„Egyértelmű, hogy a Ninda-kultuszt is ennek megfelelően két fő szakaszra kell osztanunk. A könyv megjelenése volt a választóvonal a voltaképpen alig megalapozott, puszta rajongás és a nagy gondolkodónak szóló tisztelet között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a változás magukban a rajongó egyénekben is lejátszódott volna.”
Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz,
1. kötet, 18.
1. kötet, 18.
Hakkoronin-Fíllaup
43 700. jallinan-nirséhagan
500
Az ünnepi év tizenkettedik napján, pontban délben kezdődik a Testvériség legnagyobb zenei eseménye, a Rínirginirsé Fesztivál, ami a helyszínéről és a kezdőnapjáról kapta nevét. A Fíllaup sziklafalának tövében épült Hakkoronin városka erről nevezetes. A rendezvényt a hatalmas Rínirgin síkságon tartják, ami a Fíllauptól egészen a Szilammur folyásáig nyúlik, és „akkora, mint a törzsszövetség”, ahogy mondani szokás. Egyike Szúnahaungaur legnagyobb olyan síkságainak, amiket nem használ a mezőgazdaság, mert tömegrendezvényekre tartják fenn. Persze a rajta növő dús nildpázsitot mindig rövidre nyírják az automaták, és a kitermelt füvet takarmányozásra meg párnák, játékállatok kitöltésére használják.
Harminckét színpadot állítottak föl idén a Rínirginen, átlagosan egy szirszire egymástól. Természetesen minden előadást élőben közvetítenek és eltesznek az Ílgaszaumiban, de a szúnik szerették a kedvenceiket személyesen is megnézni, ezért folyamatos volt a röpködés a helyszínek között. Antrogót vagy légikocsit csak különleges esetben használtak, leginkább antiövekkel szálldostak a tömeg fölött. Nindáék is sokat repültek ezen a napon, nagyon sok együttest meghallgattak. Az első nap – déltől másnap délig – az együtteseké, a második az egyéni előadóké, a harmadik pedig, amit a legnagyobb érdeklődés övez, a kezdőké. Nem volt szabály, hogy ki számít kezdőnek; aki annak érzi magát. Ninda másnap fog fellépni, az egyéniek között.
Minden színpadnak megvolt a maga műfaja, hogy akik egy adott műfaj iránt érdeklődnek, azoknak kevesebbet kelljen röpködni. Nindáék mindenevők voltak a zenében, ezért ők megfordultak mindenfelé, hallgatták az Airint, az Onginur Leányait, a Vaurgómit, a Hatványozókat – nyolc matematikust, akik fúvós hangszereken játszottak –, az Űrlakókat, akik űrpilóták voltak, a Hafaraumit, a Dzsimbandoniakat, s még egy sor kiváló csapatot. Voltak köztük öregek, akik évszázadok óta zenélnek, és egészen fiatalok, még gyerekegyüttesek is. Persze hárman háromfelé mentek, s időnként találkoztak valahol, hogy Sileni valamelyik másik anyukájához szegődhessen. Haiték jobbára együtt maradtak, megnézték az Írgauri koncertjét, aztán Fondzsahutot a Jargunnur nagyzenekarban.
– Szerintem a Jargunnur most nagyon jó – jelentette ki Fondzsahut estefelé, amikor együtt vacsoráztak valahol a síkság közepén egy e célra fölállított asztalnál, körülöttük jöttek-mentek az emberek, mint a janníhaumban, meg persze asztalok is voltak vacsorázókkal. – Amgáhi remekül összefogja őket, és azzal, hogy meghívta Ardzsit a dobokhoz és Rauríhit a szomnonhoz, nagyon jó színt adott a zenéjüknek. Ermu is nagyon jó, bár ő csak alkalmilag csatlakozott, akárcsak én, ő amúgy a Szigeminben játszik és énekel. Az a kopasz férfi, aki énekelt – értette el Hait bizonytalan pillantását. – Még fogok vele játszani a Szigeminben is, éjfélkor a nyolcas színpadon.
A fesztivál éjjel-nappal tartott – természetesen éjszaka is ragyogó napsütésben, hiszen ez itt Szúnahaum.
– Mi a terved a következő jallira? – pillantott a zenész Nindára.
– Himsúni – volt a válasz a sült szimmi fölött.
– Miii?…
Ninda szenvtelen arccal bólintott.
– Tényleg ez a tervük – mondta Ámmaít. – Mind a háromnak. Szinensi négyben lesz nagykorú, akkor összeházasodnak, előbb itthon, aztán Saunison is, és aztán beöltöznek. Minket már néhány napja megleptek a hírrel.
– Hát ez engem is meglep. Ez nem vall rád.
– De, szerintem nagyon is rám vall – felelte Ninda higgadtan. – Egész eddigi úgynevezett pályafutásomat annak szenteltem, hogy megvédjem az embereket. A szindoriai dzsáhifannun is erről szólt, függetlenül attól, hogy szerintem nekem sokkal kisebb szerepem volt benne, mint ahogy azt a szindorok belemagyarázzák. Amikor kint jártam a Galaxisban, akkor is ezt próbáltam csinálni. Azzal pedig, hogy afféle tanító lettem, ugyanezt folytatom. Mert az emberek legnagyobb ellensége, a legnagyobb veszély, ami fenyegetheti őket, az a tudatlanság. Ez is erről fog szólni. A himsúnit is azért veszik föl, hogy embereket védelmezzenek.
– De nem a tudatlanságtól – vonta föl a szemöldökét Fondzsahut, egy pillanatra letéve a villáját a sávirdaun salátás tányérra.
– Persze hogy nem, de én nagyon szeretek tanulni, és így rengeteget tanulhatok majd.
– Az igaz.
– Egyébként az eredeti terv tényleg az volt, hogy mindhárman beöltözünk, de közben egy másik elgondolás is kezd kialakulni, és eszerint lehet, hogy csak én.
– De hogy lesz erre időtök? – ráncolta a homlokát Hait. – Én édeskeveset tudok erről, de azt igen, hogy rengeteg időt emészt föl. Mindhárman tanultok, nevelitek Silenit, te előadásokat tartasz a Galaxisnak, zenélsz és énekelsz… á, már látom az arcodon, hogy mit fogsz felelni.
Ninda mosolyogva bólintott.
– Jól látod. A nap ezer matiból és egy éjszakából áll, és mindent bele lehet préselni, amit az ember akar. Csak akarni kell. Erről jut eszembe, én most két dolgot akarok: még egy szelet angvihúst még egy kis mártással, és gratulálni Órariomiéknak… suórin, Órariomi, Hilvir, Hísszungi, imádnivaló volt, amit csináltatok.
Fel is állt, odament a három nagyfiúhoz, akik a hangszerükkel a kezükben éppen arra jöttek. A zenészek szokása szerint összeérintették az öklüket.
– Jól éreztük magunkat – bólintott Hilvir, akinek úld volt a hátára csatolva és egy rientát hozott a kezében. – Finom a fesztivál az idén, és az idő is kellemes.
Mindenki mosolygott. Ezt a viccet soha nem hagyta ki senki ezen az időjárás nélküli világon.
Ninda visszaült a helyére, Órariomi hívott egy padot és leültek ők is, hozattak vacsorát maguknak. S persze zenéről beszélgettek. Hait pedig megállapította közben, hogy úgyszólván naponta tapasztalja, ki mindenkit ismer ez a kislány a Testvériségben. Igen, persze, őt mint a nindaranok törzsfőnökét mindenki ismeri, de nem személyesen, csak a híradásokból; az a bolond kultusz ide szerencsére nem jutott el, de az új törzscsalád alapítójaként itt is híres. Ez a trió viszont ismerősként beszélget vele, Silenivel is, és ez nem az első eset ma, hogy ezt tapasztalja. A szó szoros értelmében beesett a Testvériségbe annak a dimakocsinak a tetején kilencven évvel ezelőtt – és most mindenkit ismer, mindenki a barátja, mindenhol otthon van. Persze ők is jövevények itt Ámmaíttal, és ők is ugyanezt tapasztalják, ő maga több száz embert ismer csak az egyetemről, csak nekik ez nem újdonság, a régi, szindoriai életükben is így volt. Nindának meg nem.
Sileni már ebben nő föl, a nindaran törzs szindanongija, vagyis nem, szindahirangija, mert a szülei nem ugyanabba a törzscsaládba tartoznak, hanem ugyanabba a törzsbe. Arra nincsen kifejezés, hogy valakinek nem mindkét szülője tartozik egy törzsbe, hanem mindhárom. Sileni is híresség a maga nemében, emiatt is meg mert nem mindennapi módon került a Testvériségbe. Persze egyik sem jelenti, hogy egyszer majd híres lehet a saját jogán is, de hát hol van az még, az egész gyerek csak hetvenegy éves. Most már egy évvel többet élt a Testvériségben, mint Jaungaimaszon.
←pd-3 professzorok 2 [-13] Ha csak annyit tudsz megkülönböztetni, hogy mikor állj ki az elveidért és mikor mondd, hogy ugyan, ostobaság – máris bölcs ember vagy. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 345. sómir)pd‑3 professzorok 2 pd-4 fesztivál [-22] Egyértelmű, hogy a Ninda-kultuszt is ennek megfelelően két fő szakaszra kell osztanunk. A könyv megjelenése volt a választóvonal a voltaképpen alig megalapozott, puszta rajongás és a nagy gondolkodónak szóló tisztelet között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a változás magukban a rajongó egyénekben is lejátszódott volna. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 18.) :: Szúnahaum, Hakkoronin-Fíllaup, 43 700. jallinan-nirséhagan, 500pd‑4 fesztivál pd-5 Ìsy [-19] Az emberiséget mindig a különleges, többnyire kissé fura emberek vitték előre. (Ninda: Az én Galaxisom, 202.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 61. śùndë 29., a sárga órájapd‑5 Ìsy→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |