„Egyszerű a magyarázata, hogy a szindoriai Ninda-kultusz miért akkor váltott magasabb intenzitásra, amikor Nindáról már hosszabb ideje nem is jött hír. Ez a pillanatnyi politikai helyzettel függ össze. Ninda valóságos személyének ekkor még semmi köze nem volt a kultuszhoz.”
Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz,
1. kötet, 134.
1. kötet, 134.
Lũakẽàń
57. lẙaikś 20.
a rózsaszín órája
Az ÀLAN lũakẽàńi szervezete saját bevallása szerint két-háromszáz tagot számlált, amikor megkezdték ülősztrájkjukat az időközben nem hivatalosan Àntãs térnek elnevezett helyen, a színház mögött, ahol annak idején a színészt megölték. Hivatalos neve (Můlleèt Kãâtiwṙ tér, egy katonatiszt után) már csak a tévében volt hallható, a helybeliek már Àntãs térnek hívták. Az még nem forgott közszájon, hogy Nìïndà tér, de volt már elemző, aki azt fejtegette a tévében, hogy ez utóbbi elnevezés két okból nem honosodhat meg: mert hát ugye nem is Nìïndà volt az a kislány, akit ott megölt a rendőr, és mert csavargó volt. A nagyközönség nem fogadta kedvezően ezt az elképzelést – ami kimondatlanul is tartalmazta, hogy magáról Nìïndàról sem lehetne elnevezni semmit, hiszen ő maga úgyszintén csavargó volt, amíg itt élt –, de végül a Nìïndà tér mégsem honosodott meg.
Az ÀLAN ülősztrájkja huszadikán, a kék órájában kezdődött. Eleinte mintegy százan lehettek. Nagy körben ültek le a téren, a sivatagjárók fekete kezeslábasában, fekete csuklyában, fekete porálarcban, és nem csináltak semmit. Középen felállítottak egy zászlórudat, amin a mozgalom zászlaja lengett a sivatag felől fújó könnyű szélben. A zászló meglehetős átalakuláson ment át első megjelenése óta. A rövidítések magyarázata már nem volt rajta, csak a MÙRỸN-jelvény felül, az ÀLAN felirat alul – és a kettő között Ninda arcképe. A Nombokának adott interjúból másolták ki.
Amikor a városi tévétársaság riportere megjelent, az ÀLAN-tagok őt is, mint a többi járókelőt, az ősi ẁllëỹ kézmozdulattal köszöntötték: két tenyerüket függőlegesen tartva egymáshoz illesztették, s a homlokukhoz érintették a két hüvelykujjukat. Ez a békét és szerencsét kívánó kézjel túl ritkán volt használatban és túl jelentőségteljes volt ahhoz, hogy bárki elkövesse azt a faragatlanságot, hogy nem viszonozza. A riporter sem követte el, sőt a téren őgyelgő hat ervés sem merte vállalni, hogy figyelmen kívül hagyja. Egyébként is nagyon óvatosak lettek a másik mozgalom, a terrorista Nincs Kegyelem miatt, bár ők egy ideje nem hallattak magukról.
– Kedves nézőink, Dômeṙy Ńuẅaḩỳ vagyok a LẀM Televíziótól, és Lũakẽàńból, a Kãâtiwṙ térről jelentkezem – de talán adekvátabb lenne most Àntãs térnek hívni, ahogy az ÀLAN mozgalom teszi. Őket látják itt körülöttem ülni, fölöttem pedig a mozgalom zászlaja leng. A csoport egyik tagja vállalta, hogy elmondja, miért vannak itt.
A riporter ezzel a bevezetővel odalépett egy fiatal lányhoz és leguggolt mellé, a kamera is leereszkedett.
– Bemutatkozna a nézőknek, kisasszony?
– A nevem Lŵkaṙè ÀLAN – felelte a lány. Egyetemista korú lehetett, amennyire a porálarc alatt ki lehetett venni, tizenegy-tizenkét éves. Két lábát térdben maga alá hajlítva, kezét a térdére téve ült, nyugodtan, mozdulatlanul.
– Gondolom, nem a szülei nevezték el egy rajzfilmhősről és erről a mozgalomról.
– Nem. Én választottam a nevemet. Lŵkaṙè az elnyomás, az igazságtalanság ellen küzd. Akárcsak a mi mozgalmunk, az ÀLAN.
– De ha jól emlékszem a filmre, Lŵkaṙè elég erőszakos figura.
– Mert ő rajzfilmen szerepel, és ott a nézők nem sok érdekeset találnának olyasvalakiben, aki csak ül és nem csinál semmit. Mi nem vagyunk erőszakosak, mi csak ülünk és várunk.
– Mire várnak, Lŵkaṙè?
– A reggelt várjuk.
– De hiszen már a rózsaszín órája van. A holnap reggelre gondol?
– Nem a Sỳÿndoṙeìa forgása szerinti reggelt. Azt a reggelt, amikor Sỳÿndoṙeìa – nemcsak ez a világ: az egész Államszövetség – végre felébred és saját kezébe veszi sorsát.
– Úgy gondolja, hogy ez fog történni?
– Egyszer bizonyosan. „Törvényszerűen egyszer minden zsarnokság véget ér.” Ezt mondta Nìïndà.
– Lehet, hogy sokáig kell várniuk.
– „Érdekli az idő a sivatag homokját, a tenger hullámait?” – kérdezte a lány olyan hangon, mint aki idéz valahonnan.
– Ezt is Nìïndà mondta?
– Nem, ezt Vâastýn írta.
A riporter nyelt egyet. Ezt tudnia kellett volna. Elég ismert dalszerző.
– S mit tesznek, ha nem következik be, amire várnak?
– Bekövetkezik. Csak időbe telik. Az embereknek lehet sürgős, a történelemnek nem az. Azért ültünk ide, hogy figyelmeztessük az embereket: cselekedniük kell, mert a történelemnek ráér. Nekik nem ér rá.
– Az embereknek kell cselekedniük? Mit?
– Nìïndà azt mondta: Menjetek és változtassatok rajta!
– Ezt értem… de hogyan?
– Nem tudom. A társaim sem tudják. Ha tudnánk, hogyan tudunk változtatni rajta, akkor nem itt ülnénk, hanem ott lennénk, ahol tenni tudunk Sỳÿndoṙeìa jövőjéért.
– S az emberek honnan fogják tudni, mit tegyenek?
– Nem tudom. Ön tudja?
– Nem, én sem tudom, de hát én riporter vagyok, nekem az a munkám, hogy kérdezzek.
A lány most először nézett föl rá. Kék szeme volt, és szőke haj látszott ki a fekete csuklya alól.
– Ha te sem tudod, barátom, akkor közénk tartozol. Gyere, ülj le mellém és végezd a munkád. Kérdezz. Kérdezd önmagadat. Jó az, amiben élsz? Hogyan lehetne jobbá tenni? Mit tehetsz ezért? Mit tehet érte más? Ki tehet érte? Ülj le és gondolkozz, amíg el nem jutsz ahhoz a mondathoz, amit Nìïndàtól kaptunk. Menjetek és változtassatok rajta.
A sárga órájában aztán egy politikai elemző, dr. Vẽmlaỹśt úgy foglalta össze a riporter magatartását a tévénézőknek, hogy egyszersmind az egész város figyelme őrá fordult.
– Ńuẅaḩỳ úr pontosan azt teszi, ami a dolga. Mint sỳÿndoṙ polgárnak azt kell tennie, amit önök is látnak: ül az Àntãs téren és gondolkodik, mit tegyen a kialakult helyzetben. Mint a LẀM tévétársaság alkalmazottjának pedig természetesen neki munkaideje van, éspedig az most a feladata, hogy beszámoljon arról, ami az Àntãs téren történik. Ezt is megteszi, néhány huszaddal ezelőtt is tudósított. De ha egy riportert meghívnak, hogy vegyen részt az eseményekben, amiről tudósítani kíván, akkor pontosan az a teendője, hogy elfogadja a meghívást és az események résztvevőjeként közelebbi betekintést ad a nézőknek. – Ezzel Vẽmlaỹśt doktor felállt a stúdióban. – Nekem pedig mint politikai elemzőnek az a dolgom, hogy elemezzem a politikai életünkben zajló eseményeket, azok pedig jelenleg az Àntãs téren zajlanak. Ezért ha megengedik, én most onnan fogom folytatni az elemzésemet.
A rendező villámgyorsan döntött. Egy kamerával követte az elemzőt, aki kisétált a stúdióból, lement a negyedikről a földszintre, kiment az épületből és a Lõòyp utcán elballagott a színházig. A Dẽy Ḱaũṙ vendéglő előtt átment a téren, egyenesen a zászlóhoz. Körülnézett, s nyomban meg is találta Ńuẅaḩỳt. Odament hozzá.
– Dr. Vẽmlaỹśt vagyok, politikai elemző. Ideülhetek?
– Hogyne – bólintott a tévés. – Elférünk.
Az elemző helyet foglalt. Ekkor vagy ötszázan voltak a téren, és ettől kezdve ugrásszerűen nőtt a létszám. A piros órájára Lũakẽàń egész belvárosát ellepték az ÀLAN csendben üldögélő tüntetői.
←ni-21 Sýỹnt [58] Ámmaítnak Szindoria volt a hazája, de otthagyta és másik hazát választott – mert jó ember. Egy elnyomó, kegyetlen rezsimben a jó embereknek előbb-utóbb választaniuk kell. Vagy elmennek, vagy engednek a jóságukból. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 44.)ni‑21 ni-22 Ninda-kultusz [-21] Egyszerű a magyarázata, hogy a szindoriai Ninda-kultusz miért akkor váltott magasabb intenzitásra, amikor Nindáról már hosszabb ideje nem is jött hír. Ez a pillanatnyi politikai helyzettel függ össze. Ninda valóságos személyének ekkor még semmi köze nem volt a kultuszhoz. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 134.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 57. lẙaikś 20., a rózsaszín órájani‑22 njq [-1019] Száz meg száz világon át vándorolt Hisszahémi, mire megtalálta, amit keresett: egy kis völgyet, erdővel, patakocskával, ahol házat építhetett. De nem maradt ott, mert azon a világon egy zsarnok uralkodott. Talán még most is vándorol. (Sileni: Ninda történeteiből, 2. kötet, 43. sómir, 102. singir)njq→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-293] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 · -230 732 357 szó (704 147+24 067+4143) 5 072 747 betű (4 908 777+163 970) 5 610 288 jel (@537 541) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 14:53 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:46 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |