„Nemcsak azért szerettem azt az időszakot, mert a lányunk akkor kapta vissza a földrengésben elveszített testrészeit, s közben villámgyorsasággal fejlődött azzá a csodálatos kicsi emberré, akinek ma ismerjük. Hanem azért is, mert folyamatosan ővele kellett foglalkoznom, így ritkán jutott alkalma bárkinek, hogy a rajongásával nyaggasson.”
Ninda: Életem egy falevélen,
580. sómir
580. sómir
Jasszani
43 667. muhat ukingahan
410
Nehéz éjszaka volt mögöttük. Sileni többször fölébredt, felsírt, a zűrzavaros látványra panaszkodott. Egy pár hiperlap mindig volt a feje két oldalán, és amikor a gyerek fölébredt, egy matin belül mindig megjelent egy orvos a fali nagyképernyős suagon, és biztosította őket, hogy orvosilag változatlanul minden rendben, és fájdalmai sincsenek – nem azért, mert a hiperlap kikapcsolja a fájdalomérzetet, bár természetesen ezt tenné, ha Sileninek fájdalmai lennének, de nincsenek fájdalmai. Fiziológiailag minden tökéletesen rendben van, a probléma az agyban van, de erre sajnos nincs ráhatásuk. Illetve bizonyos ráhatásuk persze van, de ezek nem magát a problémát orvosolják; végül aztán éjjel százkor a lányok elfogadták az orvosok még az este tett javaslatát, hogy kapcsolják alvásra a kislány agyát, mert neki is szüksége van rá és nekik is. Így aztán Sileni álomba merült. Abban állapodtak meg, hogy amikor ők maguk fölébrednek, beszólnak a kórházba és ők kikapcsolják az altatást.
Úgy aludtak el, ahogy éppen voltak, összevissza fekve Sileni körül a nemrég vett hatalmas családi ágyban, amelynek mind a négy oldalán elcsúsztatható perem volt, védőfal, nehogy a gyerek leessen. De így is csak két derkit aludtak, azt is részletekben. Amikor fölkeltek, és amikor kicsit később visszatértek a fürdőszobából, a lányuk még mindig ugyanúgy aludt, hiszen a fejecskéje mellett kétfelől lebegő kis kerek lapok gondoskodtak erről.
Aztán felhívták a kórházat. A szúnik tökéletes szervezése folytán noha minden alkalommal másik orvossal beszéltek, egyiknek sem kellett elmondaniuk, hogy mit akarnak. A mostani is, egy Limeltu nevű idős doktornő pontosan tudott mindent, és kérdés nélkül kikapcsolta az altatást.
Sileni csakhamar ébredezni kezdett. Most is időbe telt, amíg fel tudott merülni, de kevesebbe, hiszen rövidebb ideig tartott az altatás. Tudtak közben beszélni néhány mondatot és megnyugtatták. Igen, minden bizonnyal most is zavaros lesz a kép, amit látni fog, de ők továbbra is itt lesznek és segítenek – nemcsak ők hárman, hanem az ivutok is, Lí most is itt heverészett a kosarában, és volt még tizennyolc ivut Szúnahaumon, akiknek egyesített mentális ereje Sileninek a műtét óta minden egyes ébren töltött pillanatában rendelkezésére állt és azon dolgozott, hogy helyreállítsa az ő elméjében a megbillent képet. Most már könnyebb lesz, mert el is telt valamicske idő meg aludt is már.
Amikor kinyitotta a szemét, továbbra is ugyanolyan zavaros képet látott, de most már képes volt rá a három lány és az ivutok értelmi meg a kirik érzelmi hálójának egyesített mentális cirógatása mellett, hogy nyitva tartsa a szemét és támpontokat keressen. A hipergép csakhamar stabilizálta a szédülést, Sileni mozdulatlan képet látott, csak azon semmi sem ott volt, ahol lennie kellett volna.
– Zöld és kék – ezek voltak az első fennhangon kiejtett szavai. – És lila. Minden zöld és kék és lila!
– Hibás a színérzékelésed – állapította meg Lí.
A kórház persze vonalban volt, hiszen ők ébresztették a kislányt, és Szihelgi lépett a kamera elé.
– Igen? Van ott egy automata?
– Van – felelte Ninda. Az orvos nem is kérdezett többet, megérintett valamit oldalra nyúlva, amitől eltűnt a képernyőről, az kifehéredett, s egy pillanat múlva a polcon heverő automata felröppent, lekapta a nagyképernyős suagot a falról, és odalibbent Sileni elé, aki közben felült, feje mellett lebegett a két kis hiperlap.
– Milyen színt látsz, kicsim?
– Lila, kék, zöld, piros…
– Hm. Ez egy kicsit sokféle. Várj egy kicsit, kérlek, megnézem, mit tudunk a szemed állapotáról… meg is van, minden rendben. Látóideg rendben… testileg minden rendben. Most megpróbálok valamit a látóközpontodban. Lehet, hogy most még ugrálni is fog a kép, lehet, hogy értelmetlen vagy akár ijesztő dolgokat fogsz látni, de ne ijedj meg, csak légy türelemmel. Megigazítjuk ezt a képet. Jó?
– Jó!
Amíg beszéltek, Nindáék szeme előtt megjelent egy kép, értelmetlen, követhetetlen színes foltok sokasága.
– Ezt látja Sileni – mondta Lí. – Kicsit bonyolult így kiemelni az elméjéből, de még mindig könnyebb, mint a tiétekből, mert ő mindig nagyon intenzíven sugároz. Az orvos ezt a képet nem tudja megszerezni, de mi hasznát vesszük.
– Látsz bármi értelmezhetőt? – kérdezte Ninda, mert ő nem látott. A mentális érintkezés egyidejűsége miatt a válasz persze egyszerre érkezett a kérdéssel.
– Most elkezdtem – mondta Szihelgi. – Lassan változni fog. Kérlek, meséld el, hogy mi történik.
– A foltok… mozognak… lassan mennek körbe… már kevesebb van… összeolvadnak…
– Elkaptam – szólalt meg Éup a mentálisban. – Megvan, bele tudok nyúlni. Figyeljetek, elkezdem áthangolni. Sileni, neked nem kell csinálni semmit.
Lí közvetítésében ők is látták, hogy a foltok fokozatosan összeolvadnak és közben fakulnak, két nagy folt maradt, egy kék meg egy zöld, de már azok is halványultak. Sileni közvetítette mindent Szihelginek, aki neri lévén legfeljebb néhány grafikont látott az ő agytevékenységéről, de képet semmiképpen. Aztán minden szín elhalványult.
– Fehér – mondta a kislány. – Most fehér!
– Nahát, ez igazán gyorsan ment. Akkor eddig megvagyunk. Most elveszem a képernyőt és nézd meg az anyukáidat. Nem biztos persze, hogy jól fogod látni őket.
Az automata fellibbent a suaggal. Sileni egyenesen rájuk nézett.
Ninda, Aini és Szinensi hamarabb tudta meg az eredményt, mint amennyi idő alatt az ember egyet pislog, a kislány lelkendezése ezúttal mintha még a mentális érintkezés villámgyorsaságánál is gyorsabban érkezett volna meg. Ahhoz azért kellett egy század mati, hogy Lí közvetítésében meglássák önmagukat úgy, ahogy Sileni éppen akkor látja őket. A kép helyes volt.
Szihelgi csak akkor szerzett tudomást a történtekről, amikor a kislány elvigyorodott – ez persze azonnal megtörtént, de addigra ők hosszú beszélgetést folytattak erről a kis beavatkozásról. Valójában az egész műveletet az ivutok csinálták, de ezt természetesen nem árulták el az orvosoknak.
– Úgy látom, rendben van – mosolyodott el az orvos is.
– Látok – rikkantotta a kislány boldogan. – Jól látok! Ǎun qo dè kũa ja šu áp!
– Ennek nagyon örülök – nevetett Szihelgi, a szoba túlsó végébe küldte a képernyőt tartó automatát, és egy kis jelet rajzolt a képernyőre. – Mit látsz?
– Zöld karikát!
– És most?
– Két kicsi zöld karikát, de az egyik sötétebb!
Az orvos négyszer kicserélte az alakzatokat, egyre kisebbre, és Sileni rendre megmondta, hogy mit lát. A végén már egészen kicsik voltak, de ő akkor is hibátlanul látta őket.
– Hát ezeket már legfeljebb egytized érip szög alatt látod – állapította meg Szihelgi. – Ezt elmesélem a többieknek itt a kórházban. Úgy látsz, mint a dzsómingimadár. Négy év múlva vagy egy kicsit hamarabb találkozunk, és kapsz egy lábat is.
←oi-4 szemek 3 [-24] Az emberi leleményesség ostobaságokban végeláthatatlan. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 76.) :: Szúnahaum, Ángahaur, 43 667. senut mulindzsan, 593oi‑4 oi-5 látás [-25] Nemcsak azért szerettem azt az időszakot, mert a lányunk akkor kapta vissza a földrengésben elveszített testrészeit, s közben villámgyorsasággal fejlődött azzá a csodálatos kicsi emberré, akinek ma ismerjük. Hanem azért is, mert folyamatosan ővele kellett foglalkoznom, így ritkán jutott alkalma bárkinek, hogy a rajongásával nyaggasson. (Ninda: Életem egy falevélen, 580. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 667. muhat ukingahan, 410oi‑5 oi-6 tanácskozás [-23] Nem sok erő kell ahhoz, hogy ugyanarra menj tovább. Lényegesen nagyobb elszánás, hogy megfordulj és az ellenkező irányba indulj. De lényegesen nagyobb a jutalom is. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 73. sómir) :: Niréka, Niré Mélina, naka 5, 18-68oi‑6→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
696986 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |