„Csillaggyermekek vagyunk mindnyájan – a csillagok gyermekei. A hidrogénen és a héliumon kívül minden atom csak a csillagok magjában jöhet létre, és onnan csak akkor jut ki, ha a mag felrobban. A szupernóvák gyermekei vagyunk.”
Ílgaszaumi, Terra-sóhipun,
A1 rind, 635. sómir, 1175. singir
A1 rind, 635. sómir, 1175. singir
Sielunt
43 610. szahut úsarrigan
400
Aznap hetes farka volt, nem volt iskola, amikor megérkeztek, de Fendria előző nap közölte, hogy másnap négyszázkor eljön érte és magával viszi, hogy biztosan megnézze Sieluntot. El is jött a 3-taszu janníhaumba, Ninda ott aludt ezen az éjszakán, és persze a suagok segítségével nem gond valakit megtalálni.
– Miért jöttél ebbe a janníhaumba ilyenkor reggel? – érdeklődött a tanárnő. Ninda éppen elkészült a reggelivel az egyik asztalnál.
– Még az este jöttem – mosolygott Ninda.
– S egy fülkében aludtál? Hiszen lakásod is van.
– Van… de ott nem jártam már… nem is tudom, jó néhány napja.
Fendria nem tett fel új kérdést. Elgondolkodva, lassan bólogatott, közben a pálcaváltást figyelte. A kétszázkor szolgálatba lépett Tűz Őrzője ekkor adta át a pálcát a következőnek, aki hatszázig fogja majd őrizni Szúnahaum tüzét. Mindegyik Őrző két derkin át szolgál, de más megkötés nincs – Nindának elmesélték egyik nap a janníhaumban –, aki megszerezte a képesítést, akármikor feliratkozhat, hogy vállal egy szolgálatot. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a számítógép sorsolással berendel valakit, mert senki sem vállalta valamelyik janníhaumot egy-egy ciklusra.
Az új Őrző is egy fiatal lány volt, akárcsak az előző. A lányok egy pillanatra mindketten a homlokukra tették a kezüket, majd az új Őrző munkához is látott, a régi pedig elment átöltözni. Az új Őrzőt Ninda ismerte a 4-tabe janníhaumból, bár a nevét nem tudta.
– Rosszul érzed magad egyedül – mondta a tanárnő. Kijelentés volt, nem kérdés.
– Itt jobb – bólintott Ninda. – Valami szabályt sértek meg azzal, ha itt alszom?
Gyanította, hogy nem, hiszen akkor szóltak volna, akikkel találkozott.
Fendria meglepve nézett rá.
– Senki nem hozhat szabályt arról, hogy másvalaki hol aludjon. – Aztán a homlokára simította a kezét. – Nézd, így köszöntjük a Tűz Őrzőjét. De csak őt, és csak amikor a pálca a kezében van. Más ünnepélyes alkalmakkor is használjuk ezt a mozdulatot. Eredetileg ilyen lehetett – vízszintesbe fordította és lejjebb, a szemöldökére tette a tenyerét –, a szemüket árnyékolták a tűz vagy a nap erős fényétől. Ma már csak rásimítjuk a tenyerünket a homlokunkra. Menj, köszöntsd az Őrzőt.
Ninda bólintott és odasétált a Tűz Otthonához. A lány – ő is szőke volt, világosbarna bőrű – éppen fellépett a peremre, és a pálcát keményen, két kézzel fogva billentett ki a helyéből egy nagy rögöt, ami nem akart tüzet fogni. Ninda tudta már, elmesélték az egyik janníhaumban, hogy a fekete póló, nadrág, zokni és saru pehelykönnyű, cérnavékony anyaga valójában tűzálló, kiváló hőszigetelő, és az Őrzőnek csak a kezére meg az arcára kell vigyáznia – de ha bekövetkezne az a szörnyűség, hogy beleesik, vagy esetleg valaki más, akkor közbelép a biztonsági rendszer, és egy nagyon erős légáram ellöki onnan az illetőt. Ninda meglepődött ezen, ő biztosan úgy csinálta volna, hogy vizet önt a tűzre, és gyorsan kioltja, hiszen inkább ezt, mint hogy valaki megsérüljön. A szúnik nevettek és azt mondták, biztos lehet benne, hogy ők is inkább hagyják kialudni az örök tüzet, mint valakit kitenni az égés veszélyének, de az egész Fatturí-tavat ráöntheti egy ekkora tűzre, az egy ideig még forró marad, bár a sorgitin elég alacsony hőmérsékleten ég, akkor is. Viszont a víz egy része gőzzé válna, és az még súlyosabb sérüléseket okoz, mint a tűz. Ninda teljesen meg volt döbbenve. Kénytelen volt beismerni, hogy fogalma sincs, mi az a gőz. Hát megmutatták neki, kis főzőlapot tettek az asztalra, arra egy edényben vizet, és csakhamar gomolyogni kezdett fölötte valami fehér, ami aztán eloszlott a levegőben, és elmagyarázták, hogy ez lesz a forró vízből.
Az Őrző kibillentette helyéből a sorgitinrögöt, hogy rendesen égjen, lelépett a peremről és Nindára pillantott.
Ninda a homlokára tette a kezét.
Az Őrző elmosolyodott és ő is a homlokára tette a kezét.
– Szúnahaum örök tüze őrködik fölötted, csillaggyermek – mondta.
Ninda viszonozni akarta, de fogalma sem volt, mit mondjon. De az Őrző már tovább is lépett, s megint benyúlt pálcájával a tűzbe.
– Simnunná – jött meg végre Ninda hangja. Az Őrző visszanézett és mosolyogva bólintott.
– Nem kell ilyen görcsösnek lenned az Őrzővel – mondta Fendria, amikor visszament hozzá. – Fontos, jelképerejű társadalmi feladatot végez, de ettől még ő is csak egy ember. Ez a kislány itt történetesen az unokabátyám lánya, Ónesszinek hívják. Amikor nincs a kezében a janníruan, akkor énekel a Dírund kórusban, és orvostanhallgató. Még nincs kétszázharminc.
Ninda nem állhatta meg, hogy fejben át ne számítsa gyorsan: Szindorián körülbelül tíz és öt évesnek mondanák.
Lementek a suárba és elindultak a kapu felé. Pár lépés után odafutott hozzájuk Szinensi és Rongami.
– Most indultok? Mi is a városba tartunk. Menjünk együtt – hadarta a fiú.
– Persze… vivivi… Nindára vigyázni kell, nehogy öt rígin után visszaforduljon – nevetett a lány.
– Nem fog visszafordulni – mondta Fendria. – Már csak azért sem, mert föl akar menni a Város-toronyba.
Ninda meglepődött. Ennek a toronynak a létezéséről sem tudott, nemhogy föl akart volna menni. Semmiféle helyet nem ismert ezen a világon.
– Hová akarok én fölmenni?
– Egy nagyon magas toronyba, ahonnan láthatod azt, amire a leginkább kíváncsi vagy Sielunton.
Ninda elgondolkodva ballagott mellettük, a suárból kifelé tartó emberek tömegében. Befelé sokkal többen jöttek, de azok arrébb haladtak. Mit akarhat ő a leginkább látni egy olyan világon, amiről nem tud semmit?
– A hajónkat kívülről – szólalt meg néhány lépéssel később.
– Úgy van.
Ninda nevetett és kisétált velük Sielunt kikötőjébe. Napsütötte, tágas térségre értek, amit fehér kőburkolat fedett, helyenként lyukakkal, amikben egy-egy fa állt. A távolban magas tornyok sorakoztak.
– Nézzétek – mutatott Fendria a lábuk alá. – A kék csík a városba vezető út egyezményes jele. Ezt kell követnünk.
A kőre festett kék csík egy közelben álló járműhöz vitte őket, ami egészen olyan volt, mint a szindoriai ŶỸrsïń-buszok, csak hosszabb, és még valamiben különbözött. Amikor odaértek, egyszerűen beléptek a sok-sok nyitott ajtó egyikén, és leültek.
– Ezt Lũakẽàńban soha nem mertem volna megtenni – suttogta Ninda.
– Mi történt volna? – kérdezte Szinensi együttérzőn.
– Egykettőre kidobtak volna, és valószínűleg rám hívják az ervét.
– Miért, hát tilos buszon utazni egy… csavargónak?
– Nem, de megvádoltak volna, hogy lopni akarok.
Közben szüntelenül nézelődött. A busz belsejét két oldalt padsorok tagolták, mindig két-két pad nézett egymással szembe. Egy padon három ember ülhetett. Ő ült az ablaknál, mellette Rongami, vele szemben Fendria, őmellette Szinensi. A padokat puha, kék párna borította, a falak is kékek voltak, de más árnyalat.
←nb-19 felfedezés 2 [-17] Szindoriai gyerekségem idején is voltak apró, ismerős zugok, helyecskék, amiket jól ismertem, amikhez emlékek kapcsoltak. Azóta sokfelé találtam ilyeneket. Szerintem ez fontos. Megteremti kapcsolatunkat a térrel, a világgal, amelyben élünk és segít a részének lennünk. (Ninda: Életem egy falevélen, 34. sómir)nb‑19 nb-20 Sielunt [-25] Csillaggyermekek vagyunk mindnyájan – a csillagok gyermekei. A hidrogénen és a héliumon kívül minden atom csak a csillagok magjában jöhet létre, és onnan csak akkor jut ki, ha a mag felrobban. A szupernóvák gyermekei vagyunk. (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, A1 rind, 635. sómir, 1175. singir) :: Aulang Laip, Sielunt, 43 610. szahut úsarrigan, 400nb‑20 nb-21 torony [95] A szellem embere vagyok, de ez nem jelenti, hogy ne tudnék értékelni impozáns technikai alkotásokat. Szeretem a szép házakat is, és legfőképpen imádom a hajómat. (Ninda: Életem egy falevélen, 79. sómir)nb‑21→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |