„Arra a szerepre, amit a történelem Szindorián Nindának szánt, ő nem volt alkalmas és nem is akart az lenni, szelíd, csendes lényével, bölcs nyugalmával. De azt a forradalmár típust is megtalálta a történelem, aki előreviszi az eseményeket – igaz, csak a rezsim bukásának idején. S azzal, hogy néha olyanokat mondott, mint Ninda, hasonlatos lett hozzá, ami legitimálta az emberek számára.”
Aini: Ninda életének mellékszereplői,
3. I
3. I
Ḱaŷndïm
59. lẙaikś 40.
a zöld órája
Ìsy nevét csak tizenöt napja ismerte meg az ország, de a thobbinan idején pillanatok alatt az ÀLAN egyik legismertebb és legnépszerűbb figurája lett. Aztán a dzsáhifannun idején belépett az ügyintéző bizottságba, amelynek voltaképpen még neve sem volt, semmilyen hivatalosan meghatározott ügyköre, csak tanácskozásokat tartott a Mỳỹsloŷndṙuòp irodaház egyik termében, és amit elhatározott, azt a Testvériség végrehajtotta. A bizottság az ÀLAN ötletszerűen verbuválódott tagjaiból állt, és ha volt valaki, aki a legközelebb állt ahhoz, hogy a bizottság elnökének lehessen nevezni, az Ìsy volt. Egészen harminckilencedike estéjéig, amikor napi munkájuk végeztével így köszönt el társaitól:
– Hát akkor eddig megvagyunk, barátaim. Holnap én már nem jövök, visszamegyek a Sùmra tanulni.
Itt is volt képrögzítés, a tanácskozásokat felvették, a bizottság a teljes nyilvánosság előtt végezte munkáját. A felvétel megörökítette, milyen sokan kérték, hogy ne hagyja ott őket, de a lány energikusan megrázta a fejét.
– Nem, nem, gyerekek. Elég volt. Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehettem Sỳÿndoṙeìa életének új pályára állításában, de nekem már mennem kell a magam útján.
A bejelentést nem fogadta kitörő öröm az ÀLAN-ban, szerették Ìsyt, energikus, közvetlen lényét, szerettek vele dolgozni. De másnap reggel nem az egyetemen tűnt fel, hanem a palota előtt, ahol közben pódiumot állítottak föl, hangosítást készítettek.
– Eljött! – közölte sokezres hallgatóságával, akik örömkiáltásokkal feleltek. – Igen, barátaim, Nìïndà eljött hozzánk, és e pillanatban a Ḩẁdallỹp színházban beszélget az emberekkel. Csak egy óceán választja el tőlünk, nem több. Ez a jó hír, barátaim. De van rossz is. Nìïndà el fog menni.
A közönség felmorajlott.
– Ez van! Ő nem tartozik ide – elmondja naponta százszor. Az ő otthona a Testvériség valamelyik hajója. De van még egy hírem. Döntsétek el ti, hogy jó-e vagy rossz. A sỳÿndoṙ nemzet itt marad!
Az emberek meglepődtek. Hát persze hogy itt. Hol máshol?
– Igen. Mi maradunk. Te is meg te is meg te is – mutatott egyenként az emberekre. – Én is maradok. Viszont már nincsen itt Vûyrd Ḱïyṙeàn, hogy megmondja, mit tegyünk. Ez egyszerre jó hír és rossz. Már nem parancsolgat nekünk többé. De ez azt is jelenti, hogy most már nekünk kell döntenünk az ország dolgairól. Abban a bizottságban, aminek tegnapig tagja voltam, egy csomó mindent már eldöntöttünk. De gondolom, nem hiszitek, hogy most már akkor meg vannak oldva az ország bajai. Meg azt sem, hogy majd a kormány fog mindent megoldani, ugye? Elárulok valamit, és ezt úgy mondom, hogy nem csupán a Testvériség által most alakított kormányra érvényes, hanem minden kormányra, ami valaha létezett vagy létezni fog, bárhol és bármikor. Az egész nagy tekergő Galaxisban, ahogy ÎÌdaṙa professzor úr szokta mondani. A kormány nem több, mint egy csoport fontoskodó, de tehetetlen ember egy asztal körül, ha az emberek nem hajtják végre, amit a kormány mond.
Szünetet tartott, hogy az emberek emészthessék a szavait. A csend kissé zavart volt. Aztán megszólalt egy férfi a pódium közelében.
– Ezt mikor mondta Nìïndà?
A kérdés jogos volt, mert az ÀLAN tagsága gyakorlatilag mindent kívülről tudott, amit Ninda valaha mondott nekik.
Most Ìsy jött némileg zavarba.
– Hát… az az igazság, hogy nekem jutott eszembe, hogy Nìïndà valahogy így mondaná…
Olyan tapsorkán szakította félbe, hogy nem tudta folytatni. Többször megpróbálta, de a szűnni nem akaró ováció nem hagyta. Végül ẁllëỹ mozdulatot csinált és le akart menni a pódiumról, de az előző férfi felszaladt a lépcsőn és elkapta a karját.
– Állj csak meg, te lány! Jól mondtad! Nìïndà elmegy, de te itt maradsz. Te is bölcs vagy, és ennek a nemzetnek szüksége van bölcsekre.
Aztán elengedte Ìsyt, s bár az nevetett, ő zavartan az orrához illesztette a tenyerét, felfelé nyújtott ujjakkal, a bocsánatkérés gesztusával – nem illik egy férfinak csak így, engedély nélkül megragadni egy nőt. De Ìsy csak nevetett és felé nyújtotta két karját.
– Jól van, barátom, nincsen semmi baj. Maradok. Ha szerinted még én is bölcs vagyok…
– Szerintem is! – rikkantotta valaki a nézőtérről.
– Jó, jó, szerinted is. De én nem tettem mást, mint hogy elképzeltem, mit mondana erre Nìïndà.
– Ezt mondaná – bólintott a férfi energikusan, és lesietett a pódiumról.
Egy-két huszadon belül akadt valaki, aki ismert valakit azok közül, akik ekkor éppen Ninda közelében tartózkodtak, és fölhívta. Ninda csakhamar megjelent a kivetítőkön.
– No, mi a kérdés?
Ìsy ẁllëỹ mozdulattal üdvözölte.
– Keletkezett itt némi lelkesedés, mert mondtam valamit a kormányokról, amiről azt hitték, hogy a te gondolatod.
– Mi volt az?
Ìsy szó szerint idézte.
– A kormány nem több, mint egy csoport fontoskodó, de tehetetlen ember egy asztal körül, ha az emberek nem hajtják végre, amit a kormány mond.
– Hát ez csakugyan így van. Én se mondtam volna másképp. Jó lenne minél több ilyen okos ember Sỳÿndoṙeìának. Meg a többi világnak.
És kikapcsolt, folytatva útját a Mânesṙòõp felhagyott bányaövezetében, az anyabolygó legszegényebb vidékén. Amíg az elnöki palota előtt Ìsyt ünnepelték, ő a kisebbik kontinens déli partján járt, Ãrśandẽp városkában, amelynek a neve sok éve egyet jelentett a legmélyebb nyomorral.
– Én nem vagyok politikus, barátaim – közölte több ezer nagykabátos, ÿllbundás emberrel, szállingózó hóesésben. – Nem azért jöttem, hogy ígérgessek, még kevésbé azért, hogy a szavazatotokat próbáljam megszerezni. Nincs rá szükségem, az új kormány nem demokratikus választáson került hatalomra; igaz, nem is hazudja magáról, hogy igen. Azért jöttem, hogy tényeket közöljek. Tény, hogy az új kormány minden tőle telhetőt megtesz a bányák mielőbbi újranyitása és a termelékenység fokozása érdekében. De az is tény, hogy ez nem annyiból áll, hogy hoznak egy rendelkezést. Pénz is kell hozzá. Gépeket kell venni, nektek, bányászoknak fizetést kell adni. Azt tudom mondani, hogy sietnek megoldani a helyzetet. Tudják, hogy ez nektek mennyire fontos és sürgős, és dolgoznak rajta. De még inkább azért jöttem, hogy megismerjelek benneteket.
Az emberek álltak és nézték. Pontosan olyan volt, mint a tévében – talán éppen ezért hittek kicsit nehezen a szemüknek. Ninda, az ő Nìïndàjuk itt, az Ÿninů-hegység mögött, ahová a jég is csak megfagyni jár?
De hiszen ő északon született, a meleg sivatagban. És itt áll ugyanabban a köntösben, amiben a hajóján is járkál?
Valaki meg is kérdezte.
– Hogyhogy nem fagysz meg?
Ninda nem mondhatta, hogy sokat mászkált a Sénin-peremvidéken.
– Nem zavar a hideg – felelte nyugodtan, s mintha erre adott volna választ, rákapcsolt a hóesés. – Jártam már hideg világokon, olyanokon is, ahol ennél sokkal hidegebb volt. Ha ti kibírjátok, én is kibírom. Ti egész évben itt éltek.
Az emberek mosolyogtak. Igen, máskor is így beszél.
– De nem jártam még mindenhol. Például vasbányában sem. Szívesen megnézném.
– Azt lehet – harsant egy mély hang a tömeg morajából. – Nem vasbányának mondjuk, hanem vasércbányának, de ez nem számít. Ṙuïp Ińasẁẽt helyettes bányavezető vagyok, és az én tisztem, hogy lekísérjek a bányába bárki civilt.
– Jó – bólintott Ninda. – Mehetünk.
←og-16 merénylő [1] Talán még a hatalommal sem lenne semmi baj – ha nem ragaszkodnának hozzá mániákusan még azok is, akik már elvesztették; sőt azok is, akiknek sose volt, csak fanatizálta őket a hatalmon levő. (Sileni: Ninda élete, 213.) :: Sỳÿndoṙeìa, ÅAr-Ḱumṙíi, 59. lẙaikś 40., a sárga órájaog‑16 merénylő og-17 Ìsy [45] Arra a szerepre, amit a történelem Szindorián Nindának szánt, ő nem volt alkalmas és nem is akart az lenni, szelíd, csendes lényével, bölcs nyugalmával. De azt a forradalmár típust is megtalálta a történelem, aki előreviszi az eseményeket – igaz, csak a rezsim bukásának idején. S azzal, hogy néha olyanokat mondott, mint Ninda, hasonlatos lett hozzá, ami legitimálta az emberek számára. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 3. I) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. lẙaikś 40., a zöld órájaog‑17 Ìsy og-18 bánya [44] Alighanem ő az egyetlen ember a Galaxis történetében, akinek világok és nemzetek sokasága fölött adatott hatalom a kezébe – és nem élt vele. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 402.)og‑18 bánya→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |