„És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
217.
217.
– Megvallom, furcsálltam ezt a felkérést – kezdte az értékelést Rokandi. – Azt is persze, hogy miért éppen én, aki nem is jártam a silgunotokban, én magam nem vezetek silgunt, a khildírlistátokban ez az alkalom nem is valamely silgun nevével fog szerepelni. De még inkább hogy miért akarjátok a hatodik dírt… éppen most? Amikor a fiatok még akkorka, mint a songifongi, és mindössze hat éve tettétek le az ötödik vizsgát? Hing-hing, ezt a kérdést én most nektek szögezem, de érzem, hogy nem fogok választ kapni.
– Nincs jobb válaszunk, ohangi, mint amit már hallottál – felelte Ninda szenvtelenül. – Miért ne? Úgy érezzük, hogy tudjuk a hatodik dír anyagát, olvastuk a Sallilfórit és a Dzsahanfórit, értjük a Szembinun-jánunfaharígí mondanivalóját. Akkor miért várnánk?
– Illilip – bólintott Rokandi; ez a szó alighanem iler nyelven volt. – Mondd, ohangi, mikor tanultátok meg a hatodik khomot?
– Hát… – Ninda vállat vont. – Folyamatosan tanulunk, haladunk előre, nem tudok erre pontos időpontot mondani.
– Kérdezek én tőletek néhány dolgot. Ohangi-Ninda, khullídan vagy sumnídan?
– Khullídan, ha meg akarod enni – felelte Ninda a szokásos szelíd mosollyal –, és sumnídan, ha menekülni akarsz előle.
Nevettek.
– Ohangi-Szinensi, miben különbözik a salvuth és a nimertun?
– A salvuth az a folyamat, amikor a színek a fénytörés miatt keveredve interferenciarajzolatokat adnak ki – mondta Szinensi határozottan. – A nimertun viszont a hullámok játéka a víz felszínén, amikor akadályokba ütköznek és visszaverőunek. Tehát ugyanannak a jelenségnek a két formája.
– Ohangi-Aini, hány változatát ismered az ánkhanin kháknak?
– Nyolcat – bólintott Aini –, de ha a kombinációs változatokat is számolom, akkor húszat.
– Hing-hing – simogatta a szakállát az öreg mester. – Mit gondoltok, ohangi?
– Mit gondolnánk, ohangi-Rok? – tárta szét a kezét Angrolími. – Mi évtizedek óta hallgatjuk őket, nekünk ez már nem újdonság.
– Illilip – bólintott Rokandi megint, és Haitra pillantott. – Tudjátok, ez már a nyolcadik dír anyagából van.
– Szissz – mondta Sileni.
– Szissz – hagyta helyben az asszony.
– Úgyhogy én azt gondolom – tűnődött a mester tovább –, hogy persze, rendben, kiértékeljük a vizsgátokat és megkapjátok a zöld jelvényt, igen. Aligha fogunk hibát találni. De a Fényre mondom, minek ez? Sienip, tegyétek le a vizsgákat egyben.
– Miért? – kérdezte Ninda.
– Ha tudod a nyolcadik dírt, miért vacakolnál a hetedikkel? Már a hatodikkal sem kellett volna. Hány dírig tudod?
– Alighanem a tizediket is. Majd a vizsgán kiderül. De ohangi, miért tennék le többet egyben? Limmith sauka szimvan.
– Utazni és megérkezni egyformán érdekes – fordította Sileni kapásból. Ez a kis muneszk, akinek semennyi dírje nincsen, gondolta Hait, de hát örökké fhangíról dumál az anyukáival, persze hogy tud mindent. Úgy fogja átvinni a díreket, amikor éppen arra szottyan kedve, mintha az anyanyelvéből… akármelyik anyanyelvéből kellene vizsgáznia.
A mesterek értékeléséből Hait édeskeveset értett, de nagy figyelemmel hallgatta. Természetesen rögzítenek mindent, majd visszanézheti, amikor már meglesz a hozzáértése.
Sokáig tartott a vizsga, belenyúlt a délutánba; az ikrek Áuszival még az elején visszamentek Homgalfúmiba légikocsival, az ottani janníhaumban töltötték a délutánt. Sileni nem, ő maradt és figyelt az egész vizsga alatt. Ilgá egy részét végigaludta, aztán fölébredt, Szinensi megszoptatta, Ámmaít tisztába tette, majd beszélgettek, játszottak vele, amíg az anyukák vizsgáznak.
Senkit nem lepett meg, hogy ez a vizsga is hibátlan lett mindhármuknak.
Akkoriban, amikor ők hozzákezdtek a vizsgához, a Lonoron állomásozó Hingahup Szísszandzsi súlgilriasztást adott ki, aminek következtében egy mati tizedrésze alatt kétszáz esszidzsinna özönlött ki a két suárkapun, az aungir-sónur kapuin és más kijáratokon. Sőt dzsindrobotok is kirajzottak, amik láttán az esszidzsinnák lezárták sisakjukat és kékre állították fegyvereiket.
A suárkapu előtti téren megállt a forgalom, járókelők, turisták, vásárolni készülő és vásárlásból hazainduló helybeliek rémülten torpantak meg útjukban, ahogy a fejük fölött a levegőben mindent elleptek a sárga egyenruhák. Néhány pillanat múlva az egyik esszidzsinna határozott mozgással odasuhant egy földön fekvő, a helyi rendőrök egyenruháját viselő férfihoz, és letérdelt mellé.
– Ífanni doktor vagyok. Hogy van?
A rendőr nyögött egyet. Az orvos angdzsirpisztolyt nyomott a karjához.
– Köszönöm… nem is értem… mi történt…
– Magát lelőtte a biztonsági rendszer, mert belelőtt a hajónkba. Hogy jutott eszébe ilyet tenni?
– Én nem… nem tudom…
A néhány lépéssel arrébb álló másik rendőr felelt, aki még mindig mozdulatlanul állt, két karját vízszintesen kitartva oldalra.
– Kérem, mi nem a hajójukba akartunk lőni…
– Hanem? – kérdezte Aurgászi, a vele szemben lebegő esszidzsinna szelíden.
– Egy gyanúsítottat üldöztünk… a társam meg akarta állítani, mielőtt… mielőtt bejut a hajóba!
– Igen? – Mindkét rendőr hevesen bólogatott. – Hát ez baj. Ha ennyire nem tudnak lőni, miért nem használnak automatikát?
– Az… az nekünk nincsen. Sajnálom, ami történt, uram… de gondolom, nem tettem kárt a hajó burkolatában.
Az esszidzsinna nem is vesztegetett szót erre, hiszen aligha létezik olyan hajó a Galaxisban, aminek a burkolatában bármilyen kézifegyverrel kárt lehetne tenni.
– Fel tud kelni?
– Ó… hogyne… – A meglőtt rendőr óvatosan feltápászkodott. – Köszönöm, uram.
– Hing-hing – mondta Aurgászi –, akkor hát baleset volt, felejtsük el.
S indultak volna, de a másik rendőr megszólalt megint.
– Elnézést… a gyanúsított?
Aurgászi megállt fordultában.
– Mi van vele?
– Nem tudom, uram, de valószínűleg bemenekült az önök hajójába.
Aurgászi vállat vont és otthagyta a két rendőrt, a szúnik szokása szerint köszönés nélkül. Azok persze örültek, hogy szerencsésen megúszták az arroganciájukról közismert szúnikkal való összetűzést, de jelentést kellett tenniük. A kapitányság nem úgy reagált, mint Ninda esetében a szindorok, egy automatikus megkereséssel, amit követően a diplomaták vették kezükbe az ügyet – ők a lehető legrosszabb megoldást választották.
A suaran-fódarangiban Ongfaupi meglepve nézett az unokaöccsére, Irnehurira. A képernyők mindkét suárkapu körül gyülekező rendőröket mutattak, akik a kifelé tartók arcát vizsgálgatták és egyre közelebb jöttek.
– Mi a dzsuldzsult művelnek ezek?
– Nem tudom.
A kék egyenruhák egyszer csak megsűrűsödtek és sorfalat alkottak. Aztán hirtelen előkerült egy sor fémlap, amiket pillanatok alatt felállítottak félkörben, elzárva az emberek útját, csak két kijáratot hagytak, amin át egyenként kezdték átengedni az embereket.
– Szissz – mondta Ongfaupi, és megérintett egy gombot.
A kint levők csak azt látták, hogy valahonnét ott terem egy seregnyi gömböcske, lecsapnak a fémlapokra és kifelé tolják őket. Azok persze rendőrségi tömegirányító táblák voltak, ezért megkapaszkodtak a tér kövezetében, amit a tartólábak elkezdtek szétmarni, s közben összevissza görbültek, törtek, némelyik nagy reccsenéssel kettéhasadt. A mögöttük álló rendőrök hátrálni kezdtek, a falon kívül rekedt civilek megálltak tisztes távolban, a belül levők is a kapu közelében.
Végül a robotok fölkapták a lapok roncsait, oldalt egy légikocsi-parkolóra hajigálták őket, és megálltak a levegőben a tömeg fölött. A suárkapun pedig ráérős léptekkel kisétált egy szakállas fiatalember és megállt az üres térség közepén.
←ph-16 dírvizsga [-50] Az a könyv mindent megváltoztatott. Értetlenül bámultuk a furcsa címét (mit jelenthet az, hogy »szían«?), aztán elkezdtük olvasni, és csakhamar… már azt nem értettük, hogy eddig miért nem értettük a világot. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 3. sómir) :: Szúnahaum, Ilszu-Róraungi, 43 713. szahut nirséhagan, 520ph‑16 ph-17 dírvizsga [-4] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17 ph-18 botrány [-63] Néhol még mondásként is él: arrogáns, mint a Testvériség. Valóban a legkisebb sértésre is szörnyű reakciót adnak. De meg kell mondanom, azt sosem hallottam, hogy anélkül is arrogánsak lettek volna, hogy megsértették őket. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 87.)ph‑18→
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |