„Az emberiség történelmében olyan sok a legenda, az egymásnak ellentmondó, zavaros és kusza információ, a szándékos hazugság és ködösítés meg a szimpla hülyeség, hogy a kezdő történész csak annyit tud biztosan, hogy az emberiség létezik. Aztán ahogy megjön a tapasztalat, már ebben sem vagyunk biztosak.”
Ninda: Életem egy falevélen,
1611. sómir
1611. sómir
– Kedves nézőink, Szillon Nomboka Marotomandi vagyok a VTMK televíziótól, és nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy amint korábban már bemutathattam a csillagközi nyilvánosságnak, most ismét bemutassam önöknek – immár új nevén, mint dr. Ninda.
Ninda jól ismert szelíd nyugalmával nézett a kamerába és csak mosolygott.
– Ugyan, Szillon. Én most is ugyanaz az ember vagyok, és a nevem sem változott.
– De mégiscsak viselsz mostantól egy tudományos címet.
– Eddig is viseltem egy csomó címet, sokkal többet, mint amennyit meg tudok jegyezni. Persze abban igazad van, hogy ez tudományos cím.
– Fontosak neked a címek? Illetve melyik fontos?
– Mindegyik fontos, Szillon, mert az emberek szeretetét, megbecsülését fejezi ki. Például az, hogy Niréka kormányától kaptam egy magas szintű állami kitüntetést, az nem azért fontos, mert akkor most nekem olyan van. Nem mászkálok úgy sem a hajómon, sem a világokon, hogy no, nézzetek rám, nekem megvan Niréka Állam Sötétkék és Arany Csillagrendje. Pedig ezt is nagyon kevesen kapták meg, és persze rajtam kívül egyetlen gyerek sem. De nem az a fontos, hogy ez a kitüntetés milyen ritka. Az a fontos, hogy miért kaptam, és abban sem az, hogy nekem köszönhetően változott meg a kormányzatuk – én egyébként sem gondolom, hogy az én közreműködésemnek bármi jelentősége lett volna –, hanem hogy megváltozott, a korrupt kormányt felváltotta egy másik, ami remélhetőleg nem lesz korrupt. Ugyanakkor viszont, ha azt veszem, a címek nem fontosak. Én mindegyik címemmel, kitüntetésemmel ugyanaz az ember maradok. A legtöbb címemért nem tettem semmit; például a nirékai kitüntetést egyáltalán nem érdemeltem meg, nem is jártam ott, a kérdéses időszakban nem is beszéltünk.
– De a doktorátust nem a semmiért adják.
– Nem, persze hogy nem. Történészként kaptam, mert bizonyos kutatásokat kezdtem el az emberi faj őstörténetével kapcsolatban – akik figyelemmel kísérték a tévébeszédeimet, azok nem lepődnek meg ezen –, és Hangilaoran fontosnak tartja ezt a munkát. Az íhaup egyike azoknak a fokozatoknak, amiket nem az elvégzett munkáért adnak, hanem a tervekért, az ambícióért, az elkezdett és folytatni kívánt munkáért. Ezért fordítják sok nyelvre úgy, hogy átmeneti, kezdeti, előzetes vagy első fokú doktorátus.
– Úgy tudom, Hangilaoranon nem ritkaság, hogy ilyen fiatalon nyeri el valaki ezt a címet.
– Igen, Szillon, én is így tudom, de nem is célom, hogy bármiben rekordot javítsak. Minek?
Nomboka mosolyogva bólintott.
– Mivel fogod folytatni ezt a munkát?
Ninda szokásos nyugodt mozdulataival ivott egy kortyot, s a kezében tartott pohárra nézve, mintha csak ahhoz beszélne, szelíd mosollyal felelt:
– Azzal folytatom, hogy először is nem csinálok semmit. Csak várok. Van egy barátom, akinek birtokában van néhány nagyon régi dokumentum. Egy kihalt nyelven írták őket, hargovi nyelvnek hívják, körülbelül negyvenezer éve kiveszett. De szerencsére fennmaradt róla szóló irodalom, így ma is vannak, akik értik. Ezeket a dokumentumokat eddig még senki sem fordította le, alig pár ezer éve kerültek elő, és eddig senkit sem érdekeltek. Engem igen. Egy nyelvész, aki érti a hargovi nyelvet, vállalkozott rá, hogy lefordítja ezeket az írásokat szúni nyelvre, és amikor kész lesz, felhasználom őket a kutatásomban.
– Miről szólnak ezek a dokumentumok?
– Egy régesrégen, körülbelül hetvenezer éve történt csillagutazásról. Hargovi egy kis világ volt a Szemmenisz-köd vidékén, illetve persze most is az, csak a mai neve Argaun. A köd mögött van egy Szivlav-hasadék nevű terület, amin túl ma a Hannak Államszövetség fekszik, de akkor még lakatlan volt az vidék, és nem tudtak róla semmit. Ezért a hargoviak indítottak egy expedíciót, amelynek tagjai naplót vezettek. A naplók csillagászati megfigyeléseket és személyes élményeket is tartalmaznak. Ha a nyelvész – aki azt kérte, hogy egyelőre ne nevezzem meg – elkészül a munkával, akkor megmutatom a csillagászoknak. Hiszen tudod, ilyenkor kiderülhet mindenféle érdekesség, ha összehasonlítjuk a leírt és lefényképezett csillagászati jelenségeket azokkal, amiket ma ismerünk. Persze ez sem lesz egyszerű munka, az ilyesmi néha nagyon hosszadalmas.
– Hogyan akadtál rá ezekre az írásokra?
– Ez érdekes történet. A barátom természetesen nem tudott róla, hogy ezek megvannak neki. Ő egy olyan intézménynél dolgozik, ahol régi írásokat őriznek – most mindegy, hogy mely országban. Persze van egy katalógus, amiben egy beszélgetésünk közben elkezdett keresgélni. S egyszer csak előkerült ennek a gyűjteménynek az egyik darabja, teljesen véletlenül, azért, mert nem volt megjelölve, hogy milyen nyelven van, és a dokumentem egyik szava egyezett azzal a szóval, amit a barátom keresett. Persze ez véletlen alaki egyezés, a jelentésének semmi köze a másik nyelvű szóhoz, de azért elkezdtük tanulmányozni, a barátom felismert egy-két tulajdonnevet, s ebből kiderítette a szöveg nyelvét és hozzávetőlegesen a témáját is. Keresett egy nyelvészt, aki tud hargoviul és vállalkozik a fordításra.
– Valóban érdekes történet. Gondolom, a barátodat sem kívánod megnevezni.
– Nem, Szillon, ő békés, nyugalmas életet él, nem igényli, hogy ennek a beszélgetésnek a nyomán most mindenfelől megkeressék.
A tévés most éppen olyan mindentudó arccal bólogatott, ahogy Ninda szokott.
– Értem. De hadd kérdezzem meg újra. Mit fogsz most csinálni? Mert azt nem igazán tudnám elhinni, hogy tétlenül ülsz, amíg elkészül a fordítás.
Ninda szélesen rámosolygott és felállt.
– Hát most például szindét fogok játszani.
Intett, ahogy szokott, és kikapcsolt.
Ahogy a Ninda Társaság többször megállapította: ha Ninda mond valamit, felbolydul a Galaxis. Az emberiség őstörténetét kutatja? Miért? Mit talál rajta érdekesnek? Az emberek, illetve a hírügynökségek elkezdtek utánanézni ennek, és megtudták, hogy az egész spirálkaron csak egy maroknyi ember foglalkozik őstörténet-kutatással. Néhány egyetemnek voltak ilyen munkacsoportjai: Simmután, Andarvaton, Glordán, Szavanszon, Erimbsztenen, Narnaron, Szlaurvon és még néhány helyen. Nem lehetett több összesen egy-kétezer embernél, akiket foglalkoztattak. Voltak magányos kutatók is, de nagyon kevés olyan, aki nyilvánosságra hozta a tényt, hogy ezzel foglalkozik; a szakmai közvéleményt beavatták, a nagyközönséget nem. Hamarosan elhangzott egy olyan becslés, hogy az egész spirálkaron legfeljebb néhány tízezer ember lehet, aki az őstörténetet kutatja. S az emberek azon tűnődtek: Ninda vajon miért?
– Az, hogy Ninda mit csinál, a magánügye – szögezte le Ìsy a tévében. – De a magánügyei nagyon is közügyek. Érdekelnek minket, mert szeretjük őt és minél többet szeretnénk tudni róla, és mert tiszteljük és minél többet szeretnénk tanulni tőle. Amit Ninda tesz és mond, az rendkívül fontos, ma már nem csupán Sỳÿndoṙeìa számára, hanem milliárdok számára a spirálkar egyre nagyobb részén. És ha egyszer kiderít valamit az emberiség őstörténetéről, talán nem is az lesz a fontos, hogy megtudtuk – hanem hogy tőle tudtuk meg.
←pb-13 íhaupdoktorátus [1] A Galaxisnak ő jelenti a tudást, a bölcsességet, a szelíd útmutatást, ha az kell, és az igazság melletti határozott kiállást, amikor az kell. Én is érzem ezeket – de nekem egyszerűen csak az anyukám. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 082. fattilgópan) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 694. nodzsat algillíszan, 620pb‑13 pb-14 történész [-23] Az emberiség történelmében olyan sok a legenda, az egymásnak ellentmondó, zavaros és kusza információ, a szándékos hazugság és ködösítés meg a szimpla hülyeség, hogy a kezdő történész csak annyit tud biztosan, hogy az emberiség létezik. Aztán ahogy megjön a tapasztalat, már ebben sem vagyunk biztosak. (Ninda: Életem egy falevélen, 1611. sómir)pb‑14 pb-15 Aini-interjú [-8] »Az én anyám a Testvériség, apám a Galaxis.« Ez a mondat elég híres lett Szindorián. De ugyan él-e bárki a Galaxisban, aki nem mondhatja el magáról ugyanezt? Szavansziak, folgrik, szaisziak, szindorok – nem mindegy, hogyan hívjuk magunkat? Nem ugyanannak a Galaxisnak a gyermekei vagyunk? (Ninda: Az én Galaxisom, 110.)pb‑15→
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |