-23 ←od-10 interjú [-11] Egyik legkedvesebb megbízatásom volt, hogy kövessem a világokon, amiket felkeres. Kár, hogy az első ilyen út nem tartott soká. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 86.)od‑10 od-11 gáztörpe [-23] Élt egyszer valahol egy boldog ember. Nem tudta magáról, hogy boldog. Vége a mesének. (Sileni: Ninda történeteiből, 3. kötet, 86. sómir, 110. singir) :: Elg, Hallihuat Fónird, 43 660. muhat muandzsan, 808od‑11 od-12 gáztörpe [5] Már a saunisi útján is így csinálta. Megismerkedett egy-egy világ viszonyaival, és néhány emberrel is onnan. Így alakított ki képet a világról, s ezekből a mozaikkockákból állt össze képe a Galaxisról. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 80.)od‑12→

---

„Élt egyszer valahol egy boldog ember. Nem tudta magáról, hogy boldog. Vége a mesének.”
 

Elg
Hallihuat Fónird
43 660. muhat muandzsan
808
Nombokának sikerült remek képeket csinálnia Nindáról, amint Elg kikötőjében állva fölbámul a Rhelgre. Ő persze nem tudta, hogy Ninda már három dzsúmit élt meg olyan világon, aminek szintén van gyűrűje – de a Rhelg egészen másmilyen volt. A Sínisuál szélesebb volt, mint Szúnahaungaur, így lentről nem volt látható a széle, hanem az egész égboltot egyenletesen átszínezte. A Szúnahaumon született gyerekeknek fogalmuk sem volt a Sínisuál létezéséről, amíg el nem magyarázták nekik. Az elgi gyerekek számára a Rhelg létezése nyilvánvaló, magyarázatra ahhoz van szükségük, hogy megértsék, mi az.
  A Rhelg keskeny gyűrű volt. Elg egyenlítője körül lapos, alig néhány szirszi vastag korongba rendeződve keringett sok milliárd kőzetdarab. Az átmérője viszont hatalmas volt, a tizenötezer szirszi átmérőjű világ felszíne fölött ötezer szirszi magasan kezdődött, és hatvanezer szirszi távolságban ért véget. És elég sűrű volt ahhoz, hogy Elg felét sötét árnyékba borítsa.
  Hnelg városa, ahol leszálltak, félúton volt a sark és az egyenlítő között, egy kerek mélyedésben, ami fölött felhős volt az ég – Elgen mindig felhős volt az ég –, de a felhők között jól látszott a Rhelg. Egy óriási ferde félkör, amely mindenféle irányba szórta, törte és szűrte a fényt, szivárványokat keltett maga körül, amik folyamatosan változtak, ahogy a Rhelget alkotó szikladarabok keringtek, jóval gyorsabban Elg forgásánál. Nomboka előrelátóan kettős képet csinált, egyszerre vette Ninda arcát és az égboltot, amit néz. Szinensit kihagyta a képből, tiszteletben tartotta, hogy ő nem szeret szerepelni. Ninda szokása szerint egyáltalán nem törődött a kamerával.
  – Ammiszan szinasszan – dünnyögte.
  – Olyan, mint Ferriden szobra azon a nagy téren, hogy is hívják azt a világot? – tűnődött el Szinensi. – Sigrenu!
  – Ott még nem jártam – felelte Ninda olyan hangon, mintha már mindenfelé járt volna a Galaxisban, csak éppen Sigrenun nem.
  – A szobor tiszta üvegből van, rengeteg kis kockából áll, amik mintha a levegőben lebegnének, és mindenfelé tükröznek meg szivárványoznak.
  – Igen, én is láttam – bólintott Nomboka. – Tényleg szép. Ferriden sok ilyet csinált, és érdekeseket mesélt is róluk, szívesen odaadom az interjút.
  – Te interjút csináltál Ferridennel? – csillant föl Szinensi szeme.
  – Igen. Sajnos az volt az utolsó interjú, amit adhatott, de így egész pályájának összefoglalását adhatta benne. Nézzétek, amott hátul, az is szép.
  A két kislány megfordult, de nem tudták, mire gondol a tévés. A mutatott irányban a kikötőtér üres, szürke műanyag burkolatát látták, amit néhány ríginre tőlük egy szürke fal zárt le.
  – Á, értem – mondta Nomboka. – Megengeded? – Odalépett Nindához és fölemelte, mint egy kisgyereket.
  A szürke fal mögötti térségben, valamivel az ő szintjük alatt egy épület ferde, különböző irányú síkokból álló üvegtetején a Rhelg és a felhők sokféle szögben tükröződtek, csillogtak, szikráztak.
  – Szissz – mondta Ninda. Nomboka letette, aztán fölemelte Szinensit is.
  – Szissz – hangzott még egyszer.
  Elgen tett sétájuk során más érdekes, szép dolgokat is láttak, az elgiek szerették a városuk utcáit kidíszíteni, az épületek falait mindenhol festmények, rajzok borították, az utcákon sokfelé kisebb-nagyobb, színes szobrok álltak, főleg a nonfiguratív stílust kedvelték. De ennél is különösebb volt az a látvány, ami az űrkikötő melletti kilátótoronyban fogadta őket. A sárga sivatagról, amit Ninda leszállás közben látott a kilátóból, itt kiderült, hogy nem is sivatag. Felhő volt, egy folyamatosan gomolygó, átláthatatlan sárga felhőtömeg, amely mintegy száz rígin vastagságban borította a talajt, a város körül minden irányban. Valójában nem is talajmélyedésben épült Hnelg városa, hanem ebben a felhőtakaróban vágtak egy lyukat.
  – Nagyon értékes harkitgáz – szólította meg őket egy ember szúniul. – Sok van belőle Fényföldön.
  – Fényföldön? – pillantott oda Ninda.
  – Így hívjuk ezt a félgömböt, ahol süt a nap. A másik fele Árnyékföld, ahová a Rhelg árnyékot vet. Minden itteni csillagévben kétszer helyet cserélnek. Elgen sűrű légkör van különféle gázokból, amik sávokba rendeződnek, mint a gázóriásokon. Mi itt egy harkitsávban élünk.
  – Értem – mondta Ninda.
  – Elnézést – lépett közelebb az ember –, Arten kale Ronanni planetológus vagyok. Te vagy Ninda. – A tévésre pillantott. – An ja hin szomettidan Szillon Nomboka Marotomandi szanenla Folgri om.
  – Imszkan kari han – bólintott Nomboka barátságos mosollyal –, aparain.
  – Ő pedig Szinensi – mutatta be Ninda a barátnőjét, és egy mati múlva a planetológus már Elg világáról mesélt nekik, az egyetlen módon, ahogy a szúnik beszélgetni szoktak: az asztalnál falatozva.
  – Elg egy úgynevezett mini gázóriás – kezdte. – Gáztörpének is hívják. A valódi gázóriások tömegének legnagyobb részét a vastag, sűrű légkör teszi ki, legtöbbjükön leszállni sem lehet. Elg tömegének csak egy ezredrészét teszi ki a légkör, de ez is ezerszer annyi, mint a lakható világokon. A magas hegyek ki is lógnak a gázburokból, ezeken építjük a városainkat.
  – Nahát – mondta Szinensi. – Fentről mélyedésnek látszik.
  – Az is, a gázburokhoz képest. De igazából egy valóságos hegyóriás tetején vagyunk, csak a gázburok egy kicsit még magasabb. Térfüggöny tartja vissza, hogy be ne törjön ide. De van egy olyan hegyünk is, ami jóval kilóg a burokból, azon épült Auden, a főváros. Árnyékföldön is vannak városaink.
  – Gondolom, mind kupola alatt.
  – Ó, igen. Auden kupolája az egyik legnagyobb a Galaxisnak ezen a részén. Nézzétek csak!
  A vendégek az ablakhoz léptek és egy nagy fekete foltot láttak lent a sárga gáztömegben. Egyenesen feléjük tartott.
  – Jaj, mi ez?
  – Valamilyen eltérő összetételű gáz. Hogy pontosan milyen, azt nehéz megmondani, a fekete szín kevert gázról árulkodik.
  A fekete folt nekiütközött a térfüggönynek, kilapult, elvékonyodott, és lassan eltűnt.
  – Mi történt vele?
  – Szétoszlott, elkeveredett. De nézzétek, ott van egy másik.
  A másik folt lilásvörös volt, valamivel távolabb alakult ki, a gáz egyszer csak elkezdett egy területen elszíneződni.
  – Angrepengáz – mondta Arten. – Felhasználják az iparban ezt is.
  – Nem értem – pillantott rá Nomboka. – Az egyik fajta gáz belsejében a másik részecskéi egyszer csak elkezdenek összesűrűsödni?
  – Ó, nem, Nomboka úr, korántsem. Ezek gázbuborékok, amik Elg bendőjében formálódtak, és lassan felszállnak a harkitrétegben. Mi akkor látjuk meg őket, amikor a felszínre érnek. Akkor általában elindulnak valamerre, ahogy a gázok mozgása sodorja őket, aztán hamarosan el is keverednek. Ott pedig egy narancssárga buborék ér felszínre, látja? Az közönséges bróm.
  – Mekkorák ezek a buborékok a valóságban? – kérdezte Ninda, mert a homoksárga harkitgáz sima felszínén nem volt mihez viszonyítani a méreteket és távolságokat.
  – Ritkán kisebbek, mint négy-öt háztömb, de elérhetik az öt szirszi átmérőt is.
  Ninda elismerően megcsóválta a fejét.
  – A Galaxis tele van gyönyörű dolgokkal. – A barátnőjére pillantott, aki már nyúlt a suagjáért. – Nem, Szinensi, ezt ne írd le. Ezt mindenki tudja.

---

←od-10 interjú [-11] Egyik legkedvesebb megbízatásom volt, hogy kövessem a világokon, amiket felkeres. Kár, hogy az első ilyen út nem tartott soká. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 86.)od‑10 od-11 gáztörpe [-23] Élt egyszer valahol egy boldog ember. Nem tudta magáról, hogy boldog. Vége a mesének. (Sileni: Ninda történeteiből, 3. kötet, 86. sómir, 110. singir) :: Elg, Hallihuat Fónird, 43 660. muhat muandzsan, 808od‑11 od-12 gáztörpe [5] Már a saunisi útján is így csinálta. Megismerkedett egy-egy világ viszonyaival, és néhány emberrel is onnan. Így alakított ki képet a világról, s ezekből a mozaikkockákból állt össze képe a Galaxisról. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 80.)od‑12→

---

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 (2134 › 60:41) 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673