„Az egészben gyakorlatilag kódolva volt, hogy nem jöhet létre forradalom. Az ÀLAN működése, egész felépítése túlságosan távol állt mindenféle radikalizmustól.”
Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
1.
1.
Lũakẽàń
59. lẙaikś 1.
a zöld órája
A lũakẽàńi pályaudvaron sok mindent láthatott az érdeklődő utas, ha nem csak arra használta a létesítményt, hogy fel- vagy leszálljon valamelyik járattal. Voltak üzletek, egy mozi, még egy kiállítóterem is, ahol ez idő szerint helybeli fiatal művészek alkotásait tekinthették meg. Sík- és térfestmények, szobrok, mozgószobrok, mozgófestmények. Csak néhány darab mellett volt kitéve a kis fehér táblácska: eladva. Az embereknek nincs pénzük manapság műalkotást venni. Maga a kiállítás népszerű volt, sok látogatót vonzott.
A kiállítóterem forgalmának jót tett, hogy volt egy beléptetőkapu közvetlenül mellette. Ninda ugyanis említést tett róla, hogy kiskorában többször járt a pályaudvaron és lopott a gyümölcsárusoktól. De a beléptetőkapun nem juthatott át, tehát az egész pályaudvaron csak egyetlen hely lehetett, ahol ez történt: a kiállítóterem mögötti térség, a beléptetőkapun kívül, ahol most nem voltak gyümölcsárusok, ők csak a kéktől a pirosig voltak itt. A kiállítóterem hátán kint volt egy óriási Ninda-fénykép, és felirat tudósított róla, hogy Ninda járt itt („gyerekkorában” – mintha nem lenne még mindig gyerek). A vigasztalan, üres szürke térséget sokan megtekintették, és akkor már körülnéztek a környéken, például a kiállítóteremben is.
A kiállítóterem most is nyitva volt, de csak a büfét keresték fel az emberek, akik a szürke térségen gyűltek össze. Csak egyikük viselt ÀLAN-jelvényt.
– Jó estét, hölgyeim és uraim – lépett elő a jelvényes. – Köszönöm, hogy eljöttek. Śaŵllèy ËẼnaḩý vagyok, és szeretnék önöknek elmondani valamit, amit talán nem tudnak és meglepődéssel fognak fogadni. Bizonyára számtalan szuperlatívuszt hallottak és olvastak Nìïndàról, olyasmiket, hogy ő fog minket megmenteni – hol ettől, hol amattól, én már konkrétan olyat is hallottam, hogy ő fogja visszaszorítani a Vỹvyń-sivatagot. Bizonyára nem lepi meg önöket, ha azt mondom, hogy ez ostobaság, ilyesmire Nìïndà nem képes. Most azonban olyasmit mondok önöknek, ami már furcsábban fog hangzani, különösen úgy, hogy az ő arcképét hordom a mellemen. Mindaz, amit önök Nìïndàról hallottak, nemcsak a rengeteg szuperlatívusz, hanem az összes többi is, az első szótól az utolsóig képzelgés. Ne haragudjanak ezért szegény ÀLAN-tagokra. Ők ezt tényleg elhiszik, nem önöket akarják megtéveszteni. De nem igaz. Nekem hihetnek, személyesen beszéltem vele, láthatták a Sůnwìson készült felvételen. Kétszer beszélgettünk, egyszer ott a kikötőben, egyszer két nappal később a hajóján.
Kivetített egy állóképet a levegőbe. Nindával üldögéltek a Hallihuat Fónird suárjának egyik éttermében.
– Nìïndànak semmiféle hatalma nincsen. Semmiféle különleges képessége, azazhogy de, az van: nagyszerűen szót ért az emberekkel. De ez nem teszi képessé arra, hogy megváltoztassa Sỳÿndoṙeìa történelmét, és ha meg tudná tenni, akkor sem tenné. Ezt nekünk kell megtennünk. Önök között bizonyára vannak, akiknek megfelel a jelenlegi államrendszer, és vannak, akiknek nem. Bárhogy is gondolkodnak az elnök úrról és a miniszterelnök asszonyról, egyvalamit nem szabad elfelejteniük. Őket mi választottuk és mi fizetjük, ők a mi alkalmazottaink – hiszen éppen az elnök úr szokta ezt mondani –, ők nekünk tartoznak elszámolással, nem Nìïndànak. Nìïndà nem nagyobb és nem kisebb része a sỳÿndoṙ nemzetnek, mint közülünk bárki. Ő is csak egyetlen állampolgár. Mégpedig: egy gyerek. Ez az, amit nekünk itthon meg kell értenünk. Ő nem több és nem más, mint egy gyerek. Amikor beszélgetett velem, arra kért, hogy ezt olyanoknak mondjam el, akik nem tagjai az ÀLAN-nak, mert akik beléptek a szervezetbe, afféle hivatali kötelességnek érzik, hogy őt valami csodalénynek tekintsék. Kérem, hallgassanak meg két mondatot személyesen őtőle.
A kivetített kép megmozdult és megszólalt.
– Nem az a célom, hogy ne legyen az ÀLAN-nak több tagja, mert amit a szervezet csinál, az jó és hasznos, persze hogy kellenek az emberek. De olyan dolgokkal foglalkozzanak, amik tényleg hasznosak, ne azzal, hogy engem csodálnak.
– Ez Nìïndà véleménye. Az ÀLAN-ban ez már senkit sem lep meg, ő kezdettől fogva ezt mondja, csak a mozgalomban levők nem hallgatnak rá. Ebben az egyben nem. Egyébként lesik minden szavát, de attól nem lehet őket eltántorítani, hogy Nìïndà valamiféle csodalény és kész. Ezért arra szeretném önöket kérni, Nìïndà megbízásából is, de a józan ész nevében még inkább: lépjenek be az ÀLAN mozgalomba, ha egyetértenek azzal, hogy van mit tenni a szegényekért, elesettekért, ha úgy gondolják, hogy nem megy minden jól ebben az országban. De ne gondolják, hogy a szervezetben valamiféle kötelező előírás, hogy Nìïndàt csodálni kell. Ellenkezőleg. Kifejezetten azt kérjük, hogy ne ezt tegyék. Köszönöm, hogy meghallgattak, és ha van kérdésük, nyugodtan tegyék fel.
Voltak kérdések. Egy kövérkés férfi nyomban közelebb is lépett.
– Jó estét, fiatalember. Egy részletet kihagyott az előadásából, nem gondolja? A maguk mozgalma arra törekszik, hogy elmozdítsa helyéről az elnök úr őméltóságát, akit pedig – ön is ezt mondta – mi választottunk meg.
– Ön téved, uram – csóválta meg a fejét ËẼnaḩý. – Mi nem akarunk elmozdítani senkit, az előző kormányt sem akartuk. Mi csak azt szeretnénk, ha az emberek nyugalomban, biztonságban, nélkülözéstől mentesen élhetnének az Államszövetségben. Valóban az a vélemény van többségben a mozgalomban, hogy ehhez mind a kormánynak, mind az elnök úrnak távoznia kell. De ez csak egy vélemény. Mi nem vagyunk politikai párt, jelöltet sem állíthatunk, nem is akarunk.
– De akkor ki fog kormányozni?!
– Akit a nép megbíz vele. Hogy az ki lesz, azt nem tudom, és a mozgalom sem tudja. Nem a mi dolgunk. Mint állampolgárok természetesen szavazni fogunk, ha lesznek választások, korábban is megtettük. De az ÀLAN mozgalom nem ember, annak nincsen szavazati joga.
– No és ÎÌdaṙa úr? – kérdezte egy másik férfi, illemtudóan az ëỳm rangjelölő szót használva. – Ő kijelentette, hogy „Ḱïyṙeànnak mennie kell”. – A jelenlevőkre pillantott. – Már elnézést a szóért, csak idéztem. Márpedig az önök mozgalma az ő nevét és arcképét is rendszeresen szerepelteti tüntetéseken.
– Igen, dr. ÎÌdaṙa valóban ezt a véleményt vallja – bólintott ËẼnaḩý –, sőt követelményként fogalmazta meg mint a Testvériség teljhatalmú nagykövete, a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok újrafelvételének feltételeként. S ez egyezik az ÀLAN többségi véleményével is. De ez nem előírás. Ha ön például úgy érzi, hogy szívesen részt venne az ételosztásban, megteheti akkor is, ha eközben elkötelezett híve az elnök úrnak. Ahogy Nìïndà szokta mondani: „Miért, akkor a sült hal már nem sült hal?” Mi nem kérdezzük meg a szegényektől, hogy milyen politikai nézeten vannak. De azoktól sem, akik az ételt megfőzik és kiosztják. Vannak, akik elmondták, hogy politikailag nem értenek velünk egyet. Ettől még ugyanúgy dolgozunk együtt velük.
– No és a csavargók oktatása? – kérdezte egy idősebb asszony. – Hiszen felforgató nézeteket tanítanak nekik?
– Nem egészen, asszonyom. Először írni és olvasni tanítjuk meg őket, azután olyan ismeretekre, amiknek városban kóborló életmódjukhoz hasznát veszik. És persze történelemre. De abból is leginkább ugyanazt, amit az iskolában is tanítanak. Igen, mást is. Mi lenne, ha közénk állna és ön is tanítaná őket? Úgy, ahogyan jónak látja?
←of-1 jóslat [-25] Sokan megtippelték, mi lesz Ninda és a körülötte kialakult felhajtás sorsa. A legtöbben úgy, hogy majd elfelejtik. De voltak már az elején is, akik nem így gondolták. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 3. kötet, 27.) :: Szúnahaum, Sádinnun-Dzsírauri, 43 662. senut lilgamíszan, 680of‑1 of-2 toborzás [29] Az egészben gyakorlatilag kódolva volt, hogy nem jöhet létre forradalom. Az ÀLAN működése, egész felépítése túlságosan távol állt mindenféle radikalizmustól. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 1.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. lẙaikś 1., a zöld órájaof‑2 of-3 receptorok [-25] A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál. Ezt ne írd le, Szinensi. Nem én találtam ki: az idők mélyéről megőrzött bölcsesség. Talán még Ősi Földről való. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 446. sómir) :: Szilgut Hauri, 43 662. muhat ófarguhan, 740of‑3→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |