„Mi hárman lettünk a legkülönlegesebb emberek az egész Testvériségben, és közöttünk is a legkülönlegesebb Ninda, nemzedékek sokasága óta az első új törzscsalád főnöke. Jó előgyakorlat volt hozzá a dzserangok között terjedő Ninda-kultusz. Ezzel ugyanúgy nem foglalkozott, mint amazzal.”
Aini: Ninda mint köznapi ember,
140.
140.
Jasszani-Haugímú
43 670. szahut fattilgópan
460
Nehéz volt ez a másfél nap, bár azért könnyebb, mint a szemműtét után. Sileni nagyon hősiesen küzdött, újra meg újra elesett és újra meg újra talpra állt. Heten is segítettek neki, nemcsak a lányok és a „nagyszülők”, hanem az ikrek is, akik ugyan semennyivel sem voltak nála nagyobbak, de kettejükre együtt azért mégiscsak támaszkodhatott. Még szahut reggel sem engedték egyedül sétálgatni, hiába kicsi és kicsit esik.
És szó se lehetett arról, hogy körbetáncolja a tüzet. Ámmaít vitte ki a karján a janníhaumba, leültette egy asztalhoz, és onnan nem volt szabad mozdulnia egyedül. Ha kérte, fölvették és átvitték a játszószőnyegre.
– De hát tud járni – hangzott el tucatnyi alkalommal, amikor egy-egy kisgyerek látta, hogy Silenit karon viszik.
– Nem, nem tud – volt a felelet mindannyiszor. – A műlábbal tudott, de most már igazi van, és azzal még nem tanult meg. Pár nap múlva már tudni fog.
Ninda kilépett a körtáncból, megfordult, a játszószőnyeghez akart menni, és összerezzent. Dermedten nézte az egyik asztal mellett álldogáló öregembert, aztán gyorsan megigazította derekán a köntösét és odament hozzá, ösztönösen a szúnik ünnepélyes járásával.
– Törzsem feje – szólította meg a szúnik szertartásos modorában –, köszöntelek a janníhaumban.
Narongi mosolyogva nézett rá, aztán fölemelte bal kezét, amin ott aranylott a liktenit-upesz-haudzsi. Ninda is feltartotta balját, s egymáshoz érintették a két karperecet.
– A liktenit-upeszek üdvözletét hoztam a nindaranoknak. Örülök, hogy látlak. Nagyot nőttél, amióta kis liehaként fölvettünk a törzsbe. – Helyet foglalt az asztalnál. – Én pedig elfáradtam, öreg vagyok már. Ímudzsi egyetértésével hamarosan leteszem a törzs gondját. De előbb még találkozni akartam néhány emberrel, így veled is.
Ninda lehajtott fejjel fogadta a megtiszteltetést, és természetesen nem köszönte meg.
– A te réveden a mi törzsünknek jutott az a ritka különlegesség, hogy egy tagunk új törzscsalád alapítója és egyben törzsfőnöke is lett. Ráadásul ilyen fiatalon… s ilyen rövid idővel azután, hogy eltöröltük lieha mivoltodat és beírtunk az Élet Fájára. Hallottam, hogyan írtál történelmet Szindorián… hát itthon is megtetted. Nem, ne csóváld a fejed, tudom, hogy te nem kérted ezt a tisztességet. De ismered a mondást: Hangilaoran semmit sem tesz ok nélkül. Egy ilyen döntés meghozatalához seregnyi szakember közreműködésére van szükség – ne kételkedj a szavukban. A kapitány tőlem és a varázslótól is kért véleményt rólad. Azért kaptátok ezt, mert megérdemeltétek. – Megpihentette pillantását a másik két kislányon, akik szintén ott álltak már előtte. – Tehát ti vagytok a másik kettő. Te vagy Szinensi, téged ismerlek az Aulang Laipról, akkor pedig te vagy az a szunnaszi kislány. Valamit még talán fel tudok idézni a nyelveteken… Muina Narongi.
– Muina Aini – felelte Aini kedves mosollyal.
– Leimi… hogy is mondják… jauske līron vaikas?
Természetesen egyikük sem javította ki, sem a hibás ragozást, sem a szórendet, sem a kiejtést.
– Igen, a teljes nevem sokkal hosszabb, de csak az Ainit használom. Én már szúni vagyok – akárcsak Ninda, neki másmilyen neve nincs is, csak amit az Élet Fáján kapott.
Az öreg törzsfőnök megint Nindára nézett.
– De nemcsak azért jöttem, hogy lássalak, törzsem lánya. Hoztam neked valamit.
Ninda szeme kérdőn villant meg.
– Egy meghívást. Van nekem egy barátom, Gerdzsinunak hívják. Egy kis csoportban dolgozik, azt pedig úgy hívják, hogy Ímasszindzsilap, és összekötő másod-fedélközi rangban helyezkedik el a modern dzserang társadalomtörténészek és a pszichológusok között. Nem tudom, tudod-e, hogy Hangilaoranon az a szokás, hogy ha meg akarnak hívni valakit, akkor közbenjárót kérnek fel. Hát most ez vagyok én. Szeretnének köreikben üdvözölni és együtt tanulni veled.
Együtt tanulni. Az ősi hangilaorani kifejezés, amiben benne van, hogy a Galaxis legnagyobb és talán legöregebb egyetemén mindenki tanít és tanul is, egyszerre. Ninda lassan bólintott.
– Értem, törzsem feje. Köszönöm a meghívást. Elmegyek és együtt tanulok velük.
– Kísérje utadat a Fény – bólintott Narongi, de közben az embereket figyelte a janníhaumban, valakin éppen megakadt a szeme. Pár pillanatig szemlélte, aztán elkurjantotta magát. – No lám, ivut legyek, ha ez nem Íszengauri!
Egy férfi megfordult vagy húsz ríginre tőlük, és elvigyorodott. Magas, erős alkatú, idős ember volt, élénk mozgással jött oda hozzájuk.
– Narongi, öreg főnök, te itt?
Megölelték egymást.
– Az ám, talán még az Aulang Laipon találkoztunk utoljára.
– Vagy Hangilaoranon – mosolygott a törzsfőnök, és ahogy a szúnik szokták, nyomban a lányokra nézett. – Nézzétek, ez itt Íszengauri, már az alapiskola óta ismerem. Ők meg a nindaran törzs, ez Szinensi, ez Aini, ez pedig Ninda.
Az öreg alaposan megnézte őket, lassan bólogatva.
– Hallottam rólatok, láttam a törzscsalád-alapítást is. Szép szertartás volt, Límarrip megadta a módját. Úgy is kell, ilyesmi aztán csakugyan nem akad minden évezredben. Utoljára talán ükapáink ükanyái láthattak ilyet.
Ninda szelíden mosolygott és nem szólt semmit, ahogy szokta.
– Meg is érdemli – mondta Narongi. – Sok imeddut megettem a janníhaum asztalánál, de még egy ilyen gyereket nem láttam. Hány éves is lehetett, százhúsz talán, mikor már olyan bölcseket mondott, hogy az ember csak nézett, hogy férnek ilyen nagy gondolatok ebbe a kicsi muneszk fejbe.
Ninda szelíd mosollyal válaszolt.
– „Sok bölcs öreget láttam, Szisszafóri. De én mondom neked, a legbölcsebbek mindig a gyerekek. Őket még nem korlátozzák gátlások és konvenciók, s az agyuk szabadon asszociál. Olyan gondolataik támadnak, amiket mi már rég elfelejtettünk, s a rá való képességet is elveszítettük már.” Ezt Fánarrugi írja a Hallihíniben, huszonötezer évvel ezelőtt.
– Ó, gyermek – nevetett Íszengauri –, olyat is mondtak már, hogy a kutyák a legbölcsebbek.
– Hogyne – bólintott Ninda. – Dzsimdúni azt írja: „Egy kutya tízéves korára mindent tud, amit egy kutyának tudnia kell; egy ember egész életében sem tanulhat meg mindent, amit egy embernek tudnia kell.” Szekharumbaní pedig azt: „Az oktalan ember folyton fecseg, az okos ember ritkán szól. Mennyire bölcs lehet akkor egy kutya?” Andranikē Synodraiškiunēvuomas pedig: „Bármit mondasz a kutyádnak, figyel rád, meghallgat. Sokkal többet ért meg, mint hinnéd. Nem nyilvánít véleményt, de megvan a véleménye mindenről, amit tapasztal. És jobban ismer téged, mint bárki.”
A két öreg hümmögött. Egymásra néztek és mosolyogtak.
– Igazad van, öreg barátom – mondta Íszengauri. – Bölcs ez a gyermek, kétségtelenül. Három országból idéz velős mondásokat, ehhez el kellett olvasnia száz meg száz szerzőt, és ki kellett válogatnia azokat, amik ide vágnak. Hát talán még némi szerencsével megláthatunk valamit abból, ami lesz belőle.
– Megmondom én azt most is – felelte Ninda komolyan. – Ember vagyok és az is akarok maradni. Nem olyan gyakori ez a Galaxisban.
←oj-27 láb [-23] Nemrég megkérdeztek egy tévéműsorban, mit tartok életem legnagyobb szerencséjének. Azt, hogy személyesen ismerhetem Nindát, feleltem. Nem a feleségemet és a gyerekeimet, kérdezte a riporter. Felesége és gyerekei sok embernek vannak, feleltem. De csak egy maroknyi ember ismerheti közelről Nindát. Később azonban elgondolkodtam. Vajon ismeri-e bárki Nindát? Föl lehet őt emberi ésszel fogni? (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 51. sómir) :: Szúnahaum, Ángahaur, 43 670. dzsirat dzsorehan, 640oj‑27 oj-28 meghívás [-23] Mi hárman lettünk a legkülönlegesebb emberek az egész Testvériségben, és közöttünk is a legkülönlegesebb Ninda, nemzedékek sokasága óta az első új törzscsalád főnöke. Jó előgyakorlat volt hozzá a dzserangok között terjedő Ninda-kultusz. Ezzel ugyanúgy nem foglalkozott, mint amazzal. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 140.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 670. szahut fattilgópan, 460oj‑28 oj-29 konferencia [-20] Mesélj azokról a problémákról, amiket fegyveres összecsapás segítségével lehetett megoldani. De csak ha hallottál ilyenekről. (Ninda: Beszélgetések, 858.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 60. tavÿṙtâ 26., a zöld órájaoj‑29→
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |