyánk, emberkéz alkotott téged és nyolcezer-hétszázegy testvéredet is, hogy az insáhirun vizét séninről visszaszállítsátok dzsisszára, ezzel téve lakhatóvá otthonunkat, Szúnahaum-sádíhaum világát, ahol az ember ideérkezéséig egyetlen csepp víz sem volt, s nélkületek ma is hiába lenne, mert az élethez nem elég a víz, kell annak körforgása is, hogy eljusson mindenhová, ahol szükség van rá. Ti vagytok hát a legfontosabbak Szúnahaum földjén, és ti is lesztek mindörökké, amíg ezen a világon élet lesz. Simnunná.
Ninda a guggolásból letérdelt a parti sekélyesbe, lehajolt és megcsókolta a víztükröt. Aztán felállt, lekanyarította magáról az átázott piros hofongrít, ami voltaképpen egy magára tekert széles szövetcsík volt, alsóruhában odament a vízparton álló hosszú, padszerű alkotmányhoz, és végigterítette rajta. S visszament az auldzsanba a köntöséért.
Hait csak nézte a kislányt és a csatorna szinte ivóvíz-tisztaságú vizét. Honnan tudja mindezt? Látta a többiek arcán az elégedettséget, igen, így kell ezt csinálni. De ő nem itt született, a szúni kultúra éppoly idegen neki, mint ez a világ. Felmondta fejből egy hegylánc térképét arról a rég elpusztult világról, tiszteleti nevet tud mondani ennek a csatornának, amit most lát életében először, ismeri ennek a kis szertartásnak minden részletét, még azt is tudja, mit tegyen a vizes hofongríval. Honnan?
←ni-3 Szúmarongellir [-15] Már elsőre is olyan volt Szúnahaum földjére lépni, mintha mindig azon jártam volna. (Ninda: Életem egy falevélen, 517. sómir)ni‑3 ni-4 köszöntés [-24] Kicsit úgy éreztem magam, mint aki a sokadik résznél csöppen egy hosszú tévésorozatba. Húszezren érkeztünk az Aulang Laippal, és senki más nem köszöntötte a Szesszit. Ő miért? Miért éppen ő? Hosszú időbe telt, mire sejteni kezdtem az okát. És talán ma sem értem, több évszázad elteltével. (Hait Kirísz: Ninda, 912.) :: Szúnahaum, Szesszi-auldzsan, 43 619. nodzsat fínirrugan, 383ni‑4 ni-5 magyarázatok [-21] Körülötted a világ hősökkel van tele. Talán nem is tudod róluk, hogy azok. De megharcoltak egy sor olyan harcot, amikkel talán sok-sok ember életét tették jobbá, talán csak a sajátjukat, de az is lehet, hogy veszítettek. Egy biztos: nehéz volt. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 220. sómir)ni‑5→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |