„Minden világon mások a viszonyok – hát mások az emberek is.”
Ílgaszaumi, Rangáhuap története,
37. sómir, 42. singir
37. sómir, 42. singir
Aulang Laip
43 615. famut karisszinan
852
– Nem Sommesza – nevetett Hirki. – So’meza!
Ninda értetlenül nézett rá. A „so” után valami olyan hangot ejtett, amiről neki elképzelése sem volt, hogy mi lehet, és az sz-et is nagyon furcsán mondta. De megpróbálta utánozni.
– Egész jó kezdetnek – mondta Hirki. – De ne sz-et mondj z helyett. A ti nyelvetekben nincsen z? Mint amikor a bogár zümmög. Zzzzz!
– Nincs… nekem két anyanyelvem van, és ilyen hangot soha nem hallottam. De amit a „so” után kell, azt sem.
– Azt úgy mondd, hogy a torkodban megakasztod a levegő útját.
Ninda próbálgatta, és egy idő után nemcsak a világ nevét tudta helyesen kiejteni, hanem a lányét is. Hirki neve sem ez volt, voltaképpen egészen közel állt ahhoz, amit szindor helyesírással Hiḩṙkinek írtak volna – zenei hangsúlyok nélkül –, vagy talán még könnyebben tudta volna kimondani, ha annak idején Sielunton elsajátítja a kiejtést, Ílnától hallott hasonló hangokat.
Amikor a gyerekek kiszálltak egy-egy világon, Fendria vagy a singan-núdzsahud egy másik tagja szervezett nekik idegenvezetőt. Azok közül, akikkel találkozott, Hirki lehetett a legfiatalabb. Szúni időszámítás szerint alig kétszáz éves volt, ami sommeszai időben huszonkét év. Az itteniek nem a világuk keringési idejét használják időmértékül, mert Sommesza nagyon távol kering a napjától, négyszáz szúni év alatt kerüli meg. Ehelyett az ország központi világának, Szemgának a keringésével számolnak.
Hirki volt azonfelül talán az egyetlen Ninda eddigi útján, akinek még nála is világosabb volt a bőre. Majdnem hófehér. A haja pedig egészen olyan szőke volt, mint az övé. Sommeszán sok az ilyen világos ember, a nagyon gyér sugárzás miatt, magyarázta. Ninda megemlítette, hogy Szindorián egyáltalán nem gyér a sugárzás, és ott is nagyon sok az ilyen világos ember, de ennél jobban már nem érdekelte a genetika.
Inkább a világ. Sommesza is sivatagbolygó volt, akárcsak Szindoria és Szaisz, de ezen a tényen kívül nem is hasonlított egyikre sem. Sommesza volt a legsötétebb világ, ahol eddig járt. Hirki szerint az egyik legsötétebb nyílt lakhatású világ a Galaxisban. Nappal volt, a három szúni napig tartó sommeszai nappal közepe, de az utcákon égett a világítás. Az mindig ég, mondta Hirki. A fekete égbolt tetején meg lehetett nézni Sommesza napját, egy sötétvörös korongot, de hosszan nem volt szabad belenézni, mert ahhoz elég erősen sugároz, hogy károsítsa a szemet. Sokkal több meleget adott, mint látható fényt, így Sommeszán általában kellemes az idő. Ninda, aki a meleg luakeáni éghajlaton nőtt fel, nyugodtan sétálhatott köntösben. Hirki az itteni divat szerint rövid ruhát hordott.
A város éppen olyan volt, amilyennek Ninda egy szindoriai kisvárost elképzelt. Húsz-harminc utca az egyik irányban, ugyanennyi keresztben. Nagyrészt földszintes vagy egyemeletes házak, a központban néhány magasabb. Csak itt a város peremén minden irányban homokvédő fal volt, amit felemelnek, ha jön a homokvihar. Szindorián ilyenre nem volt szükség, legalábbis Ninda nem tudott róla, hogy lenne olyan város, amit így kell védelmezni.
Most azonban nem volt kilátás homokviharra, egyszerűen átsétáltak a védőfalon, ami használaton kívül egy fekete fémcsík volt a homokra fektetve. A mozgatószerkezet alatta volt. Persze valamennyi szél mindig van, így részben belepte a homok.
Kint a sivatagban, a város fényein túl már olyan sötét volt, mint Szindorián késő este. Hirki éjjellátó szemüveget adott mindenkinek, különben csak pár tucat ríginre láttak volna el. De a szemüveggel kiderült, hogy a sivatag nem üres és nem élettelen. Egészen az ellentéte volt Szaisz vakító fényben úszó sivatagjának, ahol a parányi, emberi mértékkel élőlénynek alig nevezhető szirneken kívül semmiféle élet nincsen, és egyetlen molekulányi víz sem.
Itt csak a fény hiányzott, az élet és a víz egyaránt megvolt. A városból hosszú csatorna vezetett ki a sivatagba, keskeny, egy gyerek könnyen átugorhatta, és egészen sekély vizű, bokáig ért. De víz folyt benne. A partján néhány helyen vékony cső nyúlt a magasba, élénkpirosak voltak a szemüveg képernyőjén, ezek időnként egy adag vizet fújtak a levegőbe, felhőként porlasztották szét a magasban.
A csatorna partját mindkét oldalon ritkás, foltokból álló, sárgás-kékes növénytakaró szegélyezte. Ninda előbb vette észre az állatokat, mint a növényeket. Az állatok a térdéig érhettek, négylábúak voltak, kékes és barnás színűek, és a növényeket ették. Kjvoszák, mondta Hirki, vagy legalábbis valami ilyesmit. Madarak is járkáltak a sivatagban, a növényekből csipegettek ők is, néha felszálltak, máshová röppentek. Aztán feltűnt a távolban egy nagyobb, narancsvörös állat.
– Ott egy hvreht – mutatta Hirki. – Kjvoszára fog vadászni… vagy ránk.
S lecsatolt az övéről egy henger alakú készüléket.
– Természetesen soha nem jövünk ki a sivatagba zvinz nélkül. Egyszerű elektromágneses erőtér, ez elriasztja. Ha közel jön, bekapcsolom, a kapitányotok a fejemet venné, ha valamelyikőtök hvrehtharapást szedne össze.
A hvreht nem jött közel, lassan óvakodott a kjvoszák felé, aztán támadásba lendült, azok pedig menekültek. Egy ugrással az árok túlpartján termettek és rohantak. A hvreht utánuk. Csakhamar eltűntek a homokdűnék mögött.
– Hát most nem tudjuk meg, ki nyert – állapította meg Ángsauri.
– Remélem, a hvreht – mondta Hirki. – Ezen a környéken nagyon kevés van belőlük, és szükségünk van a biodiverzitásra. Mindössze húsz állatfajról mondhatjuk el, hogy számottevő létszámban fordulnak elő a város közelében, és mi jóval többet szeretnénk. Persze ti nem tudjátok, mi az a biodiverzitás, hiszen az egész népetek hajókon él. Nos, So’mezán eddig sikerült körülbelül kétezer fajt meghonosítanunk, ebből ezerhatszáz növény, négyszáz állat. A mikroorganizmusokat nem számítva bele. A növényfajok már körülbelül vannak annyian, hogy önfenntartó rendszert alkothatnának egy olyan világon, ahol bőven van napfény és víz. A mi világunk azonban nem ilyen, ezért a növényeink folyamatos gondozásra szorulnak. Rengeteget foglalkozunk ezzel, minden felnőtt tíz napból egyet a kertészetnek szentel. Ha nem így lenne, valamennyi kipusztulna. Ami az állatokat illeti, a négyszáz faj édeskevés egy valódi ökoszisztémához. Csak hát óriási munka egy élőlényt meghonosítani egy világon, ahol össze kell szoknia a többivel, és hát a mi természeti viszonyaink sem éppen kedvezőbbek. De dolgozunk rajta. Harminc városunk van a sivatag különböző területein, és mindegyikben más fajt próbálunk meghonosítani. Itt, Jar’aszmában jelenleg a zimki honosítása folyik, természetesen nem tudok nektek eleven zimkit mutatni, mert úgy vigyázunk rá, mint a szemünk fényére, de így néz ki.
A suagjáról kivetített nekik egy képet a levegőbe. Egy női kezet ábrázolt, talán éppen az övét, s a tenyerén egy állatka ült. Szürke bunda fedte a testét, nagy, kerek füle volt, hosszú, vékony farkincája. Egy növényi szárat rágcsált.
– Ötszáz példányt hoztunk a városba, egyelőre ötvenet vittünk ki kísérletképpen a sivatagba, a többi egy kutatóintézetben van, szoktatjuk őket a sötétséghez.
A kép eltűnt; Hirki széles mozdulattal körbemutatott a sivatagon.
– A ti időszámításotok szerint több százezer évbe fog telni, de egy nap egész világunkat élet fogja borítani. Növények és állatok sokasága él majd itt, bármilyen sötét is van.
←ngt [-1018] MENEDÉKMENEDÉK ng-1 Sommesza [37] Minden világon mások a viszonyok – hát mások az emberek is. (Ílgaszaumi, Rangáhuap története, 37. sómir, 42. singir) :: Sommesza, Aulang Laip, 43 615. famut karisszinan, 852ng‑1 ng-2 titkosügynök [82] Ne építs bonyolult csapdát a hetiffúrinak. Üsd agyon. Sokszor a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás a legjobb. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Mŷnẽa, Ỳnkaś Tẅtyŷ Szálloda, 57. ńaũḱan 31., a zöld órájang‑2→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |