-22 ←na-28 felszállás [-12] Semmit sem éreztem, amikor elhagytam Szindoriát. Ami mögöttem volt, az egy cseppet sem hiányzott. Ami előttem állt, arról pedig nem sejtettem semmit. (Ninda: Életem egy falevélen, 5. sómir) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. famut nirséhagan, 840na‑28 na-29 Felsőváros [-22] Mítoszokat teremteni könnyű. De ha sokáig élő mítoszt akarsz, ne az igazság leplezésére használd. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 38. sómir)na‑29 nbq [-1019] Nemrég hallottam egy tévébeszélgetésben, hogy én több világot láttam, mint Rangáhuap. Persze túlzás, de nem ez a lényeg. Mikor mondhatjuk, hogy láttunk egy világot? Ha sétáltunk egyet az egyik városuk néhány utcáján, akkor már láttuk? Ugyan. Egyetlen világot ismerek igazán: ezt, itt, a talpam alatt. Sokkal jobban, mint a saját elmémet. (Ninda: Életem egy falevélen, 440. sómir)nbq→

---

„Mítoszokat teremteni könnyű. De ha sokáig élő mítoszt akarsz, ne az igazság leplezésére használd.”
 


A városkupola mögött kezdett kibontakozni egy nagy, sötét tömeg. Ninda kíváncsian nézte. Most meglátja a Felsővárost. Ő lesz az egyetlen azok közül, akik a sötétség mögött élnek, aki megláthatja a Felsővárost.
  Ilkut követte a pillantását, s látta, ahogy önkéntelenül közelebb lép, hogy jobban lásson.
  – Azt a hegyet nézed? Sajnos nem tudom a nevét.
  – ÝŶdaśïèẽn – felelte Ninda csendesen.
  – Hát ezt meg sem próbálnám kimondani, de ha akarod, megnézhetjük közelebbről. Olyan kicsi a távolság, hogy oda sem kell mennünk.
  Ninda értetlenül nézett rá. Ilkut elmosolyodott és megint kihangosítva szólalt meg.
  – Kérek nagyítást a szuang irányú képszeletre.
  A hegy elkezdett közelebb jönni. Ninda döbbenten nézte. A Felsőváros Hegye, Lũakẽàń voltaképpeni szíve, központja!…
  – Mi ez a hely? – érdeklődött Ilkut. – Tudsz róla mondani valamit?
  – Ez a Felsőváros hegye – lehelte Ninda.
  – Úgy. S mi az a Felsőváros? Ne haragudj, én teljesen járatlan vagyok ezen a világon.
  – Itt élnek a gazdagok. Vagyis… nekünk csavargóknak az a gazdag, aki házban él, de itt a leggazdagabbak élnek, csodálatos palotákban, legendákat mesélnek a gazdagságukról és a paloták szépségeiről. Lũakẽàń elég nagy város ahhoz, hogy sok nagyon gazdag ember éljen benne, és a Felsőváros igazán hatalmas.
  – Jártál már ott?
  – Nem, dehogy. Az egész hegy körbe van kerítve, és a kapukat őrzik az ervések, senki nem mehet be, akinek nincs rá engedélye. Mi még a közelébe sem merészkedtünk soha.
  – Á, igen, hallottam ilyen környékekről. A gazdagok elzárkóznak és a szegényeket nem engedik maguk közé.
  – Mi is ilyen környéken élünk, Ilkut – jegyezte meg egy nő a hátuk mögül.
  Ilkut hátrapillantott a nőre. A hegy még félig a kupola mögött volt.
  – Hogyan?… Ó, igen, igazad van, Sinirta. Csak mi az egész népünket helyeztük ilyen falak mögé, aki közénk tartozik, az mind bent van, kint csak a dzserangok vannak. A szindorok viszont a saját népük egy részét rekesztik ki. Pedig őket sosem üldözték a saját világuk szegényei, mint minket némely dzserangok.
  – Hát az igaz. Bár azért meg kell mondani, hogy egyetlen ma élő dzserang sem felelős azért, mert minket valaha üldöztek.
  – Magától értetődik. Én sem feltételezem róluk, hogy megtennék, bár a rasszizmus persze létezik.
  – Azért – szólalt meg egy másik férfi – a szindoriai gazdagoknak ugyanúgy a biztonság az érvük erre, mint nekünk. Nem rekesztenek ők ki senkit, csak minél több a pénzük és értékük, annál nagyobb csábítást jelentenek a bűnözőknek, és annál nagyobb a veszély is. Ők is csak biztonságban szeretnének élni, és mivel nagy a veszély, az óvintézkedéseknek is komolyaknak kell lenniük.
  – Neked is igazad van – nevetett a nő.
  – Kérek egy kis fordulást súnard irányban – szólalt meg Ilkut –, jobb, ha nem okozunk kellemetlen érzéseket azoknak, akik abban a toronyban vannak, és akkor már a kislány is jobban láthatja ezt a hegyet.
  A képernyőn a Felsőváros hegye lassan oldalazni kezdett és kikerült a kupola takarásából. Még mindig egészen lassú volt az emelkedés is.
  – Az én kedvemért?… – lepődött meg Ninda.
  – Miért – mosolygott Ilkut –, nem teljesen mindegy a hajónak, hogy milyen irányban emelkedik föl? Különben is csak pár száz ríginről van szó. Városnézésre nem mehetünk ekkora hajóval, a lentiek szívbajt kapnának, ha a fejük fölött köröznénk, de ezt a kis kitérést észre se fogják venni. Csak abban a piros toronyban, ahol azt látják, hogy távolabb kerültünk.
  – A Vaiśkyôn-torony – bólintott Ninda anélkül, hogy odanézett volna a torony felé.
  – Ha te mondod…
  – Hát azt meg tudod-e mondani – szólalt meg az iménti férfi –, hogy mi az a félhenger alakú épület a torony tövében?
  Ninda hátranézett a férfira, elolvasta a kitűzőjét. Auharingi. A félhengert nem nézte meg, ahogy a tornyot sem.
  – Igen, Auharingi. Az a Můikśyẽn piac. Igazából nem a torony mellett van, hanem két utcával távolabb. A piacot jól őrzik, de be lehet lógni… vagyis hogy…
  Elhallgatott.
  – Nincsen semmi baj, Ninda – felelte a férfi jóindulatúan. – Az Aulang Laipon vagy, a hajódon, a családod körében. Mindenki ismeri a történetedet, vagy legalábbis már nagyon sokan, tudjuk, hol éltél és milyen életre kényszerültél ott. Nem te választottad, nincs rajta mit szégyellned.
  Ninda hálásan rámosolygott és visszafordult a hegy felé.
  – Hát jó… szóval be lehet lógni. Ha már bent van az ember, aránylag könnyű lopni, de ha egy kicsit ott ólálkodunk némelyik árusnál és mũỳpṙâènt mutatunk, gyakran megesik, hogy ad egy kis gyümölcsöt vagy pár szendvicset, a sérültből persze, de többet, mint amennyit a jóból lopni lehetne, és nem kell utána menekülni. Ha ott ülök egy árus ládái mögött és eszek valamit, akkor az ervések sem bántanak, mert tudják, hogy azt az árustól kaptam.
  – Bocsáss meg – szólt közbe Sinirta –, mi az, amit mutatsz az árusnak?
  – Mũỳpṙâèn. – Ninda odafordult a nőhöz, hátralépett, meghajtotta térdét és lehajtotta a fejét, két karját kissé eltartotta a testétől, majd pár pillanat múlva kiegyenesedett.
  – Ez valami üdvözlés, gondolom.
  – Igen, így köszöntjük a magasabb rangút.
  – Hát, azt hiszem, ki fogsz jönni a gyakorlatból, mert itt a Testvériségben senkit sem érdekelnek a rangok.
  Sinirta jól gondolta. Ninda életében ekkor fordult elő először, hogy azért mutatott mũỳpṙâènt, hogy valakinek megmutassa, milyen az – és valóságos köszönés vagy köszönetnyilvánítás gyanánt már nem tette soha többé.
  – Ennél komolyabb a különbség – szólalt meg Ilkut, aki még mindig ott állt Ninda mellett. – Az ilyen mozdulatok megalázkodást fejeznek ki, mi pedig nem szeretjük a megalázkodást. Azt sem, ha előttünk alázkodnak meg, de a Testvériség tagja senki előtt nem alázkodik meg. Egymás előtt nem is lenne értelme, dzserang előtt meg… az olyasmi lenne, mintha visszájára fordítanánk mindazt, amiért őseink harcoltak. Én ezért soha nem tenném. Neked sem lesz rá szükséged, bár persze nyilván reflexszé vált és bizonyos helyzetekben automatikusan jön, de hát nincsen ezzel semmi gond. Majd lassan elmúlik.
  A hegyoldal egyre nagyobb lett. Erdő borította, sokkal több fával, mint amennyit Ninda valaha el tudott volna képzelni, itt, ebben a sivatagra épült városban. És köztük házak. Kisebbek, nagyobbak.
  Ninda csak bámulta. ÝŶdaśïèẽn csodálatos hegye, ahol a gazdagok laknak, ott volt előtte. Ahogy emelkedett a hajó, már kezdte felülről látni magát a hegyet is. És nem látott többet, mint néhány kis utcát egy hegytetőn, kisebb-nagyobb, de többségben elég egyszerű házakkal. Egyetlen palotát sem.
  Lassan bólintott. Ez sem volt igaz, gondolta. Mindegy, hogy a gazdagok híresztelték kérkedésből, vagy a csavargók találták ki – ÝŶdaśïèẽn is hazugság volt. Minden hazugság, amit mondanak.

---

←na-28 felszállás [-12] Semmit sem éreztem, amikor elhagytam Szindoriát. Ami mögöttem volt, az egy cseppet sem hiányzott. Ami előttem állt, arról pedig nem sejtettem semmit. (Ninda: Életem egy falevélen, 5. sómir) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. famut nirséhagan, 840na‑28 na-29 Felsőváros [-22] Mítoszokat teremteni könnyű. De ha sokáig élő mítoszt akarsz, ne az igazság leplezésére használd. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 38. sómir)na‑29 nbq [-1019] Nemrég hallottam egy tévébeszélgetésben, hogy én több világot láttam, mint Rangáhuap. Persze túlzás, de nem ez a lényeg. Mikor mondhatjuk, hogy láttunk egy világot? Ha sétáltunk egyet az egyik városuk néhány utcáján, akkor már láttuk? Ugyan. Egyetlen világot ismerek igazán: ezt, itt, a talpam alatt. Sokkal jobban, mint a saját elmémet. (Ninda: Életem egy falevélen, 440. sómir)nbq→

---

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 (2134 › 60:41) 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673