„Ha az embereknek nincs tudásuk valamiről, akkor hajlamosak olyanokat odagondolni, amiről már hallottak, de az már nem biztos, hogy tisztában is vannak a jelentésével.”
Ninda: Beszélgetések, 242.
Kedves Ninda!
Fura dolog ez. Tíz napja eljárunk Eĩdìvel a Vèlâyn piac mögötti térre, föltesszük a jelvényes porálarcunkat és beszélgetünk a csavargókkal. Már személyes ismerőseink vannak közöttük. Csoportok alakulnak, nem mindig ugyanazokból, de egyre gyakoribb, hogy eljönnek direkt, hogy velünk találkozzanak. Eĩdì elég közvetlen természetű, főleg a lányokkal elég könnyen megtalálja a hangot. Itt nem úgy van, mint Lũakẽàńban a színház alatt, ahol gyerekek is vannak, itt eddig csak nálunk idősebbekkel találkoztunk. De nem sokkal idősebbekkel, a többség tíz-tizenöt között van.
Szóval fura dolog ez. Az ÃNÙ tagjai vagyunk, vagyis „engedélyünk” van rá, hogy tanítsuk a csavargókat bármire, amire csak tudjuk. De nincsen semmiféle igazolványunk, nem szerepelünk semmilyen jegyzékben. A szervezetnek nincsen nyilvántartása senkiről, és senki sincs, aki azt az engedélyt kiadta volna. Van egy mentorunk, Uŷvïn, amúgy légültetvényi munkás, ő azt mondta, hogy senki sem tudja, hogy az ÃNÙ legális-e vagy sem. Hivatalosan egyáltalán nem létezik, de hát hivatalosan maga az ÀLAN sem létezik, nincs bejegyezve sehová, még szervezeti formája sincsen. Az a különbség, hogy az ÀLAN-ról mindennap beszélnek a tévében, az ÃNÙ-ról meg sehol, csak az ÀLAN titkos megbeszélésein.
De ezt csak úgy megjegyeztem, tudom, hogy téged nem ez érdekel, hanem hogy mit csinálunk az ÃNÙ-ban. Én jelenleg olvasni tanítom őket. Négy és nyolc között szokott lenni a csoportom létszáma, és mivel nem mindig ugyanazok vannak jelen, általában mindig megmutatok annyi betűt, amennyit csak tudok. Az a terv, hogy ha egyik alkalommal mondjuk éntőlem megtanulnak mondjuk öt betűt, más alkalommal valaki mástól hatot, és esetleg meg is jegyzik, akkor idő múltával hátha tudni fogják az egészet. Vagyis persze nem betűket tanítok, hanem szavakat, amiket betűkre bontunk. A Te neved a legnépszerűbb szavak egyike, van egy fiú, aki azzal büszkélkedett nekem tegnap, hogy megtanulta a korábbi leckét és már le tudja írni a saját nevét meg a Tiédet.
Eĩdì nehezebbet vállalt: társadalmi életet tanít. Elmondja a csavargóknak, hogyan élnek a közrendűek, akiket ők gazdagoknak hívnak, mik a szokásaik, hogyan beszélnek. Óriásiakat nevetnek, amikor rendes köznyelven elismétli az ő szavaikat, amiket azon a csavargónyelven mondanak. Uŷvïn azt mondja, az minden nagyvárosban más, vagyis hiába ismered Te a lũakẽàńi csavargók nyelvét, a ḱaŷndïmieké ugyanolyan furcsa lenne neked is, mint nekünk. Nemcsak beszélni tanulnak, hanem a tantervben (mert az is van, illetve folyamatosan készül) szerepel az is, hogy hogyan kell beszélgetni. Ezzel még nem foglalkoztak, de olyanokat fognak tanulni, hogy hogyan kell odamenni valakihez, köszönni, megkérdezni valamit, megköszönni a felvilágosítást.
Jelzett Ninda kezében a suag, megérintette a gombot. Egy férfiarc jelent meg, s a név: Imbarti.
– Megvan a következő hajótok. Saurgémankor átvesz titeket a Hallihuat Fónird, és azzal éritek el Szunnaszt.
– Mikor? – kérdezte Ninda.
– Két év alatt, hatvan végén, körülbelül dzsorehankor, de ez még változhat.
Ninda bólintott.
– Köszönöm.
Ötvenhét nisszugópankor indultak, vagyis kis híján négy évbe, száztizennégy napba telik az út. Persze jöhettek volna közvetlenül, valamilyen gyorsjáratú kishajóval, van olyan is a Testvériségnek bőven, s akkor azt a háromszázezer érangot kell megtenniük, ami Szúnahaumot elválasztja Saunistól, nem a kereskedőhajókkal kacskaringózva négy-ötszázezret, talán még többet. De az ivutok ellenezték.
– A kishajónak van két pilótája – mondta Lí. – Valamilyen indokolásra van szükségük, hogy miért kell húsz napig kuksolniuk egy hajóban két gyerekkel meg egy ivuttal. A diszpécserszolgálat sem ad oda egy hajót meg két pilótát csak azért, mert ti utazgatni akartok, a valódi okot pedig nem fedhetjük fel.
– De ez a kevésbé fontos szempont – vette át a szót Háu. – A kereskedőhajókon is emberek vannak, és leszállnak világokon, ahol más népek élnek. Nézzétek meg a Galaxist, ismerkedjetek az emberekkel. Szélesíti a látókörötöket, bővíti ember- és társadalomképeteket.
Ezzel Ninda is egyetértett. Kíváncsi volt a Galaxisra és semmi kedve nem volt fél éven vagy egy egészen át negyedmagával üldögélni egy kishajóban, ahol van öt-hat helyiség, ha utazhat a Testvériség mozgó városaiban, emberek között is. Régóta tudta már, hogy ő sosem állt Línek olyan befolyása alatt, mint más emberek, akiket a gazdájának nevez – náluk csak egyetlenegyszer alkalmazott befolyást, amikor demonstrálta ezt Szinensi orrának megvakartatásával. Lí Szúnahaumra érkezése óta ő, Ninda a gazdája, de sem őt, sem Szinensit nem irányította soha, mert neki a befolyástól mentes elméjükre van szüksége. Ezért a döntést, hogy a kereskedőhajók rendes útvonalán mennek, nem az ivutok hozták, hanem ők, a csoport mindnyájan együtt. S még ezen a kicsiny hajón is van annyi látnivaló, annyi érdekes ember, hogy bőven megéri a hosszabb utat…
Tűnődéséből egy ujj riasztotta föl, amivel megveregették a vállát. Fölkapta a fejét.
– Mit ülsz itt megint? – hajolt oda Szurgauni. – Gyere játszani, szükségünk van még egy emberre. Olvasni ráérsz később is.
– Mit játszotok? – tette el Ninda a suagot.
– Zenét! Küldj gépet az úldodért, koncertet adunk.
És már futott is. Ninda pár lépést loholt utána, aztán rájött, hogy hiszen Szurgauni a Jasszegun parkba megy, követheti lassabban is. Elővette a suagját megint, megérintette az úld gombját, s alig tette el a készüléket, egy automata libbent oda a hangszerével. Elvette tőle és átsétált a parkba.
Még mindig tanulóúldot használt, egy gyerekméretű Dzsirgant, a második hangszerét. Az elsőt nemrég visszaadta, mert valamivel már nagyobb volt a keze. Jelenleg Fondzsahut és Arkingi felváltva tanította, távközléssel persze, Fondzsahut a Horgikan-vidék dzserang világain turnézott, Arkingi pedig otthon volt a Felhőben, Auríhaumon.
– Érezd a zenét – mondta Fondzsahut mindig. – Mindennek ez az alapja. Ha ez megvan, akár mellé is üthetsz.
Már gyülekezett a közönség, és a kis zenekar is összeállt. Szurgauni, Ilgimu és Herhikut dzsímiren játszott, Angszé haumúnin, Órongur pedig, az egyetlen felnőtt köztük, az ütős hangszereket kezelte. Ninda melléjük lépett és elengedte az úldot, hogy az fekve maradjon a levegőben.
– Mit játszunk? – kérdezte.
– Valami szépet – mondta Szurgauni a hangszere húrjait babrálva, megpendítette egyiket-másikat, a húrfeszítőket igazgatta.
– Sankrúhi jó lesz? – kérdezte Angszé.
– Nekem fogalmam sincs, mi az – nézett rá Ninda.
– Majd rájössz. Én kezdem, és néhány sor után kövessetek.
A nagylány a szájához emelte a haumúnit, belefújt a csövecskékbe, és megszólalt egy kedves, egyszerű, finom melódia. Könnyű volt követni. Ninda a fiúkra pillantott, aztán Szurgaunira, és hamarosan belépett az úlddal, majd a többiek is. Nindának sejtelme sem volt, mit játszanak, de nagyon jól ment. Miután meghajoltak és a közönség megtapsolta őket, Angszé rámosolygott.
– No, ismerős volt?
– Nem.
– De hiszen ez szindor zene.
Ninda elnevette magát.
– Én semmit sem tudok a szindor zenéről. A történelmükről még csak-csak, de ami most van, arról fogalmam sincs.
←ob-18 Hettun [-22] Ez a könyv csak azokról szól és szólhat, akik fontos szerepet töltöttek be Ninda életében. Mellékszereplőknek hívom őket, bár némelyik főszereplővé lépett elő, de abban az időszakban, amit velük kapcsolatban tárgyalok, még mellékszereplők voltak. Sokan voltak, akikről nem írhattam külön fejezetet, de őket sem szabad lebecsülni. Mindenki, akivel Ninda valaha akár csak egy-két limlit beszélgetett, fontos hatással volt gondolkodásának alakulására. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, bevezető) :: Szíminnu, 43 658. szahut nendihilgan, 580ob‑18 ob-19 átszállás [1] Ha az embereknek nincs tudásuk valamiről, akkor hajlamosak olyanokat odagondolni, amiről már hallottak, de az már nem biztos, hogy tisztában is vannak a jelentésével. (Ninda: Beszélgetések, 242.)ob‑19 ob-20 séta [3] Mesélj az életedről. Elkezdődött már? (Ninda: A fény lúmái, 2158.) :: Ík, Szíminnu, 43 659. szahut saurgéman, 705ob‑20→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |