„Mindenhol barátságokat köt, mindenhol felfedezi a maga kis meghitt zugait, mindenhol megtalálja a szépséget. Már akkor az Első Szían alapján élt, amikor a gondolatot még meg sem alkotta hozzá.”
Sileni: Naplóm Nindával,
44 400. sillíman
44 400. sillíman
Aulang Laip
43 614. higit szammunan
780
Innen nézve már a Nirn-torony sem volt olyan magas, mint amikor a tövében állva néztek fel rá. A Szújarnar felért a közepéig, s amikor elhaladtak mellette, látták, mennyire simák, legömbölyítettek a sziklaalakzatok.
– Lecsiszolta a sivatagi szél – magyarázta Jasszilir a fordítógépen keresztül. – Nagyon büszkék vagyunk a sűrű légkörünkre, bár nem a mi művünk.
– Hát kié? – kérdezte Ángsauri.
– A szirneké. Így néznek ki.
Jasszilir az egyik fali képernyőre hívott egy képet valamiről, ami teljesen olyan volt, mint egy letört faág, szétágazó, szabálytalan nyúlványokkal. Szürkéssárga volt, és semmilyen szervet nem lehetett látni rajta.
– Kisebbek, mint a körmöd. A homok felszínén élnek, mindenfelé, szerte a sivatagban. Homokkal táplálkoznak. A szilíciumot beépítik a szöveteikbe, legnagyobbrészt szilíciumból vannak – az oxigént pedig kibocsátják mint az anyagcseréjük termékét. Így apránként elbontják az egész sivatagot, de előbb huny ki a napunk, mint ahogy az elfogy.
– Nem tapossuk agyon őket? – kérdezte Fendria.
– Dehogy. Állandóan rajtuk járunk, de egyszerűen csak benyomódnak a homokba. Aztán kimásznak. Muszáj tudniuk mozogni, hiszen állandóan fújja rájuk a homokot a szél. A nyúlványaik végtagként működnek, azok segítségével tudnak helyet változtatni. Nagyon lassan, de hát nekik ráér.
A Szújarnar ezalatt elhaladt a Nirn-torony mellett, ami a város határát jelölte, és közeledett a szurdok kijáratához. Mellettük más homokjárók haladtak befelé, vásárlókat hoztak az Aulang Laiphoz.
Néhány limlivel korábban Ninda még a homokon állt és felfelé bámult a Jarridí törzsére, amint a roppant homokjáró lassan legördült a suárkapu előtti sziklaplatóról és a homokba süllyedve lánctalpaival – a főkerekek kétszer olyan magasak voltak, mint Nomboka – nekivágott a sivatagnak. De a helyét nyomban elfoglalta a platón a Nirromíri. Utasokat és árut szállítanak a hajó és a világ között.
Nirn illiar városa ennek a sziklaplatónak köszönhette létét. Ahol nem volt ilyen, vagy nem elég nagy, ott csak olyan hajók szállhattak le, amik képesek felszállni a homokról is. Az Aulang Laipnak ez nem jelent gondot, de a helybeliek kétszeresen is megszenvednék, leszálláskor egy orkán sebességével repülne szét a homok, akár a hajó tömegének egytized vagy talán egy egész százaléka, és az egész várost betemetné.
Így azonban a plató mellett kétoldalt, a szurdok fele szélességében, hosszan elnyúlóan lakóházak sorakoztak. Nyolcezer ember élt itt, különös, egyformán szürkésbarna, girbegurba házakban, ahol egyetlen egyenes faldarabot, egyetlen derékszöget sem találni. Homokból olvasztják őket, a szabad ég alatt, egyszerű kis kemencékben, aztán egymásra rakják és összeolvasztják. Négy szinten sorakoztak, magasabbra itt nem lehetett építkezni, mert akkor kikerülnének a hegylánc árnyékából és a forróság miatt nem lehetne élni a házakban.
Ninda végigsétált a városon. Nem tartott soká. Egyetlen hosszú, keskeny, kacskaringós utca, amire lépten-nyomon kilógott valamelyik homokház gömbölyű sarka, és lejtők vezettek belőle a többi szintre. Mindenhol kis dobozok a falakra erősítve, bennük csenevész növények keresték a napfényt, amit közvetlenül nem láthattak soha, mert kiégetné őket. S mindenhol futkározó gyerekek az itteniek viseletében, fehér lepelruhában, mert az visszaveri a napfényt. Nyolcezer lakosból ötszáz gyerek.
Leült egy székre két ház között egy kis benyílóban, több szék volt ott egy kis asztal körül, éppúgy, mint náluk a hajón, a suárban és a szísiben, ahol nincsenek janníhaumok. Már üldögélt ott néhány helybeli, kedvesen invitálták maguk közé, mondogatták, hogy jorri, arszan, vagyis üdvözlünk, foglalj helyet, és függőlegesen tartott tenyerük hüvelykujját a fülük mögé illesztették. Itt ez a hagyományos üdvözlés, abból a galaktikus gesztusból, hogy „elnézést, nem jól hallom”, de az ittenieknél azt jelenti: „hallgatlak, meséld el a történetedet”. Herri volt Nindán is, az itteniek könnyű, bő, fehér lepelruhája, itt a szúni köntös tiltott viselet, mert nem szellőzik elég jól, hőgutát kapna benne az ember. De a szaisziak tudták, hogy ő a hajóról jött, nem kellett hozzá sem a haunda a nyakában, sem a fehér bőre és a szőke haja – bár azt nagyon megnézték, hiszen az itteniek is mind barnák –; elég volt, hogy nem ismerik. Szaiszon talán mindenki ismeri egymást. Az egész világon még félmillióan sincsenek, sok-sok pirinyó városkában.
Akárcsak otthon, amint leült, letettek elé egy tányér süteményt és egy poharat. A tányér is, a pohár is ugyanabból a szürkésbarna üvegből készült, mint a házak falai, a székek, az asztal, az asztalon álló kancsó, a növénytartó dobozok, minden, amit nem külföldről hoztak. Itt nincs más építőanyag. Fémük nincs, a kő kevés és nehéz megmunkálni. Egyedül a homok van. És a larnir.
Mutattak neki egy darab larnirt. Egy kis sötétszürke, formátlan anyagdarab, akkora, mint a fél ökle. De száz palant ért. A sivatag mélyén terem, a fefirnik beássák magukat a homok alá és csak másznak egyre lejjebb, úgy keresik. Ha találnak egy lelőhelyet, csövet bocsátanak ki, ami feljön a homok színére, rádiójeleket ad, és azon át lökik ki a lézerrel kivájt larnirdarabokat. De mire ezt megkezdhetik, néha több itteni évet töltenek a homok alatt. Ha a bánya kimerül, a fefirni feljön, máshová viszik, mert az is drága dolog, simmutai gyártmány, az Aulang Laip is hozott magával négyet. A larnirt porrá őrlik, aztán formára préselik, mindenféle gépekben használják különleges alkatrészekhez.
– A larnir nélkül Szaiszon nem élne ember – mondta Jasszilir, egy bajuszos fiatalember, akivel itt a kis benyílóban találkozott. – Semmi másunk nincs, amivel pénzt kereshetnénk.
Később kimentek a város mellett, a napsütötte sávban álló Szújarnarhoz. A legnagyobb szárazföldi jármű volt, amit Ninda eddig látott. Olyan hosszú lehetett, mint egy szektor az Aulang Laipon, de a törzse nem szélesebb, mint egy jó nagy szoba. A törzs hosszú része kétszintes volt, és az elején harmadik szintként magasodott föl a pilótafülke. Mindez négy irdatlan lánctalpon, amiket külön-külön lehetett kormányozni. A törzs alatt, a lánctalpak között elsétálhatott volna egy szindoriai távolsági kamion. Pedig azok is a sivatagot járják – igaz, ott kiépített utak vannak, és a kamionok automaták, nincsenek bennük helyiségek az emberek számára.
Aztán fölmentek a hajótörzsbe – külön lift ereszkedett le ahhoz, hogy beszállhassanak – és végigsétáltak rajta. Bent jókora áruraktárak, kabinok az utasoknak, konyha, fürdőszoba, minden. És volt egy-egy helyiség mindkét szint végében, aminek piros volt az ajtaja.
– Ha a hajót baleset éri kint a firnin – mondta Jasszilir –, és nem tudunk tovább a fedélzeten maradni, itt van minden, ami a sivatagi életben maradáshoz kell. De elsősorban a fedélzeten kell maradni, ameddig csak lehet. Egy sivataghajót az űrből is észrevesznek.
Hajót mondott. És mindegyik homokjárónak neve volt, akárcsak az űrhajóknak.
←nf-4 kórház [-1] Egész sor alkalom volt, amikor csillagközi veszekedés tárgya lett, hogy velem mi történik. De hát még magam sem értettem, hogyan magyarázhattam volna el az én jó Hiragi barátomnak, hogy mindez lényegtelen ahhoz képest, hogy leülhetsz és nézheted, amint megcsavarodik az idő? (Ninda: Életem egy falevélen, 89. sómir) :: Aulang Laip, 43 614. dzsirat nirséhagan, 450nf‑4 nf-5 Szaisz [-22] Mindenhol barátságokat köt, mindenhol felfedezi a maga kis meghitt zugait, mindenhol megtalálja a szépséget. Már akkor az Első Szían alapján élt, amikor a gondolatot még meg sem alkotta hozzá. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 400. sillíman) :: Szaisz, Nirn illiar, Aulang Laip, 43 614. higit szammunan, 780nf‑5 nf-6 firni [31] Városi utcákon nőttem fel, de az utcákon túl a sivatag volt. Jártam a sivatagban. Sokszor. Nem mentem messzire, az igaz – nem éltem volna túl, ha eltévedek odakint. De a sivatagban én otthon vagyok. (Ninda: Életem egy falevélen, 91. sómir)nf‑6→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |