„De most komolyan. Az országok miért nem vigyáznak minden egyes állampolgárukra? Van bármijük, ami értékesebb?”
Ninda: Beszélgetések, 743.
Dzsúmun Auríhaum
43 691. nodzsat lilgamíszan
882
Amilyen ellenségesen fogadták Nindát a kormányerők Dzsáulon, olyan szívélyesen két nappal később Hargihán. Ez volt a Dzsúmun Auríhaum következő állomása, így nem volt nehéz kitalálni, hogy Ninda még mindig rajta van. A suaran-fódarangi két derkivel a leszállás előtt kézbesítette Nindának az elnök udvariasságtól csöpögő meghívását, amelyben szerepelt, hogy Hargihá nem Dzsául, és őnáluk csak a legnagyobb tisztelettel fog találkozni. Ninda megkérte a fódarangit, írjanak vissza, hogy ő nem a legnagyobb tisztelettel akar találkozni, hanem a hargihái emberekkel, és nem az elnöki palotában, hanem az utcán vagy akárhol. Ha az elnök megkeresi őt az utcán, találkozhatnak, de ő nem megy a palotába.
A suárba sem ment le, nehogy fogadóbizottsággal találkozzon. Beszállt egy aungirba és elvitette magát egy találomra kiválasztott pontra egy külvárosban. Az aungir egy üres térségen szállt le, Ninda kilépett és nyomban el is küldte a járművet, mielőtt feltűnést kelt.
Valami építési terület lehetett, a talajt homok és kőtörmelék borította; kicsit emlékeztette Sileniék házának romjaira, de itt nem voltak nagy darabok. Kissé bizonytalan volt rajta a járás, de nem volt messze a terület széle, egy teljesen üres utca. Sötétedett már, de meleg volt, itt nyilván nyár van, vagy lehet, hogy trópusi az éghajlat. Semmit sem tudott erről a világról. A szürkülő égbolt alján hegylánc körvonalait látta. Átvágott a gyengén megvilágított utcán, a túloldalon városi házak voltak, elindult előttük a keresztutcán. Félúton járt a következő sarokig, amikor egy csapat gyerek fordult be onnan, száz év körüliek, kicsit közeledtek, aztán ugrándozásba és döbbent sikoltozásba kezdtek:
– Ninda! Ninda!
– Igen, én vagyok – emelte föl a kezét Ninda csitítóan. – De ne csapjatok ekkora zajt, kérlek. Nem szeretném, ha a fél város idecsődülne.
Többször el kellett mondania, nemcsak hogy mindenkihez eljusson, de elő is kellett kapniuk a fordítógépeket.
– Nem csődül ide a fél város – nevetett az egyik lány; Ninda tizennégy lányt számolt meg, és egyetlen fiút. – Ezen a környéken alig lakik már valaki.
– Miért?
– Mert itt bánya lesz, és elköltöztetik az embereket. Mi is megyünk nemsokára, beköltözünk a belvárosba.
– És kik vagytok ti?
– Mi vagyunk a Tiliv balettiskola! – igyekezték túlkiabálni egymást. – Most jövünk az esti foglalkozásról. Holnapután fellépünk, eljössz megnézni?
– Sajnos holnapután az én hajóm már messze jár.
– És ha elküldjük a kódot, megnézed?
– Hát persze.
A gyerekek el voltak bűvölve. Ninda átsétált velük az utca másik oldalára, ott volt egy kis füves térség, ő fesztelenül lehuppant a fűbe. A gyerekek is leültek körben.
– Gondolom, szabad a fűbe ülni.
– Persze! De amúgy errefelé már mindent szabad. Itt mindent le fognak rombolni, mert nagy hakimszlelőhelyet találtak a föld alatt.
– Sajnáljátok, hogy el kell költöznötök?
– Kicsit… de a belváros az gyönyörű! Láttad már?
– Nem, most jövök egyenesen a hajómról, és itt szálltam le. Semmit sem láttam még a világotokból.
A gyerekek jót derültek ezen.
– Itt? Miért? Miért éppen itt?
– Találomra. Miért ne?
– Mert ez egy unalmas környék – vágták rá. – Itt már nincsen semmi.
– Akkor ti is unjátok itt magatokat, igaz?
– Már nem tart soká. Jövő hónapban mind elköltözünk a belvárosba.
– Az mennyi idő?
– Negyven-ötven nap, vagy talán egy kicsit kevesebb.
– Értem. Hát ha a belváros ennyire szép, akkor én megyek is és megnézem. – Ninda fölkelt a fűből és lepillantott a gyerekekre. – Jöttök velem?
Az arcok felragyogtak.
Ninda lehívta az aungirt, beszálltak. A gyerekek el voltak ragadtatva, még soha nem látták belülről a Testvériség aungirjait. S mint kiderült, a városukat felülről is csak képen, bár többen is jártak közülük a világuk valamelyik holdján.
A belvárost könnyen megtalálták, sokkal élénkebben volt kivilágítva, mint a lebontásra ítélt külváros. Ahogy lejjebb ereszkedtek, a gyerekek egymás szavába vágva ismerték föl és nevezték meg a híres középületeket. Az aungir egy limlin át ide-oda siklott a belváros fölött, s csakhamar megszólalt egy női hang a semmiből, szúni nyelven:
– Hargihá Légiforgalmi Biztonsági Őrség hívja a Testvériség belváros fölött lebegő kishajóját.
Mielőtt Ninda a száját kinyithatta volna, megszólalt egy másik női hang is.
– Dzsúmun Auríhaum jelentkezik Hargihá Légiforgalminak.
– Dzsúmun Auríhaum, észleltük, hogy a kishajójuk látható cél nélkül ide-oda röpköd a belváros fölött. Segítségükre lehetünk valamiben?
– Légiforgalmi, nem, köszönjük, minden rendben. Városnéző úton vagyunk.
– Dzsúmun Auríhaum, köszönöm. A Saduvn téren ünnepi vásár van, ne hagyják ki. Érezzék jól magukat. Ha szükségük van információra vagy bármilyen segítségre, rendelkezésükre állunk. Viszonthallásra!
– Milyen ünnep? – kérdezte Ninda.
– Az államalapítás háromszázadik évfordulója – mondta Linn; közben a gyerekek is bemutatkoztak. – Egy kerek évig ünnepeljük.
– A ti államotok sokkal régibb – mondta Jann udvariasan. – Ha saját világotok nincs is, sok ezer éve alkottok államot ott kint az űrben.
Ninda az Abroncsvilágra gondolt és bólintott.
– Igen, elég régóta.
– Én nem tudom elképzelni – tűnődött Eill –, hogy milyen lehet mindig egy űrhajón élni. De… de biztosan jó lehet… mert te mindig mosolyogsz és mindenkit szeretsz.
Ninda valóban mosolygott, de megcsóválta a fejét.
– Nem, nem mindenkit. A rossz embert én sem szeretem. De szálljunk ki, nézzük meg a vásárt. Azért most már hívjátok föl a szüleiteket, ne aggódjanak értetek, jó? Ha akarjátok, megmondhatjátok, hogy velem vagytok.
A vásár valóban szép volt. A jókora, tarkabarkán feldíszített téren mindenfelé kis műanyag bódékat állítottak föl, ahol főleg emléktárgyakat, édességet, játékot árultak. A gyerekek mind vettek maguknak valamit, az árakról azt mondták, egyhavi zsebpénzükből a fél bódét megvehetnék.
Aztán persze bekövetkezett, ami most már jóformán az összes dzserang világon megtörtént, egyre hamarabb: Nindát felismerték, az emberek köréje gyűltek, beszélgetni szerettek volna vele – ő pedig most sem utasította el őket. Volt ott egy kis színpad is, arra fölment.
– Hogy tetszik a világunk? – kérdezte valaki.
– Tetszik – bólintott Ninda –, mert nyugalmas. Egy csapat gyerek vidáman sétál este a külvárosi utcákon, és ezen a rendezvényen is mindenki nyugodt és vidám.
– Láttuk, mi történt Dzsáulon – mondta valaki. – Nagyon zűrös egy hely. Jó, hogy nem történt bajod.
– Nekem nem történhetett bajom. Rám vigyáznak. Itt ez az Uori – intett fölfelé –, meg hát a Testvériség minden egyes emberére vigyáz. Azt hiszem, éppen itt van egy elég nagy baj. – Kérdő arcok, röpködő kérdések. – Az, hogy kizárólag a Testvériség vigyáz minden emberére. Gondolom, ti is tudjátok, milyen arrogánsak a mieink, ha külföldön zaklatják a polgárainkat. Láthattátok a dzsáuli közvetítésben, meg más alkalmakkor is. Talán megkérdezitek, hogy miért. Én inkább azt szeretném tudni: más államok miért nem? Ki vigyázzon az egyénekre, ha nem a társadalom?
←pa-8 incidens 3 [-17] Életed során bármikor megállhat az idő. (Ninda: A fény lúmái, 206.)pa‑8 pa-9 balettiskolások [-19] De most komolyan. Az országok miért nem vigyáznak minden egyes állampolgárukra? Van bármijük, ami értékesebb? (Ninda: Beszélgetések, 743.) :: Hargihá, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. nodzsat lilgamíszan, 882pa‑9 pa-10 fhangímester [-25] Az emberiség felébred, és a világok megváltoznak, akár tetszik nektek, akár nem. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 32.) :: Addirmi, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. higit szisszadzsan, 817pa‑10→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |