„Vajon létezett-e háború az emberiség történelmében, ahol egyszerűen az volt a cél, hogy harcképtelenné tegyék az ellenséget, és nem törekedtek a válogatás nélküli gyilkolásra, katonák és civilek tömeges elpusztítására? Talán csak a gyerekek játék háborúi.”
Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története,
10. sómir, 1. singir
10. sómir, 1. singir
A második főfogásról az elnökné elmondta, hogy anar specialitás, jorvonnak hívják. Kocka alakúra vágott sertéshús, fűszeres sajtos-paradicsomos töltelékkel, ötféle zöldségből álló körettel. Sileni csak bekapta az első kis kockát és máris fülig ért a szája.
– Imádja a csípőset – magyarázta Ninda, aki még nem vett az ételből.
– Nem csípős – felelte Sileni teli szájjal. – Csak nagyon finom!
– Á, értem.
– Ó, nem, tényleg nem csípős – rázta a fejét Arinna. – Nálunk az étrend mostanában a kifinomult ízek felé tolódott el, amiben ez az étterem is játszott némi szerepet. Hinnuldudon, ahonnan én származom, nagyobb divatja van az erős fűszereknek. Elnézést, tudjátok, én kultúrtörténész vagyok, és a gasztronómiatörténet az egyik területem.
A jorvon alatt gasztronómiáról beszéltek, aztán feltálalták a salátát: nit-horikkin, citrusgyümölcsökből és apró bogyósokból, juttun öntettel és reszelt ni-jakkivun sajttal. A végén pedig a desszertet: nǐt kĺy drǒan volt, jalar édesség, vékony tészta- és krémrétegek egymáson, kicsiny falatkákra vágva és megszórva apró, tarka dǎ cukorkával.
– Vagyis – foglalta össze Szinensi – egy szindor, egy saunisi, egy szúni, egy anar, egy hinnul és egy jalar étel.
– Pontosan így van – érkezett a válasz a hátuk mögül, egy alacsony, testes embertől, aki egyenruhaszerű fehér kabátot és csúcsos fehér sapkát viselt. – Így állítottam össze a menüt, a jelenlevők nemzetisége szerint, amint hivatásom szabályai előírják.
– Bemutatom Nosszi Limkalvon urat – az elnökné kissé meghajtotta felsőtestét az érkező felé –, az étterem séfjét és tulajdonosát.
A séf meghajolt, amit az asztalnál ülők mind viszonoztak.
– Megtisztel, asszonyom – állt meg a séf éppen Ninda bal keze mellett, ámbár a lányoknak fogalmuk sem volt róla, hogy ezt egy illemszabály írja elő, mert ő számít a legtekintélyesebbnek az asztalnál, nem pedig az államelnök. – Ám a legnagyobb megtiszteltetést azáltal nyertem el, hogy Nindát és családját láthattam vendégül asztalomnál. Ajtaink mindenkor tárva maradnak önök előtt. Szolgálhatok még valamivel?
Megköszönték, de nem kértek már semmit.
– Hová tartotok most? – érdeklődött az elnök, amikor kiléptek az étterem kapuján a főteret körbevevő körútra. Tekintete egy pillanatra megpihent az Ámhalgin Súfauri gigászi tömbjén, amely hegyként tornyosult a város fölé.
– Felfedező útra a városba – felelte Ninda –, hiszen nem lesz rá alkalmunk sokáig.
– Bizonyára nagyon zavarnánk, ha veletek tartanánk – szólt az elnök udvariasan.
– Dehogy – mosolygott Ninda –, de szabad az elnöknek az utcákon mászkálni?
– Igen, nálunk szerencsére nincs meg az az elkülönülés a vezetőkben, mint némelyik országban, például Szindorián is a diktatúra idején… meg amúgy is itt jön fölöttünk a testőrrobotod, az megvéd minket. Bár tartozom annyival az igazságnak, hogy nekem is jár ilyen testőrrobot, csak a mi biztonsági előírásaink mások, annak mindig távolról, rejtve kell figyelnie.
Elindultak a főtértől távolodó irányban. Ninda persze előre közölte már az ebédmeghívás idején, hogy ő a köznapi köntösében fog jönni, mert nem öltözik ki ahhoz, hogy étkezzen – ennek megfelelően az elnöki pár is hasonlóan öltözött, így az utcán is megfelelt a ruhájuk. Nirvaszon középkék nadrágot és valamivel világosabb kék zakót viselt, a felesége ugyanezt barnában.
– Láttátok már a Szammin Múzeumot? – érdeklődött az elnök.
– Még alig láttunk valamit – felelte Aini –, de minket elsősorban az érdekel, ami most van.
– És ami ezután lesz?
– Hát… az is.
– Akkor a legjobb helyre jöttünk – nyújtotta karját Nirvaszon az épület felé, ami előtt lépkedtek –, mert ez a múzeum a jövőről szól. Anar nyelven szammin jövőt jelent.
Belülről a múzeum nem volt más, csak egy óriási üres csarnok. Nirvaszon felvett egy kis távirányítót a bejárat mellett elhelyezett fali polcocskáról, és megérintette. A csarnok padlója egykettőre sárgásvörös színbe fordult, s megjelentek a hegyláncok és köztük az ovális zöld folt, a lakott terület.
– Így néz ki Hinanarva most. Most lassan elindulunk a jövőbe. A ti időszámításotok szerint egy évet haladunk ütésenként.
A város szélén, a zöld folton épületek kezdtek kinőni a földből. Sileni odaszaladt és letérdelt hozzájuk. Az épületek némelyike több sudrígin magasra emelkedett ki a padlóból.
– Az Akkesz városrész. A tervek az utolsó vízcsapig készen vannak, húsz szúni év múlva kezdjük az építkezést, és tíz év alatt mindennel készen leszünk. Tízezer családnak ad majd otthont.
Mire ezt végigmondta, a város egy másik részén „elolvadt” egy sor családi ház, és valamiféle ipartelep nőtt ki a helyén.
– Nivelma – állt meg fölötte Nirvaszon, és megállította a lejátszást. – Régi, elavult házak. Az volt a terv, hogy újjáépítjük valamennyit, de kiderült, hogy ez többe kerülne, mint egy új telepet létesíteni. Ezért itt épül meg a Szonkvo acélfeldolgozó, és itt lesz az új telep – ezzel az ipartelep mellé mutatott, megnyomta a távirányítót megint, és a zöld mezőből lakótelep lett, kis színes házakkal. – Most két évszázaddal járunk a jövőben, ami fontos dátum lesz Hinanarva életében. Ekkor jutunk ugyanis oda, hogy a város kiköltözhet a völgyből, a külső légültetvények ekkor lesznek képesek ellátni a közvetlen környékünket a hegyeken túl. Mondhatni, jelenleg Hinanarva történelme első korszakának a végén járunk.
A hegyláncon kívül megjelent egy városrész, aztán egy másik, egyre több.
– Mindössze kétszázhúsz év. Feleségemmel mindketten bízunk benne, hogy látni fogjuk ezeket a városnegyedeket felépülni. És megnézünk valamilyen rendezvényt az Avirva stadionban – mutatott egy kerek épületre a lába előtt. – Ez kétszázhuszonöt év múlva fog felépülni.
– Mennyi időre előre vannak meg a tervek? – kérdezte Ninda, mialatt a lábuk alatt újabb városnegyedek bújtak ki a padlóból, mint valami gyorsan növő növények.
– Most majdnem háromszázötven szúni évre, és folyamatosan fejlesztik. Persze nem tudhatjuk biztosan, hogy az utódaik nem változtatnak-e majd rajtuk, természetesen megtehetik, de a jelenlegi tervek szerint ilyen lesz. A rajz persze tetszés szerint nagyítható, mindenféle szempont szerint kívül-belül megnézhető, a legapróbb részletekig tartalmaz mindent. Az egyetlen, ami nincs eldöntve, az a magánházak konkrét felépítése, azt majd a tulajdonosok választják ki, amikor megveszik a telkeket. De már most is megvannak azok a tervrajzok, amikből majd választhatnak.
– Fantasztikus – mondta Ninda.
– Valójában egyike nagy büszkeségeinknek. Nyilván minden lakott világon vannak tervek arra, hogy hogyan fognak terjeszkedni, és ezek közül elég sokat ismerünk, amik vagy térben, vagy időben elég nagy kiterjedésűek. De e pillanatban nincs tudomásunk olyan világról, ahol ilyen időtávlatra előre és ugyanakkor ilyen részletességgel vannak meg a tervek. Ez a része persze csak játék, igazából teljesen mindegy, hogy háromszáz vagy háromszázötven évre terveztünk. De maguk a konkrét tervek fontosak az építőanyagok előállításához, mi a nagy részét magunk gyártjuk, és már most neki kell látnunk felépíteni azokat a gyárakat, amik a következő kétszáz évben épülő házak anyagát termelik meg.
←pd-22 elnökék 1 [-12] És mit látsz, ha lenézel az idő fájáról? Lehullott leveleket, az idő lassan feledésbe merülő gyermekeit. Millió és millió nemzedéket hagytunk magunk mögött – millió és millió nemzedék jön még utánunk. De őket még nem láthatjuk. (Ninda: A fény lúmái, 532.) :: Hinanarva, 620. 85., piros nap, 9pd‑22 pd-23 jövőmúzeum [-14] Vajon létezett-e háború az emberiség történelmében, ahol egyszerűen az volt a cél, hogy harcképtelenné tegyék az ellenséget, és nem törekedtek a válogatás nélküli gyilkolásra, katonák és civilek tömeges elpusztítására? Talán csak a gyerekek játék háborúi. (Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története, 10. sómir, 1. singir)pd‑23 pd-24 Nikergosz [-17] Albivi tudtommal az egyetlen világ, ahol háromlábú állatok élnek. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ennek valami szimbolikus jelentősége van, csak még nem tudom, mi az. (Ílgaszaumi, Rangáhuap története, 602. sómir, 55. singir)pd‑24→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |