43 ←odt [-1018] SAUNISSAUNIS od-1 tárgyalások [43] A Galaxis tele van gyönyörű dolgokkal. Nem, Szinensi, ezt ne írd le. Ezt mindenki tudja. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 986. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 29., a kék órájaod‑1 od-2 ingyenkonyha [94] Hány irány van a térben? Azt szoktuk mondani, hogy hat: balra, jobbra, előre, hátra, föl, le. De ezek csak a kitüntetett irányok. Ha pontos irányokat akarunk megadni, milliót és milliót találhatunk. Akkor hát hány irány van az időben? (Ninda: Metafizika, 9/3/42.)od‑2→

---

„A Galaxis tele van gyönyörű dolgokkal. Nem, Szinensi, ezt ne írd le. Ezt mindenki tudja.”
 

Sỳÿndoṙeìa
Ḱaŷndïm
59. śyỳllu 29.
a kék órája
Vỳḩaůteń külügyminiszter-helyettes az orrnyergét vakargatva tanulmányozta az aznapi temérdek elintéznivaló listáját. Este egy tévékabaréban gratuláltak a kormánynak, amiért most végre kipihenhetik magukat. Pihenni? Ezeknek fogalmuk sincsen az egészről. Az, hogy a kormány megbukott, távolról sem jelenti, hogy ők most elutazhatnak a Sõònnêyt-szigetekre vakációzni. Dehogyis. Majd ha lesz új kormány, akkor mehet nyaralni mindenki, aki abban nem lesz benne. De az még nagyon messze van, az elnök úr még a választások időpontját sem hirdette ki, és addig mint az ügyvezető kormány tagjainak a helyükön kell maradniuk. Rengeteg a munka. A belügyben még szörnyűbb lehet, de itt is van azért bőven.
  Az elintéznivalók listája természetesen csak azt tartalmazta, amit személy szerint neki kellett elintéznie; de volt egy másik lista, azokkal az ügyekkel, amik nem igényeltek miniszterhelyettesi szintű ügymenetet, de az ő döntését várták abban, hogy ki foglalkozzon azokkal az ügyekkel. Végignézte ezt a listát is. Meghökkentő olvasmány volt.
  Gratulációk Sỳÿndoṙeìa népének abból az alkalomból, hogy ilyen zenei tehetséget neveltek. Tizenhét világról. Egy szót sem értett az egészből. Persze látta Ninda éneklős felvételét, de nem tett rá nagyobb benyomást, eszébe sem jutott, hogy őrá asszociáljon. Így hát kinyitotta a dokumentumokat – és az elsőnek rögtön az elején ott állt nagyobb betűkkel: Nìïndà.
  A többire már nem is volt kíváncsi. Gúnyolódnak. Aki bármit is tud Nìïndàról, azt az egyet biztosan, hogy Sỳÿndoṙeìa semmit sem tett érte, sem a zenei vagy bármilyen tehetségéért, sem őérte magáért. Ezt kénytelen elismerni, akármennyire elege van Nìïndàból. Igen, gúnyolódnak, de hogyhogy tizenheten egyöntetűleg?
  Ezt a kérdést föltette Âmeỳtnek is.
  – Már utánanéztem – bólintott az asszisztense a képernyőről. – Egy hinnuldudi újságíró az oka, Fimmer im-Likkandillu. – Zenei hangsúlyok nélkül ejtette a neveket. – Írt egy cikket, amiben azt javasolta, hogy köszönjék meg nekünk. Te tizenhetet kaptál, én huszonötöt, valaki a disztribútoroknál eléggé elszúrta, hiszen ez egyszerű ügyintézői szinten elintézhető lett volna.
  – Egyetértek. Asszignáltasd lejjebb, kérlek.
  – Meglesz, és a felelősségre vonás is, de van itt más is, Lèẽreŷn.
  – Le merem fogadni, hogy az is Nìïndà.
  – Igen. Az ÀLAN elkezdett a gyerek énektudásával froclizni minket, és most az az új szellemesség, hogy a kormányban senki sem tud énekelni.
  Vỳḩaůteń kényszeredetten nevetett. – Ostobák! Honnan tudhatnák? Én például tudok énekelni.
  – Tudom, bariton. Nyilván arról szól az egész, hogy a kormány tagjai személy szerint nem elég szimpatikusak nekik. Ami ugye szívük joga, és nem érinti az ország politikai életét.
  – Kezdem azt hinni, hogy ennek az országnak semmiféle politikai élete nincsen, csak Nìïndà, Nìïndà a végtelenségig. Rendben, Âmeỳt, köszönöm.
  Vỳḩaůteń először is felhívta Annenkeorrit a VTTL Csillagközi Szállítmányozástól, és hosszan tárgyalt vele Sỳÿndoṙeìa szükségleteiről – és ez volt aznap talán az egyetlen tárgyalása, amiben nem hangzott el Nìïndà neve. Mert a következőben már igen. Ez ugyanarról szólt, mint az előző.
  – Értek én mindent, kedves Vỳḩaůteń – bólogatott Karron és Társa joviális, kövérkés üzletkötője, Harregin Nompergoni, aki a távoli Kasszen-vidék világairól származott, és ottani divat szerint lelógó, nagy bajuszt növesztett. – De ön is értsen meg engem. Én most kötök magával egy üzletet, és elkezdek szállítani. De vajon ott lesz-e még maga, amikor fizetni kell?
  – De Nompergoni úr, fizetni nem én fogok, hanem az államkincstár.
  – Az mivel jobb? Jön valami magáról megfeledkezett rőtmanó, ír valami ordenáré őrültséget Nindáról, és a Testvériség százmilliókra pereli magukat. Akkor miből fizetnek?
  Vỳḩaůteńt olyan váratlanul érte Ninda nevének említése, hogy meg sem kérdezte, mi lehet az a „rőtmanó”.
  – De hiszen előre fogunk fizetni…
  – Jó, igen, ebben igaza van. Elnézést. De átgondolta, hogy nekem ez mivel jár? Ezzel egy-egy szállítmányt külön-külön kell összeállítani. Nem rakhatok össze előre mondjuk húszat, mert nem tudom, hogy maguk meddig lesznek fizetőképesek. Hogy ez mennyivel dobja meg a költségeket, azt most nem tudom megmondani, de lesz egypár százalék.
  Vỳḩaůteń tudta, hogy az üzletkötő igazat mond, a költségek valóban megnőnek ezáltal – de persze nem annyival, amennyit majd ezen a címen elkér, és különben is gond nélkül összerakhatna húsz szállítmányt egyszerre. Akár százat. Mi bajuk lenne a tartósított élelmiszereknek a konténerekben? Az egésznek csak az a célja, hogy több pénzt vasaljanak ki belőlük, és froclizzák őket. Amióta Nìïndà elkezdte ezt az őrült ámokfutást ellenük, a Galaxis egyik legfontosabb problémája lett, hogy mi van Sỳÿndoṙeìán a szegényekkel. Kapásból tudna mondani tíz világot, ahol hasonló szintű problémák vannak, ha pedig még utána is olvas, akkor több ezret csak itt a galaktikus környéken, de azokkal összesen nem foglalkozik ennyit a csillagközi média.
  Az egész napja így telt. Minden külföldi tárgyalópartnere abból az alapállásból indult, hogy a sỳÿndoṙ kormány megérdemelte bukását, kár, hogy csak a kormány bukott meg és nem a rezsim, és hogy a következő kormány pontosan ugyanilyen emberekből fog állni. Többen érdeklődtek, hogy ő, Vỳḩaůteń lesz-e az új külügyminiszter, és nemigen vették a fáradságot titkolni reményüket, hogy nem.
  Estére teljesen kifáradt. A kocsijához indult, de aztán gondolt egyet és inkább gyalog vágott neki, kicsit kiszellőzteti a fejét. Ő is sokat gondolkodott azon, lesz-e helye az új kormányban – nem, nem külügyminiszterként, csak helyettesként, Érśom asszonyt jelölik miniszterelnöknek, aki Mũntṙeyśszel szeretne dolgozni. Mũntṙeyś minisztersége esetén az ő miniszterhelyettesi pozíciójával nem lesz gond, Mũntṙeyś jól ismeri az ő tudását, kvalitásait, és már jelezte is, hogy számít rá.
  Csakhogy ő maga akarja-e vállalni? Van ennek így értelme?
  Nem az a baj, hogy gondok vannak a kül- és a belpolitikában egyaránt. Minden országban vannak. Itt is mindig voltak, mindig lesznek. Ha nem lennének, nem kellene kormány. A baj az, hogy a gondok egyre nagyobb hányadát egy gyereklány okozza, aki valahol a Galaxis másik csücskében él egy hajón, nem csinál soha semmi különöset, de itt, ahol az a gyerek soha egy szót nem szólt, minden szavát felfújják és valami varázserőt tulajdonítanak még a mosolyának is.
  Nem mintha ne lenne szép mosolya. De trilliónyi gyerek van a Galaxisban, akiknek éppen ilyen szép mosolya van. Mit eszik több millió értelmes felnőtt ember ezen a gyereken?
  Éppen itt tartott a gondolatmenetben, amikor kiért a kormányzati negyedből, kilépett a Sâllorûn térre, és pontosan szembejött Nìïndà mosolya. Egy házfalon volt, sokszoros életnagyságú arcképet ragasztottak fel papírból, és alatta felirat nagy piros betűkkel: Nìïndà-ingyenkonyha. Hát persze, már ilyen is van, az ő nevében osztanak még ételt is. Nélküle nem tudnának? Csak azóta vannak éhes emberek Sỳÿndoṙeìán, amióta ő beszélni kezdett róluk?
  Egyszerre tudatosult benne két dolog. Hogy délben nem volt étvágya, teljesen kihagyta az ebédet, és most kínzóan éhes; és hogy fel fogják ismerni. Az arca közismert. Akkor mi lesz? Megverik? A tér tele volt Nìïndà-jelvényes alakokkal.
  Az egyik azok közül, akik ételt osztottak a sorban álló szegényeknek, egyenesen ránézett. Egy tízéves forma fiatal nő.
  – Jó estét, Vỳḩaůteń úr – mosolygott rá. – Nem éhes?

---

←odt [-1018] SAUNISSAUNIS od-1 tárgyalások [43] A Galaxis tele van gyönyörű dolgokkal. Nem, Szinensi, ezt ne írd le. Ezt mindenki tudja. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 986. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 29., a kék órájaod‑1 od-2 ingyenkonyha [94] Hány irány van a térben? Azt szoktuk mondani, hogy hat: balra, jobbra, előre, hátra, föl, le. De ezek csak a kitüntetett irányok. Ha pontos irányokat akarunk megadni, milliót és milliót találhatunk. Akkor hát hány irány van az időben? (Ninda: Metafizika, 9/3/42.)od‑2→

---

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 (2134 › 60:41) 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673