„Van egy varázsige, amivel az egész világot megváltoztathatod magad körül. Csak kimondod, és minden más lesz. Így hangzik: Nem tudom, de szeretném megtanulni.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
72. sómir
72. sómir
Án-Dzsúfanninur 76-43-61
43 619. muhat szisszadzsan
440
Az űrruhát nem volt nehéz megszokni. A szúnik modern helgruhát használtak, ami nem nyomott többet kéttized endzsnél. Nem volt több egy papírvékony, átlátszó műanyag fóliánál, de kibírta a hőmérséklet-különbséget, a belső nyomást, bármekkora erőhatást, amit el is nyelt, a ruha viselője már meg sem érezte. A sisak, ami a ruha súlyának felét tette ki, csak egy sima, átlátszó gömb volt, az alján a csatlakozóval. És persze a hátizsák, ami a létfenntartó rendszert tartalmazta – az már fél endzset megnyomott, de gond nélkül életben tudta tartani a viselőjét extrém hosszú ideig. Egy világ felszínén, ahol mozog az ember, egy Ninda méretű gyereket egy-két évig, mondta Szammesztu. Kint az űrben, ahol nem lehet mozogni, tíz évig is. De persze hosszas kinttartózkodásra nem ilyen ruha való.
Nem mentek hosszú időre, nagy távolságra sem, de úgy felkészültek, mint valami csillagközi expedícióra. Szammesztu azt mondta, ez a szabály. Egy aungiron utaztak hatan, Ninda, Ámmaít, Hait, Szinensi és Rongami, meg tizennégy esszidzsinna, akik csak azért jöttek, hogy rájuk vigyázzanak. Mindegyikükre kettő, és még kettő, akik az aungiron maradnak és arra vigyáznak. Meg még egy aungir tíztagú személyzettel, akik nem szállnak le, fentről biztosítják őket, és egy felhőnyi robot figyelte a szeizmikus aktivitást.
Szinensi azt mondta, ez a normális biztosítás a veszélytelen környékeken. És milyen van a veszélyeseken, kérdezte Hait. Ott egyáltalán nem szabad leszállni, felelte Szinensi.
Án-Dzsúfanninur egyszerűen a Dzsúfanninur-vidéktől dzsisszára levő legelső szektor neve. Egyforma, négyszögletes szektorokra van osztva egész Dzsisszáfaur. A szektorokon belül kisebb négyzetrácsot rajzoltak, és azokon belül számokkal adják meg a koordinátákat. De földrajzi nevek azért itt is vannak.
– Ez a Szelgun-völgy – mondta Dzsarrigíni. – A bal oldali hegyláncot Áhuszelgunnak hívják, a jobb oldalit Orgeninek. S az ott elöl a Szelgun-hegy.
A völgy két-háromszáz rígin széles lehetett, és enyhén emelkedett a végét lezáró hegy felé. A talaj vörösesbarna volt, és valósággal úszott a napfényben. Szúnahaum-síssanaurangi magasan ragyogott az égen, és fényesebb volt, mint valaha. Ninda elnézegette kicsit. A sisak persze megszűrte a fényt, nyugodtan bele lehetett nézni.
– Miért ilyen vörös a föld? – kérdezte.
– Sok benne a vasoxid. Nem mindenütt ilyen, de Dzsisszáfauron sok az ilyen vörös terület, sőt egészen pirosak is vannak, ahol töményebb a vasoxid.
Lassan lépkedtek fölfelé a rögös, puha talajon, ahol soha nem nőttek növények és soha nem volt egyetlen csepp víz sem. Háromszáz szirszire jártak a védőfal mögött.
– Egytized – szólalt meg Nikkurit.
– Igen, a hegy felé növekszik – bólintott Szammesztu. – A hegyoldalon már kettes erősségű a vulkanikus aktivitás, ami itt nem számít soknak. De mi nem megyünk föl a hegyoldalra, hanem ott befordulunk, látjátok azt a sziklát jobbra? Ott van a Hakkinun-raugarmi, a szikla mögött.
Hait eleinte kissé nyugtalan volt „idefönt”, ahogy a szúnik mondják. Járt már néhány világon – már azelőtt is, hogy elhagyták Szindoriát –, de még soha nem volt rajta űrruha és soha nem járt levegőtlen, élettelen bolygófelszínen. Szúnahaum itt egészen más arcát mutatta, mint Szúnahaungaur művelt kultúrtájain. Itt nem volt nyoma semmiféle emberi tevékenységnek, csak ők maguk meg a gépek, amiket most hoztak magukkal – meg a pár száz ríginenként elhelyezett útjelző gömböcskék, amik tíz rígin magasságban lebegve világítanak fehéren, és figyelnek is persze. Pontosan lehetett tudni, hogy a hegyek túloldalán sincs ember, állat vagy növény még kevésbé, gépek sem, semmi sincs, néhány útjelzőn kívül. Csak hegyek és völgyek, élettelen, tűzforró sivatag. Ha vizet öntenének a sziklára, amin járnak, azonnal gőzzé válna. Ha a csupasz bőrükhöz érne a szikla, megégetné. Itt egymilliárd év óta szünet nélkül éget a nap.
Észre sem vette, hogy ez a mondatot félhangosan is kimondta.
– Igen, így van – felelte Tilkerszu, aki legelöl haladt, de persze a rádiókon jól hallották egymást. – Viszont mivel nincs levegő, ami közvetítené a meleget, az árnyékos területeken a világűr hidege uralkodik, hiszen ott egymilliárd éve árnyék van.
– Pontosabban – tette hozzá Szódzsengi – ez nem mindenütt van így, mert a vulkanikus erők sokhelyütt melegen tartják a talajt. Mint ott is, ahová most megyünk.
Ninda nyugodtan lépkedett a forró, vulkáni talajon, és érdeklődve szemlélt egy függőleges sziklafalat, amit kissé hullámos, vízszintes csíkok színeztek, a barna, vörös és szürke különféle árnyalatai.
– Kőzetrétegek – követte a tekintete irányát Ámmaít. – Ezeket minden világon meg lehet figyelni. A geológusoknak ezek kész történeteket mesélnek. Persze én nem vagyok geológus.
– De én igen – nevetett Szódzsengi. – Dzsisszáfauron ilyen kőzetrétegződést gyakorlatilag csak a Peremtől számított két-háromezer szirszin lehet megfigyelni. Azon túl akkora a kőzetmozgás, hogy nem marad meg semmi. Itt a Peremvidéken még egészen ősi kőzetek is vannak, ezen a falon egy-egy réteg száz-kétszázmillió évet képvisel. A legalsó réteg kétmilliárd éves, vagyis kétszer olyan idős, mint a Bumm. Ezt a környéket megkímélte a Bumm, csak a közvetett hatásait figyelhetjük meg, mint itt a szikla mögött.
Ninda megcsodálta a szikla tetején álló alkotást. Aranysárga volt, áttetsző, alul négy, felül is négy egyforma háromszöglap határolta, az egyik csúcsán állt, és akkora lehetett, mint maga Ninda. Alig látható kis támasztékok tartották.
A szikla túloldalán egy koromfekete folt ásított a falon. Itt Dzsisszáfauron kivehetetlen, hogy mi van az árnyékban, mert ahol nincs fény, ott a sötétség totális, nincsenek részletek, nincsenek a szürkének árnyalatai, csak a tökéletes feketeség. Az ő árnyékuk is ilyen, ahova az vetődik, ott kivehetetlenné válnak a talaj egyenetlenségei.
Az esszidzsinnák közelebb mentek a folthoz, és felkapcsolták a ruhájuk világítását. A turisták követték példájukat. A sok ruhafény megvilágította a fal egy területét, de maradt egy rész, ami továbbra is sötét maradt. A Hakkinun-raugarmi bejárata. Sokkal magasabb volt, mint egy ember, és vagy két rígin széles. Tilkerszu, Ászilarg, Nikkurit és Szódzsengi nyomában Ninda is habozás nélkül besétált, s vele a többiek. Sötét folyosóra jutottak, aminek meglepően sima és kemény volt a talaja.
– Amin járunk, az láva – mondta Nikkurit. – Százmillió évvel ezelőtt vájta ki a láva ezt a folyosót. A tetejét többször beomlasztották a földrengések, de amióta felfedezték ezt a helyet, térfüggöny védi, nem omolhat be. Tehát nem fordulhat elő, hogy csapdába esünk idebent.
A folyosó elkanyarodott, s már látták a vörös fényt. A következő kanyar után pedig olyan világos lett, hogy el lehetett oltani a lámpákat. Mindent betöltött az erős vörös fény.
– Itt is vagyunk – mondta Tilkerszu, amikor Ninda észrevette, hogy a következő lépéssel már egy mesterséges lemezre lép. – A Hakkinun-raugarmi.
A hatalmas barlangot tűzvörösen izzó, folyékony láva töltötte ki. Egy egész lávató. A magas mennyezet lángvörös fényben úszott. De csak néhány pillanatig, aztán elkezdett szürkülni minden, egykettőre szürke lett az egész.
– A sisak színszűrős – magyarázta Ászilarg –, mert ebben a piros fényben egy idő után rosszul lesz az ember.
– Vissza lehet kapcsolni? – kérdezte Ninda.
– Hogyne, szóbeli paranccsal, de nem ajánlom.
– Olyannak akarom látni ezt a helyet, amilyen. Ez itt Szúnahaum, és én Szúnahaumot a maga valóságában akarom megismerni.
←njt [-1018] LETELEPEDÉSLETELEPEDÉS nj-1 Dzsisszáfaur 1 [52] Van egy varázsige, amivel az egész világot megváltoztathatod magad körül. Csak kimondod, és minden más lesz. Így hangzik: Nem tudom, de szeretném megtanulni. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 72. sómir) :: Szúnahaum, Án-Dzsúfanninur 76-43-61, 43 619. muhat szisszadzsan, 440nj‑1 nj-2 Dzsisszáfaur 2 [47] Az emberek úgy próbálják leküzdeni a távolságokat, hogy járműveket építenek. Millió éve mindenfélét, amik földön, levegőben, űrben, vízen haladnak. Pedig lehetsz leküzdhetetlen távolságra olyantól is, aki melletted áll. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 401. sómir)nj‑2→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |