„Néha furcsa, hogy akár néhány háznyi távolságban élnek nagyon gazdag és nagyon szegény emberek. Sok szegény ember szégyelli helyzetét – pedig nem szégyen, és főleg nem az ő szégyenük–, sok gazdag pedig előttem szégyenkezik, pedig az sem szégyen. Ha segít szegény embereknek, az jó, de nem kötelessége. Mindenkinek úgysem tud segíteni.”
Ninda: Beszélgetések, 747.
Ammla világának Aup nevű létesítménye nem volt űrváros, csak űrállomás, de meglepően sok hely volt rajta. Nindát senki sem várta a telephely előtt, de amint elindultak a folyosókon, már terjedni kezdett a hír, hogy itt van. Algrídzsi visszament a hajóra, kettesben voltak Hilv úrral, meg persze az Uori.
Az alig három rígin széles folyosók négy emelet magasak voltak, és fémrács volt a padló, hogy az összes szint egy légtér legyen és mindenhová bőven jusson levegő. Hilv úr elmondása alapján ezen a területen nyolcvan-kilencven cégnek vannak telephelyei, köztük morzsányi éttermek vagy inkább csak büfék, mosdók, semmi más. De hamarosan eljutottak a lakórészbe. Itt a folyosó jókora terembe torkollt, ahol ülőgarnitúrákat tettek le, és persze tömve volt emberekkel: jön Ninda! Nyolcszáz ember lakott az állomáson, másik ezerötszáz – Hilv úr is – dolgozni járt fel ide, s ezek nagyjából mindannyian ide is gyűltek. Ninda leült közéjük egy kicsit és beszélgetett velük, ahogy általában szokta.
– Nem vagyok nyugodt – mondta nagyjából ugyanekkor Szomeld miniszterelnök, aki lent a felszínen, Ammla városában volt, az irodájában. – Ennek a gyereknek már eddig is öt százalék volt a rajongója. Ha most idejön, még több lesz.
– Nem tudjuk megakadályozni, hogy lejöjjön a városba – jegyezte meg Anent kabinetfőnök.
– Persze hogy nem. Ahogy azt sem, hogy kijelentse: nálunk diktatúra van.
– De miért jelentené ki?
– Honnét tudjam? Nirékán úgy okozott kormányváltást, hogy oda se ment, nem is beszélt velük. Azt hiszem, már tartott az általa okozott politikai válság, amikor egyáltalán tudomást szerzett annak az országnak a létéről. Ott az ellenzék jelentette ki. Márpedig az ellenzék nálunk is ezt állítja.
– Beszélned kellene vele – mondta Vontoln külügyminiszter.
– Beszélnem?
– Azt értékeli. Mondd el neki, hogy a dolgok nem tökéletesek nálunk, de dolgozunk rajta. Emberi hangon kell vele beszélni, és semmi politika.
– Rendben. Mikor jön a komp?
– Nem azzal fog leszállni – szólalt meg Arviszt kormányszóvivő –, hanem a saját kishajójukkal.
– Igazad van. Akkor az itt fog leszállni a zsiliptéren, én pedig kimegyek a gyerekhez.
Később aztán mindkettejüknek meglepetés volt ez a találkozás. A miniszterelnök lepődött meg először. Nem követte figyelemmel Ninda nyilvános szerepléseit, és ő egy gyerekre, vagyis hát kamaszra számított – hallott ugyan róla, hogy van egy lánya, de hát sokan szültek már félig gyerekfejjel –, de aki kilépett az aungirból, az egy nagyon fiatal, de nagyon érett nő volt. Külsőre valóban gyerekforma, arcvonásai még őrizték kölykösségüket, de a szeméből egy ősöreg bölcs pillantott Szomeldre, aki zavarát csak félig-meddig leküzdve kezet nyújtott neki – nem is gondolt rá, hogy a csillagközi szokások szerint az alacsonyabb rangú nyújt először kezet, vagyis ezzel maga fölött állónak tekinti Nindát –, bemutatkozott és üdvözölte Ammla világának kupolavárosában.
Ninda később lepődött meg, amikor Szomeld túljutott a kezdeti udvariaskodáson, és kifejezte reményét, hogy ő nem azért jött, hogy diktatúrának nyilvánítsa a kormányzatukat.
– Még sosem tettem ilyet. Miért tenném itt?
– Ööö… úgy értesültem, hogy ez például Szindorián már bekövetkezett.
– Szó sincs róla. Én elmondtam, hogy diktatúra van, még csak nem is elsőként, de már azelőtt diktatúra volt, hogy én megszülettem. Itt diktatúra van? Neked tudnod kell.
– Nos… – a miniszterelnök zavarban volt. – Például az ellenzék szerint igen.
– Ez nem sokat számít, mert nekik az a céljuk, hogy kormányt szidalmazzák. Teljesen meddő öncél, azt akarják vele elérni, hogy ők kerüljenek kormányra és az előző kormány őket szidalmazhassa, de most nem ez a fontos. Mindig az emberek a fontosak. Ők mit gondolnak?
– Melyik emberek?
– Hány lakosa van az országnak?
– Hétmillió.
– Az a hétmillió. Mit gondolnak?
– Hát… a legújabb közvélemény-kutatások szerint – Ninda itt kezdte el ingatni a fejét, de Szomeld folytatta – négymillió támogatja a kormány politikáját, egymillió ellenzi és kétmillió az el nem kötelezett.
– Ne folytasd. Engem statisztikák nem érdekelnek. Amikor az emberekkel beszélgetsz, ők mit mondanak?
A miniszterelnök egyre tanácstalanabbul nézett a szőke lányra, aki csak állt előtte a kék köntösében, mint a nyugalom szobra, és rezzenéstelen, kifürkészhetetlen tekintetét ráfüggesztette az ő arcára.
– Értem. Miért nem beszélgetsz az emberekkel?
– Nos… én természetesen mind teirántad, mind a Testvériség iránt a legnagyobb tisztelettel és jóindulattal vagyok, de mégis meg kell mon…
– Ezt se folytasd. – Ninda elhárító kézmozdulatot tett, s elindult a téren. Egyszerűen faképnél hagyta.
Az elképedt miniszterelnök azon kapta magát, hogy megint megáll előtte valaki, s miután eddig Nindára lefelé nézett, most felfelé néz, méghozzá magasra.
– Nem tett rá pozitív benyomást – hallott valami hangot odafentről, de aztán felocsúdott.
– Nem… tényleg nem.
– Szillon Nomboka Marotomandi magántudósító. Örülök, hogy megismerhetem, miniszterelnök úr.
Szomeld gépiesen kezet fogott vele és elmondta az ilyenkor szokásos formulát.
– Szóval nem tett rá pozitív benyomást. Statisztikával előhozakodni őelőtte… ne haragudjon, ez nevetséges. Ennél sokkal jobban kellene ismernie őt.
– Bevallom, tudósító úr, hogy nem ismerem. Bármennyire is elítél ezért, de nem éreztem kíváncsiságot iránta.
– Én nem ítélem el, miniszterelnök úr. Saját magának tesz rosszat, mert nagyszerű, csodálatos dolgokból marad ki. De még bepótolhatja. Megbocsát? Dolgoznom kell.
Szillon egy biccentéssel Ninda után eredt és hosszú lábaival egykettőre beérte. A tér sarkán Ninda maga is megállt, de csak egy matira: ott várta az ellenzéki pártok küldöttsége, hogy nagy tisztelettel köszöntse, ám ők is a szokásos választ kapták. Nem azért jött Ammlára, hogy politikusokkal találkozzon.
S nem sokkal később már az Ammlikerven negyedben üldögélt egy emeletes házak közötti hátsó udvarban, egy ócska széken, amit kihoztak neki az egyik lakásból, és a szegényekkel beszélgetett. Több százan jöttek ki hozzá vagy hallgatták őt az ablakukból. Még egyfajta helyi készítésű, lila színű gyümölcslével is megkínálták, amit el is fogadott.
– Nem – válaszolt a kérdésére dr. Anamv körzeti orvos, az egyetlen művelt ember a jelenlevők között –, nálunk nincsen diktatúra. Szegény ország vagyunk, és az is igaz, hogy a kormány nem áll hivatása magaslatán. Az a párt, amelyikre szavaztam, általában diktátornak állítja be Szomeld miniszterelnököt, de ebben én nem értek egyet velük. És ellenzéki szavazóként is azt kell mondanom, hogy az ellenzékben sem látom a képességet, hogy ha kormányra jutnának, meg tudnák oldani az ország bajait.
– Akkor ki tudja megoldani?
– Hát amennyire én az orvosi rendelőmből látom, senki. Túl nagyok a bajok és túl kevés a rátermett ember. És biztos vagyok benne, hogy ezerszámra vannak országok hasonló helyzetben. Ha úgy gondolod, megbuktathatod a kormányt itt is, nekem igazán nem fog fájni a szívem utánuk, de az ország életén ez nem változtatna semmit.
←pf-25 üzletkötés [-19] Nem is tudom, előfordult-e már, hogy a saját pénzünkből fizetett futárhajót használtunk. Ha Ninda siet valahová, az olyan fontos ügy miatt van, hogy a Testvériség fizeti a hajót. Ha meg nem siet, akkor a kereskedőhajók szokásos útjait használja. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 016. szammunan) :: Ammla Aup, Fóringup Hauri, 43 707. senut ófarguhan, 582pf‑25 pf-26 miniszterelnök [-19] Néha furcsa, hogy akár néhány háznyi távolságban élnek nagyon gazdag és nagyon szegény emberek. Sok szegény ember szégyelli helyzetét – pedig nem szégyen, és főleg nem az ő szégyenük–, sok gazdag pedig előttem szégyenkezik, pedig az sem szégyen. Ha segít szegény embereknek, az jó, de nem kötelessége. Mindenkinek úgysem tud segíteni. (Ninda: Beszélgetések, 747.)pf‑26 pf-27 iskolák [-22] Amgor vet Kalirgen rekki festőnek van egy képe a Galaxisról, ahol a csillagok elrendezéséből kirajzolódnak Ninda arcvonásai. Maga Ninda és még sokan mondták, hogy túlzás. De csakugyan túlzás? (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 1120.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 707. senut féninnulgan, 400pf‑27→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |