„Lassan aláhull a múlt – remélve, hogy még fölemelkedik. Mik vagyunk most? Mik leszünk holnap?”
Ninda: A fény lúmái, 4124.
Ninda hosszú és változatos életpályájának leghíresebb képsora lett ez a felvétel, ahogy végigsétáltak a palota bejárati folyosóján, egy széles, kopár, barátságtalan térségen, amit csak néhány fehér és kék lámpa világított meg. Az előttük haladó és őket közvetítő tévékamera nem mutatta kétoldalt a rengeteg dzsindet és a fejük fölött haladó Uorit – csak a három lányt, amint nyugodt, magabiztos, cseppet sem sietős léptekkel haladnak a félhomályban, ahol a legtöbb fényt a hátuk mögött nyitva maradt kapu adta. Ninda két oldalán a társai – Szinensi balról –, a szindor csavargók fekete kezeslábasában, fekete sapkában, ÀLAN-jelvényes fekete porálarcban; középen pedig ő maga, piros leitában és fekete ampentisben, sötétkék sapkában. Az arcán az a jól ismert, csendes, szelíd Ninda-nyugalom.
– Új korszak érkezik – szólalt meg a közvetítésben Larenka Szontiszkovarikinde halkan. – Eljött Ninda, elhozta nekünk a fényt. Új fény ez e földön, újat teremt. Talán éget majd egy kicsit, de jobb lesz a világ.
Aztán már nem szólt többet ő sem. Az emberek nézték, ahogy ők végigmennek a folyosón és megérkeznek egy előcsarnokba, ahol tucatnyi férfi és nő állt és várta őket. Értetlenség, zavar, félelem, elutasítás, mindenféle negatív érzelem volt az arcokon.
– Ninda vagyok. Vûyrd Ḱïyṙeànhoz jöttem. Melyikőtök az?
Nem voltak olyan sokan, hogy ne lehetett volna egy pillantással felmérni: Ḱïyṙeàn nincs jelen. De látható volt, hogy Ninda nem is foglalkozik az arcok tanulmányozásával. Körül sem nézett, sejtelme sem volt róla, hogy a közvetítést néző szindoroknak az jár a fejében: alighanem az első köznapi ember, és egészen bizonyosan a legeslegelső csavargó, aki beteszi a lábát ide, a Fehér Fogadóterembe. De Nindának fogalma sem volt arról, hogy ez a terem milyen híres, és egyáltalán nem volt kíváncsi a falakon függő drága festményekre, a terem közepét borító Arreszgund-szőnyegre, semmire sem volt kíváncsi.
Kis szünet, az emberek bizonytalanul összenéztek. Aztán belátták, hogy itt semmiféle protokoll nem segít. Egyikük lépett egyet előre, kövérkés, kopaszodó férfi. Bal tenyerét a jobb mellére fektette az előkelő körök szokása szerint. Ninda nem viszonozta, ámbár fogalma sem volt róla, hogy ezt itt nem is várják egy olyan alacsony állású valakitől, akinek őt tekintették.
– ÁÅrań Îmṙuòp elnöki másodtitkár vagyok. Szeretettel köszöntöm Sỳÿndoṙeìa elnöki palotájában. Őméltósága a dolgozószobájában várja önöket.
– És az hol van? – kérdezte Ninda kurtán.
– Kérem, kövessenek.
Megindult a folyosón, a lányok pedig utána, aztán gyorsítottak és elhagyták, nem volt türelmük lépést tartani a titkár méltóságteljes lépkedésével. Ha tudtak volna róla, hogy a protokoll szerint a magas rangú vendégek a szőnyeg közepén levő piros sávon haladnak, mindenki más a kétoldalt húzódó fekete sávon, akkor sem tartották volna be. Elsiettek egy sor ajtó előtt, egy pillantásra sem méltatva a kis falifülkékben kiállított művészi tárgyakat, csak a kamerarobotot követték, amely a ŚÂW Televízió tulajdona volt, tehát az irányítását végző operatőr pontosan tudta, hol van Ḱïyṙeàn dolgozószobája. Befordultak a folyosó sarkán, nem méltatva figyelemre a két biztonsági őrt, akik tehetetlenül néztek utánuk, és egy kellemes berendezésű kis beugró mélyén megálltak egy ajtó előtt. Csak ennyi állt rajta, szerényen: Vûyrd Ḱïyṙeàn.
– Gondolom, most valami történelmi jelentőségűt kellene mondanom – Ninda vállat vont –, de minek?
S megnyomta a gombot.
Az ajtó néhány pillanat múlva feltárult – Ḱïyṙeàn nyilván szem előtt tartotta Esszungi fenyegetését az akadályokról. Ninda belépett, két társa a nyomában. Dzsindek nem mentek velük, volt már odabent belőlük jócskán, a mennyezet alatt keringve figyeltek.
A szindorok döbbenten nézték a tévét. Ninda az Elnöki Dolgozószobában!
A kamera egyenesen az íróasztal mögött ülő államelnökre nézett, a másik objektív Nindára, a többi pedig körülnézve a teremben sorra vette az arcokat. Òrimsỹ elnöki főtitkár. Nůrẁt főtanácsos. Ḱëroõn főtanácsos, az elnök unokatestvére. WŴraśt elnöki főtanácsadó, az elnök jobbkeze, akinek minden rosszat tulajdonítottak az elmúlt öt évben.
Mind az öten ülve maradtak. Az elnök az íróasztal mögött, a többiek mellette kétoldalt elhelyezett fotelekben. Mindenhol a kék szín uralkodott, az elnök kedvenc színe. Kárpitok, süppedős plüssök, faliképek, virágállványok.
– Ninda vagyok. Melyikőtök Vûyrd Ḱïyṙeàn?
A kérdés az öt férfit és a szindor tévénézőket egyaránt megdöbbentette. Ninda mindig azt mondta, hogy sose látta Ḱïyṙeànt, de ezt nem vették szó szerint. Tényleg nem ismeri fel?
– Én vagyok Vûyrd Ḱïyṙeàn – felelte az elnök.
Ninda odasétált az íróasztalhoz és figyelmesen megnézte. Nagyjából egyforma magasak voltak így, hogy az ült, ő meg állt.
Arányos testalkatú, kissé pufók arcú férfi volt. Sötétkék szeme volt, és elegánsan, divatosan fésült, hosszú sötétszőke haja. Protokollmosolyokhoz szokott arcán most szigorú kifejezés ült.
Te nagy Galaxis, gondolta Ámmaít fent a hajón. A legnagyobb sértés és ennek megfelelően szigorúan tilos az államelnök elé járulni rövid ruhában, piros ruhában – őméltósága az ilyen színű öltözéket Ỹrolẁś legendájával asszociálja és ennek megfelelően tilalmazza a környezetében, nőkön és férfiakon egyaránt –, tilos felkeresni fejfedőben, eltakart arccal, valamint természetesen a legszigorúbban tilos bejelentés, pontosabban elnöki kihallgatásra jelentkezés és annak engedélyezése nélkül berontani hozzá. A dzsindrobotokról nem is beszélve, amik egy idegen állam fegyverei – az Elnöki Dolgozószobában. Az Uori ráadásul jog szerint saunisi tulajdon. Nem csoda, hogy Îmṙuòpot kilelte a hideg. Nagyjából csak azt a tilalmat nem hágták át, hogy tilos az elnökhöz járművön vagy hátas állaton ülve közeledni.
Ninda semmit sem tudott ezekről a tilalmakról, de ha tud, akkor sem érdekelték volna.
– Azért jöttem Sỳÿndoṙeìára, hogy beszéljek veled – közölte.
Ḱïyṙeàn lassan bólintott.
– Úgy hiszem, most rögtön közölnöm kell, hogy Sỳÿndoṙeìa elnökeként nem engedhetek kényszernek, fenyegetésnek.
– Közölheted – vont vállat Ninda. – De nem azért jöttem, hogy fenyegesselek. Beszélgetni jöttem.
A szindorok meglepve nézték a seregnyi robotot, amik nagy, lapos tárgyakkal ereszkedtek le valahonnan a város fölött tornyosuló hajókból, beröppentek a kapun és végigszáguldottak a folyosón. Mind az öt férfi összerezzent, amikor berobbantak a dolgozószobába. A lányok háta mögött, a szoba közepén egy pillanat alatt felállítottak egy kerek asztalt, köré padokat, és már le is tették a szokásos tálcákat szendvicsekkel, süteménnyel, gyümölccsel, melléjük palackokat és poharakat.
Ninda és két társa megfordult, nyugodt léptekkel megkerülték az asztalt és helyet foglaltak egymás mellett, szemben az íróasztallal. Ninda középen.
– Nálunk a Testvériségben asztal mellett, falatozás közben szokás beszélgetni. Lennétek szívesek ideülni?
Az öt férfi zavartan egymásra nézett; a másik négy persze az elnöktől várta a döntést. Ḱïyṙeàn kis habozás után fölkelt, megkerülte az asztalt és leült Nindával szemben. Tanácsadói elfoglalták a közbeeső helyeket, kettő-kettő mindkét oldalon.
Megint egy protokollsértés, gondolta Ámmaít elégtétellel. Több is. Az elnököt tilos étellel-itallal kínálni, mert azt udvariatlanság visszautasítani, de hátha nem kívánja. És nem ehet semmi olyasmit, ami nem a hagyományos szindor konyha része – no meg amit nem ellenőriztek a biztonságiak.
←og-2 kapu [-16] Nem tudom, miért hiszik annyian, hogy a szindoriai dzsáhifannun volt pályafutása csúcspontja. Ő semmilyen jelentőséget nem tulajdonít neki pályáján. (Hait Kirísz: Ninda, 302.)og‑2 og-3 Jauna Gaisma [11] Lassan aláhull a múlt – remélve, hogy még fölemelkedik. Mik vagyunk most? Mik leszünk holnap? (Ninda: A fény lúmái, 4124.)og‑3 og-4 Kíreánnál 1 [9] Láttunk egy nyolcvanéves kislányt a színházban, aki idegen nyelven énekelt, de olyan megjelenítő erővel, hogy mindannyian értettük, miről szól a dal. Ninda azt mondta: látjátok, ez teszi az embert valakivé, nem a rang. (Sileni: Naplóm Nindával, 43 980. liktuharan)og‑4→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |